Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Házimozi, vezetékek és hangfalak nélkül
Virtuális térhatás
2012. július 25., szerda, 15:30
házimozi vezeték nélküli házimozi vezeték nélküli hangfal vezeték nélküli hangszóró soundbar surroundbar térhatás
Amióta a házimozi divatba jött, azóta jelent problémát a háttérsugárzók és vezetékeik elhelyezése a lakószobákban. A házimozi rajongók a készülékek legfontosabb műszaki jellemzőit, kép- és hangminőségét figyelik a vásárlásnál, a hölgyek azonban a kígyózó kábeleket és a számtalan hangsugárzó által a nappali összképében végzett rombolást látják maguk előtt. A családi béke érdekében ezért kompromisszumos megoldást kell találni. Cikkünkben azt tekintjük át, miket kínálnak a gyártók azoknak, akik az esztétikus elhelyezést legalább annyira fontosnak tartják, mint a hangzást.
Vezeték nélküli jelátvitel
Ha a háttérsugárzók elhelyezésével még meg tudunk békélni, csak az azokhoz vezető kábelek okoznak problémát, akkor érdemes olyanokat vásárolnunk, amelyek vezeték nélküli jeleket fogadnak. Ennek a megoldásnak különösen hosszú lakószobák esetén van jelentősége, ahol a hosszanti falak mentén kellene a háttércsatornák jelét vezetni.
A vezeték nélküli háttérsugárzós rendszerekben a gyártók rádiófrekvenciát alkalmaznak a hátsó csatornák tartalmának továbbítására. A jel tartománya és kódolása az idők folyamán többször változott, a legmodernebb összeállításokban már a számítógépes WiFi szabványt alkalmazzák, amely 2,4 GHz frekvencián működik. A házimozi központi egységében, vagy annak hátoldalán egy kisméretű antenna bocsátja ki a jeleket, ez tölti be az adó szerepét. A vevőegység általában egy kis doboz, amely a 230 voltos hálózatra csatlakozik, és ehhez az egységhez kötjük a háttérsugárzók vezetékét is. Előfordulhat olyan megoldás is, hogy a két aktív háttérsugárzót kell a 230 voltos hálózatba dugni: ebben az esetben a hangdobozok belsejében helyezkednek el az erősítők.
A WiFi szabványt használó vezeték nélküli háttérsugárzós rendszerek nagy előnye, hogy a magas vivőfrekvencia miatt a hangminőség gyakorlatilag majdnem megegyezik a vezetékes házimozikéval. Hátrányuk viszont, hogy bár a TV közelében lévő központi egységet nem kell a háttérsugárzókkal összevezetékezni, de a hátterek meghajtásáról, energiaellátásáról így is gondoskodni kell, így a kábeleket nem tudjuk teljesen mellőzni. Ráadásul néhány lakásban előfordul, hogy a szintén 2,4 GHz-en működő mikrohullámú sütő vagy egy vezeték nélküli DECT telefon megzavarja a háttérsugárzók működését.
Virtuális térhatás két hangszóróval
Amennyiben a vezetékek és a háttérsugárzók elhelyezését nem tudjuk vállalni, akkor sem kell lemondanunk a térhatású hangról. A legtöbb televízióban megtalálható a Virtual Surround hangzás. Ez a technológia az emberi hallás fiziológiai sajátosságait kihasználva próbálja látszólagosan létrehozni a hátsó hangteret.
Az emberi hallás a térben elhelyezkedő hangforrás helyét a két fülhöz érkező hanghullámok időeltéréséből ismeri fel. Ha például egy méh közvetlen előttünk zümmögve gyűjtögeti a nektárt egy virágból, ennek hangja azonos idő alatt jut el a jobb és bal fülünkbe, az agy pedig automatikusan úgy érzékeli, hogy a rovar előttünk helyezkedik el. Ha a méh jobbra mozdul el, a jobb fülbe érkező hang korábban érkezik, és ebből a minimális időeltérésből az agy már ki tudja számítani a hangforrás helyét.
A virtuális térhatást keltő áramkörök a térbeli elhelyezkedésnek megfelelően az egyik vagy másik csatornában késleltetik a hangforrás jelét. A térhatás fokozása érdekében ezek az áramkörök olykor még a teremhang lecsengését is szimulálják. A virtuális ?surround? szimuláció legfőbb előnye az egyszerűsége és ebből fakadó olcsósága, hiszen két erősítő és két hangsugárzó elég hozzá. Hátránya, hogy az így létrehozott térélmény jelentősen elmarad a valós 5.1 rendszerekétől. A hangok a legjobb esetben is csak előlről érkeznek, és az időbeni eltolás miatt a hangforrások jelét a fül nem mindig tudja pontosan meghatározni.
