Yamaha A-S701 integrált sztereó erősítő és CD-S700 CD-játszó teszt

Élet a mini hifin túl

2015. november 17., kedd, 14:25

Yamaha audio hifi erősítő lejátszó hifi erősítő sztereó erősítő CD lejátszó Yamaha erősítő erősítő teszt hifi teszt lejátszó teszt hifi erősítő teszt Yamaha erősítő teszt CD lejátszó teszt

Az A-S701 és a CD-S700 páros az újjászületett Yamaha sztereós hullám középkategóriáját képviseli. Retrós megjelenés, markáns formák, természetességgel átitatott, élénk hangzás. De elég ennyi ahhoz, hogy kedvet kapjunk egy klasszikus hifi rendszer építéséhez? Erről szól mai cikkünk.

Néhány éve összekapta magát a motorosok, zenészek és házimozi rajongók köreiben jól ismert Yamaha, és újra nekiállt az egykor világhírű, hagyományos, markáns megjelenésű és remek minőségű hifi készülékek gyártásának. Jelen esetben nem a Pianocraft rendszerekre, hanem a náluk is nagyobb, 43,5 cm szabványos szélességű erőművekre gondolunk. Az S1000 valamint az S2000 erősítő és CD-játszó pároshoz nekünk is volt szerencsénk korábban, ezért kíváncsian vártuk, hogy egy masszív, faberakásos szobadísz után, milyen kompromisszumok árán képes ugyanezt, vagy ehhez közeli élményt adni a középkategóriában a Yamaha.

Az S2000/S1000/S700 szériák fejlesztői (Susumu Kumazawa, Rie Wada) egy interjú keretein belül bátorkodtak szavakba foglalni, hogy milyen céllal, és kiknek szánják az A-S700/CD-S700 rendszert. Elmondásuk alapján az S700 termékcsaládban is törekedtek a természetes hangzás visszaadására. A csúcsmodellekhez képest kevésbé masszív belső topológiát alkalmaztak, elhagyták a zászlóshajó készülékekben lévő, speciális felfüggesztést is, amitől egyesek jogosan "keményebbnek" érezhetik a kisebb rendszer előadását. Ettől függetlenül, Kumazawa szavaival élve, az S700 család is képes kifejezni "a zene egy részét, beleértve az énekhangokat és a gitár hangját".

A Yamaha célja az volt e készülékekkel, hogy lehetőséget nyújtsanak azok számára, akik mini komponensekkel rendelkeznek, és szeretnének eggyel feljebb lépni. Mindebből könnyen leszűrhető, hogy a csatornánként 8 ohmon 100 W teljesítményű, beépített DA konverterrel ellátott A-S701 és a CD-S700 a sokak számára elérhető középkategóriát képviselik. A két készülék listaára összesen 409 990 Ft, jelenleg 359 990 Ft-os, akciós csomagáron hirdette őket a magyarországi forgalmazó. Egyébiránt ezüst és fekete színekben készülnek, nekünk utóbbihoz volt szerencsénk. Most pedig lássuk a készülékeket!

Kicsomagolás

Az erősítő és a CD-játszó is sallangok nélküli, egyszerű, hungarocellel kiegészített kartondobozban érkezett hozzánk. Természetesen a készülékek pormentes csomagolására nagyon odafigyeltek, a forráseszköz ajtaját például vékonyka ragasztószalaggal rögzítették, és a lemeztálcán is elhelyeztek egy vékony szivacsfóliát. Az erősítő előlapjára is került egy matrica, mely többek között az opcionálisan beszerezhető Bluetooth adapterre (YBA-11) hívta fel figyelmünket. Mindezt könnyedén eltávolíthattuk beüzemelés előtt, sehol sem maradtak ragasztófoltosak az eszközök.

