Wharfedale Diamond 230 házimozi hangfalszett teszt

Sikerszéria

2016. július 19., kedd, 11:50

Wharfedale audio hifi házimozi hangfal hangfalszett házimozi hangfalszett Wharfedale hangfal hangfal teszt házimozi teszt házimozi hangfalszett teszt Wharfedale hangfal teszt

A Wharfedale termékválasztékában a Diamond sorozat nem egy friss jövevény, hiszen közel 32 éve szerepel a kínálatban. A változatlan név alatt természetesen rendszeresen cserélődtek az elemek, és többek között ennek a folyamatos fejlődésnek is köszönhető a széria tartós sikeressége, és elismertsége. A legutóbbi generációváltás 2015 elején történt, ekkor nyugdíjazták a korábbi 100-as típusokat, és indították útjára a felfrissített, megújult, 200-as sorozatszámú példányokat.

Újratervezve

A sorozat széles választékot kínál, több különböző funkciójú, méretű típust tartalmaz, így hifi és házimozi rendszert építők egyaránt tudnak közülük szemezgetni, összeválogatni a hangminőség- és teljesítményigényük szerinti elrendezést. A nyolctagú családból három-három álló (250, 240, 230) és állványos (225, 220, 210) konstrukció, kettő pedig centersugárzó (240C, 220C). A legnagyobb állványos (225) és a nagyobbik, öthangszórós center (240C) valamivel későbbi megjelenésűek. Csak idén, 2016-ban bővítették velük a Diamond termékvonulatot. Az általunk meghallgatott 5.0 szett a 230, 220C és 210 típusokat foglalta magába. Kicsit aggódtunk is, hogy a nagyon aprócska háttérsugárzók hogyan bírják majd az iramot a jóval megtermettebb frontoldali dobozokkal, de ne szaladjunk ennyire előre!

A modellfrissítés több részét is érintette a konstrukciónak. Megváltoztatták a formatervét a megerősített szendvicsszerkezetű MDF háznak, újratervezték a keresztváltót, és erősebb mágneseket alkalmaztak a mély- és középsugárzóknál. A membránok anyaga viszont maradt a jól bevált, korábban is használt szövött kevlár. Ennek markáns textúrája határozott, rusztikus kinézetet kölcsönöz a hangszóróknak. A membránok felületéből kidomborodó U alakú merevítések szintén ismerősek lehetnek az előző generációkból. A doboztestek eltérő méretéből adódóan a felhasznált hangszórókészletek is különböző átmérőjűek. A két és félutas álló hangfalba két 16,5 cm-es került. Közülük az egyik a közép-, a másik a mélysugárzó szerepét látja el. A kétutas centersugárzó két 13 cm-est tartalmaz, itt mindegyik egyformán mélyközépnek van befogva. A szintén kétutas állványos doboz pedig egy 10 cm-es mélyközép sugárzót kapott.

A magassugárzó viszont mindháromban ugyanaz: 25 mm-es lágy szövet dóm. Emiatt a felső határfrekvencia nem az extrém 35-40 kHz-es tartományban található, hanem egységesen, típustól függetlenül 20 kHz. A dómsugárzó a kis állványos kivételével egy hullámvezető tölcsér mélyén helyezkedik el. Ennek kialakításakor egy kicsit elszabadult a formatervezők fantáziája, mert az elrendezés egy hagyományos hangszóró kinézetét imitálja. A tölcsér a hangszóró membránjának, a dóm pedig a membrán közepén levő porsapkának tűnik. Ráadásul a tölcsért egy domború gyűrű veszi körbe, amely mintha a membrán gumi felfüggesztése lenne. Valójában ez is ugyanolyan kemény műanyag, mint amiből a tölcsér is készült. Így első pillantásra azt hihetnénk, hogy az álló és a center doboz frontoldalát három hagyományos hangszóró foglalja el, melyeket a peremüknél imbusz fejű csavarok rögzítenek. A Diamond 210 esetében viszont nem bonyolították túl a dolgot, a magassugárzó egyszerűen az előlap síkjában van elhelyezve.

A hangfalak közül az álló a legérzékenyebb (89 dB), a center és a háttér 88, illetve 86 dB. Terhelhetőségük átlagos, a 230 és a 220C esetén 150 watt az ajánlott maximális erősítő teljesítmény, a 210 esetén pedig 75 watt.

