Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Látogatás Kielben, az ELAC gyárában
2013. november 4., hétfő, 15:45
ELAC hangfal hifi high end hangfal gyár ELAC gyár gyárlátogatás beszámoló
Az AV-Online csapata nemrég olyan meghívást kapott, amire nem lehetett nemet mondani. Az ELAC főhadiszállására, a németországi Kiel városában található gyárba látogathattunk el, ahol megismerkedhettünk a cég módszereivel, filozófiájával és számos munkatársával.
Németország északi csücskében, Kiel külvárosában áll az ELAC központja. Egyszerű iroda és gyárépület, ami kívülről nem is tűnik olyan hatalmasnak, mint amilyenre számítottunk. Érkezésünkkor a borús ég alatt a németesen egyszerű, mindennemű hivalkodástól mentes épület előtt álló három zászlórúdon a márka sajátja mellett a német és a magyar lobogók lengedeztek.
A gyártás megtekintése előtt, még jutott egy kis idő beszélgetésre, így például megkérdeztük, hogy minek köszönhetjük az olyan érdekes termékeket, mint például a Rubik kockának tűnő mélyláda? A válasz elsőre kicsit meglepett, hiszen azzal kezdődött, hogy a közelben van egy remek festőműhely, ahol már számos különleges, művészi elképzelést megvalósítottak a gyár számára. Vagyis nem az eddig felkért művészek nevét kezdték sorolni, ahogyan azt mi vártuk. Ám később, a gyárlátogatás közben még sokszor találkoztunk a ténnyel, hogy az ELAC gyárának közelében rengeteg olyan cég, műhely van, ahol a különleges, egyedi igényeket is boldogan kielégítenek. Legyen szó akár a hangfalak fejlesztéséhez felhasznált 3D nyomtatásról, egyedi festésről vagy fémmegmunkálásról. Az ELAC erősen támaszkodik a helyi iparra és szakértelemre.
A színekre visszatérve, túravezetőink emlékeztettek rá, hogy amíg a kilencvenes években a fekete volt az uralkodó szín, addig a kétezres évek elején az ezüst hangfalaknak hatalmas divatja lett. Az igazat megvallva, ez az, amit nagyon szeretnénk elfelejteni. A szerkesztőségen belül elég nagy egyetértés van abban, hogy a most divatos lakk fekete hangfalak szebbek.
A rövid beszélgetés után, kezdetét vette a túra, az ELAC gyár bejárása, az, amiért az 1300 km-es utat megtettük.
A gyár bejárását az épület földszintjén kezdtük. Első állomásunk a bemutató szoba lett volna, ám itt ekkor még egy új típus fejlesztéséhez használt eszközök sorakoztak. Az erősítő és a hangfalak között a kábelek egy-egy dobozon futottak keresztül, amikben pár mozdulattal áthangolható keresztváltók vannak beépítve. Ezt szívesen nézegettük volna hosszabban is, de túravezetőnk már vitt is minket tovább a folyosóra, ahol egy kis plakát előtt megálltunk. Na nem ok nélkül! Itt ismerhettük meg az ELAC értékrendszerét. Azt, hogy minek mekkora jelentőséget tulajdonítanak. Természetesen a csúcson a vásárló áll, ami szép, de nem meglepő. Sokkal inkább érdekes az, hogy a környezettudatosság megelőzi a pénzügyi elemeket, mint például a nyereséget és a befektetői, banki kapcsolatokat, amik nélkül pedig egyetlen vállalkozás sem maradhat talpon. Ez egyeseknek talán erőltetettnek tűnhet, de valójában nagyon is logikus. Nem véletlen ugyanis, hogy a környezettudatosság nevében hordozza a tudatosságot. Erre figyelni kell, mert ezek a dolgok nem hívják fel magukra a figyelmet úgy, mint esetleg a pénzügyi problémák. Egy egészségre vagy környezetre ártalmas gyártási módszer akár évtizedekig is rejtve maradhat a figyelem elől. Ezért itt átgondolt, tudatos cselekvésre van szükség a bajok megelőzéséhez.
