Emotiva BasX A2m sztereó erősítő teszt

2024. január 29., hétfő, 15:00

Emotiva audio hifi sztereó erősítő Emotiva hifi Emotiva erősítő hifi erősítő sztereó erősítő erősítő teszt hifi teszt Emotiva teszt Emotiva hifi erősítő Emotiva sztereó erősítő sztereó erősítő teszt hifi erősítő teszt

Az Emotiva valamit mindig tudott a belépő kategóriában! Persze jóval fölötte is, de a megfizethető ársávban a hiányosságok ellenére olyat produkáltak általában, hogy elismerésünk jeléül inkább csendben maradtunk. Nagy rá az esély, hogy most is hasonló lesz az eredmény, hiszen a terítékre került BasX A2m sztereó erősítő ára 150 ezer forint, és már akkor sem lesz egy szavunk sem, ha csak az előd A-100 kvalitásait hozza!

Az Emotiva már megint kis méretével, jó minőségével és olcsónak mondható árával próbál minket megvenni

Az Emotiva mindig kényes volt arra, hogy meglepően jó ár/érték arányú készülékeket készítsen, ráadásul abban a kategóriában, amivel sok gyártó nem is foglalkozik, vagy már elengedte azt, esetleg mutat valamit, de minek. Tisztában vagyunk azzal, hogy ha 150 ezer forintból mindent (munkabér, szállítási költség, adó, árrés stb.) levonunk, a maradékból manapság új, megbízható és hallgatható készüléket nehéz előállítani, de mindig akad valaki, aki ezt megmutatja a NAD-on kívül. Igen, őket mindenképpen érdemes megemlíteni, hiszen a belépő, aktuálisan a C 316BEE V2 sztereó erősítőjük remekmű a maga kategóriájában, azonban tegyük hozzá, hogy jelenleg 30 százalékkal drágább, mint a BasX A2m. Lehet matekolni, az Emotiva pillanatnyilag jelentős lépéselőnyben van az árát nézve. Viszont minőségben is?

A külsejét elnézve igen, hiszen maradt a kompakt forma, tehát keskeny előlap, hozzátartozó jelentős mélység, alumínium ház, remekül kidolgozva. Nem spóroltak az anyaggal, még az előlap két széle is kapott erősítést, ami amellett, hogy remek dizájnelem, fontos szerepe van a stabilitásban is. A kijelző tulajdonképpen kettő darab kékszínű LED, ami a két sávot mutatja, valamint van egy fejhallgató emblémájú is a 6,3 mm-es Jack kimenet mellett, ami érdekesnek tűnhet, viszont adtak rá okot. A fejhallgató erősítő ugyanis ebben a készülékben közvetlenül a fő kimeneti erősítőről kapja a tápellátást, egy pár precíziós ellenálláson keresztül, így nagy impedanciájú fejhallgatókat is képes meghajtani, kategóriában sem kell a beugró szinten maradnunk.

A teljesítmény adagolásához tartozó tekerőgomb nagyon finoman mozog, így óvatosan vezérelhető az erő, egyedül azt sajnáljuk, hogy minősége elmarad a készülékétől, azt meg nem értjük, hogy a felső szegmensben miért világít állandóan a LED-ív. Jól néz ki, tehát alapvetően nincs vele probléma, és egy idő után hozzá is szoktunk, csak picit feleslegesnek tartottuk, hiszen funkciója nincs. A készülékhez távirányítót nem kaptunk, bárhogy is keresgéltük a dobozban, ami elsőre felelőtlenségnek tűnhet, de gondolhatunk applikáció letöltésére, viszont az sincs. Ez viszont elég tudatos, hiszen az Emotiva elsősorban saját rendszerben gondolkozik.

Ezt mutatja a hátoldali "borotvacsatlakozó" is, ami még belefér ebbe a kategóriába. A hangfalcsatlakozók vaskosak, fogadnak banándugót, masszív a műanyag bevonat, és a távolság is megfelelő köztük. Az RCA-bemenet lehet fix és változtatható (tehát végfokként is használható), ezt egy billenőkapcsolóval állíthatjuk, ahogyan azt is, hogy a készülék bekapcsolása automatikus legyen-e, saját rendszeren belül pedig trigger ki és bemenet segít minket a használatban.

Az Emotiva BasX A2m AB osztályban működik, teljesítménye csatornánként 50 watt 8 ohmon, és használható integrált erősítőként, de végfokként is. Ez szintén az univerzalitás, és a csapatban való gondolkozás jele. Az A2m egyébként, vagy mindezek mellett a klasszikus audiofil erősítőépítést vette alapul, aminek része a gondosan megtervezett, nagyáramú, rövid jelútvonalú AB osztályú kimeneti fokozat, modern mikroprocesszor vezérelte áramkörök, valamint egy fejlett kapcsolóüzemű tápegység, hogy az árból a legtöbbet hozzák ki.

Kis testben elegendő erő, tisztaság, divatos kütyük pedig továbbra is mellőzve

Mi csöves kimenetű CD-lejátszónkkal, Naim streamerünkkel, Focal Profile hangfalainkkal és QED valamint AudioQuest kábeleinkkel próbáltuk meg ugyanezt, tehát kihozni a maximumot a kis Emotivából, ami szerintünk sikerült, és a kapott ellenérték a korábbiakhoz képest szerencsére egyáltalán nem csökkent!

Nézzünk csak szépen sorban mindent! A négy darab kis gumírozott lábon nyugvó erősítő kicsomagolása, majd beüzemelése egyértelmű, kézenfekvő volt, az összekötés még annak sem fog gondot okozni, akinek ez lesz az első erősítője, aztán jöhetett is a zenehallgatás. Nem nagybetűvel, hiszen ez egy belépő szintű sztereó erősítő, ami egy rendszer stabil alapja szeretne lenni, ezáltal mi sem emeltük magasra a lécet, egyszerűen tapasztalni szerettük volna azt, hogy mit is nyújthat ma az a kategória, ami tulajdonképpen már alig létezik, legalábbis komoly gyártóknak.

A BasX A2m nem egy erőmű, a teljesítménye átlagos érzékenységű hangfalakhoz ajánlott. A bejáratás elég hosszú volt, bár korántsem rekordgyanús, de mindenképpen szükségesnek tartotta, kívánta ez az erősítő is. A Focal párosunk nagyon jól feküdt az Emotivának, hiszen nem kellett a lelkét kihajtania, bőven maradt benne tartalék, és már alacsony kivezérlési szinten is igazán szépen dorombolt. Persze, tudjuk, hogy nem egy kategória a két komponens, de a már korábban említett NAD erősítőnél is ezt használtuk, ahol bevált, tehát megtudhatjuk azt, hogy az erősítő képes-e egy jelentősen nagyobb kategóriájú, de azért klasszikus felépítésű, nem igazán háklis basszreflex doboz kiszolgálására. A válasz jelen esetben is egyértelműen igen!

Bár az Emotiva nem hozta elő egyértelműen a hangfalaink kvalitásait, de az előtte használt Parasound elő-végfokunkhoz képest nem is volt hatalmas a szakadék. Igen, kezdett már megint érdekessé válni a helyzet, ami tulajdonképpen az volt, hogy a gyártó mindenkit félresöpörve szerette volna stabilizálni a helyét a kategóriájában, és ez a hallottak alapján sikerült is neki. Igen, a hallottakról beszélünk, mert az Emotiva továbbra sem a funkciókkal próbált a kegyeinkbe férkőzni. Nincs phono, nincs Bluetooth, nincs Ethernet, ugye még távvezérlő sem létezik, applikációról pedig ne is álmodjunk, maradt tehát a hangzás.

Az Emotiva hozta is az előd alapvető karakterét, amin jelentősen nem is változtattak. Az újításokat kiemeltük, hiszen nem is keveset hoztak belőlük, de az egyértelmű, hogy az alap hangkarakteren nem akartak semmit változtatni. Miért is tették volna? A korábbi készülék is elegendő energiát birtokolt, egyszerre volt szellős és kellően erőteljes, klasszikus AB osztályú hangot kaptunk, ami a kategóriájában kiemelkedő volt, és most sem dobnánk ki a második vagy belépő rendszerünkből. Igen, azzal legyünk továbbra is tisztában, hogy ez egy 150 ezer forintos erősítő, tehát ne várjunk félmilliós hangot akkor sem, ha csak az előadásra figyeltek a tervezés során, és nem a funkciók számára.

Azt vegyük inkább figyelembe, hogy ez a kategória kicsit olyan, mint a dinoszaurusz, tehát alig akad belőle, így kevés a vetélytárs is. Ez alapján az Emotiva foghatta volna magát, némileg változtat a külsőn, és egy-két apróságon, aztán kész is az új modell. Ezzel szemben teljesen áttervezték a belsőt, a megjelenést is némileg, lehagytak a funkciókból, hogy azt hasznosabbra cseréljék, és az egészet sikerült markánsabbá, értékesebbé tenni. Először kicsit zártnak tűnt az előadása, az ereje viszont megvolt, így volt némi félsz bennünk, hogy inkább az utóbbival fog kérkedni a BasX A2m, azonban nem feltétlenül így történt.

Volt benne dinamika, a Dire Straits meglepő lendülettel sodort el minket, hogy a helyére engedje a Toto koncertfelvételét, ahol még több volt a zsongás, nagyobb levegőtömeg mozdult meg, és adrenalinból is többet kaptunk, ahogyan zenészekből is. Bár az alapfelállás hasonló, de sokkal több a díszítés és a vokál, az Emotiva ezeket viszont lazán, kellő lendülettel tálalta, és még némi alázatot is tudott belecsempészni az előadásba, ami egyáltalán nem várható el ennyi pénzért. Persze a hangsúly a dinamikus, erőteljes rockhangzáson volt, amit a kis erősítő lazán hozott, préselésnek apró zaját sem hallottuk, tehát nem erőlködött.

Emeltünk a hangerőn, amihez persze meg kellett mozgatnunk öreg csontjainkat, tehát fel kellett állni, majd visszaülni a fotelbe, de a mozdulatsor nekünk nagyobb fájdalmat okozott, mint az erősítőnek, mert nyitott, dús karakteréből nem engedett, csak nagyobb fokozatba kapcsolt, és továbbra is magabiztosan zenélt. A hűtéssel sem volt semmi probléma, hiszen azt belülről, továbbá a szinte szitává luggatott fedőlemezzel együttesen megoldották, tehát hosszútávú és nagy kivezérlési szinten sem tapasztaltuk azt, hogy annyira melegedett volna ez a kis készülék, ami említésre méltó lenne.

Zömmel maradtunk a szobahangerőnél, ahol John Lee Hooker kalauzolt el minket a blues világába, és kaptunk rekedtes éneket, nagyon remek, erős taktusokat, valódi fizikumot mutató gitárokat, és a stílushoz méltó hangulatot. Jó volt a tempókövetés, a színpadszélesség is rendben volt, és a szerzeményekhez jól jött a kicsit mélyebb tónusú karakter is. Gary Moore-ral is rendben volt a dolog, hiába más megközelítés és filozófia a blueson belül, a BasX A2m hozta a megszeretett hangzását, kicsit több levegővel, tisztább énekhanggal, érthetőséggel, és a húzás itt sem hiányzott sem a lassabb, sem a gyorsabb dalok során.

A jazz vizeire eveztünk ezután, ahol volt populárisabb George Michael által, és volt komplexebb, vagy inkább komolyabb Petrucciani koncertjén. Az Emotiva most sem vetkőzte le a kategóriáját, de nem is hazudtolta azt meg. Ez a műfaj igényelt volna még némi tapintatot, érzelmet, belemélyedést a dalok szerkezetébe és íveibe, de ennyi pénzért nagyon is erőteljes, dinamikus és gördülékeny előadást kaptunk. Az erősítő nem feszengett, hozta a biztos, karakteres előadását, ami hibái ellenére is roppant szerethető volt, ezért hosszútávon hallgatható, ráadásul élvezetesen. Sokat ne várjunk el, fejben lőjük be ezt az ársávot, és tényleg nem érhet csalódás!

Még szimfonikus zenén sem, ahol Chopin etűdjeit lazán vette, Vivaldi vonósnégyese is könnyen beindult, majd egyszerűen csak játszott nekünk. Igazán komolyabb tételekkel akkor próbálkozzunk, ha a BasX A2m-et végfokként használjuk, mert szufla van benne elég, de egy valamivel nívósabb előerősítőt csatlakoztatva, gyorsabbá, szellősebbé és pontosabbá tehetjük az Emotiva karakterét, ami egyébként kiforrott, erőteljes, de még nem a klasszikus zenét megillető audiofil szint.

Integrált sztereó erősítőkben gyakran elhanyagolt részlet a fejhallgató kimenet. Éppen ezért kellemes meglepetésként hatott a tiszta, dinamikus jel, melyet Beyerdynamic Custom One Pro füles számára biztosított a készülék. Sistergő háttérzaj nélkül, bőséges jelszint (hangerő) mellett. Cassandra Wilson - Red Guitar c. számát hallgatva gyors összehasonlítást végeztünk a szerkesztőségben lévő RME ADI-2 DAC FS előlapi fejhallgató kimenetével. Az A2m is az RME jelét fogadta, de a hátsó RCA kimenetről. Összességében az Emotiva győzött, jobban elhatárolta a hangszereket és az énekhangot természetesebben rajzolta meg. Igaz, hogy a basszusnak adott díszítést, nehezebb és tömörebb módon jelent meg a nagybőgő, de minden más részlet élénkebb, finomabb textúrával jött át, mint a félmilliós RME saját fejhallgató erősítőjével. Ez nyerő kártya bárkinek, aki erős középkategóriás fejhallgatóval szeretne kikapcsolódni, amikor a szomszédok csendre vágynak.

Összegzés, végszó

Az Emotiva BasX A2m sztereó erősítő hozta az elődje összes jó, és néhány rossz tulajdonságát. Továbbra sincs távirányító, viszont kiváló a megépítés, remek a hang, egyéni a külső, könnyű kezelni. Mindenképpen érdemes meghallgatnia annak, aki olcsón keres igazi értéket, nem csupán valamit a polcára, ráadásul a beépített fejhallgató erősítő is lazán eligazít egy hifi fejhallgatót.

1 2

Következő oldal >