Thiel CS1.7 high-end hangfal teszt

2014. november 18., kedd, 16:20

THIEL audio hifi high end hangfal THIEL hangfal hifi hangfal high end hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Thiel hangfal teszt high end hangfal teszt

Meghallgattuk a Thiel high end, álló hangfalainak legkisebbjét, a CS 1.7-et és olyasmit hallottunk, ami komolyan meglepett minket!

A Thiel azon high end műhelyek közé tartozik, amik az aránylag szűk kínálat mellett igyekeznek a lehető legmagasabb minőséget produkálni. A gyártó modellpalettáján találunk két aktív mélyládát, egy állványos és három álló hangfalat.

A Thiel Audio-t 1977-ben alapította Jim és Tom Thiel, valamint Kathy Gornik. Jim fizikusi tudására és Tom famegmunkálás terén szerzett tapasztalataira alapozva készültek el az első hangdobozok, amiket Kathy értékesített. A vállalkozás a kezdetektől fogva a lehető legéletszerűbb hangzásra fektette a hangsúlyt, aminek egyik eredménye döntött előlapok használata, már a cég első modelljei között is felbukkant. Az elmúlt több mint három évtized alatt márka számtalan díjat begyűjtött, annak ellenére is, hogy új modellekkel aránylag ritkán jelentkeznek. Vagyis nem kapkodnak, hanem rászánják a szükséges időt, egy-egy új hangdoboz megtervezésére. Az elismerések pedig magukért beszélnek. A jelenlegei kínálat csúcsát jelentő CS 3.7 elődje, a CS 3.6 az Audiophile magazin szerint, minden idők legnagyobb hatású audiofil komponensei között foglal helyet!

Testközelből

Persze mi nem a cég története miatt látogattunk el a Stream Audio bemutatótermébe, hanem azért mert itt most meghallgatható a márka mindhárom álló modellje! A Thiel nagy dobozai közül, most a legkisebb, a CS 1.7 meghallgatására kerítettünk sort. A CS 1.7 szokatlan formájával azonnal kitűnik a többi hangdoboz közül. A döntött, íves és sík felületekből felépülő előlap, a szögletes oldal- és hátlappal már önmagában is érdekes. A hangfalselyem mögött megbúvó technika azonban még ennél is meglepőbb.

A mélyközép hangszóró membránja hullámos szerkezetű, amiről hiányoznak a más gyártóknál megszokott szögletek és törésvonalak. Nem kell sokat agyaljunk, hogy meglássuk benne a logikát, hiszen így alighanem a felület egésze egyenletesebben van terhelve. Mégis, van ebben az alkatrészben valami, ami miatt nem tudjuk levenni róla a szemünket. Később, a fotózás közben derült ki, hogy a fényképezőgép sem képes a membrán felületére fókuszálni, mert az hétköznapi hasonlattal élve: annak felülete olyan sima, mint a baba popsija.

A dóm magassugárzóról a gyártó szinte semmit nem oszt meg a vásárlókkal, bár ez nem csak arra, hanem igazából az egész kínálatra jellemző. Nem technikáról írnak, inkább filozófiáról, célkitűzésekről és kézzelfogható eredményekről, mint amilyenek a tesztekben szerzett díjak.

Persze néhány dicsekvő szó fel-felbukkan a honlapjukon. Büszkék rá, hogy a mélyközép hangszóró 10 kHz-ig felfut, ami tényleg nagy dolog. Mi mégis csak azt bámuljuk, hogy a CS 1.7, a CS 2.7 és a CS 3.7 ugyan tartalmaznak hasonló alkatrészeket, de mégsem úgy néznek ki, mint egy átlagos gyártó kis, közepes és nagy típusa. A CS 1.7 nem olyan, mintha a nagyobb modellekből butították volna! Hiába a közös vérvonal, az állódobozokon látszik, hogy önálló, teljes értékű típusokként születtek.

Halljuk!

Amikor megérkeztünk a Stream Audio bemutatótermébe, azonnal feltűnt, hogy a szőnyegen jelölve van a hangdobozok helye, de a CS 1.7 jó 30 centiméterrel ezek előtt lett elhelyezve. Ennek oka, hogy a jelölt helyen nagyon jó általános hangzást kapunk, tiszta mélyekkel és kellemes frekvenciamenettel. Ugyanakkor nem kapjuk meg a térvisszaadás legjobbját.

