Sennheiser AMBEO Soundbar Mini soundbar teszt

2024. február 15., csütörtök, 07:10

Sennheiser AMBEO audio hifi házimozi hangfal hangszóró soundbar hangfal teszt soundbar teszt Sennheiser teszt Sennheiser AMBEO Sennheiser hangfal Sennheiser soundbar Sennheiser AMBEO soundbar Sennheiser soundbar teszt

Ha lehetőségünk van rá, igyekszünk egy-egy termékcsaládnál lentről felfelé menni a ranglétrán, de néha úgy jön ki, hogy a csúcsról indulunk visszafelé. Nem volt ez máshogy a Sennheiser AMBEO Soundbar-okkal sem, így a nagy AMBEO Max és a nemrég tesztelt AMBEO Plus után, most elérkeztünk az AMBEO Mini-hez, ami a jelek szerint kevesebb dologban marad el a nagytesókhoz képest, mint gondoltuk.

A jóból keveset adnak

Akár így is fel lehetne fogni, bár az AMBEO Mini a jelek szerint tényleg csak a méreteiben fogta vissza magát és eddig sem volt titkolt tény, hogy a Sennheiser ha valamit csinál, akkor az a kategóriájának csúcsán fog landolni.

Az AMBEO Mini lényegében egy rövidre szabott AMBEO Plus, tehát a megszólalásig hasonlít a középső tesóra, leszámítva néhány hangszóró rostélyt a fedőlapon. Méreteit (70x10x6,5cm) tekintve tényleg azoknak készült, akik valamilyen oknál fogva csak kompakt hangrúdban tudnak, vagy akarnak gondolkodni, mert az AMBEO Mini-t szinte bármilyen tv alá, polcra, szekrényre vagy bárhová el lehet helyezni úgy, hogy szinte fel se tűnjön, hogy honnan is érkezik a hang. A formaterv, az anyaghasználat és a kiegészítők is megegyeznek a nagyobb modellekével, tehát hozzák a csúcsminőséget, de néhány "apróságot" itt már bizony hiányoltunk.

Ahogy említettük szemből nézve az AMBEO Mini egy az egyben ugyanaz, mint az AMBEO Plus, beleértve az elegánsan fénylő AMBEO logót is a jobb alsó részen, fent is mindössze a Plus magassági hangszóróinak rácsai hiányoznak, ellenben a készülék hátulján már lelohadt a lelkesedésünk. Itt úgymond a legszükségesebb csatlakozók maradtak, egy HDMI eARC és egy USB személyében. Nos, itt először hördültünk fel, hogy egy 300 000 Ft feletti, igen kompakt soundbar-nál ez már súrolja a határokat. Az, hogy optikai aljzat nincs, talán elnézhető, de legalább még egy HDMI illett volna, illetve ami az AMBEO Plus-ban és még néhány konkurens készülékben jelen van, az a dedikált szubkimenet. Ez egy nagyon szimpatikus részlet egy ilyen soundbar-nál, mert bár létezik vezeték nélküli mélysugárzó szinte minden gyártónál, mégis nyitva hagyják a lehetőséget, hogy az ember a saját ízlésének vagy pénztárcájának valót is hozzáilleszthesse, még ha kábellel is.

Ami az AMBEO Mini-t illeti, marad az AMBEO SUB, mint egyetlen fejlesztési lehetőség, ami ugyan nem a legolcsóbb megoldás, de tapasztalataink szerint bizonyosan az egyik legjobb!

Az AMBEO Plus tesztünk során említettük, hogy annak a rendszernek, illetve a 9 hangszórójának és 400 W összteljesítményének talán még kevés is az AMBEO SUB, de tesztalanyunk képességeihez szinte tökéletes társnak tűnhet.

Az AMBEO Mini összesen 4 db 40 mm-es teljes tartományú és 2 db 100 mm-es mélysugárzóval igyekszik kitölteni a 43 Hz-20 kHz-es frekvencia-tartományt, ami nagyon tekintélyes adat ilyen méretek mellett, és egyben célzás is arra, hogy bizony a valós moziélményhez jó eséllyel itt sem fogjuk megúszni a mélysugárzó beszerzését. De persze ez nagyon sok dologtól függhet.

Sok tudás kis helyen

A fent említett "hiányosságokat" erősen kompenzálja az AMBEO Mini szoftveres háttere, melynek teljes irányítását a többi modellnél is bevált, zseniális Sennheiser Smart Control applikáció végzi.

