Anthem MRX 500 házimozi erősítő teszt

2012. augusztus 13., hétfő, 11:25

Anthem MRX 500 MRX500 házimozi házimozi erősítő Anthem erősítő Anthem házimozi AnthemLogic házimozi erősítő teszt

Az anthem az anglikán egyházi zene műfaja, kóruskompozíció, átmenet a kantáta és a motetta között. A Paradigm Electronics ezt a különös jelentéssel bíró nevet választotta sztereó elektronikái és házimozi erősítői számára, melyek közül az MRX 500 került képzeletbeli boncasztalunkra.

Ez a házimozi erősítő - akárcsak a többi Anthem - hangstúdiós rackba-illő kialakítású, de polcon is jól mutat. Annyi apró kerek gombot pakoltak rá, hogy sosem fogy el, némi átalakítással tangóharmonikának is beillene. Igazából ezt csak az első rápillantáskor gondoltuk így, megszámolva már nem is olyan sok az a húsz nyomkodnivaló. Ha hozzáadjuk a menüben navigálást lehetővé tévő négyirányú egységet és a közepén domborodó entert, az összesen 25. Hmm, mindenki döntse el, hogy sok, vagy kevés. Kezelhetőség szempontjából mindenesetre inkább előnyös. Trükkös az elhúzható, sínen csúszó takarólapocska, ami mögött az előlapi bemenetek rejtőznek.

A fekete hátlapon fehér színnel emelték ki a kimeneteket, ezzel jelentősen megkönnyítve a felhasználók és a tesztelők dolgát. A három Anthem modellből ez a középső, így nézve elfogadható a mindössze 4+1 3D-képes HDMI aljzat, árkategóriáját tekintve kevésbé, mert a versenytársak ennél többet bocsájtanak a felhasználó rendelkezésére. A 700-as nagytesón ugyanennyi a kínálat, az már nehezebben emészthető. Egyéb csatlakozóit illetően mindegyik aranyozott további panaszunk nem lehet és nincs is.

A távirányító szokatlanul könnyű, elemek nélkül talán lebegne ég és föld között, mint Mohamed koporsója. Viszont a hangerőszabályzó gombokat sötétben megtalálni még több hetes használat után is csak elvétve, hosszabb tapogatózás után sikerült, azt már legalább százszor próbáltuk. Ezen segít az erős fényű háttérvilágítás, de csak jobb lett volna az általános szokás szerint nagyméretű, elkülönítve elhelyezett gombokat készíteni erre a funkcióra. Másik furcsaság az alsó felének kialakítása, asztalra helyezve könnyen orra bukik, elegendő hozzáérni, vagy picit meglökni a bútort. Akit zavarnak az említettek, használhatja a tartozékként mellékelt, eredetileg a második zónába telepítendő apró távvezérlőt, amivel könnyű megbarátkozni.

Az ARC nevű (Anthem Room Correction System) automatikus önbemérő és szobaakusztikai rendszer egyedi megoldásokkal operál. Már a mellékelt, fél méter hosszú doboz láttán elkerekedtek a szemeink. Kibontása után hümmögtünk egy sort. Az rendben van, dicséretes, hogy mellékeltek egy állványt a mikrofonhoz, ezzel elejét veszik a felhasználók leleményességének, ami sokszor elképesztő építmények kivitelezésében valósul meg, párnahalmok, dobozok, könyvek és ezek mindenféle kombinációját hozzák létre. Azt viszont nehezen emésztettük meg, hogy PC, laptop nélkül csak a faék egyszerűségű menüre, az abban kínálkozó pár beállítási lehetőségre vagyunk kényszerítve. Például a távolságok megadása jókora, 30 centis lépésekben történhet. Itt megemlítünk egy nehezen emészthető furcsaságot, kizárólag Windows alapú számítógéppel végezhető el a kalibráció, tehát a Mac felhasználók mehetnek a sóhivatalba. Állvány a kanapé közepére, mikrofon az állványba, amit megegyező sorszámú vezetékkel összekötöttük a laptoppal és ekkor megállt a tudomány. Azon a fránya 3 éves HP szerkentyűn nem találtunk RS232 portot, naná, vagy 6 éve nem divat olyat szerelni a noteszgépekre, viszont másképp nem lehetséges csatlakoztatni az Anthemhez. Kalibrálás projekt elhalasztva. Hétvége lévén várnunk kellett hétfőig a reklamálással. A forgalmazónak ötlete sem volt a probléma megoldására, viszont régi kapcsolatainkat felhasználva sikerrel jártunk, kölcsön kaptunk egy USB/RS232 átalakítót. Az előbb felvázolt műveletet ismét végrehajtottuk, az adapter installálása, driver hiányában kicsit sokáig tartott, le kellett vadászni a netről, ám bőven megérte a fáradozást.

A képernyőn elindult a mérés és az ekvalizáció, vagyis mégsem. Az eseményeket gyorsítani szerettük volna, ám az általunk kigondolt három mérési pozíciót kevesellte a szoftver, minimum 5, maximum 10 különböző ponton hajlandó mérni a frekvenciamenetet. Némi fanyalgással (egy szál, árva kanapé az ülőalkalmatosság, 3 ember szűkösen fér el rajta) megszavaztuk neki az ötöt, legyen boldog. Nem titkoltan reméltük, hogy mi leszünk igazán boldogok, ha végetér a procedúra és tisztességesen beállított erősítővel mozizhatunk egy nagyot. Nem csalódtunk, érdemes volt küzdeni, a hangdobozok ügyetlenkedéseit és a szoba, hiányosságait meglepő szigorral és eredményességgel hozta rendbe. Ezt az előtte-utána grafikonokon tanulmányoztuk, amit Önökkel is megosztunk. A Velodyne SPL 1200 Ultra aktív szubbasszus sugárzóval nem sok dolga volt, mivel az rendelkezik saját önbemérő EQ-val, viszont a frontsugárzók frekvenciagörbéjének 50 és 80 Hz közötti csúnya beszakadását - amit részben a szoba mélyhangelnyelése okozott - egész tisztességesen befoltozta.

A grafikonok tetszőleges részletét kinagyítva pontos képet kapunk hangdobozaink képességeiről, szobánk akusztikájáról, valamint az ARC hatékony működéséről

1 2 3

Következő oldal >