SVS Ultra Bookshelf állványos hangfal teszt

Nem csak basszusból jeles

2016. június 2., csütörtök, 12:30

SVS audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal SVS hangfal SVS Ultra hangfal teszt hangszóró teszt hifi hangfal teszt SVS hangfal teszt

Íme egy hangfal, ami biztos alapot jelenthet vegyes igényűeknek, jól néz ki, mi több, az ára reális. Az SVS Ultra Bookshelf talán kicsit molett, talán nincsen mögötte egzotikus háttértörténet, de gyökerei mélyre nyúlnak, szó szerint.

Az újdonság varázsa

Felmerülhet a kérdés, hogy miért dönt egy mélyládákra specializálódott cég, passzív hangfalak gyártása mellett? A választ megkockáztatjuk, nagy valószínűséggel azért, mert sikeresek. Az SVS mélyládái népszerűek, a cég láthatóan fejlődik, így logikus, hogy kiterjesszék kínálatukat. Ismerve mélysugárzóikat, kíváncsian vártuk, hogy mit mutatnak fel egy kényesebb, sokkal nagyobb feladatkör teljesítésére ítélt termékkategóriában.

Szerencsére az SVS mérnökei értelmes megközelítéssel álltak oda a tervezőasztalhoz. A korábban általunk tesztelt típusok semmivel sem bizonyultak gyengébbnek a konkurenseikhez képest, élvezhető, tiszta, megfogott és részletgazdag hangot nyújtottak. Az egyetlen körülmény, amit nem árt komolyan vennie a potenciális vásárlóknak, hogy az SVS hangfalak nem elégszenek meg akármilyen erősítővel. Sok watt és magas csillapítási tényező kell, hogy a dobozokat megfelelően hajtsuk, hogy mindent kihozzunk belőlük, hangnyomásszinttől függetlenül. Ilyen esetben a választott elektronika tükrözheti tulajdonosa preferenciáit, de megalkuvást nem érdemes kötni. Magyarán, ráköthetünk olyan készülékláncot a hangfalra, aminek a karakterét, hangját ismerjük és szeretjük, de előtte mindenképpen le kell tesztelni vagy meg kell kérdezni a Home Movie-t, hogy szerintük jó párosítás lesz-e, amire törekszünk.

Akárhonnan nézzük, az SVS nagy fába vágta fejszéjét, mivel rengeteg hangfal verseng a piacon. Viszont jelen fázisban pontosan az az előnyük, hogy még friss résztvevők passzív hangsugárzó termékkörükkel. És vannak olyan rendszerépítők, zenekedvelők, akik nem a klasszikus, mindenki által emlegetett megoldásokat, hanem valami frisset, újat keresnek. Az újdonság varázsa teszi kíváncsivá az embereket, ezért örültünk mi is, amikor értesültünk az első SVS Ultra hangfalak érkezéséről.

Kicsomagolás, benyomások

Az Ultra Bookshelf teste lényegesen nagyobb, tekintélyparancsolóbb a Prime Bookshelf méretéhez képest. CNC technológiával kidolgozott belső és külső szerkezete kissé futurisztikussá teszi, szemből és oldalról nézve is érdekes látványt nyújt, külseje a legkevésbé sem egyhangú. Mi a fehér változatot teszteltük, mely fekete hangszóróival és átlagosnál szélesebb formájával az amerikai sportkocsikat juttatta eszünkbe. Masszív, ugyanakkor csinos, ízléses hangdobozt sikerült alkotniuk, ami a rajta lévő három betűn kívül semmilyen vizuális módon nem utal az SVS mélyládák fanatizmusára. A jól bevált hangfalgyártási recepteket alkalmazták, egy-két sajátos miniatűr motívummal karöltve.

Például nem tudjuk miért, de nagyon megtetszett a doboz enyhén, befelé szűkülő talprésze. Ettől olyan hatást kapunk, mintha egy igényes sci-fiből pottyant géppel néznénk farkasszemet. A fegyelmezettség jelei visszaköszönnek a fekete, körirányosan csiszolt hangszóró kosár peremeken és a védőráccsal fedett alumínium magassugárzón is. Utóbbin ugyanazt a diffrakció csökkentő, fekete diffúzor karikát találjuk, melyet a Prime sorozatban is alkalmaznak. A dómot "gyerekbiztos" rács védi benyomás ellen, ami egy családban nem csak előny, hanem szükségszerű. A mélyközép membrán viszont nem polipropilénből, hanem szőtt üvegszál rostokból készült. A dobozt megkoppintva tömör, kongás nélküli visszajelzést kaptunk, ami normális, sőt, elvárható ebben a kategóriában.

