Panasonic TX-P55VT60 3D plazma TV teszt

2013. december 18., szerda, 09:35

Panasonic VT60 plazma TV 3D TV Panasonic TV Panasonic plazma TV plazma TV teszt VT60 teszt Panasonic plazma TV teszt

Néhány évig a VT széria viselte a zászlóshajó rangot a Panasonic plazmatévéi között, idén kapott egy házon belüli ellenfelet a ZT60 személyében, de ez szemernyit sem csökkenti a megbecsülését, értékét. Sokadszorra nyerte el VT modell az európai szakújságírók által adományozott, legjobb plazmatévé díjat, amivel teljes mértékben egyetértünk. Hogy miért, azt az alábbiakban részletesen elmeséljük.

Ha 2010-ben valaki a legjobb képminőségű és ráadásul 3D-s tévére vágyott, nem lehetett kétséges, hogy minden hozzáértő a Panasonic VT20 felé terelte. Abba a tévébe már számos olyan technikai megoldás belekerült, amikhez a Pioneer KURO know-how megvásárlásával jutott a Panasonic. Ennek ellenére a VT20 képminősége még messze volt a legendás KURO-étól. Arra, hogy azt elérje, sőt, bizonyos szempontokból meghaladja, 2013 tavaszáig, az első VT60 típusú készülékek piacra kerüléséig kellett várni.

Igen, kijelenthetjük, hogy a Panasonic VT60 képminősége, dizájnja, kidolgozása minden idők egyik legjobbja. Azért csak az "egyik", mert a ZT60 picit szinte mindenben felülmúlja. Hogy miben és mennyire, azt most nem részletezzük, mert mostanáig csak egy villámtesztre volt lehetőségünk.

A V alakú összekötő idom a talp és a TV között akár a győzelem (victory) szimbóluma is lehet, mint egy kéz feltartott mutató és középső ujja, ezzel a jelentésével egyetértünk. Azzal már kevésbé, hogy a szerintünk ideálisnál hosszabbra sikeredett, túl nagy a készülék távolsága a felülettől, amire helyezzük. 55 colos (amekkora a tesztalanyunk), pláne nagyobb képátló esetén könnyen a nézők szemmagassága fölé kerülhet a panel közepe, ami nem nevezhető kívánatosnak. Stabilitás szempontjából szintén nem előnyös a magasabb súlypont. Ezen kívül a tavalyinál eggyel kevesebb, mindössze 3 darab HDMI 1.4 csatlakozót kritizálhatjuk, ahogy megtettük a GT60 értékelésében is. Felhasználói szemszögből nézve érthetetlen, még akkor is, ha egy ilyen tévéhez elengedhetetlen tartozék egy 6-8 HDMI bemenettel rendelkező, csúcskategóriás házimozi erősítő. USB csatlakozóból is hármat szereltek rá, az egyik 3.0 szabványú. Nem hiányzik a Panasonic tévék elmaradhatatlan tartozéka, az SD-kártya olvasó sem. A CI+ nyílás dupla, ezt a tunerek (DVB-T/C/S2) megkettőzése követeli meg, aminek köszönhetően egyszerre két kódolt adás rögzíthető vagy nézhető.

A kávát körben díszíteni szándékozó kb. 1 centis, átlátszó műanyag keret - azért némi feladata is van, ebbe helyezték a működést jelző LED-et és az infra érzékelőt - megítélése ízlés dolga, nekünk nem tetszett. Kissé olcsósító hatás kelt a gyönyörű üveglappal ellentétben, ami bármely más tévével összehasonlítva megállja a helyét. Forgatást nem tesz lehetővé a V alakú talpmegoldás, de mi ezt nem tekintjük hátránynak.

