Yamaha RX-V483 házimozi erősítő teszt

MusicCast költségkímélő módon

2017. augusztus 8., kedd, 13:45

Yamaha audio házimozi erősítő MusicCast Yamaha MusicCast házimozi erősítő Yamaha 2016 Yamaha házimozi Yamaha erősítő házimozi teszt erősítő teszt Yamaha teszt Yamaha házimozi erősítő házimozi erősítő teszt Yamaha házimozi erősítő teszt

Egy korábbi cikkünkben már sort kerítettünk a Yamaha 2017-es belépő kategóriás erősítőjének, az RX-V383-nak a vizsgálatára. A gyártó választékából most a felette elhelyezkedő, eggyel nagyobb típus, a már hálózati kapcsolattal is rendelkező RX-V483 lett a tesztalanyunk. A képlet egyszerű: valamivel magasabb ár és bővebb funkcionalitás, de hogyan befolyásolja ez a készülék ár/érték arányát?

Húszezer forintnyi többletszolgáltatás

A rangsorban egymást követő készülékek tesztelésekor óhatatlanul is felmerül a kérdés, hogyan alakul az ár/érték arány? A drágább készülék nagyobb tudása vajon megéri-e az árkülönbözetet? A Yamaha esetében a modellpaletta aljáról felfelé indulva általában egyértelmű a helyzet, relatíve kis árnövekedés mellett jelentősen bővülnek a készülékek funkciói. Így van ez jelenlegi tesztalanyunk az 5.1 csatornás RX-V483 esetében is, amely húszezer forinttal kövérebb árcédulát visel, mint korábbi tesztünk főszereplője, az RX-V383.

Milyen többletszolgáltatásokat kapunk ezért a pénzért? A legjelentősebb a helyi hálózatra csatlakoztathatóság (és minden ezzel járó funkcionalitás bővülés), a nagyfelbontású zenei állományok támogatása, és a hátoldali csatlakozók számának gyarapítása, illetve színvonalasabbra cserélése.

Ezektől eltekintve a készülék hasonló tudású, mint kisebb testvére, így általános jellemzőit csak röviden ismertetjük. Az ötcsatornás felépítésből adódóan le kell mondanunk a Dolby Atmos és DTS:X magassági csatornákról. Ilyen irányú igényeinket az őt követő típus, a hét csatornás RX-V583 tudja kielégíteni. Videó feldolgozás terén viszont teljes körű Ultra HD kompatibilitást kínál.

A HDMI csatlakozók (4 be- és 1 kimenet) mindegyike HDCP2.2 kompatibilis. Az erősítő kezeli a tömörítetlen 4:4:4 szín-mintavételezést és a BT.2020 szabványú kiterjesztett színteret. Egy későbbi időpontban rendelkezésre álló firmware frissítéssel az RX-V483 Dolby Vision kompatibilissé tehető, amellyel tovább nő a megjeleníthető színek száma. (A HDR szabvány csatornánkénti 10 bites színmélységével szemben a Dolby Vision már 12 biten tárolja a piros/zöld/kék színinformációkat.) Mondani sem kell, hogy az ezzel járó megnövekedő moziélmény kiélvezéséhez Dolby Vision kompatibilis megjelenítőre is be kell ruházni.

A végfokozatok teljesítményét egy kicsit feljebb tornázták (csatornánként 70-ről 80 wattra), de az összes többi paraméter (frekvencia-átvitel, harmonikus torzítás, áthallási csillapítás, stb.) változatlan maradt. Az audió jelfeldolgozás viszont teljesebb körű lett, az erősítő lejátssza a nagyfelbontású fájlokat is. FLAC, WAV, AIFF esetén 192 kHz/24 bit, ALAC esetén pedig 96 kHz/24 bit lehet a maximális felbontás. Ezenkívül a DSD kódolású állományok esetén nem csak a 2,8 hanem az 5,6 MHz mintavételezésűekkel is elboldogul.

A hangfeldolgozást érintő többi szolgáltatás már ismerős az előző évek modelljeiből. Ilyenek többek között a szünetmentes (gapless) lejátszás, és a tömörített állományok hangzásán javító Compressed Music Enhancer funkció. Ez utóbbi nem csak az MP3 fájlok lejátszásakor, hanem Bluetooth kapcsolaton keresztüli streameléskor is hasznos lehet.

A Yamahákra jellemző rengeteg (szám szerint 17) DSP program ugyancsak megtalálható a készülékben. Négy DSP beállítást el lehet tárolni. Mind a távirányítón, mind a készülék előlapján megtalálhatók a gyorsválasztó gombok, melyek lenyomásával, egyetlen mozdulattal aktiválható a kívánt bemenet és a hozzátartozó hangbeállítás. Üzembe helyezésekor a hangfalaknak a teremakusztikától függő paraméterezését a mérőmikrofonos YPAO kalibrációs program segíti.

A hátoldali csatlakozók szintén mutatják, hogy valamivel drágább modellről van szó, az öt pár hangsugárzó kimenet mindegyike banándugót fogadó kivitelű, a Yamaha ezen az árszintem már felhagy a rugós aljzatok alkalmazásával. Az egyéb bemenetek, a három analóg videó, a három digitális hang (két koaxiális és egy optikai) és a három analóg sztereó elegendő lehet egy alapszintű rendszer kiépítéséhez. Az analóg videó bemenetek használata amúgy sem praktikus, mert az erősítő nem végez videó A/D konverziót, tehát az analóg videojel nem jelenik meg a HDMI kimeneten, ha ilyen forráskészüléket csatlakoztatunk az erősítőhöz, akkor a TV-vel is össze kell kötnünk egy kompozit kábellel.

