Rotel RCD-1572MKII CD-lejátszó teszt

2022. április 7., csütörtök, 09:30

Rotel audio hifi lejátszó CD-lejátszó Rotel hifi Rotel teszt Rotel CD-lejátszó CD-lejátszó teszt

A Rotel nem veszi félvállról a CD-játszókat, hiszen egymás után érkeznek ezen a téren is az új modellek. Ken Ishiwata utolsó munkáját, a CD11 Tribute-ot követte a nemrég megismert CD14MKII, most pedig bemutatkozik a jelenlegi csúcsmodell, az RCD-1572MKII is.

Családbarát megoldások

A Rotel bő 30 éve gyárt megbízható, és a saját kategóriájában minden esetben jónak vagy kiemelkedőnek titulálható készülékeket. A kétszámjegyű sorozat darabjai a belépő, vagy középkategóriát képviselik, míg a négy számjegy mindig is a csúcskategóriát jelentette a termékkínálatukban. A kisebb típusok visszafogott, kecses, tulajdonképpen szép külsővel rendelkeztek, míg a nagyobbak már termetesebb házba öltöztek, és egy időben az erősítőkhöz hasonló oldalsó fogantyú is kaptak. Nekünk ez a megoldás nagyon tetszett, ám úgy látszik, a Rotel tervezői jobban díjazzák azt, ha már nem élnek ezzel az amúgy mutatós, mondhatni dögös plusszal, ami egyébként csupán látszatmegoldás, dizájnelem volt.

Az RCD-1572MKII tehát folytatja a közvetlen elődje kitaposott útját, ezért a külsején lényegesen nem is változtattak. Tehát maradt a relatív magas készülékház, ami alumíniumból készült, a frontoldal két széle lekerekítést kapott, legyen szó akár a fekete, akár az ezüst változatról. A bő 7 kg-os készülék masszívabb lábakon áll, mint a kistestvérei, ami indokolt, hiszen ez a súly már jobb elosztást kíván, hogy az esetleg felmerülő rezonanciák elvezetésre kerüljenek, továbbra a futóműnek is szükséges a megfelelő stabilitás.

A Rotel RCD-1572MKII középmechanikás, a lemeztálca gyorsan és finoman működik, felette a vele megegyező szélességű kijelzőt találjuk, aminek karakterei fehérek, két sorba rendeződnek, elég élesek és méretesek, hogy felhasználóbarát távolságból ne legyen nehéz kiolvasni. A mechanika ebben a készülékben is kidomborodik, pontosabban lefelé túlnyúlik, amennyire az szükséges.

A Rotel nem szeret spórolni a frontoldali gombokkal, bár ez inkább a házimozi készülékein mutatkozik meg. Az RCD-1572MKII hiába kapott egy nagyszerű, nagytudású és remekül kezelhető távvezérlőt, a lejátszóról is elérhetők az alapfunkciók mellett az időzítő, véletlenszerű lejátszás és ismétlés opciók, akár csak a régi szép időkben. Szerencse, hogy a közvetlen elérést lehagyták, mert akkor már tényleg kicsit sok lenne a jóból.

A fejhallgató kimenetet viszont sokan hiányolni fogják, főleg mostanában, amikor nagyon is divatos fülesezni. Nem gondoljuk, hogy nagy többletköltséget jelentett volna beépíteni egy erősítőt erre a célra, de nincs mit tenni, ha a mérnökök és a költségkeret urai úgy gondolták, hogy ez a készülék nem az ő számukra kedvez.

A hátoldalon sem találkozunk túlzásokkal, viszont panaszra nem lehet okunk, hiszen a megszokott analóg RCA kimenetek mellett már XLR is található, ami a minőség egyik védjegye. Digitális kimenetet is elhelyeztek, ha csak futóműként szeretnénk használni az RCD-1572MKII-t, más Rotel készülékekkel való fizikai kontakthoz pedig több lehetőséget is kínálnak, tehát egy márkán belüli összeállítás vagy akár okosotthon vezérléséhez, azok összekötéséhez követően bőven elég egy rendszertáv. Ebből a megszokott típust kaptuk, tehát elég méretes, a gombok logikusan vannak rajta elhelyezve, egyszóval könnyű megszokni, majd használni. Az elektromos hálózathoz csatlakozást is megemlítjük, de csak jelképesen, hiszen egy ilyen készüléken alap kritérium, hogy a tápkábel cserélhető legyen. A dobozban ugyan most is találunk egyet, ahogyan a belépő kategóriás összekötő kábelt sem tudták elfelejteni. Utóbbit mindenképpen hanyagoljuk.

