Unison Research és Opera Loudspeakers gyárlátogatás

2017. november 9., csütörtök, 23:05

audio hifi hangfal erősítő sztereó erősítő csöbes erősítő hifi hangfal Unison Research Opera Loudspeakers gyárlátogatás

Az Audio Centrum nemrég átvette az olasz Unison Research és Opera Loudspeakers termékeinek hazai márkaképviseletét, így a jövőben megerősödik az itáliai gyártók hazai jelenléte. Vagyis több tesztet közölhetünk mi is ezekről a high end termékekről. De előbb egy gyárlátogatásról számolunk be!

Egy őszinte vallomással kezdjük. Bár a magazinokban, a kiállításokon és Facebook bejegyzésekben napi szinten látjuk az Opera és Unison Research termékeit, azok egy része annyira egzotikusnak tűnt, hogy azt hittük, egy kis szériás manufaktúrát látogatunk meg. Ehhez képest egy jól szervezett üzemet találtunk, Velencétől alig pár kilométerre. Igaz, hogy nem zajlik olyan tömegtermelés, mint egy távol-keleti üzemben, az Unison székháza, a műhelyek és a raktárcsarnok puszta mérete is egyértelművé teszi, hogy az egyik legnagyobb itáliai high end gyártóval állunk szemben. A nyolcvanas években, még külön indult Unison Research és Opera márkák, kis műhelyekből a csúcs hifi meghatározó szereplőivé nőttek.

Opera Loudspeakers

Az Opera Loudspeakers a hifi ipar egyik legfurcsább módon született cége, aminek történetét szerencsénkre az alapító fia, Bartolomeo Nasta, mint saját gyermekkori élményét mesélte el nekünk. A sztori azzal kezdődött, hogy a nyolcvanas években, amikor Giovanni Nasta még főleg angol gyártók olaszországi márkaképviseletével foglalkozott, nagyon megkedvelte az egyik állványos típust és úgy gondolta, hogy abból jobbat is lehetne hozni. Sokan ismerjük ezt az érzést, ebben még nincs is semmi különös. Ám, a gondolatot tett követte, és 1989-ben Nasta úr megtalálta azt a mérnököt, akivel közösen nekilátott egy saját hangfal tervezésének, illetve felkutatott egy olyan asztalost, aki hajlandó volt elkészíteni egy pár dobozt. Elkészültek a kis állványos hangfalacskák és Giovanni, alighanem a büszkeségtől is hajtva, ezeket kölcsönadta volt főnökének, aki ekkor Angliában élt. Hifi mániás emberek egymás közt. Mi is ismerünk pár hasonlót. Majd teltek a hónapok, és a Nasta család tudta nélkül, a dobozkák folytatták utazásukat, ezúttal Steve Harris-hez, a Hi-Fi News írójához. Nem sokkal később, a család, egy bécsi kiruccanás alkalmával ismerős képre lett figyelmes egy újságosbódé kirakatában. Igen, Kedves Olvasó, jól sejti, hogy a képen Giovanni úr hangfalai voltak, de Ő ekkor még egészen másra gyanakodott. Azt gondolta, hogy a kölcsönadott hangfalakat valaki arcátlanul lemásolta. Nem, a magazint nem vették meg, mert épp vasárnap volt, és interneten sem néztek utána, mert '89-ben még nem léteztek weblapok. Majd hazatérve, hétfőn jött a következő meglepetés. A céghez, ami ekkor még hifi importtal foglalkozott, beérkezett egy komoly megrendelés. Majdnem egy konténerre valót akart egy tajvani kereskedő a kis hangfalból. Giovanni azonban józan ember lévén, azt gondolta, hogy ez alighanem valamelyik olasz barátjának a csínytevése, így nem foglalkozott a fax-szal. Ám pár nappal később, a rendelés ismét befutott, amire a még mindig erősen kételkedő Giovanni azzal válaszolt, hogy proforma számlát küldött, vagyis előre kérte a rendelés ellenértékét. Gondolta, így végre előbújuk a mókamester aki a bolondját járatja vele. Nem így történt. Hamarosan megérkezett a pénz, és a család megdöbbenve vette tudomásul, hogy ez bizony nem vicc. El kell kezdeni a hangfalak sorozatgyártását. Így született meg az Opera Loudspeakers.

