Yamaha A-S801 integrált sztereó erősítő teszt

2017. január 12., csütörtök, 10:15

Yamaha audio hifi erősítő hifi erősítő sztereó erősítő Yamaha erősítő Yamaha hifi erősítő teszt hifi teszt Yamaha teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt Yamaha erősítő teszt Yamaha hifi teszt

Mennyire mondhatjuk egy Yamaha készülékre, hogy audiofil? Utóbbi kérdés nyilván vitát indíthat a márkahű vájtfülűek között, mivel tömeggyártott termékeknél bizonyos kompromisszumok vállalása elengedhetetlen. Mégis nekünk valahogy úgy tűnt, hogy az A-S801 képes levetni magáról a kommersz termékekre örökké ráhúzott sztereotípiákat. Talán nem a csúcsra tör, de a maga kategóriájában mégsem olyan egyszerű belekötni.

Mi az extra?

A Yamaha integrált sztereó erősítőit sokan már azért megkedvelik, amiért a régi szép idők stíluselemeit büszkén tovább hordozzák. Első ránézésre valóban olyan érzésünk lett, mintha tesztalanyunk egy műszaki múzeumból érkezett volna, ám tudását és funkcióját figyelembe véve mégis korszerűnek nevezhető.

Tavaly volt szerencsénk számos népszerű Yamaha hifi komponenst meghallgatni. Elsőre nehéz lehet magyarázatot adni a közéjük beékelődő A-S801-re. Így is feltehetjük a kérdést: egyáltalán miért kellett egy újabb tag az A-S701 és A-S1100 közé? A válasz: ESS 32-bites DAC és USB bemenet. Manapság a DA konverter kritikus tényező az új hifi rendszer építés előtt állóknak, hiszen sokan (minket is beleértve) szoktak számítógépről zenét hallgatni. Míg testvérei konzervatívan nappali-centrikusak, addig ez a modell kicsit rugalmasabb, IT-barátabb, ha szabad így fogalmazni.

Az A-S801 kisebb testvérének stabil, bevált alapjait nyújtja, viszont az ES9010K2M chip által kapunk egy nyerő kártyát. Korszerűsége által 384 kHz-ig bezárólag támogatja a PCM jelfolyamokat, és 5,6 MHz-es, natív DSD lejátszásra is alkalmas. A DAC saját óraművel rendelkezik, melyhez jitter megszüntető funkció is társul. Egy ilyen tudású áramkör bármely veszteségmentes zenei gyűjtemény tulajdonosának kincset érhet. Mi több, az A-S801 koaxiális és optikai bemeneteket is tartalmaz, tehát számítógépen kívül még csatlakoztathatunk csúcs-chipjére két további forráseszközt (pl. Blu-ray lejátszót, játékkonzolt stb.) is.

Az a bizonyos küllem

Akik olvasták az A-S701-ről írt cikkünket, nyugodtan átugorhatják ezt a bekezdést. Az A-S801 szinte pontosan megegyezik öccsével, mindössze egy milliméter és egy kg az eltérés. A készülékház robusztus, tekintélyparancsoló, giccseket mellőző. Illesztései pontosak, rezgéscsillapított készülékháza masszív fekete talpakon áll. A kezelőszervek könnyen elérhetők, továbbra is dominálnak a régies hangulatot keltő, hasáb alakú hangszínszabályzó potméterek. Utóbbiak mellé társul egy olyan tárcsa is, amellyel a loudness-t (vagy magyarosan dinamika összenyomást) lehet -30 dB-ig vezérelni. A letisztult irányzat hódolói ellenezhetik, hogy ennyi variációval úgymond meggátoljuk a tiszta jel haladását.

Aki elsősorban az erősítő nyers képességét szeretné szabadjára engedni, annak megváltást jelenthet a Pure Direct kapcsoló. Azzal önmagában még nem lenne baj, hogy a felhasználó kicsit saját szájíze szerint konfigurálná a rendszerét, főleg, ha csak apró módosításokat szeretne. Más kérdés, hogy mi az első próba után kapásból direkt módra váltottunk, és nem is akartunk visszatérni a beleavatkozó potméterek okozta, bizonytalan hangélménybe, de lehet, hogy ez csak a mi szubjektív rigolyánk.

A padlólemezhez rögzítettek egy 1 mm vastagságú vaslapot is. Megfigyelhető, hogy az erősítő alján, középen egy sík kissé lejjebb ereszkedik. Ott található a Yamaha által ART névre keresztelt (Anti Resonance and Tough) bázis, mely a végerősítő áramkör támasztéka.