Külsőségek tekintetében egész meglepő hasonlóságokkal találkoztunk, a tervezők csak kevés kompromisszumot vállaltak a nagyobb modellekhez képest. A fő különbséget az oldalsó, retró hatású falemezek hiánya jelentette, ettől persze még nagyon is hagyománytisztelő arcát mutatta nekünk az A-S701. A hosszúkás, hasáb alakú potméterek szavak nélkül szónokolták a régi szép idők nagyszerűségét. Egy ilyen gépezet láttán valószínűleg sok veterán hifi rajongó szíve nagyobbat ver, és ami hab a tortán, a látszat nem csal: a kezelőszervek remek minőségűek, minden szinte pont úgy fordult és kattant, mint a régi, robusztus Yamaha sztereó elektronikákon.

Az erősítő előlapja szellősen tagolt, és diszkrét. Négyzet alakú ki-bekapcsoló gombja után következik egy infravörös érzékelő, amit az ezüst változatnál a diszkréció jegyében, szürke borítással fedtek. Ezután található egy aranyozott, 6,3 mm-es fejhallgató kimenet és egy A/B ill. A+B hangfalkapcsoló - tehát az erősítőre tetszés szerint, két pár hangdoboz is köthető.

Az előbb említett, pillérszerűen kiálló hangszínszabályzó tárcsák a balansz és hangszín variálására szolgálnak. Érdekesség, hogy a negyedik potméter a fokozatmentesen változtatható (-30 dB-ig) "Loudness Control" ami késő esti filmezés és zenehallgatás során hasznos extra. A hátsó oldal az előlaphoz hasonlóan letisztult és átlátható, innen említést érdemel a rendelkezésre álló aktív mélysugárzó kimenet, valamint a digitális koaxiális és optikai bemenetek. Egyébként az A-S701 specifikációjában 240-es csillapítási tényezőt írtak, ami egész tisztességes adatnak számít, az 50 W-on mért, 0,019 % THD ugyancsak bizakodásra adott okot.

A Yamaha CD-S700 is szép szerkezet, lapos profilú lemeztálcája megegyezik az 1000/2000-es modellekével. Bizonyos értelemben szokatlan élmény volt ezt a lejátszót használni. Tudása nem kiemelkedő, az előlapján lévő USB port is mindössze MP3 ill. WMA formátumú fájlok olvasására képes. Mégis, mikor a relatív olcsó eszköz felénk öltötte (túlzás nélkül) csúcsszínvonalú, szinte tökéletesen hangtalan és ízlésesen kialakított, egyedi lemeztálcáját, akkor elismerő gondolatokban nem volt hiány.

Egyébként természetesen mindkét eszközhöz jár 1-1 db, alumínium fedőlapos távvezérlő. Az erősítőhöz mellékelt darab elméletileg a futóművet is képes kezelni, gyakorlatilag a CD-játszó USB port elérés funkciógombja nem került rá, továbbá ki/bekapcsoláshoz is a CD-S700 saját távját kellett használnunk.

Meghallgatás

A készülékpárossal való ismerkedés kb. két hétig tartott, mely főleg zenehallgatással telt, de alkalmunk nyílt végignézni többek közt az American Sniper (Amerikai Mesterlövész) c. filmet is, mely az aprólékosan kidolgozott háborús hangeffektjeinek és idegborzoló digitális zenei betéteinek köszönhetően már önmagában sokat felfedett a Yamaha képességeiből. A tesztkonfiguráció az alábbi elemekből állt össze:

Hangfalak: DALI IKON 2 MK2, Phonar Veritas m4 NEXT

Öszekötő kábelek: HiDiamond, AudioQuest

Erősítő: Yamaha A-S701

Forráseszköz (CD hallgatásra/96/24-es zenékhez/filmnézéshez): Yamaha CD-S700, Pioneer N-50, Pioneer BDP-170

Tápszűrő és tápkábelek: IsoTek EVO3 Sirius és IsoTek EVO3 Premier

(A CD/BD-játszókat digitális koaxiális kábellel, az N-50-et pedig analóg úton kötöttük az erősítőre)