Jelenleg nem igazán létezik olyan formátum, amivel a Sennheiser AMBEO Mini ne tudna megbirkózni olyan fegyvertárral, mint a Dolby Atmos, DTS:X, MPEG-H és 360 Reality Audio. Amennyiben a zenei képességeit is szeretnénk kiaknázni, amiben amúgy az AMBEO Mini is kiemelkedő teljesítményt nyújt, hálózaton az Apple AirPlay 2, a Spotify Connect, a TIDAL Connect, a Chromecast Built-in lehet a segítségünkre, vagy WiFi hiányában természetesen a Bluetooth 5.2 is rendelkezésre áll. Amennyiben jól beszéljük a külföldit, Alexa barátnőnk issza szavainkat és igyekszik minden parancsunkat teljesíteni, ha esetleg lusták lennénk az applikációt kezelni.

A kissé analógabb beállítottságú felhasználók számára természetesen ott van a mellékelt távvezérlő is, amely szerintünk az egyik legpraktikusabb, legjobban felhasználható, talán az egyik legszebb, és valószínűleg a legfeleslegesebb is egy ilyen pazar applikáció és a HDMI eARC mellett. Lényegében tehát ugyanazt a tudást kapta meg a legkisebb testvér mit a bratyók, csak kevesebb erőt és kisebb hangszórókészletet bíztak rá. Hogy mire jut vele?

Működés közben

Ahogy az AMBEO Plus-nál úgy itt is végtelenül egyszerű dolgunk volt a AMBEO Mini életre keltésével. A megfelelő elhelyezést követően sajnos csak egy HDMI és egy tápkábel csatlakoztatása a legtöbb, amit tehetünk, de szerencsére a szoftveres oldal már itt sem visszafogott. Lépésenként követve az instrukciókat csatlakoztattuk a hálózatra, majd elindítottuk az AMBEO zseniális kalibrációját, ami a szokásos 2-3 perc múltán feltérképezte a szoba minden négyzetcentiméterét amit csak felhasználhat, aztán bele is csaptunk.

Bár azt hittük, hogy drasztikus különbséget fogunk tapasztani az AMBEO Plus méret és hangszóró többletéhez képest, mégis kellemes meglepetés ért. Az AMBEO Mini hang karaktere, minősége és basszusai kísérteties hasonlóságot mutattak a nagyobb testvérével, bár nem szabadott figyelmen kívül hagynunk, hogy egy center és két magassági hangszóróval kaptunk kevesebbet, amik elég fontos elemei a téralkotásnak és a dialógusoknak.

Igazából házimozira teremtették kisméretű vendégünket, most mégis inkább a zenei teszttel indítottunk, ami egy Sennheiser esetében mindig izgalmas meglepetéseket tartogathat. Bár a fent említett magassági hangszórók hiányában várható volt, hogy a színpad nem tud akkorára nyúlni, mint a Plus esetében, de az AMBEO szoftver hihetetlen mágiákra képes, ha át kell verni kicsit az füleket és úgy tudja felkeverni a sztereó hangsávokat, hogy az ember onnan is hangokat hall, ahonnan nem is várná.

Az első percek a finom akusztikus zenék világában hamar igazolták, hogy a Sennheiser Mini a nagyobb társaival egyetemben bőséges erővel rendelkezik önmagában ahhoz, hogy ne legyen szükség mélysugáróra, ha már ott táncol a gyomrában a két 10 cm-es membrán erre a célra.

Ami azt illeti, soha nem hiszünk más teszteknek (ahol ezt kifejezetten méltatják) és főleg a marketing bullshit-nek, de ahol azt írják, hogy kiemelkedően komoly mélyhangokat tud ez a kis hangrúd, ott bizony nem túloznak. A hangrúd két végében kifelé néző hangszóróknak és a kalibrációnak hála az AMBEO Mini tényleg fantom hangszórókat helyezett az oldalsó falakhoz, és zseniálisan verte vissza onnan a hangokat a hallgató irányába. (Ez értelemszerűen csak átlagos nappalikban lehetséges, amelyek akusztikailag nem kezeltek, nincsenek csillapítva az elsődleges visszaverési felületek.) Míg az AMBEO Plus-nál kissé "kamunak" tűnt a térhatás, amikor az AMBEO gomb be volt élesítve a felső hangszórók miatt, a AMBEO Mini ezzel szemben egy széles és lenyűgöző sztereó színpadot varázsolt elénk, bár a párbeszéd kiemelés itt sem feltétlenül vált előnyére Norah Jones-nak vagy Diana Krall-nak. A magasba húzó jellegzetes hangkarakter kristálytiszta csengő cintányérokkal és simogató dobseprűkkel kényeztette a hallójáratainkat, a húros és fúvós hangszerek feszessége, pontossága és energiája szintén lenyűgöző volt egy soundbar-tól. Várható volt, hogy ahogy haladtunk a dinamikusabb stílusok felé, a 30 m2-es helyiség már túl fogja nőni az AMBEO Mini mélytartományát, de azt bátran állíthatjuk, hogy egy fele ekkora szobában még akár önmagában is megállná a helyét.

