Titan Audio Helios Mains és Helios Signature tápkábel teszt

2024. szeptember 18., szerda, 09:50

TitanAudio audio hifi kábel tápkábel Titan Audio hifi kábel hifi tápkábel kábel teszt tápkábel teszt

Észak-Írország nem csak a vörös hajú lányokról és a Simple Minds méltán híres bandájáról szól, hanem most már felsorakozott közéjük a Titan Audio is a kábeleivel, jelesül a Helios sorozat tápkábelei szolgáltatták és szolgáltatják nekünk az energiát a tesztek során.

Mindkét tápkábel kézzel készült, ráadásul Európában, ami a mai világban nem elhanyagolható szempont a nagyüzemi gyártósorokkal szemben, ahol ritkán, de mégis előfordulhatnak hibák, zavar lehet az erőben. Oxigénmentes vezetőszálak, robusztus fém árnyékolás és szigetelés teszi teljessé a képet, az opcióként kérhető Forcefield külső zavarszűrő mellett. Shuko csatlakozókkal kapható az EU-ban, az UK változatokat még egy mélyfagyasztásos (kriogén kezelt) eljárással is kezelik az optimális eredmény elérése érdekében. Kígyóbőr szigetelést és szép színes dugókat kaptak ezek a kábelek, szakítva a jól megszokott, de némileg unalmas fekete megoldásokkal.

Tervezési filozófia, külcsín és belbecs

A Titan Audionál is rájöttek, mennyire fontos egy rendszerben a megfelelő kialakítású, anyagminőségű és méretű tápkábel. A belfasti Queens Egyetemmel karöltve kifejlesztették azt a két hosszt, ami szerintük az ideális megoldás, azaz az 1,5 m és a 3 m hosszúságot, amivel állításuk szerint konzisztensen tudják hozni az ígért minőséget. Igaz a legtöbb gyártó is ezeket a hosszakat ajánlja, de ezzel igazolva látszik ez a megállapítás (és a független tesztelők is hasonló eredményekre jutottak). Ebben az esetben elengedhetetlen a megfelelő árnyékolás megléte, amit itt fémhálós megoldással láttak el, a PVC szigetelés mellett. A Signature már PTFE borítást kapott, ami még jobban véd a hálózati interferenciák ellen. OFC rézből készültek a vezető erek mégpediglen az alap modellben három - a Signature-ben is 3-eret találhatunk, valamint a külsején egyet - ha belenézünk a belsejébe. Terhelhetőség a Mains modellben 20 A, a Signatureben 25 A, ami bőséggel elegendő egy halandó hifista otthoni láncába. Érdekesség még a külön rendelhető, Forcefield névre keresztelt opció, ami az EMI és az RF zajokat szűri, egy nagyjából pendrive méretű a kábelre dugható egy USB csatlakozóhoz hasonló megoldással és külön kis tápegységgel.

Használat közben

A jó Isten megáldja az olyan gyártókat, akik nem éreznek múlhatatlan kényszert tűzoltó tömlő méretű derótok gyártására, amit jobb esetben csak valami vasrúd hajlítóval lehet a helyére gyömöszölni, rosszabb esetben a kábel tartja a készüléket… igaz akkor meg nincs szükség alátétre, ergo végül is jól járt vele az egyszeri zenehallgató. A Titan Audio összekötői hajlékonyak és nem túl vastagok, gond nélkül installálhatók bárhová, ahol még van hely az állvány mögött. Az illeszkedést is sikerült jól eltalálni, se nem túl szoros, se nem laza, hiba nélkül lehetett őket számtalanszor nélkül ki-be dugdosni. Ha esetleg megrendeltük mellé a Forcefield zavarszűrőt, akkor mindössze annak kell egy szabad dugalj az elosztóban.

Tesztkörnyezet

Cambridge Audio 851A, Naim SUPERNAIT 3, Proj-Ject Amp Box S3, Yamaha R-N2000A erősítők, Cocktail Audio X50D streamer és futómű, Silent Angel N8 Pro switch, Topping D70S, SVS SB-3000 szubláda, Satori hangfal, QED, VIABLUE, InAkustik, Titan Audio kábelezés.

