Wilson Raptor 7 házimozi hangfalszett teszt
Raptorokkal körülvéve
2017. november 17., péntek, 15:35
Wilson Raptor audio hifi házimozi hangfal hangszóró hangfalszett hifi hangfal házimozi hangfalszett Wilson hangfal hangfal teszt házimozi hangfalszett teszt Wilson házimozi hangfalszett Wilson hangfal teszt
Miként vihetnénk haza jó hangot bankrablás nélkül? A Wilson Raptor (neve ellenére) többcsatornás összeállítása ártatlan külsővel, ám annál lendületesebb hanggal igyekszik megválaszolni e kérdést.
Áttekintés
A Wilson név nem összekeverendő az USA-ban székelő Wilson Audio-val. Míg utóbbi kifejezetten a high end, addig előbbi inkább a megfizethető belépő kategória képviselője, a lengyel Horn Distribution által forgalmazott márkák egyike. Lehorgonyozva tehát a sima Wilson mellett, e cég nem innovatív áttöréseivel, hangminőséggel kapcsolatos küldetésével igyekszik a potenciális vásárló kegyébe férkőzni, hanem jó árral.
Korábban már teszteltünk egy 16,5 cm-es mélyközép membránnal felszerelt Wilson Raptor állványos dobozt, melynek hangját megismerve kíváncsiak lettünk, hogy mit nyújtana ugyanez a hangszórókészlet több csatornára bontva, filmnézéshez igazítva. Akárhogy is, a Raptorok a maguk egyszerűsége mellett korszerűek is próbálnak lenni. Utóbbit teszik aránylag letisztult, mégis bizonyos értelemben modern megjelenésükkel. Korszerűség alatt gondolunk a fényes felületű előlapra, amely adott a fekete és a fehér verzió esetében is.
A szett elemeit (Raptor 7 álló hangfal, Raptor Vocal centersugárzó, Raptor 1 háttérsugárzók) összeszámolva kb. 250 000 Ft-os végösszeget kapunk, ami az öt dobozért nem is olyan sok, ha azt vesszük figyelembe, hogy egyes általunk kipróbált hangfalszettek még darabonként is többször ennyibe kerültek.
A kedvező ár helyenként megmutatkozik (pl. a hangszórók szürke pereme műanyagból készült), különösen az extrák terén. A háttérsugárzók gyárilag nem falra szerelhetők, de ez nem is baj, és a frontsugárzók tüskés felfüggesztése sincs megoldva úgy, mint más gyártóknál. Tehát akinek fontosak ezek az akusztikai apróságok, azoknak még külön vásárolnia kell állványokat, fali konzolokat, ill. alátéteket.
Tesztkörülmények
A meghallgatás ezúttal az Allée Denon márkaboltjának moziszobájában történt. A szaküzlet egyre gyarapodó kínálata kezd meglátszani azon, hogy a munkatársának hosszas legózást kellett produkálnia, míg a szobában lévő egyéb hangfalak közé beékelődhettek a frontsugárzók. Mikor éppen azon kezdtünk volna tanakodni, hogy az aktuális bútorállás nem kedvez a centersugárzónak, kezünkbe került a párbeszédekért felelős doboz. Eleinte meglepően kicsinek találtuk a maga kettős 10 cm-es membránkészletét és alig cipősdoboznyi szélességét elnézve, viszont örültünk az előlapi nyílások láttán.
Az álló front hangdobozok ugyancsak előre néző tölcsérrel lettek ellátva, így nem kellett annyira aggódnunk a hátsó falak közelsége miatt. Azonban figyelembe kell venni, hogy a falak közelsége más szempontok miatt sem ajánlott!
A hangfalszettet Denon AVR-X2400H házimozi erősítő hajtotta, forráseszköznek Denon BD-játszót használtunk. A mélyhangok keltéséhez 1 db Wilson SUB-10 csatlakozott a szetthez, ám ennek tudását nem fogjuk belevenni az értékelésbe, mivel, ha kicsit is bátrabban terheltük a rendszert, minduntalan önálló életet akart élni és a frontokhoz képest száraznak bizonyult, ezért igyekeztünk lehalkítani úgy, hogy a lehető legkevésbé érezzük kissé lázadó karakterét. A hangsugárzók beállítását először a Denon beépített szobamérő rendszerére bíztuk, amely valamiért kissé dinamikátlan karaktert eredményezett, ezért végül manuálisan adtuk meg a jelszinteket és távolságokat, ami több lendületet adott a frontok számára.
Meghallgatás
Tesztünket a szokásos, unalomig ismert (de legalább kellően memorizált) filmjelenetekkel kezdtük, majd zárásként néhány sztereó műsort is lejátszottunk referencia számlistánkról. A Raptor 7 álló hangfalak számottevően több basszust generáltak, mint a korábban hallott Raptor 3 modell. Ha kicsit eljátszottunk a beállításokkal, még azt is elérhettük, hogy a mélyláda monoton morajlásai háttérbe szoruljanak, és a Raptorok gazdagabb tónusai érvényesüljenek.