A VT60 különlegességei közé tartozik a hangszórók elhelyezése: két oldalra a káva közepébe építették azokat, így az átlagosnál élvezhetőbb hangminőséget biztosítanak, bár ebben jelentős szerepe van a hátlapra szerelt kvázi mélynyomónak is. Számunkra kissé disszonáns egy 7,5 centi átmérőjű hangszórót subwoofernek nevezni, hiszen még az arasznyi membránok számára is nehéz feladat a legalsó oktáv, a szubbasszus tartomány megszólaltatása, de emiatt nem esünk letargiába. A függőlegesen, teljes hosszban végigfutó rácsozat első pillantásra megtévesztő, hangsugárzónak vélhetjük az egészet, de amint megszólalnak, meghatározható a pici membránok pontos helye. Nekünk ez sokkal jobban tetszett, mint a hagyományosan a készülék aljában kialakított hangdobozkák, pontosabb a sztereó színpad, vagyis sokkal közvetlenebbül kapcsolódik, illeszkedik a szereplőkhöz és az eseményekhez azok hangja, zaja. Ettől a megoldástól maga a TV széltében hízott pár centit, de ezt könnyedén megbocsájtjuk. Az aktív hűtés hátlapra csavarozott ventilátorai folyamatosan működnek, de erről csak két méternél közelebbről szerezhetünk tudomást, halk susogás formájában.

Infinite Black Ultra elnevezésű szűrő roppant hatékonyan teljesíti feladatát. Arra senki ne számítson, hogy sikerült tükröződésmentessé varázsolni az üveglap felületét, a csodákra még várni kell. De a beeső fény alig csökkenti a kontrasztot, világos környezetben is élvezhető a VT60 képe.

A beépített kamera nem csak Skype beszélgetésekhez jön jól, a Panasonic fényképezőgépekben már régóta alkalmazott arcfelismerés is szerepel a tudástárában, aminek alapján be tudja állítani az előtte álló személyhez rendelt kezdő képet. Az egyéni ízlés szerint összeállított és kialakított kezdőképernyőket már korábban, az ST60 tesztelése során megszerettük, azok még a szokásosnál is élvezetesebbé teszik a Panasonic TV-k használatát, kezelését.

A második távirányítót egyfajta pisztolyként használhatjuk, ezt a fogása és az alján kialakított mélyedésben található enter vagy más néven OK billentyű miatt jutott eszünkbe. Ami a tényleges használhatóságát illeti, hüvelykujjal birizgálható a tapipad, mutatóujjal kattintgathatunk, egészen érdekes és elmés ötlet. Mindezek ellenére a hagyományos, nagyméretű, megvilágított gombokkal felszerelt távvezérlőt sokkal többször vettük kézbe, de ez csupán megszokás kérdése. Azok számára, akik még a tévénézés, házimozizás idejére sem teszik le kezükből okostelefonjukat, táblagépüket, internetről letölthető alkalmazással távvezérlésre is használhatják kütyüjüket, ahogy ez lassan minden szórakoztató elektronikai készülék esetében megszokottnak mondható.

Az okostévés funkciók többségét mókusvakításnak tartjuk, amit egyes gyártók azért vezettek be, mert tévéik képminőségén már nem tudtak tovább javítani, viszont az új modelleket valamivel el kellett adni. Aztán, ahogy az lenni szokott, a konkurencia, kénytelen volt "szmártosítani", aki lemarad, az kimarad. Ezen az úton haladva a Panasonic is számos okos szolgáltatással látta el televízióit, melyek közül a már említett kezdőképernyőt pompásnak tartjuk. Az applikációk nem különösebben keltették fel az érdeklődésünket, ahogy az internetes böngészés sem. Egy ilyen kivételes képminőségű tévén csakis az elérhető legjobb Blu-ray kiadványokat érdemes nézni, természetesen a HD tévéadásokon kívül, illetve azok mellett. A beépített médialejátszó végső esetben és ideiglenesen elfogadható, de megbocsájthatatlan bűn hosszabb távon azt használni egy prémium kategóriás célhardver helyett, mert kép- és hangminősége, kezelhetősége és szolgáltatásai méltatlanok a VT60-hoz. Sőt, az ST60-hoz is.

A dupla tuner remek találmány, számos CRT tévében is megtalálható volt, éppen ezért szomorú, hogy manapság csak a legdrágább készülékek kiváltsága ez a szolgáltatás. Nem csak tévénézéshez felbecsülhetetlenül hasznos, de a PVR funkciót is valóban értékessé teszi. Amíg a TV éppen merevlemezre rögzíti egy csatorna műsorát, addig egy másikat nézhetünk, nem maradunk le egyikről sem. Amennyiben három kihagyhatatlannak vélt filmet adnak egy időben, választás elé állít minket az élet, de sose legyen ennél nagyobb problémánk.