Persze az elmúlt, több mint negyed évszázad alatt a csapat bebizonyította, hogy az Opera nem csak egy hangfal típust tud letenni az asztalra. Az üzlet beindult, és hamarosan Nasta úr már nem csak angol hangfalakat importált Olaszországba, hanem olasz hangfalakat exportált Angliába, sőt, a világon szinte mindenhová. Buzgón fejlesztett a cég, és olyan újításokat karoltak fel elsők között, mint az elnyújtott, változó ívű hangdobozok, amiket már 1995-ben bevezettek a kínálatba. Összehasonlításképpen, akkor, amikor a B&W még csak a legdrágább, nagy modelleket kínálta az oldalakat átölelő ívű hátlappal, eközben az Opera már apró hangfalat is készített hasonló kialakítással. Illetve, szintén ekkor jelent meg a döntött tető lap is, amit mostanság sokan egy másik észak-olasz gyártó termékeivel azonosítanak.

Unison Research

Az Unison Research története kicsit korábban, 1987-ben, egy Giovanni Maria Sacchetti által vezetett audiofil beállítottságú mérnök csapattal kezdődött. A márka szintén gyorsan betört a nemzetközi piacra, innovatív csöves elektronikáival, majd 1995-ben Sacchetti és Nasta urak elkezdtek együtt dolgozni. Egy páréves átmeneti időszak után, az Unison a Nasta család irányítása alá került, miközben az alapító, Giovanni Maria Sacchetti maradt a vállalat vezető tervezője. A kétezres éveket már közös fedél alatt kezdték, a Treviso mellett épült új üzemben. Ott egy fedél alá került a gyártás, a fejlesztés és a kereskedelmi iroda is. Sacchetti úr három évvel ezelőtt visszavonult, a Unison Reseach körüli nyüzsgést a nyugdíjas évek kényelmére cserélte. Persze, aki ennyi évet áldoz egy cégre, az nehezen szabadul. Ma is, havi rendszerességgel ellátogat a gyárba és napi szinten tartja a telefonos kapcsolatot a csapattal. Lássuk be, nem tud igazán kilépni.

A kétezres évek elején - kihasználva a Treviso közelében felépített, nagy csarnokot - egyre jobban központosították a gyártást. Egy időben még a hangfalak famunkáit is ebben az üzemben végezték, az első vágástól az utolsó réteg lakkig. Később, ahogy a termelés felfutott egyre nagyobb helyre volt szükség a gyártáshoz, ezért az asztalosmunkát egy külső specialista cégre bízták. Ugyanakkor a szaktudás megmaradt, vagyis ismerik a gyártás műhelytitkait és a minőségellenőrzést ma is maguk az Opera szakemberei végzik.

Mindent helyben

Ahogyan azt már írtuk, egy időben még a hangfalak dobozai is az Opera saját gyárában készültek és bár ma már külső cég végzi ezt a munkát, a filozófia mit sem változott. Amit csak lehet, igyekeznek helyi, vagy közeli gyártóktól beszerezni. A hangdobozok fa munkáit végző cég autóval félórányira van, a lakkozás 20 percnyi távolságban készül.

A transzformátorok és még megannyi elektronikai alkatrész sem Távol Keletről érkeznek, hanem javarészt közeli olasz cégektől, akik vállalják a kisszériás, minőségi munkát, egyedi specifikációk alapján, és bármikor, nyitott ajtókkal fogadják a megrendelőt.

Velence szelleme

Azt már a gyárlátogatás előtt is tudtuk, hogy az Opera és a Unison termékei olaszos dizájnjuk miatt is megragadják a zenerajongók figyelmét. Ezt láttuk már nem egy kiállításon, ahol a Unison erősítők előtt mindig volt valaki fényképezőgéppel vagy telefonnal a kezében. Ám a dizájn, illetve a művészetek és az Opera kapcsolata ennél is mélyebb. A hangfalak fő tervezőjének felesége egy velencei galériát vezet. Ennek egyik titkolt gyümölcsét, egy egyedi fejtésű hangdobozt mi is megnézhettük. Bár fotót sajnos nem közölhetünk róla, de azt leírhatjuk, hogy a mű egy álló hangfal prototípusából született és minket valósággal letaglózott.

