Sennheiser HDV 820 fejhallgató erősítő teszt

Komoly partner

2018. január 17., szerda, 11:00

Sennheiser audio hifi DAC erősítő DA konverter fejhallgató erősítő DSD DAC Sennheiser DAC high end DAC teszt Sennheiser teszt fejhallgató erősítő teszt

A Sennheiser néhány évnyi csend után úgy döntött, frissíti DAC-kal egybeépített fejhallgató erősítőjét, hogy az újjászületve napvilágot látó HDV 820 által jól megszorongassa riválisait. Az eredmény egy összetett tudású, mégis nagyon egyszerűen használható eszköz, amit a referencia szintű Sennheiser fül/fejhallgató tulajdonosok habozás nélkül felírhatnak bakancslistájukra.

Előrelátóan előre törni

Amikor high end kategóriáról beszélünk, a véleménynyilvánítás az árral arányosan egyre szubjektívebbé válik. Mégsem kell óvatoskodnunk, ha a Sennheiser HDV 820-at szolgáltatásai alapján kellene bírálni, hiszen e téren szinte mindent megad, ami egy modern fejhallgató erősítőtől elvárható. Tudását sokféle úton kamatoztathatjuk, számos szituációban képes előnyösen helytállni, akár hagyományos hifi rendszerbe akarjuk befűzni, akár íróasztalunk sarkára tennénk. Képességeit tekintve elméletileg bármilyen (nem csak Sennheiser) fül- és fejhallgatót képes kiszolgálni, ám ettől még tény, hogy a gyártó elsősorban saját referencia modelljeihez (HD 600/HD 650/HD 660S/HD 700/HD 800/HD 800S) szabta.

Az ár a tudáshoz hasonlóan merész magasságba tör: kicsivel több, mint 700 000 forintot kell a pénztárnál hagynunk. Cserébe nem csak egy fejhallgató erősítővel gyarapszik zenehallgatói arzenálunk. A belső DAC 384 kHz/32 bites mintavételezésig bármilyen PCM jelfolyamot képes megemészteni, mi több, a 64/128/256-os DSD fájloktól sem hőköl vissza.

Nem a műszaki adatok a legfontosabbak, de a specifikációban olvasható, mindössze 1 ezrelék teljes harmonikus torzítás és a 600 ohmos töltésen nyújtott 115 dB dinamika-tartomány olyan adatok, amelyek a megrögzött audiofil személyekből előzetes bizakodást válthatnak ki. Ha az átlagosnál sokkal tisztább jelszint vezérlést és magasabb hatékonyságot ígér egy elektronika, akkor az eredmény csak nagyon durva szarvashibával váltana ki csalódást.

Minket nem is annyira az említett adatok vagy a lenyűgöző német dizájn fogtak meg, hanem a széleskörű csatlakozási lehetőségek. Korunk modern felhasználói, az igényes, ugyanakkor körültekintő és hosszú távra tervező zenerajongók nem elégszenek meg egy potméterrel és egy RCA bemenettel.

Biztosíték kell nekik arra, hogy bármilyen irányba is fejlesztenék tovább rendszerüket, a lánc lelke rugalmas és kompatibilis marad. Mindegy, hogy a leendő tulajdonos későbbiekben milyen fülest, hangfalat vagy erősítőt kíván még beszerezni, szinte biztos, hogy az partner lesz a HDV 820 valamelyik ki/bemenetéhez. A házimozi komponensektől eltérően nincsenek nagy újítások, gyakorta cserélődő formátumok sztereó viszonylatban. A fejhallgatók világa viszont jelentős forradalmat él át és ezt a Sennheiser sem hagyta figyelmen kívül. Végső soron nem sok dedikált fejhallgató erősítővel találkoztunk eddig, amely egyetlen készülékházban 5 bemenetet és 5 kimenetet nyújtott volna.

Küllem

Nem kell feltétlenül szakértőnek lenni ahhoz, hogy már fotók alapján is sejteni lehessen a HDV 820 minőségérzetét. Készülékháza az elődnek is nevezhető HDVD 800-étól eltérően már nem ezüst, hanem fekete színű, ami szerintünk egy kis komolyságot adott neki, beleértve a tetőlapról száműzött kisablakot. A ki- és bekapcsolásra szolgáló gomb körül fehér kör fénylik aktív üzemállapotban, az elektronika felállás alatt halk relé kattanással jelez (szintúgy forrásváltáskor).

