Sennheiser Amperior fejhallgató teszt

Lemezlovasok hagyatéka

2013. október 7., hétfő, 14:45

Sennheiser Amperior fejhallgató audio hifi Sennheiser fejhallgató Sennheiser Amperior fejhallgató teszt

A lemezlovasok körében népszerű Sennheiser HD 25 DJ fejhallgató után a cég gondolt egyet, és piacra dobott egy hasonló modellt. A "hasonló" enyhe kifejezés, ugyanis az Amperior szinte pontosan ugyanúgy néz ki, mint a HD 25. Az alapvető eltérés, hogy a mai tesztben szereplő szépség utazásra lett átalakítva. És nem utolsó sorban, a hangja is változott.

Ma, mikor rengeteg fejhallgatós cég igyekszik valami újat és egyedit létrehozni (vagy minél jobban lemásolni mások egyedi termékét), váratlanul hat, hogy másik kategóriába ültetnek át egy készüléket, miközben a formatervezők egyáltalán nem erőltetik meg magukat. Ezúttal ez történt, és mégsem problémaként könyveljük el. A HD 25 ugyanis remek konstrukcióbeli adottságokkal rendelkezett, részben kis méretéből, részben pedig jellegzetes, kettényitható fejpántjából adódóan. De mit kellett rajta változtatni ahhoz, hogy a mérleg az utazó felhasználók javára billenjen?

Eltérések

A legfontosabb módosítás, hogy az Amperior kagylói már nem műanyagból, hanem alumíniumból készültek. Kicsi és jelentéktelennek tűnő variáció, mégis, mikor megérintjük a matt felületű "fémcsészéket", a minőségérzet lényegesen jobb. A hangzást leginkább befolyásoló különbség viszont szem elől rejtve marad. A HD 25-höz képest továbbjavították az Amperior fülkamráinak akusztikáját. Egyrészt extra csillapító szivacsokat tettek be a membrán és a kabinet belső fala közé. Másrészt az alumínium kamra belsejét gondosabban kialakították, bordázott vonalvezetése hasonlít az ókori Róma amfiteátrumainak lépcsősoraira. Igaz, most nem gladiátorok hadakozását, hanem a zenét fogjuk hallgatni, de az akusztikai előrelépés remélhetőleg érezhető lesz.

Nem feledi, hogy honnan jött

Nem vitatjuk, hogy az Amperiornál léteznek elegánsabb, dekoratívabb fejhallgatók is. Az eleganciát ezúttal felváltja egy számunkra értékesebb, sokkal inkább szakmaiságot sugalló vizuális érzés. Az idomok közt kilógó összekötő kábelek és a kabinetre illesztett szárak kicsit a hangstúdiók világát idézik, de a kompakt méret baráti megjelenést kölcsönöz. Szubjektív, hogy kinek tetszik az ezüst és kinek a kék színváltozat, de mindkét árnyalat kellemes a szemnek. A kettényíló fejpánttal nagyon jó stabilitást érhetünk el, tehát ha a metrón ülve pont a kedvenc számunk következik, egy kis fejrázástól még nem fog lepottyanni a fejhallgató. Az a pont, ahol a szár és a kabinetek találkoznak, kézben tartva igénytelennek, túl lazának tűnik. Valójában pont ez a különleges felfüggesztés az, aminek köszönhetően a párnák remekül felveszik a fül dőlésszögét. Maga a pánt nagyon vastag párnázással ellátott, a fülpárnák is kellő vastagságúak. Kimondottan kellemes érzés az Amperiort használni, ebben valószínűleg az is szerepet játszik, hogy a szivacsok bársonyos kárpitozása kísértetiesen hasonlít a jelenlegi csúcsmodell HD 800-nál használt szövetre. Az Amperior másik hasznos tulajdonsága, melyet szintén tekinthetünk a DJ-világ hozományának, hogy mindegyik alkatrésze cserélhető. A fejpántot egyenes csavarhúzóval eltávolíthatjuk, és a központi kábelezés is csavaros rögzítésű. A kamrákba illeszkedő villás csatlakozók szinte tökéletesen megegyeznek a márka egykori referenciamodellje, a HD 600 dugaszaival.

Használat közben

Az Amperior kábelaljzata nem közvetlenül a kabinetekbe került, hanem a jobb oldali kamrába építettek egy vaskos, nem sokkal az állunk alatt végződő toldózsinórt. Ebbe tudjuk beledugni a nála lényegesen vékonyabb összekötő kábelt, melynek csatlakozóját az utcai igényekhez mérten, L-alakban meghajlították. Az összekötő kábel és az aljzat találkozása néhány centi hosszan kimerevíti a vezetéket; ide került a Sype-és telefonhívásokhoz használható mikrofon is. Eleinte lehet, hogy egyeseknek nem fog tetszeni a vastag kábelkivezetés, viszont sok fejhallgatóval ellentétben pont ez az idom akadályozza meg, hogy zenehallgatás közben megzavarjon a vezeték zörgése. Tesztalanyunkat is jól összerakták, nem kotyog, nem recseg a fejünkön, némán teszi a dolgát. A zajszűrés tömegközlekedésre és hosszú utazásokra is megfelel, sok zavaró morajt képesek kiszorítani az Amperior fülkamrái. És ami talán a legfontosabb, hogy még belvárosi forgatagban is alig vesztünk a zenei basszusokból. A fülre fekvő kategóriának ez szokott lenni a gyengéje, ezért örültünk, hogy a villamoson ülve, vagy a körúton sétálva sem kellett sopánkodni a dinamika vesztesége miatt.

