Westone W40 fülhallgató teszt

Valósághajsza

2021. november 1., hétfő, 21:05

Westone audio hifi fülhallgató hifi fülhallgató Westone fülhallgató fulhallgató teszt Westone Audio fülhallgató hifi fülhallgató teszt Westone fülhallgató teszt

A professzionális IEM specialista Westone egyik legjobb minőségű fülhallgatója a W40. Használója minél többet hallgatja, annál egyértelműbb lesz, hogy ez a fülmonitor kísértetiesen közel férkőzött a realisztikus hanghoz.

Stúdiós színvonal, kis extrával

A Westone W40 több potenciális felhasználói tábornak készült. Technikai felszereltsége alapján stúdiós vagy színpadtechnikai környezetben is megállná a helyét. Ugyanakkor a csomag egy Bluetooth adaptert is tartalmaz. Olyan eszköz, amit hangminőség szempontjából komolyabb környezetre szántak, de kényelmi okokból vezeték nélkülivé is alakítható.

A W40 oldalanként 4 db Balanced Armature (2 basszus, 1 közép, 1 magas), vagy magyarítva rezgőnyelves hangszórót tartalmaz, háromutas keresztváltóval. A BA hangszórók parányi méretének és a fejlesztők leleményességének köszönhetően kompakt, lapos profilú hangszórókamrát építettek a technika köré. Érdekesség, hogy a 130 cm hosszú, egyik végén MMCX, másikon 3,5 mm-es Jack dugós kábel ezüst vezetőt tartalmaz. Tehát a coloradói csapat is felfedezte a jeltovábbító közegek akusztikai jelentőségét. Mindez kb. 175 000 forintért vásárolható meg, ami egyértelműen high end kategóriás elvárásokat gerjeszt.

Küllem

A Westone W40 dizájnerei tagadhatatlanul profik voltak. A fülhallgatók meghökkentően kicsik és könnyűek. A kábel fülhorgos kivitelű, tehát a fül mögé kanyarítható, extra merevítéssel. A kiegészítők része egy IEM viszonylatban meghökkentően masszív, kemény falú, cipzáras védőtok. Mi díjaztuk ennek meglétét, mert legalább hatékonyan óvhattuk benne használaton kívül a drága fülhallgatót és egy kisebb DAP/pendrive méretű DAC is bőven elfért volna még benne.

A kiegészítők között volt még az imént említett, mikrofonos headset modult tartalmazó Bluetooth adapter is. Akkumulátorát és gombjait egy-egy, nem sokkal a fül alá igazított műanyag kapszula tartalmazza. Ennek töltése micro USB kábellel lehetséges, ami ugyancsak benne volt a csomagban. Érdekesség, hogy a füles külső díszítő lemezét tetszés szerint lehet cserélni: ehhez egy szürke és egy narancssárga színű "előlapot" is biztosított a gyártó.

A W40 tartozékai között találtunk még imbuszkulcsot (a külső lemez cseréjéhez), tisztítóeszközt (a fülzsír eltávolításához) és 5-5 pár szilikonos, illetve szivacsos fülillesztéket. A gumiharangok kicsit vaskosabbak a szokásos bogyó alakú illesztékekhez viszonyítva és a belső oldalukon csillag alakú merevítéssel, hogy a hallójáratban ne nyomódjanak össze, gátolva a hanghullámokat. Innen ered a "STAR Silicone Tips" elnevezés. A további 5 pár "True-Fit" habszivacsos illeszték sűrűsége szinte gyurmaszerű volt.

Használat közben

Az általunk eddig kipróbált, több hangszórós IEM fülhallgatók többsége viszonylag nagy házat igényelt, jóllehet, többségük hibrid (dinamikus hangszóróval kiegészített) volt. A W40 hosszúkás, alig babszem nagyságú hangszórókamrái meghökkentően kicsinek és könnyűnek tűntek ahhoz a széles átlaghoz képest, amit hifis vonalról eddig tapasztaltunk. Mellőzte az olyan audiofil tekintetben extravagáns motívumokat, mint pl. CNC mart, polírozott külső vagy műgyantából kiöntött ház. Egyszerűen csak fekete műanyag fülhallgatót tartottunk kezünkben.

A minőségérzet tehát nélkülözte a 100 000 Ft fölötti fülesekre gyakran jellemző csillogást, de nem bántuk, legalább mások felé nem harsogta magas értékét a fülünkben. A komfort és stabilitás kifogástalan volt. A horgokat pont elegendő mértékben tudtuk a fülhöz igazítani. Ugyanakkor még séta közben sem csúszott/moccant ki helyéről a W40. Utóbbiban persze fontos szerepe volt a szivacsos illesztéknek is. Általános tevékenységekhez (irodai ülő/álló munka, séta stb.) kifogástalanul bevált a W40 és a környezeti zajokat is csak halkan engedte be.

Ízlés dolga, hogy kinek szimpatikusabb a gumi és kinek a szivacsos opció. Nekünk utóbbi kicsivel jobb komfortérzetet és finomabb magashangokat hozott, a szilikonos alternatíva hangyányit nyersebb magas frekvenciákat eredményezett. Néhány nap elteltével az egyik szivacsdugó szétesett: külső rétege levált a közepén lévő, színes merevítésről. Szerencsére volt nálunk tartalék "utángyártott" Comply T-100 illeszték, ami tökéletesen helyettesítette a gyári szivacsokat, sőt, azokhoz képest picivel még jobb zajszűrést biztosított. Nagyon fontos volt a megfelelő méretű illeszték használata. Ha túl kicsi volt az átmérő, az basszus veszteséget okozott. Ezt minden potenciális érdeklődőnek érdemes szem előtt tartani.