Mielőtt a képminőség alapos vizuális elemzéséhez kezdtünk volna, megejtettük a szokásos műszeres méréseket, majd a kalibrációt. Ennek eredményeit a cikk végén sorakozó ábrákon tekinthetik meg és részletes, szakszerű magyarázatot is fűzött hozzá kollégánk.

Egy képmegjelenítő minőségét alapjaiban meghatározza a kontrasztaránya. Ebben élen járnak a plazmatévék, különösen a Panasonic gyártmányúak - amióta a Pioneer kiszállt - kontrasztja parádés. Emiatt most a szokottnál részletesebben boncolgatjuk tesztalanyunk ez irányú képességeit. A gyári alapbeállításokkal, THX Cinema módban mért arány, 104 cd/m? fehér és 0,003 cd/m2 fekete fényerők hányadosaként kb. 35000:1. A kalibrált ANSI kontrasztarány pedig a 0,007 cd/m2-re emelkedett fekete, és sötét szobához passzoló 80 körüli, jelen esetben 84 cd/m2 fehér fényerővel, Professional módban kb. 12000:1. Még ez is sokszorosa annak, amit a legjobb és legdrágább LCD tévéken mértünk, túlmutat a kiváló jelzőn, és érdekességképp még talán annyit, hogy ezzel már elértük a legendás 2009-es 9G KURO-k szintjét (bár még nem a 9.5G KRP-500-asét). Halkan súgjuk, hogy a ZT60 még ezt is felülmúlja.

Már a 42ST60, de főleg az ezt követő 50GT60 óta sejtjük, az 55VT60 (és a tesztpéldányokon túl magánházaknál végzett mérések) után pedig már gyakorlatilag tényként kezelhető, hogy a fekete fényerő idén a Panasonic plazmáinál is érezhető mértékben javul (csökken) a képátló növekedésével. Ez nem meglepő, bizonyos mértékben előfordult már ilyen a Panasonicnál is, a konkurenciára pedig még gyakrabban és nagyobb léptékben jellemző. E mögé akár marketingszempontokat is képzelhetnénk, de teljesen logikus magyarázat az is, hogy azonos (itt 1920x1080, avagy Full HD) felbontás mellett a nagyobb képátló fizikailag nagyobb, és így kisebb inicializálási szint mellett is stabilan működtethető cellákat eredményez. A magasabb stabilitás minimális mértékben egyébként az általános képminőségre, például a ditherelés minőségére is jótékony hatással lehet. Tehát általánosságban elmondható, hogy egy plazma TV manapság minél nagyobb, annál jobb képminőségű.

Amire viszont bizonyára többen felkapták a fejüket, az az, hogy a két feketeszint érték közt miből ered a növekedés, de aggodalomra semmi ok. Nem a 2012-es széria problémája köszön vissza, mikor is a kalibrálható Professional/ISF és Mozi módokban mindig kötelezően a duplájára emelkedett a fekete fényereje a nem kalibrálható színmódokhoz képest.

A jelenség az idő, pontosabban használat függvénye. De szerencsére csak ciklikus értelemben, erős melegedés hatására, tehát nem arról van szó, hogy néhány száz vagy ezer üzemóra után fixen emelkedne a fekete. Mi a méréssorozat teljes időtartama alatt világos, konkrétan hófehér üresjárati képet használtunk, tehát órákon át tartó, extrémen intenzív hatásnak tettük ki. Mindennapos használatban ez a jelenség vélhetően sokkal kisebb, egy-két film megtekintése alatt valószínűleg észlelhetetlen mértékben fog jelentkezni

Tulajdonképpen azt a jelenséget figyeltük meg a műszerrel, amit szabad szemmel is láthatunk. Bizonyára minden PDP tulajdonos észlelt, látott már bizonyos mértékű képvisszamaradást, például a lejátszója képernyőmenüjének kontúrjait a film indítása előtt bevillanó homogén fekete háttéren. Illetve biztos megfigyelte már azt is, hogy egy órákon át használt PDP még percekkel a kikapcsolása (vagy teljes áramtalanítása) után is láthatóan dereng a sötétben. Nos, ezen a TV-n már annyira sötét az üresjárati fekete, hogy ilyen mértékben tér tőle el a használat közben feltöltődött cellák fényereje (legalábbis akkor, mikor megkapják az all-cell inicializálást, amiben minden cella minden ciklusban kérdés nélkül részesül).