Négy fejhallgató kimenet közül csemegézhetünk, melyek közül az első 6,3 mm-es Jack aljzattal kombinált 3-tűs XLR, a második pedig a Sennheiser referencia modelljein (többek közt a HD 800 S-en) megtalálható 4-tűs XLR. A sort záró két csatlakozóval mi most találkoztunk először. A 4,4 mm-es Pentaconn dugót a Sony vezette be nemrégiben, hogy megoldja a szimmetrikusan is hajtható fejhallgatók kábelei és a meghajtásra szolgáló elektronikák közti gyakori inkompatibilitást. Ilyen vezetékkel használható már a Sennheiser nemrég debütált legújabb két fülese, az IE 800 S és a HD 660 S is.

A kimeneteket követi egy könnyedén kezelhető forrásválasztó és egy jelszint (avagy hangerő) vezérlésre szolgáló potméter. Utóbbi semmit sem romlott elődjéhez képest, lágyan és fegyelmezetten forog, precízen állítható. Itt megjegyezzük az eszköz esetlegesen felróható hiányosságát, hogy nem jár hozzá távvezérlő, ami csak azért kár, mert sztereó előerősítőként is abszolút helytáll. Utóbbit bizonyítja a praktikus kiosztású hátoldal.

A HDV 820 rendelkezik RCA és XLR bemenetekkel is, így akár high end CD- vagy médiajátszó (pl. OPPO eszközök) analóg kimenetére is csatlakozhat. Emellett egy optikai/koaxiális duót kapunk (tévé, játékkonzol stb. csatlakoztatásához) és egy számítógépes összekötésre szolgáló USB sem maradhatott ki (ezen keresztül végezhetők el az esetleges szoftverfrissítések is. A sort szimmetrikus kimenet zárja, ami örvendetes, általa ugyanis számtalan aktív hangfalat vagy végerősítőt illeszthetünk az így előerősítővé váló HDV 820-hoz. A moduláris tápkábel csatlakozó láttán felcsillanhat a tuningolásban jártasok szeme és érdemes is élni a lehetőséggel, de erre még visszatérünk. A készülék külleme mindent összevetve kifogástalan, ráadásul mindössze 2,25 kilós tömegnek köszönhetően a könyvespolcokat sem fogja leszakítani.

Használat

A forráseszközök és fejhallgató(k) csatlakoztatása után nincs más hátra, mint bekapcsolni az eszközt és élvezni a hangját. Jobban mondva, ha PC-t használunk, akkor még telepíteni kell a gyártó által mellékelt pendrive-on lévő meghajtó programot (a 10.6-nál frissebb Mac OS X automatikusan felismeri). A gyártó azt javasolja, hogy a mintavételezést legnagyobbra (384 kHz) állítsuk, hát így tettünk. Ami a DSD lejátszást illeti, elsősorban arról kell megbizonyosodnunk, hogy erre alkalmas lejátszó szoftvert használunk. Mi JRiver Media Centert választottunk a feladathoz, amely eleinte ragaszkodott a DSD folyamok PCM-ben történő lejátszásához, de néhány perces állítgatás után sikerült elérni, hogy világítson a HDV 820 előlapján lévő kis DSD feliratú LED.

Használata alatt semmilyen rendellenességgel vagy furcsasággal nem találkoztunk, ami a kategóriát figyelembe véve el is várható. A hangerőt pontosan be tudtuk állítani nekünk tetsző szintűre, a források közti váltással sem volt gondunk.

Hangminőség

Csaknem két éve tartunk szerkesztőségünkben referenciaként Sennheiser HD 800 S fejhallgatót és az utóbbi időkben több olyan eszközt vagy készülék kombinációt helyeztünk mögé, amelyeknél úgy véltük, kinyertük az általa nyújtható maximumot. A HDV 820 esetében is így éreztük, de a katartikus élményért dolgoznunk kellett. Nem tudjuk eléggé hangsúlyozni a kategóriában nagyon is mérvadó, gyáritól jobb minőségű tápkábel és egyéb összekötő vezetékek fontosságát. Az első meghallgatásnál éreztük, hogy információ áradat zúdul ránk, azonban a részleteken kívül valamit ingatagnak éreztünk, a magas frekvenciák hűvösebbek voltak a vártnál. Ezután beillesztettünk egy AudioQuest Diamond USB és egy LessLoss tápkábelt a láncba, amelyek együtt leheletnyi finomítást végeztek a térhatáson és a magas frekvenciás közlésmódon. A két kábel borsos árát figyelembe véve, laikus olvasónk joggal gondolná azokat irreális beruházásoknak, azonban a high end világában a hangyányi különbségek is drámai érzetjavulást tárnak fel hosszú távon.