Sportoláshoz viszont nem használtuk volna, még a Bluetooth adapterrel sem. Utóbbi jóindulattal is csak átlagos szintű felhasználói élményt nyújtott a kábeles módhoz képest. Vezeték nélküli hatóköre (5 méter fölött már szaggatni kezdett a jelátvitel) és stabilitása lehetett volna jobb (nem tartalmazott olyan merevített, fül mögé kanyarítható szakaszt, mint az ezüstkábel, ezért könnyebben kicsúszott a helyéről). A Bluetooth mikrofon is "elmegy" kategóriába tartozott: csendes szituációban nagyon jól működött, de a környezeti zajokból szinte mindent befogott, ezért utcai, zajos környezetben, nem igazán szerettük volna használni.

Hangminőség

A Westone W40 teszteléséhez Astell&Kern AK Jr DAP és RME ADI-2 DAC FS készülékeket használtunk. A hangminőségről kialakult véleményt nehéz úgy közölni, hogy ne tűnjünk elfogultnak. A magasabb kategóriába tartozó fülhallgatókkal szemben eleve kritikusabb megközelítés szükséges. A W40 viszont nem hagyott teret a kritikus gondolatoknak. Megfelelő minőségű zenével és jól kiválasztott fülillesztékkel olyan érzékekre és érzelmekre ható, akusztikai hullámvasút vette kezdetét, amit szavakkal megfogalmazni még többórás zenehallgatást követően is komoly kihívás volt.

A Westone azt a hangkaraktert testesítette meg, ami szerintünk a hangvisszaadás szempontjából egyetlen szóval: ideális. Nem túlzott és nem fukarkodott. Nem szépítette, gazdagította a jelet. Mellőzte a színezést, harsány fokozást, hatásvadász basszus pumpálást. Megfontoltan, egészen apró melegséggel kiegészítve, de csak a józanság határain belül hagyta a mélyhangokat érvényesülni. Post Malone - Wow., vagy a Massive Attack - Angel c. számai ezért mellőzték a kommersz hifis vadságot, a nagyméretű mélyládák és diszkók világát imitáló pulzálást. Ugyanakkor, ha cselló, nagybőgő, ütős hangszerek, basszusgitár vagy orgona került műsorra, akkor cseppet sem volt feltűnő a fiatalos műfajoknál még megfontoltnak tűnő viselkedés. Akusztikus hangszerekkel mesterien integrált, ultragyors és feszes basszusokat kaptunk.

A referencia számlistán lévő, szinte bármelyik éneket és hangszereket tartalmazó darabnál (pl. Cassandra Wilson - Red Guitar) könnyed és aprólékosan árnyalt részleteket kaptunk. Különösen a váratlan effektek (például ütőshangszerek pattanó, dobbanó hangja és a rumbatök cicergős/sziszegős érzete) jelentek meg erős, mégsem tolakodó módon. A rezgőnyelves hangszórók neutrális modora orgonazenével hozta az egyik legizgalmasabb élményt: csukott szemmel elhittük, hogy a Notre Dame falain belül tartózkodtunk (kár, hogy a tető leégése miatt sajnos nem lesz lehetőségünk élőben megtapasztalni a régi tér akusztikáját). A 52nd Blues Street Project - You Lied hallgatásakor ugyanazt a hatást kaptuk, csak egy másik környezettel: a zenei színpad holografikusan rajzolódott ki, a tapsoló közönség mintha mögöttünk állt volna. Ez az, amit az audiofil zsargon "áttetszőnek" nevez.

Vicces, hogy a legmegdöbbentőbb realitásérzetet az unalomig ismert The Dave Brubeck Quartet - Take Five c. szám 24 biten digitalizált változatának hallgatásakor éltük át. A pergődob és a cintányér vibrációja olyan eleven és intim volt, hogy nemcsak a hangszer hangját hallottuk, hanem a hangszer testének a vibrálását is érzékelni véltük. Mintha az agyunk összekapcsolódott volna közvetlenül a cintányérokkal - leírhatatlan élmény volt.

Végszó

A Westone W40 viszonylag magas áráért cserébe hiteles, őszinte, egyenes hangot nyújt. A zenei részletek fizikai érzetét, a tér atmoszféráját, mélységeit kiválóan ábrázolja. Pontossága bizonyos műfajoknál (pl. hiphop) mellőzi a kommerszebb fülesekre jellemző extra vadságot és lendületet. Cserébe éneket, emberi hangokat, valódi hangszereket tartalmazó zeneszámokkal az egyik legjobb karaktert nyújtja, amivel 200 000 Ft alatt eddig találkoztunk.

A Bluetooth adapter kedves gesztus a gyártó részéről. Ám annak hangjára szándékosan nem tértünk ki a hangminőségről szóló fejezetben. Nem azért, mert önmagában a Bluetooth átvitel (más vezetéknélküli fülesekhez viszonyítva) használhatatlanul rossz lett volna. Viszont a rezgőnyelves hangszórók egyértelműen rámutattak a gyengébb jelátvitel hibáira, ami a kábelhez viszonyítva egyszerűen kiábrándító élmény volt. Az ezüstkábel + minőségi elektronika ultratiszta hangélményéhez viszonyítva csalfaság lett volna azt hangsúlyozni, hogy mennyire megállja a helyét kábelnélküli téren a W40. Ha ehhez a fülhallgatóhoz nem járna Bluetooth adapter, akkor is ugyanúgy megkapná tőlünk az Ajánlott Vétel cédulát. Jár neki, hezitálás nélkül.

1 2

Következő oldal >