Fejlesztés, körforgásban

A cég emeleti tárgyalójában a klasszikus modellek mellett néhány prototípust is láthattunk, illetve olyan hangfalakat, amelyekben egy-egy alkatrészt kicseréltek. A fejlesztésnek ugyanis egy visszatérő eleme, hogy az új modelleket nem csak a legújabb alkatrészeket felhasználva fejlesztik, hanem viszonyításképp régebbi típusok komponenseit is bepróbálják az új konstrukcióba. Vagyis nem csak azt látják munka közben, hogy merre haladnak, hanem azt is, hogy honnan indultak.

A méret a lényeg

A nagyobb hangfal jobb! Legalábbis ez az általános vélekedés, különösen, ha a mélyhangok reprodukcióját is figyelembe vesszük.

A kisebb hangfal jobb! Ez is általános vélekedés, elsősorban az állványos (monitor) hangdobozok rajongói körében, illetve azok között, akik szeretnének egy élhetőbb méretű hangsugárzót, ami miatt nem kell az egész nappalit átrendezni. Ez utóbbi szempont pedig egyre hangsúlyosabban érvényesül Olaszországban is, ahol a lakások négyzetméter ára egyre magasabb, így ma már az igényes hifi vásárlók is egyre gyakrabban költöznek tágas villák helyett, komfortos lakásokba. Ezt pedig a hifi gyártóknak is le kell követniük. Ezért ma már kiemelt figyelmet szentelnek a gyárban a kicsi és karcsú modelleknek is.

Gyártás, igény szerint

A Unison Research termékei megrendelésre készülnek, tehát bizonyos esetekben várni kell rájuk, de nem feltétlenül annyit, amennyi ideig a megépítésük tart. A gyárban guruló polcokon, szorosan egymás alatt sorakoznak az előkészített, félkész elektronikák, amiket konkrét rendelés esetén készre szerelnek, a megrendelő igényeihez és szükségleteihez igazodva.

Túl azon, hogy némely megrendelők különleges igényeket is megfogalmazhatnak, mint például a tömör arany előlap (nem vicc), a kész termékek nem egyformák. Mindjárt az első dolog, amihez alkalmazkodni kell, a megrendelő ország hálózati feszültsége. Nem csak a névleges feszültség számít, amit percek alatt kiderítünk a Wikipedia-n, hanem a tényleges is, mert bizony vannak országok, ahol jelentős az eltérés a névleges és a mérhető feszültség között. Továbbá az is fontos, hogy bizonyos helyeken, mint például némely rohamtempóban kiépülő távol-keleti városban, mennyire fontos a jó tápszűrés, vagy extrém esetben, akár a saját tápgenerátor használata. Ezeken a helyeken ugyanis nagyon sok esetben egészen megdöbbentő mértékű zaj érkezhet a konnektorokból.

A műhely

Az első összeszerelő műhelybe lépve, félkész erősítők és CD-lejátszók látványa fogadott minket, mögöttük pedig asztalok, szerszámok és szinte teljesen elkészült erősítők sorakoztak. Tovább haladva, egy körben üvegezett szobában zajlik az elektronikák fejlesztése. Itt láttunk két újdonságot, amikről sajnos sem fotót, sem más információt nem oszthatunk meg Kedves Olvasóinkkal. Viszont megtudtuk, hogy a legkisebb típusban eddig használt TEAC CD mechanikákat lassan kivezetik a felhasznált alkatrészek sorából. Ennek a helyét is olyan komponens veszi át, amelybe módosított összetételű szilikon felfüggesztések és kifejezetten az Unison számára fejlesztett elektronika kerül. No de nem csak a CD mechanikák készülnek egyedileg, a cég igényei szerint. A raktár polcai tele vannak olyan apró elektronikai alkatrészekkel, amiken a gyártó mellett ott szerepel az Unison név is. Ellenállások, kondenzátorok, csövek, transzformátorok sokasága készül, kifejezetten a trevisói üzem számára, az Ő specifikációik szerint. Napok telnek el, mire ez a rengeteg apró és nagy alkatrész egy CD-lejátszóvá vagy erősítővé összeáll, és ezzel még nem ért véget a munka. Ekkor kezdődik a teszt. Minden elkészült elektronika átesik egy kétnapos próbaüzemen, majd egy alapos vizsgálaton, mielőtt a fa burkolati elemek felkerülhetnének.