Szerencsénkre az előző tesztből még rendelkezésre állt az AMBEO SUB, ezért amikor már elkezdtük kevesellni a 43 Hz-et, párosítottuk a mélysugárzóval, és ahogy arra számítani lehetett, "megérkezett" a rendszer. Ilyenkor a DSP automatikusan lejjebb veszi a mélytartományt a hangrúdon és a szubládára bízza ezt a feladatot, amit az nem is akárhogy végez el.

Előzőleg azt mondtuk, hogy az AMBEO Plus mellé akár egy komolyabb mélynyomót is el tudnánk képzelni, de a Mini esetében olyan tökéletes volt az összhang, hogy képtelenség volt belekötni. A basszusok egészen alacsony, szinte háttérzaj szinten is tekintélyesek voltak és bár a végletekig nem szabadott feltornászni a hangerőt, elképesztő energiákat szabadított fel ez a visszafogott méretű páros! Itt már nem kellett kompromisszumokat kötni a zenei stílusokat illetően. Mindegy volt, hogy rock, metál, progressive house vagy dubstep szólt, a Sennheiser AMBEO Mini minden téren felülmúlta az elvárásainkat.

Apró érdekességnek említjük meg, hogy bár a beépített Spotify Connect tökéletesen működött, ha mégsem azt használtuk, hanem a Samsung tv-n lévő alkalmazás futott HDMI-n keresztül valahogy testesebben, szebben és tisztábban szólt. És ha már tv, nyilván bele is csaptunk a mozizásba

Még frissek voltak az emlékek a nagytesó tesztje után, ezért igyekeztünk ugyanazokat a filmeket, ugyanolyan formátumban megismételni, ami érdekes eredményt hozott. Atmos ide vagy oda, felső hangszórók híján az AMBEO Mini szinte ugyanolyan széles, de magasságban már kevésbé meggyőző teret hozott létre, amit nyilván nem is róhatunk fel neki, de itt megkérdőjelezhető az Atmos képesség jelentősége. Ettől függetlenül elképesztő, amit az AMBEO 3D technológiája képes létrehozni, beleértve a hangszórók csekély méreteiből adódó meglepő dinamikát is. A Top Gun - Maverick jeleneteinél érezhetőek voltak mind erőben, mind pedig térben az AMBEO Mini korlátoltabb képességei, de nem is szabad őt a nagyobb modellekhez hasonlítani, viszont a hasonló paraméterekkel rendelkező konkurensekkel meg szinte nem is nagyon lehet. Egyrészt mert kevés versenytárs akad, másrészt mert az AMBEO Mini talán közülük is kilóg a sorból teljesítményeben, de árban is, ami egy érdekes stratégia is a Sennheiser részéről.

Annyi bizonyos, hogy az eddig tesztre fogott Sennheiser AMBEO soundbar-ok minden tagja hozta a gyártójától elvárható legmagasabb minőséget, és bár itt-ott mindegyiken találtunk fogást, összességében, ha valakinek nem kenyérre kell a pénz és megengedheti magának az egyik legmagasabb árat, akkor hangminőségben is azt fogja kapni.

Összegzés

A jelenleg három modellből álló Sennheiser AMBEO család legkisebb tagjához érkezve sok mindent megtanultunk arról, hogy egy soundbar napjainkra már mi mindenre képes. Hogy min múlik a siker? A recept egyszerű: minőségi anyagok, nagyon jó hangszórókészlet, zseniális szoftver, nagyon jó applikáció és egy külsőre szinte átlagosnak mondható formaterv, hogy még nagyobbat csattanjon a pofon, amikor megszólal. Ezek mellett elnézzük az olyan hiányosságokat, mint a dedikált szubkimenet, a kevés csatlakozó vagy az a fránya LED mátrix kijelző a fronton, na és persze az árcédula. Méreteitől eltekintve a Sennheiser AMBEO Soundar Mini bizony a felső kategóriát képviseli, ennek megfelelően az imént felsorolt tulajdonságokat sem kapja meg gombokért a kedves leendő felhasználó, de belefér, akkor már előre is érdemes sokat vigyorogni, úgy elkerülhető az arcizomláz, ami garantáltan jönni fog.

1 2

Következő oldal >