Hátul a hangfal méreteihez mérten szokatlanul szűk basszreflex nyílás tátong, kettős, banándugó kompatibilis aljzat társaságában. A hangszóró védőselyem kerete nem mágnesesen, hanem a klasszikus pöckökkel illeszkedik az előlaphoz. Így háló nélkül el kell fogadnunk a négy parányi luk látványát, ettől függetlenül az összkép prémium érzetet, eleganciát kelt. Fontos megjegyezni, hogy neve ellenére ezt a hangdobozt is kötelező állványra helyezni, és úgy használni, mert könyvespolcon messze nem ugyanazt a hangminőséget kapnánk tőle!

Meghallgatás

Már a bejáratás alatt is felismertük azokat a karakterisztikai adottságokat, melyekkel a Prime Bookshelf tesztelésekor is találkoztunk. Nem meglepő, hiszen ugyanaz a cég, hasonló filozófia, alumínium magassugárzó (jóllehet, utóbbi nem teljesen megegyező, mert az Ultra felső frekvenciás határértéke 7 kHz-nyit feljebb araszolt) - viszont ahol a Prime Bookshelf kapacitása végesnek tűnt, ott az Ultra Bookshelf megtoldotta kistesójának határait. A meghallgatást állványra helyezett hangdobozokkal, Marantz, Onkyo és Primare sztereó erősítővel, Pioneer N-50 hálózati audio lejátszóval valamint Pioneer BD-játszóval végeztük.

Először referencia lejátszási listánk akusztikus, könnyedebb hangvételű énekkel spékelt jazz darabjait indítottuk el. A Cassandra Wilson - Red Guitar hallgatásakor máris megkaptuk azt az összefüggő hangszínpadot, ami elengedhetetlen egy élő zenei felvételben való elmélyüléshez. Az Ultra Bookshelf nagyon lelkesen végezte a térábrázolást, nem félt kicsit elénk tessékelni a részleteket, amitől élénknek, mozgékonynak tűnt az előttünk felépülő virtuális színpad. Lappangott benne egyfajta fiatalos élénkség, lendületesség, amitől az igazán finom darabokat nem tudta komolyan venni, pedig a pehelykönnyű részleteket is megszólaltatta, de a transzparens hangfalakra jellemző, kísérteties levegősség nélkül. Hozzátesszük, hogy az áttetszőséget, a mélységeket feltáró hangdobozok ára jó pár százezerrel az SVS Ultra Bookshelf fölött kezdődik. Mindazonáltal a zenéket ritmikailag, tisztaságban és gyorsaságban nagyon ügyesen kezelte a doboz.

A magassugárzó különösen halk és közepes hangerőn hajlamos volt kicsit fényezni, polírozottan mutatni olyan részleteket, mint a gitárhúr pendülése vagy a nagy érzékenységű mikrofonnal rögzített, olykor érces zöngéket hordozó énekhang. Ez is hozzátartozott az előbb említett élénkséghez. Cassandra Wilson énekét hallgatva olyan érzésünk volt, hogy a rendszer nem is annyira kibontani akarja a zenét, sokkal inkább minket ragadna karon és rántana a produkcióba. Máskülönben a vízszintes és háromdimenziós mélység hiánya sosem volt zavaró, mert a hangszerek mindig különböző helyről szólaltak meg a hangfalak körüli síkban. Egy japán, remek minőségben rögzített Tsuyoshi Yamamoto lemezt hallva például éreztük azt, hogy a dob, bőgő és zongora teljesen máshonnan szólal meg, mégis mindhárom hangszer a hangfalak köré zsúfolódva zúdult a nyakunkba. Máskülönben a klaviatúra billentyűi elértek a baloldali hangfaltól egészen a másikig, egészen érdekes élmény volt úgy hallgatni a zenét, mintha egy háromszögbe zárt kamrából üdvözölnének a zenészek.

