Vincent Audio DAC-1 MK DAC teszt

2021. február 20., szombat, 05:00

Vincent audio hifi DAC USB DAC DSD DAC DA konverter Vincent DAC DAC teszt DA konverter teszt DSD DAC teszt USB DAC teszt

A Vincent Audio elsősorban a csövekkel szerelt készülékeivel vívta ki az elismerést a vevők között, nem beszélve a józan árazásról, ami minőséggel is társult a zeneszerető emberek legnagyobb örömére. Az egyik új fejlesztést vesszük most fülügyre, nevezetesen a DAC-1MK-t, ami a cég ár listáján a belépő vonalat képviseli, ami persze önmagában már egy magasabb szint az átlaghoz képest. Itt nincsenek csövek, ellenben benne van a legújabb és az egyik legjobb Sabre DAC, van toroid trafó és van szimmetrikus kimenet az étlapon. Meglehetősen bíztató kilátások, nézzük mit kapunk a pénzünkért, ha ezt választjuk!

Kinézet, csatlakozók

Szokványos rack méretű fekete doboz a Vincent Audio DAC-1 MK (ezüstszínben is megvásárolható), aranyszínű eloxált feliratokkal az elején, ami elegánssá teszi a kinézetét, egy ki-be kapcsoló gomb három darab fehér színű állapotjelző LED és egy léptetős megoldású tárcsa társaságában. Nincs túlbonyolítva, de ez csak jót tesz a használhatóságnak. Az első LED (maradva a hagyományoknál) a "felfűtési" időt jelzi, azaz 2-3 másodpercig világít, míg az elektronika működésre nem kész. A következő három LED a bemenetek típusát jelzi miszerint koaxiális, optikai és USB digitális bemenet.

Jobb oldalon a váltógomb felidézi a hőskori, jó nagy bumszli megoldásokat, határozottan hangosan és jókora kitéréssel vált a bemenetek között bár kissé lötyögősen. A készülékház fémlemezekből, az előlap szálhúzott alumíniumból készült és megnyugtatóan stabil az összerakás, a súly is megvan hozzá, elcsúszni biztosan nem fog az állványon még akkor sem, ha lefolyócső méretű tápkábelt is raknánk a végére.

Hátul három bemenet: koaxiális, optikai, USB, egy pár RCA, dicséretes módon egy pár XLR kimenet, egy távvezérlő pár csatlakozó (más Vincent készülékekhez), egy hálózati feszültség szelektor és egy IEC táp dugalj található, azaz nem csak a gyárival, hanem speciális tápkábellel is lehet használni, ami általában erősen ajánlott megoldás.

Belül

Sok információt nem találtunk róla, lévén ez egy egészen friss készülék, de leszedve a burkolatot, megnyugtatóan jókora toroid trafó tárult a szemünk elé, példásan elrendezett, minőségi Nichicon kondenzátorok és az ESS Sabre 9038 társaságában.

Szolgáltatások

Mivel ez egy "sima" DAC így csak a szokásos dolgokat kapjuk. Ráköthetjük USB-n PC-re, okostelefonra is például, transzport (Audio Bridge) is használható a koaxiális és az optikai bemenet részére. Kikerülhetjük vele, mondjuk egy streamer digitális részét, ha a lejátszó digitális kimeneteinek valamelyikét használjuk és a Vincent, mint külső DAC funkcionál. DSD DOP 256 és PCM 384 kHz a maximális felbontás USB-n keresztül, MQA dekódolás nincs, de anélkül is van élet a digitális világban.

Beüzemelés

Meglehetősen értetlenül álltunk a Vincent döntése előtt, ugyanis nem adtak drivert az USB csatlakozáshoz, így sajnos a Roon nem ismeri fel, mint audio eszközt és az ASIO sem használható. Természetesen a Windows felismeri és kezeli is WASAPI vagy KS (Kernel Streaming) alól, ami lehetőségek kiválaszthatók a Jriverben és a foobarban, ezekkel együttműködik a Vincent DAC-1 MK, vagy ha rákötjük egy Audio Bridge/koaxiális-optikai kimenetes CD-lejátszóra/streamerre akkor mindkettő használható és természetesen ezzel is kipróbáltuk a DAC-ot. Egy USB kimenetes Bridge használatával az ASIO is működik, azt is érdemes kipróbálni, sőt általában erősen javallott egy ilyen egy komolyabb láncban.

Linux (Ubuntu) alatt is teszteltük a Vincent-et, ott semmi probléma nem volt, mind a DeadBeef, mind a linuxos Jriver felismerte és hiba nélkül kezelte.

A formátumok közötti váltáskor nem volt semmiféle zavaró hang, nem pattogott vagy sercegett, ami bizony néha előfordul más készülékeknél.