A Rotel belül ultraalacsony zajszintű, saját gyártású toroid transzformátort alkalmazott, az áramkörök elektromosan és fizikailag is le vannak választva, így eltávolítják a nem kívánt torzításokat és csökkentik a zajszintet. A Texas Instruments-től ezúttal a prémium kategóriás, 32 bites DAC-ot alkalmazták, az áramköri lap új lett, a tápegységet és a mechanikát frissítették.

Mindenképpen ki kell emelnünk a toroid trafót, aminek előnyeit elsősorban a szimmetrikus, tehát az XLR-kimeneten keresztül használhatjuk ki. A készülék belseje nem túlzsúfolt, szép rend uralkodik benne, tehát nyilvánvaló a tudatos elrendezés. Itt sem alkalmaztak látszatmegoldásokat, ez eddig is távol állt tőlük, az irányelv egyértelműen az egyszerűség, a minőség és az alaposság volt.

Hiányoltuk a fejhallgató kimenetet, de az RCD-1572MKII-ről hiányzik más is. Bluetooth kapcsolat, USB-DAC, esetleg más modern megoldás, a hálózati vagy vezeték nélküli lejátszáshoz. Nos, a Rotel pártolja ezeket a megoldásokat, de továbbra sem a CD-lejátszóiban. Az erősítőiknél előszeretettel alkalmazzák őket, de a cég ennél a készüléknél is megmaradt a klasszikus megközelítésnél. Egy CD-lejátszó CD-t játsszon le, ebben az esetben pedig már audiofil szinten, hiszen ez a modell már ebben a ligában játszik.

A japán cég jelenlegi legnagyobb CD-lejátszóját a Parasound elő- és végerősítő párosunkkal és Rotel A14MKII sztereó erősítővel, QED és VIABLUE kábeleinkkel, valamint Focal Profile, Bowers & Wilkins állványos, és Definitive Technology álló hangfalakkal kötöttük össze, és már jöhetett is a szeánsz.

A megismert Rotel hangkép karakteresebb formában

A Rotel RCD-1572MKII lemezbeolvasása átlagos sebességű, amihez hozzájárul az is, hogy hallhatóan visszacsúszik a lemeztálca, majd egy kattanással a helyére kerül a diszk, tehát az alulra túlnyúló fészekbe helyezi. Miután biztonságba került az egyik kedvenc lemezünk, elkezdtük a zenehallgatást, ami negatív értelemben sok meglepetést nem okozott, hiszen hozta a kisebb testvéreknél megismert karaktert, tehát lazán, nagyon tágas színpaddal, gördülékenyen kezdett muzsikálni. Olyan igazi "rotelesen", ami senkinek a fülét nem fogja bántani, kényeztetni annál inkább.

A kiolvasás pontosságnak legalább olyan fontos szerepe van, mint az alkalmazott DAC-nak, és ezen nem is lehet meglepődni. Amennyiben a lejátszó a lemezen lévő jeleket csak felületesen kezeli, utána a konverter már csinálhat bármit, túl sok jó nem fog kisülni belőle. A Rotel készüléke kínálja a lehetőséget, hogy csak futóműként alkalmazzuk, és erről senkit sem fogunk lebeszélni, de azt mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy akkor már tuningról lesz szó, és változik a hangkép. Lehet, hogy közelebb áll majd az elképzelésünkhöz, a cég mérnökeinek filozófiájától viszont távolodik, pedig a megközelítésük a tapasztalataink alapján úgy jó, ahogy van.