Mielőtt itt téves ítélkezésbe kezdenénk, gyorsan tisztázzunk pár dolgot! Ha akusztikailag szinte tökéletes a szoba, akkor azért bírálják a kereskedőt, mert "csal" hiszen otthon nem ilyen a szobánk, nem lesz ilyen a hangzás sem. Ha a szoba úgymond polgári, akkor azzal vádolják a bolt tulajdonosát, hogy nem tett meg "mindent" az ideális hangzásért. Szerencsére ma szinte minden kereskedésben legalább két demóhelyiség várja az érdeklődőket! Szánjunk rá pár percet és beszéljük meg a helyi szakemberrel, hogy hová is szeretnénk hangdobozokat vásárolni! Lehet, hogy Ő ezek után fogja az imént nekünk kínált hangfalat és közelebb tolja a sarokhoz, vagy akár átviszi a szomszéd szobába, hogy jobban felmérhessük, otthon mire is számíthatunk majd.

Az első futamot a jelölések elé, vagyis a hallgatóhoz közelebb hozott beállítással ejtettük meg. Dave Brubeck, Tracy Chapman és a Dire Straits kezdték a sort és a hallottak azonnal lenyűgöztek mindnyájunkat. A színpad széles volt a magasak pedig egyszerre voltak dinamikusak és térben remekül pozícionáltak. Kicsit el is merengtünk, hiszen mostanság a hajtogatott magassugárzók hatalmas divatja közben, már-már megfeledkezünk arról, hogy egy jó minőségű dóm mire képes! Tovább hallgatózva, klasszikus és dzsessz felvételeket is kóstolgatva, folyamatosan gyűltek a pozitív élmények. A hagyományos hangszerekkel a rendszer könnyű, természetes hatású volt. A gitárhúrok pendülése szinte tapintható, az olyan közvetlen felvételek, mint Tori Amos koncerteken rögzített dalai már-már zavarba ejtő jelenléttel operáltak.

Az első felállást összegezve, a könnyű és természetes közép- és magastartomány vonta leginkább magára a figyelmet. A mélyek bár jóval szerényebbnek tűntek, az olyan felvételeknél, mint Fever Ray munkái, ezek is szinte hátborzongató hitelességűek voltak, csak éppen a megszokottnál távolabb helyezkedtek el.

Természetesen meghallgattuk a Thiel CS 1.7-es dobozokat a falhoz közelebbi, megjelölt pozícióban is. A hang határozottan változott. A mélyek hangsúlyosabbak lettek, ami az azonnali élvezeti értéket javította. Sok felvétellel kifejezetten feszesebbnek, dinamikusabbnak tűnt a rendszer és a jelenlétérzet is képes volt szinte szürreálisnak megmaradni. A dinamika ugyan nem ugrott úgy az arcunkba, mint némely konkurens gyártó esetében, mi mégis nagyon kellemesnek, szerethetőnek ítéltük az előadást. Vagyis a Thiel a falhoz közelebb tolva is megőrizte karakterének lényegét.

Bár előtérbe léptek azok a basszusok, amiket eddig kevésnek éreztünk, de nem olyan kidolgozottak és hangsúlyosak, mint egy nagyobb modell esetében. Persze nem felejthetjük, hogy egy kétutas dobozzal állunk szemben, aminek a Thiel kínálatában még akad két nagyobb testvére.

Az összes előnyös változás ellenére is, a Stream Audio szakértői által jelzett szobaakusztikai probléma pár perc hallgatás után kezdett érezhetővé válni. Nyertünk egy kis vagányságot, de veszítettünk a varázslatból. Persze ez nem a Thielek, vagy a szoba hibája, csupán arra emlékeztet, hogy mekkora hatással van egymásra a helyiség és a benne dolgozó hangfal.

Összefoglalva

A Thiel CS 1.7 minket elsősorban a természetességével, fantasztikusan könnyű játékával, elbűvölő közép és magastartományával ragadott meg. Mindenképpen említésre érdemes a rendszer egészének remek ritmustartása is, amiben persze szerepe volt az Audia Flight FL One erősítőnek, a Lumin lejátszónak és a HiDiamond kábeleknek is. Bár a mélyek minősége kifogástalan és a dinamika is kellemes, mi nem ezt éreztük a rendszer igazi értékének. Dzsessz és blues felvételekkel remekel, nagyzenekari és rock zenével azonban érdemesebb a nagyobb modellek felé kacsintgatni.

1 2

Következő oldal >