Hangminőség

A HD 25-re emlékezve, először valódi elektronikus, pörgős zenére voltunk kíváncsiak. Így DJ berkeken belül mozogva Tiesto legújabb albumába (Club Life Vol 3. Stockholm - Paradise) füleltünk bele. Az első szám nagyon letaglózott, már a kezdő ütemek annyira feszesek és dinamikusak, hogy a hallgató nehezen bírja ki lábdobogás nélkül. A digitális effektek egymástól széttagolódnak, árnyalatokat veszünk észre a zenében, elkülöníthetjük egymástól a különféle hanghatásokat. A térérzet kissé szűk, de utazás közben nincs jelentősége. A mélyek túlzás nélkül fantasztikusak. Az Amperiornak sikerült elérnie az agresszivitás és precizitás közti határokat, és ezen a vonalon haladva prímán szólnak a diszkós zenék. Kis hangerőn is hibátlanul átjött a sokak által kedvelt party-érzés, eddig tesztalanyunk biztatóan viselkedett. Persze a tesztekből az derül ki, hogy a legtöbb olcsó fejhallgató alapvetően alkalmas diszkózásra. Ez tulajdonképpen igaz, de a minőségbeli eltéréseket még botfülűek is érzékelni fogják. Az Amperior egyszerűen tisztább, sokrétűbb módon tálalja a felvételeket. Például a mostani sláger, Avicii - Wake Me Up c. száma teljesen máshogy, szebben szólt tesztalanyunk tolmácsolásában, mint ahogy eddig megismertük. Nagyszerű érzés volt hallgatni, pedig e sorok írója nem igazán rajong a mai zenékért. A könnyűzenén belül maradva említést érdemel egy másik, mostanában szintén felkapott slágerdal, a Daft Punk - Get Lucky. Ezt a számot még azok is megszerzik, akik korábban soha nem hallgattak Daft Punkot, így valószínűleg sokan bólogatni fognak, ha azt mondjuk, hogy a basszusgitár és a funky-s elektromos gitár kritikus összetevői ennek a nótának. Az Amperior kellő testességgel és finomsággal reprodukálja a basszusokat, hogy azok még véletlenül se "piszkolják össze" a közép és magas frekvenciákat. Pharrel Williams minden szavát tisztán értjük, de az énekhang nem uralkodik a többi hangszer fölött. Igazán egyik hang sem akar uralkodni a másik fölött, pontosan és pörgősen áramlanak a dallamok. Minden és mindenki a maga terjedelmében hozzáad valamit a muzsikához. Rengeteg zenével kipróbáltuk tesztalanyunkat, áthaladva a rock, a dubstep, az ambient és a jazz stílusokon egyaránt. Nem találtunk fogást rajta még akkor sem, amikor a referencia válogatással próbálkoztunk. Cassandra Wilson hibátlan minőségű Red Guitar felvétele kihozott mindent a fejhallgatóból. Itt a korábbiakhoz képest jobban feltűnt a zártságból fakadó szűk hangszínpad, de a reprodukció és a zene élvezhetősége semmit sem romlott. A gitár tényleg úgy szólt, mint egy gitár, a tangóharmonika jellegzetes hangzásában sem éreztünk hiányt, az ének is szépen szólt. Az apró háttérzajokon és a dobok felső frekvenciás rezgéseinek gyengédségén lehetett érezni, hogy nem high-end fejhallgatóval van dolgunk, de a lenyűgöző hifi hangzás a legtöbb utazó vájtfülűnek elég lesz. Ilyesmi karakterrel találkoztunk a Momentum tesztelésekor is, de ez az extra lendületessége miatt szubjektív ízlésünknek jobban tetszett.

Végítélet

Akik korábban nem használtak felső kategóriás fejhallgatót, azoknak szokni kell majd a Sennheiser minőségét. Szokatlan lesz, hogy ugyanazok a zenék, amiket eddig a rádióban, a tévében, bevásárló központokban vagy szórakozóhelyeken hallottunk, sokkal részletgazdagabban és élethűbben szólalnak meg. Az Amperior ereiben DJ-vér folyik, de érezhetően belevegyítettek egy jókora adag audiofil hangzást is. A könnyűzene rajongói imádni fogják, de más stílusokhoz is tökéletesen megfelel. Minden megvan benne, aminek egy sikeres prémium kategóriás utcai felhallgatóban lennie kell, és annál több is. Jó munkaeszköz lehet hangstúdiókban, zenészeknek, és amatőr filmeseknek is. Talán nem olyan csinos, mint riválisai, de pont sajátos formái miatt marad mélyen az emlékezetünkben. Nagyon tetszett!

1 2

Következő oldal >