A hátoldali csatlakozók aranyozottak, az állódoboz és a centersugárzó dupla terminálokkal rendelkezik, így a kettős erősítés/kábelezés is biztosított az esetükben. Az állványos nem kínál ilyen lehetőséget, de realitások talaján maradva ez nem is elvárás ilyen kategóriájú dobozok esetén. Egyszerűbb megoldásai révén a Diamond 210 más szempontból is kilóg a sorból, többek között a reflexnyílása kialakításával. Az álló- és a centerhangfal ugyanis nem a legszokványosabb megoldású, mert a reflexnyílást az aljukon helyezték el. A dobozt és a talpat rövid lábak választják el egymástól, és a kettő közötti keskeny résen tud áramlani a mélyhangszóró által megmozgatott levegő. Ennek köszönhetően a hangfalak nem kényesek annyira a falhoz közeli pozícióra, mint hátrafelé néző reflexnyílás esetén, sőt a centersugárzó esetén nem problémás egy média szekrényben való elhelyezés sem, mert nem a bútor belseje felé "lélegzik". A Diamond 210 viszont hagyományosabb kivitelű, a kis átmérőjű reflexnyílás a hátoldalán található. Emiatt nem is alakították ki rajta a nagyobb típusokhoz hasonló talpat sem.

A Diamond sorozat építési minősége és megjelenése megfelel az árbesorolásának, sőt egy kissé felfelé tolja ki a határokat. A hangdoboz-testek oldallapját és tetejét a kedvező árfekvésű, de az egyszerűbb és költségtakarékosabb kivitelű hangfalakról ismerős, fekete famintás fólia borítja. Az előlap viszont magas fényű borítást kapott, ami ugyan nem zongoralakkozott fa, hanem műanyag, de így is mindenképpen elegánsabb megjelenést kölcsönöz a dobozoknak. A fekete fóliára visszatérve, az mindenképpen a javára szól, hogy nem szimplán koromfekete, hanem egy kis barnás árnyalattal rendelkezik, így valamivel természetesebb benyomást kelt. A hangszórókat körbeölelő vékony alumínium gyűrűk szintén hozzájárulnak a dekoratív kinézethez.

A hangszórókat védő selyem ugyancsak érdekes megoldású. Nem egy nagyméretű keretre van felerősítve, hanem mindegyik hangszóró külön-külön kapott egy kör alakú takarót. Ezek nem emelkednek ki a frontoldalból, hanem teljesen belesimulnak az alumínium gyűrűn belül az előlap síkjába, így nem is vehetők le egyszerűen. A körmünket kell beleakasztani a peremükbe, és úgy kell kipiszkálni őket a helyükről. Az újdonült tulajdonos pedig retteghet, nehogy megsértse vagy kiszakítsa az érzékeny szövetet. Ízlés kérdése, de lehet, hogy érdemes eltávolítani őket, mert a fekete frontoldal a három ezüstszínű gyűrűvel elegáns, de túl mértani és kissé érdektelenül unalmas külsőt mutat. Ugyanakkor a burkolat nélkül, a szövött kevlár membránnak és az el nem rejtett csavaroknak köszönhetően a hangdobozok jóval tagoltabb, technikásan markánsabb, és ezáltal izgalmasabb látványt nyújtanak.

Hangzás

Sztereó műsoranyagokon a nagykönyv szerinti elrendezésben (egyenlő oldalú háromszög csúcsaiban a hangfalak és a hallgatási pozíció, a 230-asok kissé beforgatva a közép felé) stabil és részletesen tagolt színpadképet tapasztaltunk. A két hangsugárzó közötti teljes teret birtokba vette a jazz kvartett, minden zenész jól meghatározott pozíción játszott. Bár szélességben nem nyúlt túl a színpad a hangdobozokon (egyik album esetében sem), de amit felépítettek, azt precízen és plasztikusan tették. Elektronikus zenén ugyancsak megbizonyosodtunk a homogén térleképzésről. A virtuális zenei történések egyenletesen töltötték ki a két Diamond 230 közötti területet.

