Pro-Ject StreamBox DS médialejátszó

HiFi WiFi vájtfülűeknek

2011. november 28., hétfő, 07:40

Pro-Ject StreamBox médialejátszó média lejátszó média player meidaplayer media player WiFi hifi médialejátszó teszt

Kíváncsian vártuk az osztrák gyártó legújabb termékét, mely ezúttal nem lemezjátszó, sem erősítő - hanem valami olyasmi, ami eddig nemigen készült a Pro-Ject műhelyében. Végre eljött a nagy alkalom hogy kipróbálhassuk a cég első hálózati zenelejátszóját!

Ha valaki minőségi lemezjátszót keres, jó eséllyel szembetalálja magát az Audio Centrum kínálatában szereplő Pro-Ject márkával. Mi tagadás, jó pár kiváló készüléket készítettek az elmúlt évek során, belépőszinttől egészen a high endig - mi több, olyan ritkaságokat is köszönhetünk nekik, mint a tolltartó méretű, miniatűr hifi komponensek, vagy az itthon is népszerű HeadBox fejhallgató erősítők. Ahogy a bevezető szövegből is kiderült, mai tesztalanyunk nem az imént említett termékek palettáját erősíti, hanem új lehetőséget kínál, a digitálisan, mobil adathordozókon vagy hálózaton tárolt zenék hallgatásának, másképpen streamelésének lehetőségét. A lejátszani kívánt zene lehet pendrive-on, a számítógépünk merevlemezén, de még Apple iPhone/iPod készülékünkön is - teljesen mindegy, a StreamBox ezek mindegyikét fel tudja használni forrásként. Mi több, akár internetrádió állomásokat is hallgathatunk vele - ez esetben érdemes felkutatni néhány magas bitrátájú csatornát, rengeteg műfajon belül van erre lehetőség.

A hangminőség feltétele és a StreamBox minősége

Hifi gyártó révén a Pro-Jectnek tudnia kell, hogyan dolgozzon fel minden bejövő jelet úgy, hogy az minél jobb minőségben távozhasson a készülék belsejéből (a "távozást" ezúttal egy aranyozott sztereó és egy koaxiális digitális aljzat oldja meg). Hogy ez a StreamBox esetében is bekövetkezzen, a fedél alá 24 bit/192 kHz-es D/A konvertert építettek, név szerint egy Cirrus Logic CS4344 típusút. A közel 3 kilogrammos doboz, méreteit tekintve feleakkora sincs, mint egy átlagos CD-lejátszó, előlapja és burkolata a jól megszokott Pro-Ject recept alapján készült. Elöl egy szálcsiszolt alumíniumlemezt látunk, a készülékház többi része masszív, hajlított élű vaslemezekből áll, az illesztések pontosak, sehol sincs zavaró tényező. Az előlapi kijelző kellően nagy ahhoz, hogy róla 2-3 méterről leolvassunk információkat, és kellően világos, hogy egy erősen napsütött helyiségben is jól látható maradjon. A képernyőn kívül csupán ki/bekapcsoló gomb, egy állapotjelző miniatűr LED és USB csatlakozás kapott helyet - a hátlapon találunk további egy USB-t, a hálózati szolgáltatásokhoz szükséges Ethernet portot fölötte a WiFi antennát rögzítő elemmel, no meg a már korábban említett analóg és digitális kimenetet. Mi az analóg RCA csatlakozást vettük igénybe, mivel tesztrendszerünk is sztereó konstrukció volt.

Okos elméhez erős test

A StreamBox-ot először a már általunk is tesztelt, középkategóriás Onkyo A-5VL kétcsatornás erősítőre kötöttem rá - úgy egyórányi hallgatózás után úgy éreztem, talán komolyabb vassal is társíthatnám. Így hát átköltöztem egy komolyabb értékrendet képviselő, Rotel RA-1520-as integrált sztereó erősítő elé - végül itt is maradtam. Azt tanácsolom, ha valaki kifogástalan zenei élményre vágyik, vegye számításba; lényeges, milyen elektronikára küldjük a StreamBox hangját. Persze alapvetően ízlés (és pénztárca) dolga, de egy erős középkategória minimum javasolt. A Rotel és Pro-Ject közötti összekötést a Real Cable felsőkategóriás, CA-1801 interkonnekt kábelével oldottam meg, hangsugárzó kábelnek egy Monster dupla eres típust, hangdoboznak pedig a brit Bowers & Wilkins nemrég piacra dobott audiofil polcsugárzóját, a hiteles hangzást produkáló PM1-et vettem igénybe.

Felkészülni, vigyázz...

A gumírozott gomb benyomása után némi hatásszünet következett, majd felvillant az apró, kék állapotjelző LED és az LCD képernyő káprázatos fényerővel bekapcsolódott - ez a fényerő nem dimmelhető (azaz nincs módunk a szabályozására), viszont beállítható, hogy pár perc (vagy akár másodperc) után teljesen elsötétedjen, ha valakit zavarna zenehallgatás közben. Ugyan még csak a kék háttérben úszó márkalogót láttam, már feltűnt a kijelző remek képminősége. Ami talán a képnél is fontosabb, az maga a kezelhetőség - külön piros pont jár a Pro-Ject tervezőinek, amiért sikerült ennyire logikusan felépített, gyorsan kezelhető és egyszerű menürendszert összehozni. Mivel a készüléken nem találunk navigáláshoz szükséges gombokat, ehhez magától értetődően a távvezérlőre lesz szükség. Az aprócska kiegészítőn 9-jegyű klaviatúra is van, ezzel sms gépeléshez hasonló módon kereshetjük pl. az internetrádió-állomásokat, ráadásként maga a távkapcsoló akár 10-15 méterről is tökéletesen működik.

Frissíts!

Mindenekelőtt, és ezt mindenkinek javaslom, csatlakoztattam az Internethez, hogy letöltsem a jelenleg elérhető legújabb firmware frissítést. Mint kiderült, a legújabb 4.0.19-es verzióval már 192 kHz-es FLAC fájlokat is tudott fogadni USB-n keresztül a StreamBox. Egyébként maga letöltés, installációval együtt alig 3 percet vesz igénybe, jóváhagyás után automatikusan települ. No de eleget beszéltünk, ideje zenét hallgatni!