A közel 4 órás méricskélés és állítgatás után elővettük szokásos Blu-ray lemezeinket, a Casino Royale és az Avatar filmeket, melyeket OPPO BDP-105EU lejátszóba helyeztünk.

A 2D képminőség vizsgálatának eredményeként nem tudunk beszámolni semmi eget rengető újdonságról, mert amit a GT60-ról elmondtunk, erre a készülékre is érvényesek, illetve kiegészítjük azzal, amit már fentebb is említettünk: a nagyobb képátlónak van némi kedvező hatása a kontrasztarányra és az általános képminőségre. Így például az 50GT60-hoz képest még egy picit finomabb, nyugodtabb, precízebb képet kapunk az 55VT60-tól, tehát az értéknövekedés sem marad el a magasabb ár mellől. Szubjektíve mindenben jobb egy kicsit, talán részben a 3000 Hz Focus Field Drive és a 30720 színárnyalat együttes hatására. Minden percben ámultunk és bámultunk, bármelyik filmrészletet szemléltük tüzetesen, csak a legnagyobb elismerés hangján tudtunk szólni. Ha korábban nem láttuk volna a TX-P60ZT60 hihetetlen képminőségét, azt mondanánk, a VT60 a földkerekség legjobbja, de így csak ezüstérmet érdemel. Viszont az kijelenthetjük, hogy 55 colos méretben nincs jobb nála.

Ugyanez elmondható a 3D képminőségről is: ennél szebbet, jobbat, színesebbet, szagosabbat tévén még nem láttunk. Ragyogóak, parádésak - bár nem tökéletesek - a színek, az szemüvegen keresztül nézve talán sosem lesz elérhető. Áthallás szinte nulla, a térhatás fenomenális, a fényerő bőségesen elegendő, lazán kompenzálható a szemüvegek sötét lencséje. Viszont a felbontás nem minden esetben tűnik Full HD-nak, a ferdén futó egyenes vonalakon fűrészfogak jelennek meg. Ez például az Avatar nyitó jelenetében, az űrhajó fémszerkezetén érhető tetten. Aggodalomra azonban semmi ok, a mindennapos filmnézés élvezeti értékét és a 3D hatást, cseppet sem csökkenti.

A végső értékelést az ár/érték arány minősítésével szoktuk zárni, most sincs másként. Sajnos nem adhatunk rá maximális pontszámot, mert sem a GT60-hoz, sem az 50 colos képátlójú VT60 modellhez képest nem nyújt annyival többet, amekkora az árnövekedés.

Mindezektől függetlenül, ahogy mondani szokták: a Hősök terén, fényes nappal... ha egy ilyen tévénk lehetne!

A tesztelés és cikkünk megírása között röppent fel a hír, miszerint a Panasonic ez év végén beszünteti a plazmatévék gyártását. Ez szinte sokkolta a képminőség fanatikus híveit, (szerkesztőségünk tagjait is) mert amíg a gyermekbetegségeiket kinövő OLED képmegjelenítők ára nem csökken a mostani plazmákénak szintjére, addig nincs alternatívája ennek a kihalás küszöbére került technológiának. Állítólag a Panasonic plazmatévéket árusító boltok és a központi raktárak készletei vészesen fogynak. Ezért aki igazán jó képminőségű TV-re vágyik, gyorsan döntse el, melyik Panasonic modell fogja díszíteni nappalijának falát és nyújt majd sok ezer órányi vizuális élvezetet a következő években. Aztán futás a legközelebbi üzletbe, vagy a számítógéphez, online megrendelést leadni! Mi egészen biztosan a VT60-at választanánk, hogy mekkora méretben, legfeljebb az még lehet vita tárgya.

1 2

Következő oldal >