A folyosón megejtett beszélgetés után végre beléptünk az első helységbe, ahol tényleges gyártás zajlik. Itt első pillantásra is legalább öt munkaállomást számoltunk meg, de csak egy kolléga volt jelen. Fel is merült, hogy talán rosszkor érkeztünk, ám más magyarázatot adtak erre. A monotónia rossz hatással lehet a munkára, ezért a gyárban egy-egy dolgozó több munkát is végez. Ez a munkaváltás olyannyira része a hétköznapoknak, hogy 25 szakemberre jut 82 munkaállomás!
Az első munkafolyamat, amit láttunk, a hangszórók tekercseinek a gyártása volt, amit egy kedves és türelmes hölgy végez. A rutinos mozdulatok során valósággal táncolnak az ujjai. Túravezetőnk el is árulta, hogy a gyakorlottság nem csak látszat, nem véletlen. Az ELAC dolgozói átlagosan 17 évet töltöttek a cégnél.
Csévetestek anyaga
Visszatérve a látott művelethez, megtudtuk, hogy minden egyes típus egyedi tekercselést kap. Nem csak fordulatok számában, de akár a csévetest anyagában is eltérőek lehetnek az egyes modellek. A jobb hőkezelés érdekében egyes példányok titán csévetestet kapnak és a legtöbb típus szellőztetése egyedi, a klasszikus helyéről kiemelt pille, a vasmagon lévő nyílások segítik a légáramlást. A fém csévetest és porsapka pedig gyorsabban elvezeti a hőt a hagyományos anyagoknál.
Az ELAC elképzelése szerint a hangszóróknak nagy áramerősséget, nagy hőt kell tartósan elviselniük, hogy stabilabbak, sok-sok éven át hibátlanul működőek legyenek. Ebből pedig az is következik, hogy a hagyományos szigetelésű tekercselő anyagokat nem használhatják, mert azokról sokkal könnyebben leég a bevonat. Na igen, de az erősebben szigetelt vezető, amit itt használnak, forrasztáskor sem veszítené el a szigetelő lakkréteget, ezét azt egy külön munkafolyamatban kell eltávolítani.
Minden porszem elszippantva!
Persze mi ezt a csupaszítást is látni akartuk, elvégre ez nem olyan, mint egy 2,5 mm2-es hangfalkábel forrasztáshoz való előkészítése. Ehhez azonban át kellett mennünk a szomszédos szobába, ahová elkísért az imént még tekercselést végző kolléganő. Bizony, a szomszéd szobában is dolgozik! Maga a csupaszítás lényegében a lakkréteg lecsiszolása, vagyis önmagában nem is olyan őrületesen izgalmas.
A környezettudatosság és a dolgozók egészségének megóvása, amiről korábban írtunk, itt is azonnal feltűnik. Mindenütt, ahol bármiféle kipárolgás vagy por keletkezik, ott vannak az elszívó csövek, amennyire közel csak lehetnek. Habár az előző szobában a tekercselés utolsó lépése az elősütés, amikor is a lakkréteg annyira felmelegszik, hogy a vezeték rátapad a csévetestre, ami ugye kellemetlen szagú füsttel jár együtt, érezni ebből semmit nem lehetett. Amint felszállt a pici füst, azt azonnal elrántotta a légáram, be a csőbe, messzire repítve a helyiségtől. A vezetékek csupaszítása közben keletkező finom port szinte maradéktalanul kiszippantják. A csiszolást ábrázoló fotón is csak a hajtószíjról leváló kék szösz látszik, mint szennyeződés. Ez amúgy az egész üzemre jellemző. Bármerre jártunk, szagok, forgács, vagy csiszolásból származó finom por sehol nem fogadott minket. Ez mellesleg nem csak a dolgozók egészségét kíméli, de számos alkatrész gyártására is jó hatással van. Egy JET magassugárzót például nem lenne szerencsés poros helyen összeszerelni!