Minőség, következetesség

Az nem meglepő, hogy egy ennyire elkötelezett high end gyártó a lehető legjobb minőségű alkatrészekből építkezik, de a dolog mikéntje, az apró részletek azért figyelemre érdemesek. Az elektroncsövek kiválasztása például egy meglepően soklépcsős folyamat. Természetesen a lehető legjobb minőségűeket igyekeznek beszerezni. Ám ezen túl fontos, hogy a csövek tartósak, megbízhatóak is legyenek, sőt az is kiemelt jelentőséggel bír, hogy a beszállító hosszú távon tudjon gondoskodni az ellátásról. Emellett a Unison csapata kizárólag előre válogatott készletet vásárol, amit a raktárba érkezés után maguk is osztályoznak, párba válogatnak. Nos, ez az, amit nem kapunk meg, ha "okosba rendelünk" olcsó alkatrészeket az eBay-ről. Persze a többi alkatrészt is szigorúan válogatják, bár itt egy kicsit más megközelítés érvényesül.

A kondenzátorokat például a Mundorf gyártja, kifejezetten a gyár elvárásaihoz igazodva. Hasonló a helyzet a transzformátorokkal, amik kivétel nélkül Olaszországban készülnek, a Unison specifikációi szerint. No és mindezek után, még mindig van pár apró taktika, amit bevetnek a jobb minőségért. Ilyen például a párhuzamosan kötött, fürtökbe rendezett ellenállás és kondenzátor csoportok. Bevált technikák ezek, amikkel az amúgy jó minőségű alkatrészekből még egy kicsivel jobb eredményt lehet kicsikarni.

Ha a hegy nem megy...

A kezelőszervek természetesen az előlapon vannak, de a hozzájuk kapcsolódó elektronikai komponensek sok esetben a gép hátsó részében vannak jobb helyen. Ezért aztán számos típusban egy-egy acél tengely közvetít az előlapi tekerő gomb és a gép mélyén megbúvó kapcsoló vagy potméter között. Nem ismeretlen megoldás ez a high end világában, de a Unison ezt is tovább finomította azzal, hogy a masszív alkatrészek nem műanyag perselyben forognak, hanem csapágyakban! Így, bár az acél tengely és a fémből esztergált gombok is nehezek, azok elforgatása aránylag könnyű.

A fotókon látható, hagyományos kapcsolók mellett vákuum reléket és vákuumban tekercselt jeltranszformátorokat is használnak, amik szintén egyedi rendelésre, egyedi specifikációk szerint készülnek.

A gyártás több teremben zajlik egyszerre. Az egyik összeszerelő állomás kifejezetten az Absolute 845 számára van fenntartva. Ez a gyártó legösszetettebb típusa, aminek az építése 15 munkanapot vesz igénybe. Ezért is fontos, hogy egy félkész darab mindig készen áll a műhelyben, hogy a megrendelést a lehető leggyorsabban kiszolgálhassák, figyelembe véve a vásárló igényeit is.