A legtöbb igazi házimozi rajongó vagy audiofil számára az ilyen szimulált térhatás sokszor zavaróbb, mintha egyszerűen sztereóban szólna a film. A fázisokkal való manipulálás ugyanis hasonló hatású, mint a fordított melegponttal bekötött hangsugárzóé: a hang szétfolyik, a hangforrások helye nem határozható meg pontosan a térben. Vannak azonban olyan megoldások, amelyek valóban elfogadhatóan pótolják a hiányzó háttérsugárzókat.
Virtuális térhatást biztosító hangsugárzók
A következő fokozatot a háttérhangszórók nélküli térhatás megteremtésében azoknak a speciális hangfalaknak a használata jelenti, amelyek mechanikai kialakításuknál fogva képesek szimulálni azt. Ezek állhatnak egyetlen dobozból, és akkor a centersugárzó helyén kell elhelyezni azt, vagy kettőből, és akkor mint frontsugárzók díszítik csupán szobánkat. Akár egy, akár két dobozról van szó, mindkettőhöz 5.1 csatornás házimozi erősítőre van szükség, és a dobozokba épített hangszórók meg is kapják, és le is sugároznak minden hangsávot.
Az Onkyo HTX-22HDX nem használ speciálisan irányított hangsugárzókat a virtuális térhatás megteremtésére, hanem az egészet a készülék elektronikájára bízza.
Az ilyen rendszerek óriási előnye, hogy ha mégis rászánjuk magunkat a hátterek elhelyezésére, akkor mindössze a hangfalak cseréjével, és a kábelezés kiépítésével valódi 5.1 rendszert hozhatunk létre. Hátránya a pusztán mechanikai kialakítással manipuláló rendszereknek, hogy a virtuális térhatás létrejötte kizárólag a hangdobozok felépítésétől, és azok elhelyezésétől függ, semmilyen elektronika nem segíti a szimulációt. Ez utóbbi funkciót csak a kimondottan erre a célra készült speciális rendszerekben találjuk meg.
Többcsatornás szimulált hangzás
Az elmúlt években több cég is piacra dobott olyan térhatású rendszereket, amelyekben nem 2, hanem 5, 6 vagy akár 42 (!) hangszórót helyeznek el egy vagy két hangdobozban a tévé környékén, és ezekkel hoznak létre szimulált ?surround? hangot.
A fejlettebb ?virtualizáció? onnan ismerhető meg, hogy ezek a készülékek az öt csatorna jelét öt vagy több különálló erősítővel és ugyanannyi hangszóróval hozzák létre, de azok mind a televíziónál elhelyezett egy vagy két dobozban helyezkednek el. Ezekben a rendszerekben általában többféle megoldást ötvöznek. Az egyik ilyen, hogy az elöl elhelyezett háttérsugárzót az oldalfalak felé irányítják, amelyekről a hang többszörösen visszaverődve jut el a fülbe, amely így ?becsapva? úgy érzi, mintha a hang hátulról érkezne.
A Yamaha ?hangprojektora? bizonyos szempontból abszolút csúcstartó: 42 hangszóróval biztosítja a térhatást.
A hangsugárzók hangzásának mechanikus irányítása mellett ezek a készülékek bonyolult elektronikával is támogatják a virtuális térhatás létrejöttét. A legtöbb modellben található valamilyen digitális hangprocesszor (DSP), amely valós terek szimulálásával fokozza a térhatást. A DSP ezekben a berendezésekben valamilyen szinten programozható, általában megadhatjuk a hangsugárzók egymástól és tőlünk való távolságát, magasságát, a szoba méretét, csillapítottságát, stb.
A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen berendezések meglepően élethűen képesek helyettesíteni a valódi 5.1 rendszereket. Ennek azonban megvan az ára: az ilyen készülékek általában drágábbak, mint egy azonos hangminőséget és szolgáltatást biztosító nem virtuális házimozi szett. Ha valóban fontos számunkra a térhatás pontossága, nem árt, ha egy bemutatóteremben meggyőződünk arról, hogy a kapható típusok mennyire képesek pótolni a valós 5.1-es rendszerek hangját.
További cikkek:
