EarMen Eagle és Sparrow USB DAC-ok tesztje

Madarat tolláról, DAC-ot hangjáról

2021. május 27., csütörtök, 00:35

EarMen audio hifi DAC USB DAC DA konverter EarMen DAC DAC teszt EarMen teszt DA konverter teszt USB DAC teszt

Az ultrakompakt D/A konverterek létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen, hiszen segítségükkel szinte bármilyen modern okostelefon vagy számítógép pillanatok alatt hifi minőségű digitális futóművé alakítható. Az EarMen két megfizethető USB DAC eszköze éppen ezért méltó említésre. Annak ellenére, hogy kevésbé rivaldafényben lévő márkanév, hangminőség tekintetében könnyen felveszi a versenyt vetélytársaival.

Madarak a szomszédból

Az Eagle (sas) és Sparrow (veréb) D/A konverterek Szerbiában, a high end csöves hifi készülékek előállításában jártas Auris Audio üzemében készülnek. Utóbbi nevezhető az EarMen testvérmárkájának is, de a két név eltérő közönségeket céloz meg. Az Auris abszolút élvonalra edzett, kompromisszummentes, elsősorban otthoni használatra szánt eszközök gyűjteménye. Vele szemben az EarMen azokra gondol, akik nem alkusznak meg a Bluetooth fülesek, vezeték nélküli hangrendszerek tömörített hangjával. Helyette magas felbontásban, tisztasággal szeretnék zenéiket visszakapni még akkor is, ha mindössze egy fülhallgató Jack kimenetet nélkülöző okostelefon a kiindulási pont. Ezért dönthetett úgy az amerikai vezetőség, hogy a jelenleg mindössze három terméket számláló, megfizethető USB DAC triót elválasztva, EarMen márkanévvel látják el.

Eltérések

Az Eagle kb. 45 000, míg a Sparrow kb. 75 000 forintért vásárolható meg. Utóbbi azért drágább, mert rendelkezik szimmetrikus hangkimenettel, továbbá a Sparrow-ban lévő ESS ES9281 chip PRO változatát tartalmazza, ennek köszönhetően támogatja az MQA formátumot. Az Eagle nem képes utóbbi dekódolására, viszont PCM jelfolyamokat 384 kHz-ig támogat, míg DoP kezeléssel a DSD 64/128 sem okoz neki problémát. Az EarMen hordozható USB eszközeiben tehát audió szempontból komolynak nevezhető DAC lapul, ennek megfelelően tudásuk azok számára használható ki igazán, akik magas felbontású zenegyűjteményt, vagy alacsony tömörítésű streaming szolgáltatást használnak.

Küllem

Mindkét DAC nagyjából akkora, mint egy USB pendrive. Ennek köszönhetően bárhol elférnek, kifejezetten nadrágzseb-barát megoldások. Az anyaghasználat, a megépítettség minősége szégyenérzet nélkül, bármely nagyobb nevű hifi gyártó alternatívájával összemérhető. Ami talán nem mindenki tetszését nyeri el, az az üveg borítás a konverterek oldalán, amely kifejezetten esztétikus, csak kissé gyűjti az ujjlenyomatokat. Persze ez egy ruhadarabbal rögtön kezelhető. Tetszett, hogy aktív üzemállapotban az EarMen embléma zöld háttérvilágítást kap (amely fehérre vagy pirosra változik a kapcsolat állapotától függően, illetve a Sparrow esetén MQA jelfolyam használatakor lilán világít). Az összkép tehát átgondolt és igényes, ami a kicsomagolási élményre is értendő.

A dobozokat eredetiségmatricával zárták be, a bennük lévő D/A konvertereket pedig szivacslemezbe ágyazták a biztonságos szállítás érdekében. Dicséretes, hogy mindkét modellhez kiegészítő kábeleket is mellékeltek. Az Eagle USB-C papa -» USB-A mama toldóval, a Sparrow pedig USB-A-»C és USB-C-»C kábelekkel érkezett. Más típusú OTG USB kábelekkel is használhatók az eszközök (amennyiben például a felhasználó micro USB aljzatú okostelefonhoz szeretné valamelyiket csatlakoztatni). Ha kedves olvasónk biztosra szeretne menni a kompatibilitást illetően, akkor célszerű felvenni a kapcsolatot a gyártóval, vagy a magyarországi forgalmazó, Home Movie munkatársaival.

Használat közben

A teszteléshez JRiver Media Center 26 szoftvert futtató iMac számítógépet használtunk. Mindkét D/A konvertert azonnal felismerte a számítógép. A Mac beépített hangerő szabályzójára is reagált mindkét DAC, de a lejátszó szoftver csuszkája több fokozatban vezérelte a jelet, azzal precízebben belőhettük az általunk preferált szintet. A lényeg, hogy fizikai gomb nélkül is elboldogultunk.

Gyakori kérdés, hogy az Eagle vagy Sparrow kategóriájú, pendrive méretű USB DAC eszközök vajon mennyire nyújtanak elegendő teljesítményt egy "komolyabb" (azaz magasabb impedanciájú) fejhallgatóhoz? Hogy a kérdést megválaszoljuk, a meghallgatáshoz 300 ohmos Sennheiser HD 600-at alkalmaztunk. Mindkét DAC bőséges jelszint (hangerő) tartalékot biztosított, terhelhetőségben egyáltalán nem éreztünk hiányt. 50 %-nál egyiknél sem kellett feljebb merészkedni.

Érdekesség, hogy szükség esetén a nagyobb modell szoftvere számítógép használatával frissíthető, ehhez segédprogramot kell letölteni a gyártó honlapjáról. Viszont nem árt tudni, hogy a Sparrow DAC számára letölthető firmware az EarMen instrukciói alapján jelenleg csak Windows 10 operációs rendszeren keresztül frissíthető.

Hangminőség

Cassandra Wilson - Red Guitar

A Sparrow dinamikus, áramló és tiszta hangot nyert ki referencia fejhallgatónkból. A hangszínpad mozgalmas és levegős volt, a zenészek nem mosódtak össze egymással. Az énekhang nem határolódott el teljesen a többi hangszertől, de közelségét, részleteit szépen visszaadta a kis DAC. A hangkarakter nem volt zavaróan digitális, mellőzte a ridegséget, kásás magas hangokat. Finom frekvenciaelosztást kaptunk, a basszus nem dominált, a magas frekvenciák mellőzték a tompa, elkenődött érzetet. A Sparrow összességében még standard, 3,5 mm-es Jack kimenetén is olyan életteli és lelkes módon dekódolta ezt a számot, ami bármelyik 100 000 forint alatti USB DAC becsületére vált volna.

Az Eagle csak alig érzékelhető apróságokkal maradt el a Sparrow-tól. Erőteljesen kellett koncentrálnunk ahhoz, hogy meghalljuk, illetve megfogalmazhassuk az olcsóbb DAC hangjában lévő változásokat. Összességében kicsit selymesebb volt az Eagle karaktere és picivel közelebb húzta egymáshoz a zenészeket. A Sparrow-hoz képest parányi mértékben csökkent a levegősség, de dinamikában és színpad ábrázolásban, fejhallgató használatával nehéz volt ennél egyértelműbb különbségeket feltárni.

Rebecca Pidgeon - Spanish Harlem (WAV, 96 kHz/24 bit)

Újra kicsit enyhébb, női éneket tartalmazó zene következett. Az Eagle fülbemászó, kissé lágy érzettel jelenítette meg az angyalhangú énekesnő audiofil körökben közismert hangfelvételét. A félreeső részleteket, a váratlanul belépő hegedűt és megreccsenő padlót egyaránt váratlanul, gyorsan és életszerűen jelenítette meg. A magashangok kissé lágyított, finomított módon jelentek meg, viszont tetszett az énekesnő naturális tónusa, a nagybőgő meleg, mégis túlzás nélküli aláfestése és a gitár könnyed, textúrált kísérete.

Itt az olcsóbbról váltottunk a drágább DAC-ra és hamarabb észrevettük az eltéréseket, mint a Red Guitar c. szám hallgatásakor, vélhetőleg azért, mert a Spanish Harlem kevesebb hangsávot tartalmazott, így kevésbé kószált el a figyelmünk. A Sparrow kristályosabb, intimebb és légiesebb formában adta vissza ezt a zeneszámot. A hegedűk egyértelműen jobban elkülönültek egymástól, és míg a zongora, illetve gitár játszottak, még úgy is kivehető maradt a vonós játék dinamikai hullámzása. Összességében a Sparrow nagyobb felbontás érzetét keltette annak ellenére, hogy mindkét DAC egyforma mintavételezéssel, ugyanazzal a zeneszámmal dolgozott.

Thievery Corporation - Exilio (Rewound) (CD-rip, WAV)

A korábbi zeneszámoknál tapasztalt, fejlett dinamika itt hatványozottabban érzékelhető volt, hiszen az Exilio feszes és kemény dobkíséretet tartalmaz (a dermedt csendből támadó dobjáték és a háttérben játékosan támogató ütős hangszerek hamar megmutatják, hogy milyen tartalékok rejtőznek bármilyen hifi elektronikában). Már az Eagle is játékosan, könnyedén és energikusan hajtotta fülesünket. A tér egész mozgalmasan jelent meg, bár a mélységre nem fektetett nagy hangsúlyt az elektronika, viszont hozzá kell tenni, hogy 45 000 forintért így sem hagyott kifogásolni valót.

Miben volt több/jobb a Sparrow? Szinte csak ismételni lehet a fentebb megfogalmazott sorokat. Az énekhang kicsit merészebben kirajzolódott. A dobjátékban picivel több textúrát vettünk észre. A dobok basszusa keményebb és szilárdabb, ügyesebben megfogott érzettel jelent meg. A billentyűs kíséret picivel elegánsabb elhelyezést kapott a háttérben. A színpad közepe leheletnyit kiegyensúlyozottabb, összefüggőbb volt.

Alternatívák

A FiiO és iBasso kínálatában találhatók olcsóbb és kompaktabb D/A konverterek, de nem vagyunk biztosak benne, hogy azok felbontásban, dinamikában és színpad kiegyensúlyozottságban megtestesítik ezt a szintet. Az AudioQuest DragonFly sorozat valamelyike hangzásban kétségtelenül kompetens lehet, de annak ténye, hogy az EarMen Sparrow szimmetrikus hangkimenetet nyújt és nem "lóg" ki belőle egy már-már ódivatúnak ható USB-A papa dugó, feladja a leckét a szitakötők számára.

Végszó

Az EarMen ultrakompakt D/A konverterei azoknak készültek, akik hajlandók jobb minőségű fülhallgatót választani és a manapság domináló Bluetooth jelátvitelnél jobb hangminőséget szeretnének. A két DAC közül bármelyik esetében előny, ha a tulajdonos rendelkezik TIDAL előfizetéssel vagy komolyabb zenegyűjteménnyel. Erősebben tömörített, pl. standard Spotify minőségű zenékkel sem lesz élvezhetetlen az eredmény, de a Sabre chip-ek kellően kifinomultak ahhoz, hogy a tömörítésből keletkező hibákra rámutassanak. Tehát az Eagle és a Sparrow is elkötelezett, minőségre ügyelő zenerajongóknak készült.

Az EarMen Eagle azoknak ajánlható, akik kb. a 30-50 000 Ft kategóriának megfelelő, erős középkategóriás fül/fejhallgatóból szeretnének élvezhető, részletes, igényes jelet kinyerni. Az arányokat figyelembe véve ők kiegyensúlyozott eredményre számíthatnak. Az EarMen Sparrow esetében komolyabb partnerek is simán szóba jöhetnek, figyelembe véve, hogy milyen profin kiszolgálta Sennheiser HD 600 fülesünket. Mindkét DAC kellemes hangélményt okozott, de minél többször futottunk neki A/B összehasonlításnak, a Sparrow annál több audiofil finomságra mutatott rá.

Az EarMen okosan pozícionálta termékeit és olyan összképet testesített meg mindkét D/A konverterrel, ami a mai viszonylatban helytálló, azaz versenyképes.

1 2

Következő oldal >