Hangminőség

Ahány gyártó, annyiféle megközelítés létezik a tökéletes hang elérésének a technikájáról és néha homlokegyenest különböznek ezek egymástól. Vannak, akik (bevallottan, vagy nem bevallottan) egy egyedi, saját hangképet tartanak az ideálisnak és ahhoz próbálják a kábeleiket hangolni, mások a lehető legsemlegesebb hang elérésén munkálkodnak mondván, a kábelnek nem szabad hallható hatásúnak lenni, de ha már ezt nem is lehet a legtökéletesebben elérni, legalább egyenletesen kiegyenlítetten szólaljon meg, ne hangsúlyozzon semmi olyat, ami valamilyen irányba eltorzítja a zenét. Mindkét megoldásnak megvan a maga előnye és hátránya, néha nem a legjobb választás egy semleges hangú madzagot bekötni egy a mélyeket (vagy a magasakat) hangsúlyozó rendszerbe jobb végeredményt kapunk akkor, ha olyan drótot választunk, ami valamelyest kiegyenlíti, helyrebillenti a hangzási balanszot. A referenciaként használt VIABLUE kábelek tökéletesen használhatók a tesztek során a maguk színezettség mentes, kifogástalanul arányos megszólalásukkal, nem véletlenül térünk rájuk mindig vissza. A Titánok hozzájuk képest élményszerűbben, kontúrosabban, kifejezőbben szólaltak meg. Harapósabb gitárhangokat kaptunk Mike Oldfield és Mark Knopfler lemezeiről, egyből magára vonta a figyelmünket, ha valahol a középmagas és a magastartományban volt valami történés. Egy kis plusz "fényt" raktak rájuk, ami még a jó ízlés határain belül maradt. Nem igazán olyan, mintha hangszínszabályzóval emeltünk volna a prezensz tartományon, hanem inkább plusz információt tárt fel hangsúlyozott ki olyanokat, amik egy másik kábellel nem biztos, hogy érvényre jutottak volna. Paul Simon játékosan könnyedén, erőlködés nélkül énekelte a maga slágereit, visszafogottságnak zártságnak nyomát sem találtuk, élvezettel lubickoltak ezeken a zenéken a Titánok. Malia és Boris Blank inkább mélybe húzó, barátságosan meleg, fülledt és bársonyosan simogató hangjainak adott egy kis élénkebb, a figyelmet jobban magára irányító "élt" és plusz dinamikát. Érzésre jóval több "hhh" jött át a mikrofonon az énekesnő torokhangjait hangsúlyozva, amivel némi többlet információt kapott az a kényes audiofülünk. Érdekes módon mikor Hans Zimmert hallgattunk, ott nem volt ennyire egyértelmű a helyzet, azokon a zenéken csak néha csillant meg (némi képzavarral élve) az a csillogóbb irányvonal, amit képviseltek ezek az összekötők. Inkább csak némi plusz levegőt és fényt kaptak a hangszerek és az énekesek, az alap súlyosan dörgedelmes megszólalás lényege is megmaradt ugyanolyannak, mint amit megszoktunk és a zeneszerző is elképzelt magának.

A Naim SUPERNAIT 3 sokat profitált ebből a stílusvilágból, nagyjából a helyére pakolta azt a tartományt, ami nem az erőssége ennek az erősítőnek, azaz a középtől felefelé kezdődő részt. Jóval több levegő és pontosság költözött a kábelek bekötése után ide, ami igen jót tett összességében a megszólalásának. Ide tartozott még a Fezz Equinox EVO DAC is, neki is előnyére vált a változtatás, remek hangot sikerült így előcsalogatni belőle. A Cambridge Audio 851A profitálta a legkevesebbet, neki inkább egy másik drótra van szüksége, ami lehetőleg mélyben hangsúlyosabb. Egy feltuningolt kínai kicioccó PCM1704 DAC is igencsak szerette őket, ilyenkor derül ki, mekkora tartalékok vannak még és jelenhetnek meg még egy alapszintű masinában is akkor, ha "jól vannak kábelezve". A Yamaha R-N2000A hangja valahol a Naim és Cambridge között van, hatalmas energiákkal megfűszerezve, ami energiák még izmosabbak lettek (egyáltalán nem fárasztó mértékben!) bármelyik Titan Audio bekötése után. Meglepő módon itt nem éreztük, hogy kiemeltebbé váltak volna a magasak, a kifejezőbbek lettek a jobb hasonlat rájuk.

A Signature elsősorban (ami természetesen nem zárja ki az egyéb lehetőségeket sem) erősítőkhöz, végfokokhoz és mélysugárzókhoz ajánlott, a sima verziót forrásokhoz és egyéb kiegészítőkhöz ajánlja a gyártó.

Végezetül rátérünk a húsba, illetve a pénztárcánkba vágó kérdésre, megéri a drágábbig változat? Javulás mindenképpen tapasztalható ez nem is kérdés, itt már a leendő vásárló pénzügyi kompetenciája lesz a döntő faktor, ha teheti, akkor mindenképpen a nagyobbik variáció az ajánlott. De, ha szűkebb a költségkeret, az olcsóbbikban sem fog csalódni, az is bátran bevállalható.

Konklúzió, ajánlás

Önmagában nem nehéz egy kábelt ajánlani, főleg egy tápkábelt nem az, ugyanis szinte bármelyik minőségi kábel jobb (tisztelet a kivételnek) mint a gyári megoldás. A kérdés az, melyiket válasszuk? Nos, ehhez a válaszhoz ismerni kell a rendszerünk hangját és ahhoz venni olyan kábelt, ami segít a helyes irány megtalálásában. Ha szeretnénk élénkebbé tenni a középtől felfelé terjedő tartományt, akkor a Titan Audio Helios sorozat megfelelő választás lehet erre. Még azon a határon belül teszi rendbe ezt a részt, amit még ízlésesen fel tud vállalni, nem hangsúlyozza túl a saját egyéniségét. Nem mellesleg még kezelni is könnyű (mondhatni megváltás) a megszokottan vastag többi kábelhez képest. Ott van mellé lehetőségként a Forcefield zavarszűrő is, ha ki szeretnénk maxolni a tudását és van egy szabad helyünk az elosztóban. Egy szó, mint száz, erősen ajánlott egy meghallgatás azoknak, akik több részletet, karakteres magasakat és több dinamikát szeretnének hallani a hangfalaikból.

Iránytű

Ár (a cikk megjelenésekor):	Titan Audio Helios tápkábel: 99 000 Ft/1,5 m Titan Audio Helios Signature tápkábel: 146 000 Ft/1,5 m
AKCIÓS ár (a cikk megjelenésekor):	Titan Audio Helios tápkábel: 65 000 Ft/1,5 m Titan Audio Helios Signature tápkábel: 129 000 Ft/1,5 m
Forgalmazó:	Gedeon Audio Kft.
Bemutatóterem:	Gedeon Studio 1027 Budapest, Erőd u. 14. gedeonaudio.hu