A Yamaha készülékpárosa úgy kínálta tálcán a hifi hangot, ahogy a profi testépítők kiállnak a pódiumra pózolni. Az erősítő karakterét határozottság és erő járta át, nem finomkodott, de nem is ömlengett. Tesztkonfigurációnk ésszerű határokon belül tisztán és dinamikusan szólaltatta meg a hangokat. A csatornánkénti 100 W teljesítmény elégnek bizonyult, hogy szükség esetén harapós, agilis módon szólaljon meg a DALI és a Phonar doboz is. Az audiofil rendszerekre jellemző, felénk nyúló levegős hangszínpad értelemszerűen nem szerepelt a Yamaha tudástárában, de egy ilyen duótól eleve mást vár az ember, szép hangot, és abban nem volt hiány.

A sztereó hangszínpad viszonylag markánsan, de tagolva jelent meg. Néhány zenész határozottan jobbról, a társaság fennmaradó része balról, az ének és a szólókíséret pedig nyílegyenesen velünk szemben, a két hangfal közötti kis burokból kapott életre. A belépő vagy középkategóriás erősítőknél gyakorta tapasztaltuk, hogy az apró csendülésekkel, miniatűr effektusokkal nem tudtak mit kezdeni, egyszerűen hagyták elillanni a zene realisztikus érzethez szükséges rezdüléseit. A Yamaha kicsit máshogyan viselkedett. Mint egy frissen diplomázott tanár, rendbe vágta az összes rendelkezésre álló hanginformációt, szemléletesen felénk villantotta őket. Ez tartott egy pillanatig, majd ezek a kis részletek (bizonytalanul leütött cintányér, szabadon hagyott becsendülő gitárhúr a háttérben, stb.) azonnal el is tűntek a messzeségben, hogy izgatottan utat engedjenek a soron következő hangoknak. Zenei műfajtól, zenétől és filmektől függetlenül úgy reagált a rendszer, mintha igyekezne a kedvünkben járni, de közben egy pillanatra sem tűnt gyengének.

A Yamaha DNS-ében lappangó élénkség sok esetben utat adott a dinamikus jelfolyamoknak, így amit a hangmérnök ütősre álmodott, azt az A-S701 semmilyen áron nem volt hajlandó finomabbnak, gyengébbnek mutatni. Épp ellenkezőleg. Miközben a részleteket megállás nélkül nyakon ragadta majd sietve eldobta, a fennmaradó erőt nem félt kimutatni a basszusokban. Így ha feljebb tekertük a potmétert, még az aránylag diszkrét karakterű IKON 2 hangfalaink is alaposan megrázták a szoba levegőjét. Tetszett, hogy az A-S701 bármikor képes volt kiengedni a benne szunnyadó energiákat, aminek köszönhetően inkább azoknak javasolnánk, akik egyébként is szeretik, jobban mondva megkövetelik a magas jelszintet, és vastag falú lakásban élnek.

Végszó

A Yamaha készülékpárosa kedvelhető hangot nyújtott, persze sok múlik azon, hogy milyen hangfallal, milyen szobában kerülnek beüzemelésre. Emellett a fentebb leírt, markáns karakter is lehet, hogy nem nyeri el a kompromisszummentes hangra törekvő audiofilek tetszését. Nekik értelemszerűen nem ez a kategória a megoldás. Az A-S701-et jóval inkább azoknak merjük bátran ajánlani, akik tényleg először akarnak feljebb lépni a korábban megszokott mini hifi tornyok világából. Ők ettől az erősítőtől megkaphatják azt a dinamikát és tisztaságot, amire a miniatűr komponensek nem, vagy csak nagyon komoly felár ellenében képesek. No és a CD-játszó? Rizikós téma, mivel ma már visszavonhatatlanul továbbfejlődtünk a forrásanyagok felbontását, tárolását és elérését illetően. A Yamaha CD-S700 tényleg csak egy lejátszó, egy nagyon igényesen megtervezett és legyártott futómű az A-S701 mellé... kizárólag koronggyűjtőknek.