Az Ultra Bookshelf gyorsaságára először akkor figyeltünk fel, amikor a kiemelkedő minőségű Stockfish Records Closer To The Music lemezét indítottuk el. A Sarah K. - Stars c. szám lejátszásakor az átvezetők alatt megszólaló csengettyűk búgása közben olyan hullámzást vettünk észre a magas frekvenciákban, amit az angol szakzsargon már inkább "mikrodinamikus" részletként szokott nevezni. Lényegében azt hallottuk, ahogy lecsengenek a kis harangok, ez az, amit egy belépő kategóriás hifi rendszer képtelen ilyen könnyed és gyors leképzéssel, ugyanakkor fülünk számára érzékelhető árnyaltsággal megszólaltatni.

Az igazi áttörést a nagyobb hangerő, és a több basszus információt tartalmazó zenei repertoár hozta meg. Egy Caro Emerald felvétel elindításakor a számunkra kellemesnek ítélt közepes hangerőhöz képest feljebb merészkedtünk. Sokkal feljebb. Olyannyira, hogy már nem csak a kanapé rezgett alattunk, hanem a belső szerveink is indiántáncot jártak. Az SVS Ultra Bookshelf belsejében iszonyatos erő rejtőzik! Nagyobb terheléstől nemhogy élesebb, hanem finomabb lesz a dómsugárzó karaktere, vélhetőleg ennek köze van a karika diffúzorhoz is. Visszatérve mélyekre... egyszerűen fantasztikus, hogy mennyire szilárd, kőkemény impulzusokat voltak képesek előcsalogatni egy ilyen relatív kisméretű dobozból. Egy Parov Stelar felvétel közben jöttünk rá, milyen ritkán halljuk ennyire elegánsan "megtámogatott" mélyekkel ezt, holott pont ez a steril, mégis bivalyos frekvenciakezelés tesz élvezhetővé egy ilyen zenét. Aki sokszor rendez otthon házibulit, annak bátran ajánljuk ezt a szinte elpusztíthatatlan hangsugárzót. Persze, audiofil tulajdonságokat is hordoz magában az Ultra Bookshelf, de készüljünk fel rá, hogy amint megindul a parti, a zenekedvelők máris nyálukat csorgatva fognak a hifi rendszerünk előtt állni.

Tehát az SVS nem hazudtolta meg önmagát, és amihez a legjobban ért, belecsempészte ügyesen a hangfalaiba is. Ráadásul furfangos módon, mivel az Ultra Bookshelf sokáig képes "lemenni", de 40 Hz alatt a monumentális morajlásokat, elsöprő impulzusokat nem tudja visszaadni. Képes megrázni a szoba levegőjét, és képes elhitetni velünk, hogy nem egy állványos hangfal, hanem egy mélysugárzóval megtámogatott kolosszus erőgép kelti a hangokat. Ennek ellenére egy bizonyos határértéken túl nem vállal extra munkát, ezért tényleg érdekes lenne kiegészíteni egy ilyen dobozkát a gyártó valamelyik szubládájával.

Végszó

Az SVS Ultra Bookshelf egy a maga nemében szépnek mondható eszköz, lenyűgöző terhelhetőséggel és nagyon hamar megkedvelhető, univerzális használatot lehetővé tévő hanggal. Nem biztos, hogy az alkotó művészek, hangmérnökök szándékait szolgálja mindenáron, de az garantált, hogy nekünk jót akar, tényleg mosolyt csal a felhasználó arcára. Hallgathatunk rajta bármit, filmet, zenét, a jó minőségű hang megtapasztalása minden műfajnál garantált, ha jó erősítővel és forrással hajtjuk. A gyenge felvételeket nem fogja szebbé tenni az Ultra Bookshelf, ami persze egy jó hifi hangfalnál alapvető tulajdonság. A sajátosan elegáns dizájn és a magabiztos karakter mellé ésszerű, az összképhez mérten reális árat határoztak meg, ezért lelkifurdalás nélkül kijelenthetjük, hogy ajánlott vétel. Az SVS mellett szól, hogy a zenékhez és filmekhez létfontosságú extra basszusokat bármikor odaadja részben ezzel a hangfallal, másrészt valamelyik mélyládájával, így egy vizuálisan egységes láncot építhetünk fel, úgy, hogy közben büszkék lehetünk a 200 Hz fölötti hangokra is.

1 2

Következő oldal >