A csiszolás megtekintése után, egy pár percre még visszatértünk az előző helységbe, ahol egy meglepően kis méretű gép gyártja az alumínium dómokat. Ugyanitt kézbe vehettük a mély és középsugárzókban használt gyémánt mintázatú membránt is, ami elképesztően könnyű és mégis merev. Persze tudjuk, az építészek is szívesen használják az efféle háromszögekből felépülő formát, ha például egy nagy, domború üvegtető vázát kell megtervezni.
Szintén a környezettudatossághoz kapcsolódik, hogy a gyár már hosszú ideje nem használ formaldehid tartalmú, préselt falemezeket, ami egyúttal a kínai beszállítók túlnyomó többségét is kizárja az ELAC termékeiből, hiszen ott a súlyosan mérgező anyagot mai napig használják a rétegelt- és forgácslapok gyártásában.
A gyárlátogatás második izgalmas állomásán a mágnesek készültek, ami leginkább egy pincében berendezett tudományos játszóházra emlékeztetett minket. Ez az a hely, ahol a hangszórókhoz használt fémek ténylegesen mágnesessé válnak. Ezek az alkatrészek ugyanis még nyersen érkeznek az ELAC gyárába és csak itt mágnesezik fel őket, többek között a neodímium érméket és gyűrűket is. Az erős mágnesek gyártásához azonban nagy energia is kell!
A szekrény méretű elektronika és a kis asztalon, fekete doboz belsejében lapuló tekercs között vaskos kábel leng.
A neodímium gyűrűk és érmék felmágnesezésére használt hatalmas légmagos tekercs nem játékszer. A berendezés körül a védőtávolság másfél méter és szívritmusszabályzóval, vagy mágnesességre érzékeny ékszerekkel nem is szabad a közelébe menni. Az asztalnyi méretű tekercs mellett szekrény nagyságú elektronika halmozza fel a művelethez szükséges töltést. A két szerkezetet karvastagságú kábelek kötik össze, ám még ezek is látványosan megrezzennek munka közben. A helyi szakemberek azt is demonstrálták, mekkora a mágneses tér a tekercs körül. Kezünkbe adtak egy korábban már felmágnesezett neodímium érmét és a tekercset aktiválták. Az érme pedig majd' kiugrott a markunkból. Mindezt a másfél méteres védőtávolságon kívülről. A gép egyszerűen lélegzetelállító, ahogyan persze maga a neodímium mágnes is. Ezt az anyagot fejhallgatókban már régóta használják, mivel nagyságrendekkel hatékonyabb a hagyományos ferritmágnes gyűrűknél. A hangfalakban viszont még ma is ritkaság, mivel nem csak erősebb, de jóval drágább is, és a szállítása, illetve tárolása sem egyszerű feladat. Nem véletlen, hogy a mágnesezést az ELAC is helyben végzi!
MEHR KRAFT!!!
Persze az eredményt nézve, megéri az erősebb mágnesek felé fordulni. Hiszen ha jobban belegondolunk, a hangszóróban nekünk nem a mágnesre, hanem a tekercsek körüli légrésen áthaladó mágneses térre van szükségünk. A neodímium alapú hangszórók kevésbé nyúlnak hátra, így válik megvalósíthatóvá például a MicroSUB 2010.2, ami egyszerre erős és apró. Ráadásul azzal, hogy a mágnes mérete csökken, a vasmagé pedig egy kicsit megnő, több lehetőség nyílik a tekercs hűtésére is, hiszen a vasmagra könnyű furatot készíteni, szemben a mágnesekkel.
Kisebb mágnes, több vasmag és persze szellőző furatok. Az eredmény megéri a fáradozást.