Figyelni kell, minden részletre

Mint minden gyártónál, a Unison és Opera főhadiszállásán is vannak apró és nagy műhelytitkok, amikről nem mesélhetünk. Ám, hogy mégse kelljen "üres kézzel" távoznunk, egy apró trükköt megengedtek, hogy megosszunk a Kedves Olvasókkal. A tápegység transzformátorának beszerelése után, annak az állását kézzel igazítja be egy mérnök. A félkész elektronikát egy oszcilloszkóppal és fejhallgatóval is összeköti és felerősített zajt hallgatva, illetve a képernyőn figyelve, elforgatja a tengelyre rögzített toroid transzformátort, olyan állásba, ahol a zaj a lehető legkevésbé hallható. Amikor Bartolomeo a túravezetőnk azt mondta, hogy azért kell a fejhallgató, mert a műszer nem elég, elsőre egy kicsit szkeptikusak voltunk. Ám, amikor mi is kipróbálhattuk, a hallottak teljesen meggyőztek. Miközben a kijelzőn a zaj formája, jellege változik, a fülhallgatóban hallottak hol erősebbnek, zavaróbbnak, hol észrevétlennek tűntek. Ami még ennél is érdekesebb, hogy ugyanezt a zajt, különböző mikrofonokkal és (olcsó) felvevőkkel rögzítve, a visszahallgatás során, szinte semmit nem hallottunk. Vagyis, egy uszkve 140000 Ft értékű mikrofon és digitális felvevő, együttese kevés az ilyen finom részletek megörökítéséhez. Igen, ettől nekünk is leesett az állunk!

Titkok

Nem láttunk a műhelyben épp fejlesztés alatt álló, új digitális eszközöket és nem tudtuk meg, hogy azok mennyire sokoldalúak lesznek. Nem bámultuk közelről az asztalon, oszcilloszkópok és forrasztók között kiterített komponenseket. Hát persze, hogy nem! :) Komolyra fordítva a szót, már nagyon várjuk a bejelentéseket!

Láthatatlan termékfejlesztés

A high end világában nem kell minden évben lecserélni az összes modellt, mint például a telefonok esetében. Sőt, nagyon sok modell jóval tovább marad a piacon, mint egy átlagos autótípus. Ez idő alatt, nem egyszer elérhetővé válik egy alkatrészből újabb, és jobb is, amit a gyártás során a Unison szakemberei fel is használnak. Mindezt modellváltás, átnevezés, MkII vagy más generáció jelzés nélkül, csendben teszik.

Olasz dizájn

Na igen. A szellemiség talán a Pó medence termékeny talajából szivárog fel, vagy netán a tiroli hegyekből lecsörgedező patakok és folyók friss vize teszi, de a környéken látszólag mindenkinek szívügye a szépség. Ugye látjuk, hogy a készülékek előlapjai csinosak, illetve ott van a Unisonra jellemző, ívelt rézlemez a csövek alatt, de ez mind csak a felszín.

Ha jobban megnézzük, láthatjuk, hogy a cég logójának réz és acél eleme eltérő irányból van szálcsiszolva, a hangerőszabályozó acél tömbjébe mart vájatban fabetét jelzi a hangerő állását, a távirányító a szokványos, olcsó műanyag helyett egyedi faburkolatot kap. Nem tudjuk, hogy csinálják ezt az olaszok, de már 30 éve is feltűnt, hogy itt a legutolsó utcai szórólap is átgondoltabb, szebb, mint mifelénk némely nyomtatott magazin.

Borok

Ugye senkit nem lep meg, hogy az olaszok szeretik a jó borokat? Nos, ez a Nasta családra is igaz. Bár, ennek a hifi fejlesztéshez nincsen közvetlen köze, de az azért érdekes, hogy a gyár egy eldugott sarkában, egy jókora hűtőkamra van színültig megtöltve a legkülönbözőbb borokkal. Olyanokkal, amiket hifi rajongóktól, hifi kereskedőktől kaptak és olyanokkal amit a családfő maga válogatott, ami valamikor majd egy-egy partnerhez, baráthoz, zenerajongóhoz kerül.

Amint azt a beszámolónk elején is írtuk, a gyárlátogatás apropója az, hogy a márka új disztribútorhoz, az Audio Centrumhoz került. Vagyis, ha a Kedves Olvasó kedvet kapott, hogy egy kicsit közelebbről is megismerkedjen az Opera Loudspeakers, az Unison Research és Unico termékekkel, akkor érdemes ellátogatnia a Fogarasi út 10-be, ahol cikkünk megjelenésekor már komoly árukészlet várja az érdeklődőket, vásárlókat. Ráadásul, mind a sztereó, mint a házimozi szoba megújult, tehát van miért betérni.