Yamaha YAS-209 soundbar teszt
2022. március 19., szombat, 17:25
Yamaha audio hifi házimozi hangfal hangfalszett hangrendszer soundbar Yamaha hangfal Yamaha soundbar soundbar teszt hangfal teszt Yamaha soundbar teszt Yamaha hangfal teszt
A nagyközönség örömére egyre nő az elérhető árú soundbar-ok tábora, melyek már nem csak a teljesen belépő szintet képviselik, hanem komoly technikai tudással, külön mélysugárzóval és minőségi anyagokkal is pénztárca barát szintet tudnak maradni. A Yamaha YAS-209 éppen ezt a tábort erősíti.
Egy lenne a sok közül?
Ezt azért vitatjuk. A Yamaha mindig is tudott valami egyedit mutatni, amivel sikerült kiemelkednie a vetélytársak táborából, még ha csak apróságokról legyen is szó.
Az árát tekintve (kb. 170 000 Ft) még az olcsóbbak közé tartozik, de ahogy kézbe vettük, az anyagok minősége és az egész szett megépítése nem feltétlenül erről tanúskodott.
A felső részre kissé ráhajló szövet burkolat teljesen körbeéri a hangrudat, a teteje igényes matt felületű, ami egyrészt a por és ujjlenyomatok ellen is hasznos, de leginkább a tv fényeinek visszatükröződését redukálja, ami tapasztalataink szerint, az egyik legfontosabb. Méreteit tekintve a hangrúd (930x62x109 mm) tökéletesen passzol a legtöbb tv alá, ahol magasságával sem hívja magára a figyelmet.
Az előd YAS-207-hez képest eltűnt minden oda nem illő objektum az elejéről, pontosabban felülre került, ahol ugyan szemből nem látjuk olyan jól, de a letisztultságán hatalmasat dobott ez a kis módosítás.
A hátuljában megbújó csatlakozó egység sincs túlgondolva. Csak a legszükségesebb aljzatokat találtuk egy USB (szerviz) egy optikai, egy hálózati (Ethernet) illetve 2 db HDMI csatlakozó formájában, melyből az egyik ARC, ami manapság kötelező.
Belső értékek
Természetesen a hálózati csatlakozót el is hagyhatjuk, hiszen beépített WiFi is rendelkezésre áll, de mégsem a Yamahától megszokott formában. A Yamaha számunkra egyet jelent a MusicCast rendszerrel, amit egyrészt imádunk, mert még mindig az egyik legjobban átgondolt platform, másrészt mert a multiroom képességek mellet rengeteg okos és hasznos funkcióval vértezi fel a "gazdáját". Nos, valahol spórolni kell, és amíg egy hangsugárzóról beszélünk, inkább itt vegyenek el, mintsem az erősítőkből vagy a hangszórók minőségéből. Ettől függetlenül ez akkor is fájó pont, bár a Yamaha Soundbar Controller App. remek alternatívát kínál a mellékelt távvezérlő kihagyásához, így telefonnal vagy táblagéppel is bőven tudunk lehetőséget kínálni a membránok táncához.
Ha már itt tartunk, ebben nem is áll rosszul vendégünk. A szép szövetborítás mögött összesen 4 db 46 mm-es mélyközép- és 2 db 25 mm-es magassugárzó szól a 2 csatornán, melyeket 50-50 wattos erősítő hajt meg és egy beépített DSP vezérel, hogy mindenki megtalálhassa a fülének leginkább kedvező beállítást. Amiről eddig nem esett szó, az a 160 mm-es hangszóróval és 100 W teljesítményű erősítővel ellátott, vezeték nélküli mélysugárzó, ami egyrészt nagyon könnyen elhelyezhető a mérete (191x420x406 mm) és formája miatt, másrészt ugyanolyan igényesen kidolgozott darab, mint a hangrúd, így akár rejtegetni sem indokolt.
Bár a hardver mondhatni önmagáért beszél, mi mégis inkább az igen korrekt ár mellé kínált tudást díjaztuk, ami ha nem is túl nagy, pont abban penge, amiben a legjobban kell. Amennyiben zenét szeretnénk hallgatni, és azt mi mindig szeretnénk, a Bluetooth-on felül integrált Spotify Premium és Amazon Music kliens segítségével nyílik meg a zenék végtelen tárháza, plusz a jelfeldolgozást sem bízták a véletlenre. HDMI-n 4K, DTS Virtual:X, valamint Dolby Digital, Dolby Pro Logic, DTS Digital Surround fájlokat kezel, és akár FLAC 192 kHz-ig is elbír az audio formátumokkal, tehát nem kell visszafognunk magunkat az igényesebb forrásanyagok tekintetében. Ezekkel a szolgáltatásokkal és jellemzőkkel ugyan nem tudunk Atmos-os mozit kreálni a nappalinkból, és a világ összes zenei streamer-e sem áll rendelkezésre, de a legfontosabbak mégiscsak ott vannak a tarsolyban, mind a zenét, mind a filmezést igen magas szinten élvezhessük. Ehhez már csak jó hangzásra van szükség ugyebár.
Működés közben
A soundbar-oknál már szinte nem is hívhatjuk beüzemelésnek ezt a procedúrát, mert csak bedugjuk a konnektorba, jöhet a HDMI kábel és lényegében ennyi volt. A YAS-209 mélysugárzója azonnal mindenféle párosító gomb nélkül csatlakozott a főnökhöz, és már csak annyi maradt, hogy a Yamaha Soundbar Controller-t letöltsük. Alapvetően ez nem is kötelező, de tény, hogy ezen az app-on a legegyszerűbb csatlakozni a hálózathoz, valamint itt a leginkább látható és kezelhető az összes funkció. Igen, "sajnos" a hangrudat szemből nézve már semmit sem látni a tetején villogó LED-ekből, így vagy marad a mobilos vezérlés, vagy ha távirányítóval csináljuk, úgy a fülünkre kell támaszkodnunk. Többféle előre programozott hangzásképet, párbeszéd kiemelést, mélysugárzó intenzitást és némítást és 3D surround hangzást is tudunk állítgatni.