Az imént leírt kiegészítésekkel úgy éreztük, sikerült mindent kihozni a HD 800 S-ből. Hangszeres, énekes, szimfonikus zenéknél semmibe sem tudtunk belekötni. Egy női éneket tartalmazó jazz (Charlie Haden Quartet West - Sophisticated Ladies, If I’m Lucky) nóta azonnal rávilágított a rendszer által nyújtott lényegre törő, szépítéstől mentes közlésmódra. A hangszereket teljesen önálló, egymással nem összeolvadó rétegekként érzékeltük. Ha a szaxofont másik szobában rögzítették, mint a vonósokat, akkor a két hangsáv egyidejű lejátszása közben meg tudtuk különböztetni az egymáshoz igazított, különböző tereket. Az énekhangra nem rakódott semmi, minden sóhajjal és lélegzetvétellel együtt, csupaszon jutott fülünkbe. Herbie Hancock - Watermelon Man c. száma arcátlanul frissen mutatkozott be, szinte elhitetve velünk, hogy életünkben először halljuk (milliószor használtuk már tesztjeinkhez). Minden hang spontán volt és érzékletes, térben elhelyezkedő, figyelemfelkeltő. Olivier Latry orgonaművész legendás SACD-jét (Midnight at Notre Dame) elindítva a HD 800 S végre kibonthatta szárnyait, ekkor érvényesült igazán az a becsapós érzés, hogy fejhallgató nélkül ülünk egy virtuális térben. A Sting - The Last Ship c. szám precíz dinamikával, tanmesébe illő énekkel és hangszer szeparációval jelent meg. A Sennheiser duója semmi mást nem akart nekünk mutatni a zenén kívül. Értelemszerűen a sztereó hatás nem volt azonos a hangfal alapú rendszerekével, ettől függetlenül az agyunkba valahogy képes volt bevarázsolni a hangsávokat úgy, hogy azokat transzparensnek, létezőnek gondoljuk.

Bizonyos műfajokkal (pl. metal és hard rock) megmutatkoztak a HD 800 S pontosságának kompromisszumai, nem tudott és nem is akart a stílus érdekében megpuhulni. Ezért a leendő tulajdonos akkor tudja maximális elégedettséggel élvezni egy ilyen páros teljesítményét, ha csupasz, mezítelen hanginformációra vágyik. Ellenkező esetben persze be lehet szerezni egy populárisan hangolt, gazdagabb basszussal dolgozó fülest is úgymond másodhegedűsnek, elvégre utóbbi végzi a munka kényes részét, a HDV 820 fő feladata, hogy a jelet koszolás nélkül továbbadja.

Kinek ajánlható?

A Sennheiser HDV 820 képes kihozni a HD 800 S-ben (és a gyártó más referencia fülesében) lévő potenciált, ami az áráért cserébe el is várható. Értelemszerűen azok birtokában tudjuk elképzelni, akik eleve rendelkeznek a cég valamelyik felsőkategóriás fejhallgatójával, vagy maximalizmusuk mellett univerzalitásra is törekszenek, aminek következményeként zenei stílustól függően más-más fejhallgatón szeretnék élvezni gyűjteményüket. Maga a tény, hogy a HDV 820 nem csak fejhallgató erősítőként hanem előfokként is helytáll, kedvező lehet azoknak, akik egyéb komponenseket is (hifi rendszer vagy aktív hangfalak) szoktak használni. A pont az i-re egy tartozék távvezérlő lett volna, ám a szolgáltatás felhozatal még ezzel az apró hiánnyal is példaértékűnek nevezhető. Figyelembe véve, hogy maradandó élményt nyújtott nekünk és rámutatott a HD 800 S ép ész korlátjain túlmutató felbontására, zokszó nélkül biggyesztjük rá a Kiváló Termék cédulát.

1 2

Következő oldal >