A lemeztálca elsőre ugyan kicsit bizonytalannak tűnt, de a már említett kattanás után megnyugodtunk, hiszen biztos kezekbe került a lemezünk, a precíziósnak még nem nevezhető, de a kategóriájában elvárható, és annak megfelelő jelfeldolgozás pedig elkezdődött. Először az tűnt fel, hogy az alaposságnak köszönhetően megnőtt, definiáltabb lett a mélytartomány, ami a zene egyik fő kelléke. Sokan ilyenkor meglepődnek, pedig nem kellene, hiszen ezek mindvégig ott voltak a diszken, csak nem bántak velük elég jól. A Rotel ezt viszont megteszi. Ahogyan említettünk, a jellegében nem tapasztaltunk forradalmi változásokat, de az egész magabiztosabb, teltebb és stabilabb lett, a basszus pedig karakteresebb. Mindezek által a zene a gördülékenysége mellé kapott egy kis dögösséget is, és megfelelő izgalmat ahhoz, hogy még szívesebben cserélgessük egymás után a lemezeinket.

A Dire Straits bármely albuma már megszokott lehet tőlünk, ahogy Petrucciani szóló munkái is, de a repertoárunkban kitértünk George Michael munkásságára, Tori Amos Bösendorferje is szerepet kapott, ahogyan mikrofonközeli éneke is. A sort Marcus Miller, majd Jan Garbarek követte, egy kicsit zúztunk a Megadeth segítségével, majd feszegettük a határainkat Paganini műveivel.

Azt nem mondhatjuk, hogy a Rotel bármelyik stílusú zene között különbséget tett volna, hiszen minden esetben hozta a tőle megismert karaktert, csak magasabb szinten, gondosabban tálalva. Az biztos, hogy semmit nem rejtett a véka alá, a tartományok balanszát viszont végig megtartotta, kettőjük eredményeként tehát kaptunk egy olyan hangképet, ami elegendően csillogó, bőven részletező, hatalmas színpadot rajzolt, és az egészet izgalommal körítette. Az RCD-1572MKII játékos készülék, de kellő komolysággal is rendelkezik, egyszóval gördülékenyen megy neki minden.

Marcus Miller muzsikájában a tisztasága mellett a basszusgitár dögét is hallottuk, ahogyan Knopfler húrjainak fémességéből is elegendő jutott. A zongora húrjai természetesek maradtak, és a játékosság mellett kaptak egy olyan támogatást a lejátszó által, amit az audiofil kategória nyugalmaként szoktunk említeni. A Megadethnél inkább azok a dalok feküdtek jobban neki, ahol a hangszerek jobban szét voltak bontva, bár azt le kell írnunk, hogy a döngetéssel sem volt baja. Kicsit ugyan finom a lelke hozzá, de ezt a hiányérzetet pótolta az odaadása és gördülékenysége. Paganininél roppant komfortosan érezte magát, és mi is, mert ezúttal nem feltétlenül az előadás mélységére került a hangsúly, hanem annak gyorsaságára, bravúros megoldásaira, így többet tudtunk itt időzni, mint ahogyan szoktunk.

A Focalokkal és B&W-kkal a Rotel a légiességét, pontosságát tudta elsősorban megmutatni, a Definitive Technology hangfalakkal mindehhez jött még a combos basszus, valamint a nagyobb test. Hogy kinek melyik fekszik jobban, az már csak ízlés és a szoba nagyságának a kérdése, az viszont biztos, hogy mindkét eltérő karakterű és fizikumú hangfallal hozott egy olyan szintet az RCD-1572MKII, ami eléggé magas ahhoz, hogy a kategóriájában elvártaknak bőven megfeleljen.

Ez a lejátszó a kategóriájának egyik legjobbja

A Rotel RCD-1572MKII hozza azt a nívót, amit a gyártójától ezen a szinten elvárhatunk. Tiszta, üde, gyors, ugyanakkor kellően szórakoztató a hangképe, amiben a kisebb modellekből esetleg hiányolható testesség is megtalálható már. Kereken 400 ezer forint az ára, ami szerintünk teljesen reális, hiszen cserébe egy nagyon mutatós készüléket kapunk, ami ugyan csak a CD-inket tudja lejátszani, de azt piszok jól teszi. Mindenkinek tudjuk ajánlani, aki egy megbízható, kellemes partnert keres a gyűjteménye számára, de azoknak a fiataloknak is, akik esetleg csak most ismerkednek ezzel a formátummal, ami ugyan nem a legdivatosabb manapság, viszont minőség, komfort és tárolás szempontjából még mindig a legjobbnak tekinthető.

1 2

Következő oldal >