Forrás és tesztkörnyezet

TIDAL, Radio Paradise és fájl alapú lejátszás PC-ről, számtalan formátumban. Jriver/foobar/DeadBeef lejátszó programok. Matrix Audio Element H/Paul Pang V6 USB kártyák, Singxer SU2 Audio Bridge, Musician Pegasus R2R DAC, Cambridge Audio 851N streamer és Cambridge Audio 851A sztereó erősítő volt a forrás és az összehasonlítási alap.

Hangminőség

Pezsgő nyílt, friss, vidám az, ami első hallásra feltűnt a Vincent Audio DAC-1 MK hangjában, valami megnyerő közvetlenség, kifejezetten hangsúlyos közép és felső tartománnyal, De anélkül, hogy a hangkép egyensúlya felbillent volna. Inkább a jelenlét érzet növekedett meg, az énekes előrébb lépett a színpadon, a hangszerek főleg a gitár és a cinnek kiléptek a hangszórók közti térből előre, de csöppet sem zavaró módon, nem telepedett rá a hangra, nem lett "vékony" súlytalan a hangzás.

A sztereó kép példaértékűen pontosan meghatározott, nem volt zavaró elkenődés a hangszerek szélein, borotvaéles a pozíció és a test a két hangfal között, mélységben már nem annyira volt "mély", de elfogadható mértékű ebben a kategóriában.

Lényegre törő, de nem erőszakos hangzás, nem volt benne durvaság, inkább finoman megragadta a hallgató figyelmét, bevont a zenébe. A közép- és a magastartomány varázslatos, rendkívül tiszta, úgy csengően határozott, hogy közben simogatta a fülünket.

Más készülékek hajlamosak ezeket a frekvenciákat túlhangsúlyozni, ami egy idő után fárasztóvá válik, no itt erről szó sem volt, hangsúlyos ugyan, de egy cseppet sem fárasztó még hosszútávon sem, ugyanúgy megtartotta a figyelmet.

A mélyhangokat legjobban Hans Zimmer prágai koncertjével lehet próbára tenni, ha ott valami nem stimmel, az hamar kiderül a teszt során. Itt kétféle lehetőség van, vagy túltengő és összemosott massza lesz a basszusból, vagy csak jelzés értékűen hallatszik a láncon, kimarad ugyanis a felső basszus része a mélytartománynak a legmélyebb tartomány kivételével, amitől döngővé és üressé válik a hang. A Vincent DAC-1 MK ezt az akadályt is sikerrel vette, itt szó sem volt túlzásokról, de mégsem vált üressé a mélytartomány, jól megfogottan és kottázhatóan, félelmetesen szólt, ahogy azt felvették.

Mike Oldfield a másik, kütyüt, lejátszó láncot és fület próbára tevő előadó, ahol főleg a felvételnek a középmagas/magastartomány, a döntően hangot befolyásoló része az egésznek, ha elmarad a játékosság érzése a zenéből, akkor gond van valamivel. Ezt szerette legjobban a Vincent, élvezettel fürödtünk a felénk áradó kristálytiszta hangokban, volt olyan album, amit kétszer hallgattunk meg egymás után, hallgattuk volna akár többször is, de kíváncsiak voltunk más egyebekre is.

A dinamika mind a mikró, mind a makró, osztályon felüli volt, borotva éles tranziensekkel, próbára tette a hangfalakat és fület, ha olyan volt a felvétel. Egészen más hang, mint mondjuk egy R2R DAC-é, sőt még, a digitális technikában ősréginek számító Cambridge Audio 851N-éhez képest is más, ezekhez képest jóval látványosabb, inkább a részletekre fókuszáló, a hangfalak síkjából sokkal előrébb lépő hangzásvilág jellemzi. A Vincent nagyobb teret adott a hangszereknek, jobban elhelyezte őket a térben, míg a másik kettő inkább mögöttük nyit egy hatalmas teret.

Hogy aztán melyik a jobb? Ötvözni kellene a két hangzásvilágot, de akkor már nem ennyibe kerülne (nagyon nem) a Vincent DAC.

Koaxiális csatlakozásnál is meghálálta a minőségi kábelezést, sokat lehet nyerni, vagy veszíteni rajta, de ha rendben van, akkor itt is kifogástalan hangot kapunk a pénzünkért.

Összegzés, ajánlás

A Vincent Audio DAC-1 MK várakozáson felüli minőséggel örvendezteti meg a leendő vásárlót, erre a stílusra sokan lesznek vevők. Átlagon felüli tisztaság, dinamika és csábítóan édes közép-magas tartomány, ami ugyan hangsúlyos, de soha nem lesz fárasztó. Átlagos használatra bőven elég csatlakoztatási lehetőségek, egyszerű használat és remek hang. Kell ennél több? Kinek ajánljuk? Mindenkinek, aki elérhető áron keres minőségi hangot. Megkockáztatjuk, lehet valakinek ez lesz a végállomás, ami betölti a forráskészülék szerepét a saját láncában.

1 2

Következő oldal >