A készülékben, a tetőlap közepe alatt fém merevítő elem húzódik merőlegesen, mely ugyancsak szerepet játszik a vibráció csökkentésben. Laikusok számára talán felesleges formaságnak tűnhet mindez, valójában viszont a mechanikai rezgések csökkentése az elektronikák és hangfalak világában egyaránt segíti a jobb eredményt. Erről számos cikkünkben tettünk említést, de most térjünk vissza a lényegre.

A tápegység és a szűrő kondenzátorok egyaránt egyedi gyártásúak. A Yamaha leírása szerint minden alkatrészt óvatosan teszteltek és válogattak össze, épp úgy, mint a még nagyobb erősítők esetében. Egyébiránt olyan részletekre is odafigyeltek, amelyek sokunknak fel sem tűnnének. Például a motoros hangerő szabályzó, ugyan fizikailag mozgó alkatrész, mégsem közvetlen jelvezérlést végez. Ehelyett digitális úton kommunikál egy DSP szintezővel, így a mechanika kopása idővel sem fog zajosodást okozni.

A hátlap elsőre a kommersz világ bőségzavarával hathat a kíváncsi szemre, valójában viszont pont ez az a funkcionalitás, ami szerintünk meghatározza egy integrált sztereó erősítő jogosultságát az AVR-ekkel szemben. Ha a phono-t is beleszámoljuk, akkor összesen kilenc bemenet közül válogathatunk. Ezek között található három digitális (optikai, koaxiális, USB) és öt analóg bemenet. Az aktív mélysugárzó kimenet a basszusok megszállottjainak (vagy kioltódást okozó szobaakusztikától szenvedőknek) több, mint praktikus.

A hangfal csatlakozó A/B és A+B módban használható, rendhagyó módon választhatunk 4/8 és 6/12 ohmos üzemek közül, hogy az elektronika és a hagfalaink jobban idomuljanak egymáshoz. Utóbbit mechanikus kapcsolóval állíthatjuk be, ugyanilyen módon automatikus készenlét funkciót is engedélyezhetünk. Mindent összevetve jól felszerelték az A-S801-et, ilyen gazdag tudástárral talán célszerűbb lett volna egy jobb tájékozódást és letisztultabb arculatot eredményező előlapi kijelző. Úgy viszont pont az a régies Yamaha hangulat szűnne meg, amit olyan sokan kedvelnek. Így maradjunk annyiban, hogy tesztalanyunk öregnek mutatja magát, holott modern finomságok lapulnak éléskamrájában. Gyári extrái közül egyesek hiányolhatják a Bluetooth vevő funkciót. Ha valaki nagyon igényli a vezeték nélküliség komfortját, beszerezheti pl. az YBA-11 aptX-képes jelfogadót.

Beüzemelés

Az erősítő tetején parányi jel figyelmeztet minket annak fokozott hőkibocsátására. Átlagos körülmények között, közepes vagy halkabb (70 dB alatti) jelszinten nekünk 12 órányi folyamatos járatás után sem vált meleggé a tetőlap, enyhén langyos maradt csupán. Ettől függetlenül ügyelni kell arra, hogy jól szellőző helyre kerüljön az A-S801, különösen akkor, ha alkalomadtán vadulni támad kedvünk.

20 négyzetméter alapterületű helyiségben üzemeltük be, melyben kb. két hétig vendégeskedett. Meghallgatása DALI, QUAD és ELAC hangfalakkal történt, melyek a kb. 300 - 400 000 Ft/pár kategória képviselői. Forráseszköznek egy Windows 10-et futtató PC-t használtunk, JRiver Media Center lejátszó szoftverrel. Hogy szóra bírjuk az ESS DAC-ot, le kellett töltenünk a Yamaha USB meghajtó programját is, melynek telepítése után azonnal meg is szólalt a rendszer. Egyébiránt, ha valaki nem tart igényt a JRiver szolgáltatásaira, viszont szeretne egy jól konfigurálható, gazdag funkcionalitású zenelejátszó programot, annak érdemes letöltenie a foobar2000-et (a Yamaha is ezt ajánlja). Az ingyenes szoftver előnyei közé tartozik, hogy nem annyira erőforrás igényes, másfelől támogatja a DSD lejátszást. Egy plugin letöltését követően a kis alkalmazás máris képes lesz SACD dekódolásra, mindazonáltal felülete egész jól testre szabható.