Szobakalibrációs rendszer nincs, így érdemes tekintettel lenni arra, hogy mit felejtünk a hangok útjában, mert ahogy az összes többi ilyen hangsugárzó, a YAS-209 is a környezetének visszaverő felületeit használja fel a térhang megalkotására.
Itthon talán olyan sok hasznát nem veszi az átlag magyar, de a YAS-209 egyik legnagyobb fegyvere az Amazon Alexa, amivel szinte bármilyen funkciót azonnal tudunk hangparancsra vezérelni, amennyiben megvan a megfelelő angol nyelvtudásunk, és nem érezzük nagyon hülyének magunkat miközben angolul óbégatunk otthonunkban egy hangsugárzóval. Ezt mi kihagytuk, de mindenképp piros pont jár a meglétéért.
Szokásos zenei tesztünk folyamán az mindenképp kiderült, hogy a Stereo és a Music hangzásképek volt a legélvezetesebbek, bár előbbinél igen szűk lett az a sztereó tér. A 3D surround mód magán a hangszínen nem változtatott, de a cseles DSP alaposan szétkapta a színpadot és mesterséges térhatássá szórta szét a szobában, ami egy ilyen hangrendszernél még izgalmas is tud lenni.
A mélysugárzó jelszintje esetünkben (kb. 30 m2) legfeljebb +2-ig lett emelve, mert felette már nagyon huppogós, műanyagos lett, az MDF doboz ellenére. A hangrúd igyekezett valóban igényesen muzsikálni, számunkra talán a kissé túltolt, de mégis határozatlan magastartomány, illetve olykor a kopogós basszusok zavartak csak, de nem minden zenei stílusnál jöttek ezek elő. Akusztikus zenéknél az énekhangok nagyon teltek és hangsúlyosak voltak, ellenben a hangszerek egységessége már kevésbé volt a helyén kezelve, de még így is élvezetesebben muzsikált, mint a legtöbb soundbar ebben az árban. A dögösebb és dinamikusabb elektronikus, rap, rock stb. albumoknál már inkább felkaptuk a fejünket, ezeknél a zenék egyszerűsége már nem megizzasztotta a rendszert, hanem inkább felpofozta, jól hátsóba rúgta és életre keltette. Nagyon nem mindegy, hogy a mélysugárzót hova és hogyan rakjuk, ez az erején és karakterén is sokat rontott vagy javított, de amikor megtaláltuk a legjobb pozíciót, határozottságot, teltséget és erőt sugárzott mindenre, ami csak rezegni tud a helyiségben.
Filmekre váltva érdekes tapasztalat volt, hogy az igazán dinamikus jelenetekkel, robbanásokkal, lövésekkel húzós zenékkel telenyomott filmeknél az összes ún. tuning rá volt nyomva a rendszerre, de a hangzásképek közül legtöbbször mégsem a "Movie" szólt a legjobban. Finomabb, de mégis ugyanolyan erős basszusokkal dübörgött "Music" beállításon John Wick hatalmas betontörő kalapácsa, vagy a Guardians of the Galaxy balhézásaiból adódó nem visszafogott robbanásai, miközben a beszéd (vagy inkább kiabálás) hangok tisztán, erősen és határozottan áradtak a szobában. A 3D surround aktválásával ismét elámultunk, hogy hogy tudja átejteni a fülünket a technika, pl. az előbb említett Guardians of the Galaxy 2. részében, amikor az arrogáns dühös full arany csajszi távirányítós űrhajói körbeveszik hőseinket és kb. kétszázan egyszerre nyitnak tüzet rájuk. Konkrétan mindenhonnan hallottuk a lövéseket a szobában, amíg a kissé kiöregedett Kurt Russel egy csapásra rendet nem tett. A Yamaha YAS-209-ben nincsenek elforgatott vagy akár felső oldalsó stb. hangszórók, mégis képes olyan szinten kihasználni a visszaverő felületeket egy szimmetrikus helyiségben, ami valami elképesztő.
Ahogy a zenék esetében, a filmeknél is jobban szerette az egyszerűbb, elemi erejű hangokat, mintsem a Whiplash című műremek zenei részeit, ahol már komplexebb zenekari hangszerekkel kellett megküzdenie, és mint tudjuk, azért egy vonós vagy fúvós hangszert hűen reprodukálni, sosem volt a soundbar-ok erőssége. Mindezektől függetlenül a Yamaha YAS-209 zeneileg és a filmek világában is kellemes csalódást okozott, de azt nem állíthatjuk, hogy egy igazi mindenevő, mindennek ellenére az egyik legjobb ár/érték arányt képviseli kategóriájában.
Összegzés
A Yamaha YAS-209 körülbelül az a soundbar, amire azt mondjuk, hogy ettől a szinttől merünk igazán valamirevaló hangrendszerről beszélni. Igényes megépítés, minőségi anyagok mellett, korlátozott szolgáltatáscsomag, de a lehető legfontosabb funkciókra fókuszálva, és a hangzásvilágára pont ugyanezt merjük kijelenteni. Könnyed, lendületes erős és fiatalos, de nem fog minden szinten brillírozni, amit természetesen ilyen áron nem is várhatunk el tőle, amit viszont elvártunk, azt lazán túlteljesítette.