Yamaha RX-V383 házimozi erősítő teszt

Kezdőérték

2017. július 7., péntek, 18:25

Yamaha audio házimozi erősítő házimozi erősítő Yamaha 2016 Yamaha házimozi Yamaha erősítő házimozi teszt erősítő teszt Yamaha teszt Yamaha házimozi erősítő házimozi erősítő teszt Yamaha házimozi erősítő teszt

Új modellév, új típusjelzés. Megkaptuk tesztelésre a Yamaha házimozi erősítő sorozatából a legkisebb típus frissített változatát, az RX-V383-at. Nem a legspeciálisabb házimozis igényeket szándékozik kiszolgálni, cserébe viszont megvásárlása esetén sem kell túl mélyen a zsebünkbe nyúlni.

Bevált dizájn

Az évente új típusjelzéssel felcímkézett készülékek vizsgálatakor nagy meglepetések nem szoktak érni bennünket. Aktuális tesztalanyunk gyakorlatilag teljes egészében megegyezik a tavaly meghallgatott elődmodellel, az RX-V381-gyel, így a külső megjelenés és a belső felépítés kapcsán az akkori tesztünkben leírtak jelenleg is megállják a helyüket. Ezért a készülékház részletezésével nem is időznénk sokat, a Yamaha évek óta nem változtat a bevált, ízléses formaterven.

A hátoldalán egy kis optikai tuningot alkalmaztak a dizájnerek. A viszonylag kevés csatlakozó miatt eddig is elég levegős volt az elrendezés, de az új modellnél nem a csatlakozók számát növelték, hanem tájékoztató rajzokat helyeztek el a hangfalvezetékek lecsupaszításának és bekötésének módjáról. Így valóban eltűntek az üres lemezfelületek, de ez kissé alibi megoldásnak tűnik. Jobban értékeltünk volna gyakorlati szempontból hasznos pozitív változásokat, pl. ha a Yamaha az idei modellváltáskor végre megszabadult volna az évek óta kifogásolt rugós-csiptetős hangfal aljzatoktól, és nem csak a két front csatorna, hanem mind az öt páros banándugót fogadó kivitelű lenne.

Hálózat nélkül, Ultra HD felbontással

A százezer forint körüli 5.1-es belépő modellek esetén általában még le kell mondanunk a helyi hálózatba köthetőségről (nem csak a Yamaha, hanem más gyártók termékeinél is), valamint a háromdimenziós hangtér (Dolby Atmos, DTS:X) megvalósításáról. Az Ultra HD videó felbontással kapcsolatos igényeinket viszont kielégíti a készülék. A négy HDMI bemenet mindegyike kezeli a nagy dinamika tartományú HDR jeleket, a 21:9 képformátumot, a tömörítetlen 4:4:4 szín-mintavételezést és a BT.2020 szabványú kiterjesztett színteret. Ráadásul egy jövőbeni firmware frissítéssel Dolby Vision és Hybrid Log-Gamma kompatibilissé tehető az erősítő, így ami manapság elvárható a 4K jelek kezelése terén, azt mind teljesíti is. A HDMI csatlakozók további tulajdonságai a 3D, Deep Colour, x.v.Colour, ARC és CEC kompatibilitás.

WiFi helyett rendelkezésre áll a kétirányú Bluetooth kapcsolat, melyet használva mobileszközökről zenei állományok streamelhetők az erősítőre. Ez némi kárpótlást nyújt a helyi hálózati csatlakozás hiányáért, mert így internetre csatlakoztatott mobileszköz segítségével mégis megoldható pl. online rádióadók hallgatása. A másik irányú kapcsolatban pedig az erősítő Bluetooth-os kihangosítón vagy fejhallgatón tud megszólalni.