Minket leginkább a kis Vocal centersugárzó lepett meg. A beszédhangokat meglepően egyenesen és tisztán repítette felénk, méretés és árát figyelembe véve egyáltalán nem tudtunk belekötni. Kb. 30 000 Ft-os árcédulájával szinte ajándék, kompakt rendszert építőknek is tetszeni fog.
A Two Guns - Két Kaliber c. filmben, noha öt hangfallal voltunk körülvéve, nem kevés munkát vállalt magára a kis centersugárzó. A besuhanó helikopterről nyíló golyózápor amint a Dodge kasztnijába csapódott, nagyon markánsan és keményen jelent meg, ahogy el is vártuk. A robbanások, hangmezőn keresztülhaladó hangeffektusok mélységére nem fektetett túl nagy hangsúlyt a rendszer, persze ettől a kategóriától nem is vártunk többet.
A Legends Of Jazz c. Blu-ray lemezről elindítottuk Jane Monheit és John Pizzarelli közös produkcióját. A hangszerek ill. színpad mélységábrázolása ezúttal sem volt igazán kidolgozott, viszont a zenészek és a hangok iránya pontos volt, jó dinamikával. A jazzgitár jellegzetes, búgó hangját elképesztően jól elkapták a dobozok, nagy hangerőn viszont a cintányér és a zongora lehetett volna kicsit finomabb is.
A The Martian - Mentőexpedíció c. film zsilipnyitós jelenetéhez (kiszippantják a levegőt az űrállomásról) visszatérve ismét rácsodálkozhattunk a centersugárzó testes és közvetlen stílusára. Úgy tűnt, mintha a film háttérzenéje a bemutató helyiség oldalsó falaiból szólna. Az űrállomáson átsuhanó, intenzív léghullám nem rázta meg belső szerveinket, értelemszerűen főleg azért, mert kicsit lejjebb tessékeltük a mélysugárzó jelszintjét.
Végezetül néhány zeneszámba is belekóstoltunk, ugyanazokba, amelyeket korábban a kis Raptor 3 társaságában is elindítottunk. Caro Emerald - Back It Up c. elektronikus ütemmel megtoldott éneke pontosan azt az ízvilágot és hangulatot festette elénk, mint amikor a kisebb Wilsont teszteltük, csak úgymond kétszer akkora lábizomzattal. A háttérben nagyon minimális mozgolódást vettünk észre, a xilofon el tudott húzódni kicsit hátrébb, minden más nyílegyenesen előre tolódott a mi irányunkba.
Nagyfelbontású akusztikus felvételeinknél éreztük (és ez a kedvező árat figyelembe véve érthető is), hogy a Wilson Raptor 7 nem akarta audiofil szempontjainkat győzködni. A cintányéroknál a legfelső frekvenciák minduntalan kicsit viaszossá váltak, ugyanakkor a lábdobot elég optimistán vezényelték a frontok. Itt szándékosan használtuk a "kicsit" jelzőt, ugyanis e motívumokat vélhetőleg a nagyon kritikus hallásúak veszik majd észre, akik mindenáron transzparens előadást keresnek. Más (pl. elektronikus) műfajoknál sem féltek bátrak lenni a frontok 80 Hz alatt, aminek fiatalos ízlésű felhasználók még örülhetnek is.
Végszó
Bizonyos árhatár alatt ilyen-olyan hiányosságok szinte elkerülhetetlenek, igaz, ha megfelelő beállítást alkalmazunk és jó szobával rendelkezünk, a hang továbbra is okozhat önfeledt élvezetet, amennyiben jól konfigurált rendszert és feltűnésmentesen integrálható mélyládát birtoklunk. Természetesen sokfélék vagyunk, ezért lehet, hogy amit mi sokat tapasztalt dobhártyánkkal a Wilson belépő kategóriás hangfalszett gyengébb adottságai közé sorolunk, az a lelkes újoncok számára fel sem tűnik. Ezért, mint mindig, most is a személyes kipróbálás, a vásárlás előtti meghallgatás lesz sorsdöntő, célszerű a rendszert kicsi, közepes és nagy hangerőn is letesztelni, ill. a leendő tulajdonosnak eldönteni, hogy mennyire fontos számára a magas hangnyomás. Szomszéd-kompatibilis terhelésen ugyanis kordában tartható a Raptor magassugárzója és ha a front hangdobozokat nézzük, azok bőséges basszustartaléka sztereóban is sok modern zenekedvelő arcára mosolyt csalhat. A Wilson Raptor házimozi hangfalszett eredeti árát (kb. 250 000 Ft) nézve könnyen elsodródott volna a vetélytársak küzdelmében. Figyelembe véve, hogy jelenleg kb. 200 000 Ft-ért megvásárolható az öt hangdoboz, érdekes választás lehet azoknak, akik mindennel (kábelezés, készülékek, mélysugárzó) együtt is max. 500 000 Ft körüli végösszegből szeretnének álló frontsugárzós hangrendszert.