Peter Jackson megmutatja...

...miként is készül a Hobbit 3D-ben

2011. november 10., csütörtök, 07:15

Peter Jackson szeret a munkájával, a csapat munkájával büszkélkedni és eközben bemutatni egy keveset nekünk a kreatív folyamatból ami a filmet létrehozza.

Az elmúlt héten ismét felröppent egy hír, miszerint a 3D filmek nagyon sok csalódást okoznak a nézőknek. Úgy tűnik meg is van a bűnbak, hiszen az okok kutatása helyett a legtöbb helyen csak a 3D által okozott fejfájás statisztikai valószínűségét szajkózzák. Az a helyzet, hogy problémának van egy nagyon nyilvánvaló, cseppet sem technikai természetű vetülete is. A 3D érkezésével együtt ugyanis érkezett egy recept is, amire a filmipar úgy csapott le mint alulfizetett alkalmazottak a céges svédasztalra.

Ha jót nem tudsz csinálni, csinálj 3D-t!

Hupikék Törpikék és más szörnyszülöttek veszik át az uralmat a vásznak felett és olyan középszerű filmek mint az Amerika Kapitány várják a többletbevételt és a hangos sikert. Elgondolásuk szerint: Ismert karakter + 3D = siker

Hatalmas remények és jobb esetben középszerű teljesítmény. Így megy ez. A csodavárás gyakran torkollik pofára esésbe.

Persze ez nem a 3D sajátossága. Hasonlóan túlzott elvárások fogalmazódtak meg anno a Csillagok Háborúja előzményfilmjeinek bemutatása előtt. A pénzügyi siker ellenére, az erkölcsi bukás hatalmas volt. Hasonló a helyzet ma is. Akkor a teljesen digitális felvételi technika volt a varázsszó, a minden mást, többek között az első 3 filmre még érvényes technikai igényességet is kiszorítva.

Mi teszi Peter Jackson filmjét mássá?

Peter Jackson azért lehet sikeres amiért James Cameron is az. Lehet, hogy a Hobbit nem írja be magát a filmtörténelem legnagyszerűbb történetei közé (bár az alapmű népszerű és elismert darab), ahogyan az Avatar sem vált azzá. A siker, a közönség elégedettsége mégis elérhető. A recept egyszerű is meg nem is. Jól kell csinálni. Ez, amennyire egyszerűen kimondható, annyira nehezen kivitelezhető. Mindkét rendező tehetséges ám, ami sokkal fontosabb, elkötelezett és kitartó.

Amit a forgatást bemutató videóban láttunk, az hasonlóan az Avatar színfalak mögötti videóihoz, azt mutatja, hogy a filmkészítés folyamatát számos ponton kell átalakítani, hogy minden mindennel összefügg, ezért egy-egy komponens megváltoztatása sokszor láncreakciót indít el és a munka egészét alakítja át.

Jellemző és bizalomra okot adó, hogy P.J. nem azért forgat 3D-ben mert megteheti, hanem azért mert 3D-ben akar forgatni! Nagyon nagy a különbség.

Persze amit a videóban láthatunk az sokunknak felgyorsítja a pulzusát. A RED kamerák tömege, a konvergenciát motorosan szabályozó 3D rig-ek és persze az 5k felbontás mind remekül hangzik. Ám mind közül a legizgalmasabb a 48fps, ami a mozik ezeréves adósságát törlesztheti végre. Persze megvan a maga hangulata annak is ha a mozgást másodpercenként csupán 24 kockában dolgozzuk fel, mint az FM rádiónak a CD ellenében.

A 24 képkockás rögzítés elhagyását Douglas Trumbull (2001 Űrodüsszeia, Harmadik típusú találkozások, Szárnyas Fejvadász) a 80-as évek eleje óta szorgalmazta. A többek között 60fps sebességével ezt a célt is megvalósító Showscan technikájáért később technikai Oszkár díjat is kapott.

A Hobbit 48 képkocka/s sebessége persze nem technikai plafon, de a kétszeres sebesség hatalmas mértékben javíthatja a mozgások életszerűségét, nagyban csökkentheti az akciójelenetekre annyira jellemző ósdi elmosódottságot és segíthet még pontosabban visszaadni a színészi játék apróbb részleteit.

A Hobbit úgy tűnik, látványos lesz és képes lesz figyelemre érdemes tartalommal megtölteni a mozikat. Azt pedig, hogy a történet elég lebilincselőre sikerül-e P.J. tolmácsolásában, majd a premier után megvitathatjuk.

www.facebook.com/PeterJacksonNZ