Hangminőség

Visszatérő (vagy szemfüles) olvasóinknak feltűnhetett, hogy korábbi tesztjeink során gyakran használtuk forráseszköznek a Pioneer N-50 médiajátszót. Főleg a benne lévő DAC miatt, mely öt éve még az egyik legjobbnak számított. Mikor az A-S701-et teszteltük, véleményünket részben befolyásolta a Pioneer saját hangja. Hogy minél szűkebbre zárjuk a kört, akkor is többnyire az erősítő beépített jelátalakítóját használtuk. Így tettünk most is, és szinte azonnal feltűnt, hogy az N-50 óta, egy ES9010K2M mennyivel fejlettebb feldolgozásra lett képes.

Ha csak egy szóval jellemezhetnénk az USB-n kapott hangot, az a "közvetlen" volna. Megkaptuk azt a tipikus markáns, törekvő karaktert, amit korábban is felfedeztünk a Yamaha erősítőiben, de a fontos alapok egy része, úgymond a fűszerezés teljesen mássá tette a végeredményt. Egyfelől a lejátszott zenék nem érződtek digitálisnak, jobban mondva a digitális hidegséget nem éreztük bennük, mégis rendkívül kiélezett, azonnal közölt részleteket kaptunk. Néhány példa:

Charlie Haden Quaret West - If I’m Lucky (feat. Melody Gardot)

A rendszer profi módon megfogta a sztereó tér magját. Ezt követően nem hagyta sem elillanni, sem légiesen szétáramlani a szobában. A szomorkás hegedűk és a szaxofon mézesen belengték az éneket, amely velünk farkasszemet nézve lebegett a hangfalak síkjában. A nagybőgő definiált volt és húsos, de nem támadó. Kis és közepes hangerőn is éreztette az erősítő saját, iszonyatos energia raktárát. Egy pillanatra sem akart gyengének tűnni, de közben mégsem rá, hanem a zenére terelődött figyelmünk. Az énekhang kristálytiszta volt, telt, és élénk.

Olivier Latry - Midnight At Notre-Dame (Bach)

A középmagas frekvenciákban enyhe lerakódást vettünk észre. Ez gátolta meg az előző felvételnél is, hogy könnyeddé, lebegővé váljon. Viszont a templom térélménye szépen rekonstruálódott, függetlenül attól, hogy a hangfalak vízszintes és függőleges szórása nem volt különösen nyíltabb az átlagosnál. Itt az erősítő első beüzemelése óta először éreztük azt, hogy a hangfalak csak mozdulatlan díszként állnak előttünk, és a hangszer visszaverődései egészen más helyről, valahonnan a falból érkeznek. Ez az illúzió segített abban, hogy kicsit csodáljuk az orgona földöntúli karakterét. Az élmény egységes volt, és magával ragadó. Az A-S801 ezúttal is szigorúan kordában tartotta a részleteket, valami megfogta az egész rendszert, viszont szépen összegyűltek a zene lényeges összetevői egy kézzel megragadható csomagba.

Caro Emerald - Back It Up

Itt végre megmutatta magát a várva várt japán izom, ennél a számnál keménykedni kezdett a QUAD hangfal, váltanunk kellett a nagyobb hangszóróval felvértezett DALI-ra. Az ének épp olyan kristályos volt, mint a hangszeres szempontból precízebb If I’m Lucky esetében. A felvétel dinamikus, popos hangzása és sajátos atmoszférája miatt itt sokkal kisebbnek éreztük a teret, viszont a tartalom élő, mozgalmas maradt.

Végszó

Elismételhetnénk itt az A-S701-ről készült cikk végén írt sorokat, némi kiegészítéssel. Az A-S801 azoknak a lelkes újoncoknak ajánlott, akik beleszerettek a Yamaha dinamikus, kihegyezett hangjába, és elsődleges forráseszközük a számítógép, de nem szeretnének külön DAC beszerzésével bajlódni. Mint integrált sztereó erősítő, erős résztvevője a ma fellelhető, 1 000 euró alatti kínálatnak, különösen a DA konverterének köszönhetően. Miközben enyhén rámenős, meglepően figyelmesen kezeli a veszteségmentes felvételekben található finomságokat is, ezért karaktere érdekes, egyúttal élvezetes. Hogy mai cikkünk se maradjon autós hasonlat nélkül, az ES9010K2M épp annyival toldotta meg az A-S801 standard áramkörét, mint amennyivel mondjuk a Nissan csúcsautóját a turbó alkalmazása.

1 2

Következő oldal >