Az audió dekódolást az öt csatorna mindegyikén külön-külön egy 192 kHz/24 bit felbontású Burr-Brown DAC végzi. Sajnos azonban a nagyfelbontású zenei fájlok nem támogatottak, a frontoldali USB aljzatra dugható háttértárról csupán 48 kHz-es mintavételezési frekvenciájú, VAW, MP3, WMA és MPEG4 AAC formátumú állományok hallgathatóak. Optikai lemezek esetén azonban teljes körű a támogatottság, nemcsak a DVD és Blu-ray korongok nagyfelbontású hangsávjait, hanem az SACD lemezek DSD adatfolyamát is dekódolja.

Az installálást és a hangdobozok jellemzőinek beállítását a Yamaháktól elvárt módon a YPAO mérőmikrofonos teremakusztikai korrekciós rendszer segíti. Tovább könnyítheti a kezdő felhasználók dolgát az iOS és Androidos mobileszközökre letölthető AV Setup Guide, amely segít eligazodni a készülékek és hangfalak csatlakoztatásában.

A márkától megszokott módon az RX-V383 is rendelkezik a már jól ismert, számos DSP programmal és egyéb hangzáskorrigáló funkcióval. Ilyenek a virtuális center és háttér hangsugárzók, a különböző helyszíneket szimuláló hangtér beállítások, a mélytartomány korrigálása, stb. Ezeket korábbi tesztjeinkben már többször is ismertettük. A napjainkban divatossá váló ECO üzemmód is szerepel a repertoárjában, ezt aktiválva, az éppen hallgatott műsoranyag jellegétől függően hozzávetőleg 20 %-kal csökkenhet a készülék pillanatnyi áramfogyasztása.

Hangzás mozin és zenén

Felidézve emlékeinket, és elővéve akkori jegyzeteinket az RX-V381 meghallgatásáról, egy lendületes, tisztán megszólaló, de a finomabb zenei részletek tolmácsolásával adós maradó előadásra számítottunk. Ez maradéktalanul teljesült is, a változatlan műszaki tartalomból adódóan sem pozitív, sem negatív változásról nem tudunk beszámolni. Az RX-V383 az elődmodellel megegyező hangkarakterrel rendelkezik.

A Dolby Atmos hangsávú Roger Waters: The Wall 2014-es stadionkoncert lemezt természetesen csak 5.1-ben tudtuk hallgatni, de a zenei élvezetet ez nem igazán befolyásolta. A nyitó számot megelőző temetői jelenetben a repülőgép ugyan nem felettünk szállt el, csupán keresztülzúgott a nappalin, de az utána berobbanó első szám (In the Flesh?) már hozta az elvárt koncerthangulatot. Az RX-V383 erőteljes, nem finomkodó, hanem szó szerint ütős basszusokra épülő markáns rockzenét prezentált. A koncertet meg-megszakító, utazós betétjelenetek visszafogott párbeszédei jól artikuláltan, de steril jelleggel szólaltak meg. Folytatva a koncertet, az erősítő újra bizonyította magabiztosságát, a Pink Floyd zenéjére jellemző hatalmas dinamikai váltásokat erőlködés nélkül, lehengerlő lüktetéssel sugározta ránk az öt hangdobozból.

Az American Sniper (Amerikai mesterlövész) utolsó összecsapásában, a homokviharban zajló harcban precízen behatárolható irányból jöttek a lövések. A YPAO program által beállított hangerőszintekből adódóan homogén, kiegyenlített környezet vett körül bennünket, sem a front, sem a hátsó hangsugárzók nem váltak dominánssá. Az ablakok árnyékoló fémlamelláiba csapódó lövedékek realisztikus pendülése, a vihar morajlása, a katonák épületen belüli mozgása rendkívül életszerű hangkörnyezet hozott létre. A küldetések közötti, otthoni környezetben zajló párbeszédeket a koncertfilmhez hasonlóan jól tagoltan, letisztultan jelenítette meg.