Végül, de nem utolsósorban az erősítő hálózati tulajdonságai: a routerhez Ethernet kábellel és WiFi-vel egyaránt kapcsolódhat. Az online tartalomelérés a vTuner internetrádión kívül magába foglalja a Spotify, Pandora, Tidal, Deezer, Qobuz és JUKE szolgáltatásokat, de ezek elérése földrajzi régiónként eltérő lehet. Zenei állományok streamelése nem csak Bluetooth kapcsolaton keresztül lehetséges, hanem AirPlay használatával is. Hálózat és Yamaha: a kettő kombinációjából magától értetődően következik, hogy az erősítő MusicCast kompatibilis, így már ezzel az alapszintű erősítővel is kihasználhatjuk a gyártó saját fejlesztésű multiroom rendszere által biztosított széleskörű funkciókat.

Hangminőség

Az erősítőt két különböző 5.1 házimozi hangfal összeállításban is meghallgattuk: egy DALI és egy Bowers & Wilkins szettel. Forráskészüléknek is többfélét használtunk, házon belül maradva egy Yamaha BD-S681 Blu-ray lejátszót, valamint egy OPPO hálózati lejátszót és egy HTPC-t. Ez utóbbi kétféle módon is szolgáltatott zenét az erősítőnek. Egyrészt HDMI kábellel összekötve, másrészt a helyi hálózaton keresztül megosztva a zenei állományait a rajta futó DLNA szerver segítségével. Az erősítőt a routerhez LAN kábellel csatlakoztattuk.

Ellenőrzésképpen visszanéztük a korábbi tesztelésünkkor lejátszott American Sniper (Amerikai mesterlövész) filmet. Emlékeink és jelenlegi tapasztalataink összhangban voltak, az RX-V483 markánsan pozícionált, jól felépített hangkörnyezetet hozott létre. A fegyverek eldördülése, a lövedékek becsapódása egyaránt rendelkezett azzal a fizikai anyagszerűséggel, amely megadta az akciójelenetek "itt-és-most" érzését. A 80 wattos végfokozatok kellő erőtartalékkal rendelkeztek, a dinamikai váltásokat jól követték, az aktív mélynyomóval együtt bőségesen elegendőnek bizonyultak egy átlagosnál valamivel nagyobb helyiség hangosításához.

Tarantino örök klasszikusa, a Pulp Fiction (Ponyvaregény) párbeszédei transzparensen, hibátlan artikulációval hangzottak. A centersugárzó hangerejét jó érzékkel adagolta, nem húzta középre az akusztikai történéseket, csak annyira tette dominánssá a középső csatornát, amennyi a figyelmünk felkeltéséhez kellett. Ez mindenképpen a YPAO kalibrációt dicséri, mert a setup folyamat után már nem módosítottunk az automatikusan beállított értékeken. A jól ismert zenei betétek végig elevenen, lendületesen követték egymást.

A zenei megmérettetéskor az erősítő az alsóbb árkategóriás készülékek jellegzetességét mutatta: két hangsugárzóval nem tudott olyan aprólékosan felépített térleképzést megvalósítani, mint az öt hangdobozos mozi szettel. A színpad horizontális irányban egyenletesen, sztereó-lyuk nélkül kitöltötte a két front közötti teret, de a precíz kidolgozottsággal adós maradt. Nem tudta visszaadni azt a minőséget, melyet az akció mozin a lövések (szó szerinti) halálpontos pozícionálásával mutatott.

A mélytartomány reprodukálásakor a masszív basszus ugyan tömören és bizonytalankodás nélkül jelent meg, de jellegét tekintve inkább nyersbe hajló volt, mint magabiztosan erőteljes. Ez valamelyest hatással volt a felsőbb tartományokra is, összességében átlátható, széles spektrumú, de a természetesség terén (főleg akusztikus hangszereknél) kevésbé meggyőző hangképet eredményezett. Jól tetten érhető volt ez Marcus Miller - Tales c. albumán, ahol a basszusgitár karakteres megszólalása nem a zenei finomságokban való elmélyülést, hanem az előadás lendületének átélését szolgálta.

A hangerő növelését nem mindig tolerálta kedvezően. Rockon és elektronikus zenén nem éreztünk különösebb változást, a mélytartomány szerencsére nem vált dübörgővé, vagy túl dominánssá, változatlan maradt a hangzás egyensúlya. Ugyanakkor pl. dzsesszen, vagy nagyzenekari felvételen (Carl Orff: Carmina Burana, The Royal Philharmonic Orchestra, SACD változat) a középtartománytól felfelé önmagához képest is csökkent valamelyest a zenei felbontás és részletezettség, mint amit a visszafogottabb hangerőn történő zenéléskor tapasztaltunk.

Értékelés

Összességében sem meglepést, sem csalódást nem okozott a Yamaha RX-V483 házimozi erősítő, hozta azt a szintet, amit a korábbi tapasztalataink alapján elvártunk. Hangminősége gyakorlatilag megegyezik a kisebbik modellével, viszont szolgáltatásaiban jócskán felülmúlja azt. Nem csak hálózati képességeiben, MusicCast kompatibilitásában, hanem a nagyfelbontású zenei állományok támogatásában is. Így értékelésekor a szolgáltatásaira feltétlenül több pontot kellett kapnia. Ár/érték arányára pedig szintén kiérdemli a maximális pontszámot.

1 2

Következő oldal >