Norah Jones lemezét a természetes, nyílt hangzás jellemezte. A színezetlenül megjelenő éneket és gitárt a katalógus adat szerinti 20 kHz-es felső határ ellenére sem éreztük fénytelennek (ami az extrém magas felharmonikus frekvenciák hiányából is adódhatna). A Diamond 230 levegős, naturális előadása nem lenyűgözni akart minket, nem viselkedett úgy, mint egy saját kiváló képességeivel tisztában levő, és azt bizonyítani is akaró audiofil hangsugárzó, hanem csupán kellemes szórakozást nyújtani. Így elmaradt a mellbevágó, lehengerlő "hűha" érzés, ugyanakkor helyette viszont kaptunk egy közvetlen, barátságos előadást. Bob Marley számait mozgalmasan, lendületesen szólaltatta meg, a mélytartományt kellően mélyről indította, és torzításmentesen képezte le. Nem is a minőség, hanem inkább a mennyiség terén volt egy kis hiányérzetünk. A kidolgozottsága ellenére a hiányzott belőle az az elementáris, robusztus életerő, amely megvalósítja azt a vérpezsdítő lüktetést, amit a hallgatóság elvár a műfajtól.

Surround szettként - mélynyomó nélkül - szokásos zenés filmjeinken (The Boat That Rocked - Rockhajó, Adele Live at the Royal Albert Hall, Rock of Ages - Mindörökké rock) hasonlóan a sztereó hangzásvilághoz, jól definiált, átlátható, lendületes előadást nyújtott. A centersugárzó ugyanolyan tiszta, plasztikus megjelenítést prezentált (zenén és párbeszédeken egyaránt) mint korábban a két állódoboz.

Az események pozícionálásában (főleg akciófilmeken) a hátsó hangsugárzók hathatósan működtek közre. Nem éreztük kevésnek a hangjukat, de a filmek jellegéből adódóan nem is volt szükség a három elülső hangsugárzó hangerejével és sávszélességével azonos képességekre. A koncert közönség moraja, a lövések visszhangja nem jelentett különösebb kihívást a két Diamond 210-nek. A hirtelen meginduló, nagy dinamikájú effekteket a szett jól követte le, de az igazán erőteljes (vagy mondjuk úgy: brutális) hangenergiák lesugárzásával már adós maradt. John Wick nem egy bődületes erejű pörölykalapáccsal, hanem csupán egy jól megtermett kéziszerszámmal ütögette a pince betonpadlóját. Ezt azonban semmiképpen nem hiányosságnak tekintjük, eleve nem vártuk el, hogy a szett versenyben legyen egy több száz wattos szubládát tartalmazó összeállítással. Csupán tárgyilagosan jelezzük, hogy mire számíthat egy mélynyomó nélküli konfigurációt, a Diamond 200 sorozat elemeiből kiépítő újdonsült tulajdonos. Átmeneti megoldásként - pl. anyagi megfontolásból - ez járható út, de hosszabb távon feltétlenül szükséges egy mélynyomóval kiegészíteni az elrendezést. Az ultra mély tartományok földrengésszerű robaja felett azonban dinamikus, erőteljes, de tolakodástól mentes, kiegyenlített teljesítményt nyújtott az összeállítás.

Értékelés

Azt nem állítjuk, hogy az 5.0 elrendezésű Diamond 200 szett kizárólag zenés filmek és romantikus vígjátékok kedvelőinek ajánlott, de természetes, hogy az ilyen stílusú filmek megtekintése közben nem érződik annyira a szubláda hiánya, mint amikor pl. a Fury (Harag) bődületes hangerejű harckocsi lövegjeinek eldördülését kell reprodukálni. Az általunk tesztelt elrendezés komponensenként összeadott ára éppen 300 ezer Ft alatt van, ami a megismert minőség alapján remek ár/érték arányt eredményez. Ez az összeg akkor sem menne sokkal feljebb, ha a leendő tulajdonos - inkább csak biztos, ami biztos alapon - a hátsó pozíciókba az egy számmal nagyobb, feltételezhetően izmosabb hangú, a frontsugárzókhoz konstrukcióban és megjelenésben közelebb álló (reflexcső és dómsugárzó elrendezése), Diamond 220 állványos dobozokat választja. Viszont maradva a cikkben ismertetett összeállításnál, egészen friss fejlemény, hogy a meghallgatott szett 240 000 Ft-os akciós áron is elérhető. Ez a tény a maximális pontszámú ár/érték arányt már nem tudja tovább növelni, de még vonzóbbá teheti a garnitúrát. Így tapasztalataink összegzése szerint a Diamond 200 család tagjai rendelkeznek az összes olyan adottsággal, ami alapján minden esély megvan rá, hogy a bevezetőben említett sikersorozat egy újabb fejezettel bővüljön.

1 2

Következő oldal >