Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Hama gyárlátogatás
90 év alatt az apróságokból óriássá válni
2013. június 25., kedd, 15:35
Láttunk 6 emelet magas robotokat, önállóan pakolni
Tulajdonképpen tiszta Transformers.
Az irodaházat elhagyva, utunk targoncák között vezetett. Talán a német vezetési morál vagy a tágas folyosó miatt, vagy talán csak azért mert mindenki köszönt nekünk, de egy pillanatig sem féltünk, hogy elütnek. Az első raktárcsarnok hatemeletnyi magas polcai között, karcsú targoncák és vezetőik szorgosan sürögtek forogtak körülöttünk, mi pedig nem is sejtettük, hogy az első raktárcsarnok után mi vár ránk.
A második raktárcsarnokban hatemeletnyi magasságú robotok hadserege szorgosan szaladgál a szűk utcákban. Ez nem a Transformers film következő részének forgatása, ezek a gépek nem csapnak nagy zajt működés közben és át sem alakulnak. Cserébe fantasztikus csapatmunkát végeznek alacsonyabb testvéreikkel, a több szintet behálózó futószalagokkal karöltve. Azt hittük, hogy csodát láttunk, ám a csarnokból kilépve, egy azonos módon működő, csak az előbbinél kétszer nagyobba jutottunk. Szeretnénk hosszasan áradozni arról, hogy milyen érzés több emeletnyi futószalag között, templomtorony magasságú rakodórobotok árnyékából figyelni a sok száz raklap mozgását, de megpróbáljuk nem elfelejteni, hogy ez nem egy targoncás, logisztikai magazin, hanem az AV-Online!
A látogatás következő állomása már a raktárból kifelé induló áruval foglalkozik. A működés olyannyira komplex, hogy annak magyarázatába bele sem merülünk. Maga a futószalag olyan nagy és bonyolult, hogy azt egy külön irányítóteremből felügyelik. Érdekességként megjegyeznénk, hogy a rendelésekhez használt különböző méretű dobozokat robotok hajtogatják és helyezik a szalagra.
Egy emelettel lejjebb jutva újabb szalagok és még több kiszállításra készülő áru jelenik meg. Itt látunk törékeny árukat rutinnal csomagoló embereket, még több dobozt, szalagot és egy újabb irányítótermet. Majd egy olyan részt ahol minden csomag megáll egy pár pillanatra. Mint kiderült, itt súlyt mérnek. A csomag kódja alapján tudható annak elméleti tartalma, ebből pedig a rendszer kiszámolja, hogy annak csomagolóanyaggal együtt mennyi kell legyen a súlya. Ha a mért érték a tervezettől eltér, akkor a csomag kézi ellenőrzésre megy. Ami megfelelt, az indul is a teherautók egyike felé.
Az utolsó métereket egy olyan futószalagon megtéve, ami benyúlik a jármű rakterébe, de éppen csak annyira amennyire kell. Ha a jármű kezd megtelni, a futószalag kicsit megrövidül és hátrább húzódik. A pakolás láthatólag gyorsan zajlik, a dolgozóknak nem kell felesleges sétálgatással tölteni az idejüket, így a teherautók is hamarabb továbbállhatnak. Mi is továbbállunk, mert a gyáregység hatalmas.
A következő rész, amit meglátogatunk egy kis meglepetést okozott. A Hama ugyanis saját nyomdát üzemeltet a csomagolások feliratozásához. Persze a XXI. században ez azt jelenti, hogy mindössze két kisteherautó méretű gép zúg egy teremben. Egyetlen nyomdász jelenlétében zúdul a gépekből a rengeteg kész karton lap, miközben a gyártandó típusokat és mennyiségeket a pillanatnyi igényeknek megfelelően, központilag állítják be. Fantasztikus, hová jutott a nyomdaipar a kis Romayor gépek óta!
Persze tudjuk, olvasóink nem a nyomdatechnika, vagy épp a targoncák iránti érdeklődésből olvassák írásunkat, ezért haladunk is tovább!
A csarnok egy másik, jóval nagyobb részében a csomagolás másik fele, a vákuumformázott, átlátszó műanyag készül. Az itt látható technika már sokkal inkább hasonlít arra, amit egy klasszikus gyártól várunk. A korábbiakhoz képest lassan, sziszegő és szuszogó gépezetekkel meg is telik a bő 100 m széles csarnok.
Ezután a hatalmas, hármas gyáregység egyik utolsó látogatható terme következik, ami teljesen más, mint amit eddig láttunk. Hatalmas és öregnek tűnő gépek, rengeteg kéziszerszám, olajszag és rengeteg vastagon felkent zöld festék uralja ezt a termet.
Sok más feladat mellett, az itt található marógépeken készítik a sablonokat a műanyagok megmunkálásához és egy itt álló öreg lemezvágó gép készíti már évtizedek óta a Hama képkeretekhez a kis lapos rögzítőszegeket. Annak ellenére, hogy a kalapács és satu mellett több CNC esztergagép is áll, a műhely hangulata időtlen, cseppet sem XXI. századi. Ennek a teremnek, mint amúgy sok más csarnoknak is, hatalmas ablakai vannak, amin keresztül kilátás nyílik a gyár számos kis belső kertjének egyikére. Rendezett, bár éppen nyírásra váró gyep, hibátlan járda és a háttérben, a szomszédos épület tetején álló Hama felirat látszik az ablakon át. A vicc az, hogy Budapesten még ma is épülnek olyan irodaházak amik fele annyira nem hangulatosak mint ez a gigantikus üzem.
A hatalmas hármas gyáregység bejárása, bár még napokig tarthatott volna, a végéhez ért. A kijáratnál még felkapunk egy zacskó gumimacit és egy jegyzettömböt. Majd jót mosolygunk, amikor kiderül, hogy ezeknek is van Hama?féle, hatjegyű azonosító kódja, és ugyanúgy készletezik, mint bármely más Hama terméket. Azon, hogy a céges egyenruha, ami egy vitrinben meg is csodálható, ugyanígy van kezelve, ezek után már nem lepődtünk meg.