Zenére áttérve, az ott tapasztalt hangzásvilág ugyancsak felidézte az elődmodell stílusát. Diana Krall előadása visszafogottra sikerült, bár tisztán énekelt, és professzionalista rutinnal játszotta végig a lemezt, de hiányzott az a fényes csillogás, ami élettelivé varázsolná a produkciót. A Let's Fall in Love számban az egymásnak felelgető gitár és zongora nem játszi könnyedséggel, hanem inkább kimért rutinnal adták elő saját szólamaikat. A sztereó színpad leképzésekor főleg a bal/jobb irányú pozíciókat mutatta meg, az előre/hátra és a fent/lent térinformációk ábrázolása már nem sikerült olyan precízen. A horizontális elrendezés azonban szépen épült fel hangfaltól-hangfalig (még ha nem is terjedt túl a hangdobozokon), elmaszatolódás nélkül helyezte el a hangszereket a megfelelő pozícióba. Ilyen szempontból nem csak a surround, hanem a kétcsatornás hangtér leképzése is optimális volt.

Elektronikus zenén (Jean-Michel Jarre: Revolutions és Kraftwerk: Man Machine) a forszírozottabb magastartományból szépen profitált az erősítő, a korábbi fénytelen hangkép több tónust kapott. A kézzelfoghatóan masszív szubbasszus és az erőteljes, tiszta közép frekvenciák harmonikusan egészültek ki a friss erőre kapó magasakkal.

A zenei tesztkörben nem csak CD-vel és SACD-vel tettük próbára, hanem megvizsgáltuk az erősítő média lejátszó képességeit is. A beépített program egyszerű, de jól teszi dolgát, egyetlen kifogásunk, hogy az USB pendrive könyvtáraiban való böngészéskor a nagyon hosszú fáljneveket nem mutatta meg teljes terjedelmükben, lemaradt a végük. A nagyfelbontású formátumok támogatásának hiányában MP3 kódolású fájlokat hallgattunk. Érzésünk szerint ez hozzá fog tartozni a készülék napi használatához, egy alapszintű rendszerben nagyobb valószínűséggel hallgatnak MP3-at, mint egy audiofil hangzásra kihegyezett, sokszoros árú összeállításban. A formátum korlátainak megfelelően felkeményedő és kissé lapos hangzást tapasztaltunk, elnagyolt zenei részletekkel. Szokásunkhoz híven kipróbáltuk a magas kiemeléssel és dinamikanöveléssel operáló Compressed Music Enhancer hangzásjavítást is. Korábbi tapasztalatainkkal egyezően minél nagyobb bitrátájú volt a tesztanyag, annál kevésbé volt domináns a hatása, igaz nem is volt rá akkora szükség. Izmosabb és élettelibb lett az előadás, a maximális 320 kbps esetén, ha nem is maradandó zenei élményt, de hallgatható minőséget eredményezett.

Végszó

Ha nem akarunk sokat költeni, és megelégszünk az 5.1 surround hangzással, akkor a Yamaha RX-V383 jó alternatívának mutatkozik egy alapszintű, költséghatékony házimozi rendszer kiépítéséhez. A helyi hálózatba köthetőség hiánya miatt mindenképpen érdemes egy internet-képes univerzális média lejátszóval párosítani, így nem fog problémát jelenteni az online tartalmak elérése. A maradék három HDMI bemenet pedig bőven elég egy játékkonzol, egy set-top-box és esetleg egy HTPC csatlakoztatására, így a nem túl bőséges számú aljzat ellenére is egészen korrekt összeállítást alakíthatunk ki.

Hangminősége házimozis szempontból tökéletesen megfelel árkategóriájának, és zenei téren is hozza azt a szintet, amely huzamosabb ideig is hallgatható marad, hosszabb távon sem válik fárasztóvá. Lendületes zenéje nem audiofil élménnyel kápráztat el minket (legyünk reálisak, egy komolyabb rendszerben csak a HDMI kábelek többe kerülnek, mint ez az erősítő), de visszafogottabb, sterilebb magas régiója ellenére - főleg könnyebb, dinamikus műfajokban - korrekt és élvezhető produkciót nyújt.

1 2

Következő oldal >