Rotel RA-1592MKII sztereó erősítő teszt

2021. december 18., szombat, 22:50

Rotel audio hifi erősítő teszt Rotel hifi Rotel erősítő hifi erősítő sztereó erősítő hifi teszt erősítő teszt Rotel teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt

A Rotel nemrég frissítette a termékválasztékát és egyben finomhangolta az előző széria termékeit, amiket igen fantáziadúsan és frappánsan különböztetett meg az elődöktől, azaz a készülékek neve mellé tett egy MKII toldalékot. A (vélhetőleg jókora szerzői jogdíjat felmarkoló) tervező és reklám részleg tehát elnevezte a sima Rotel RA-1592-t, RA-1592MKII-re. Persze ez így azért elég igazságtalan, belül is történtek változások, áttervezett tápellátás, más MQA képes DAC chip - konkrétan Burr-Brown - és a teljes belső felépítésen is csiszoltak kicsit.

Ez a verzió majdnem ugyanaz, mint az RA-1572MKII, de itt nagyobb teljesítményt kapunk a pénzünkért cserébe és több macerálható gombot az előlapon.

Sokaknak szimpatikus eljárás az, amit Rotel csinál, nem dobja ki a régi terméket, ha változtatni akar a hangon, hanem a végletekig csiszolja. Aminek több haszna is van, időt és pénzt spórol meg, mégis joggal mondhatja, itt van egy új gyártmány, ezt hallgassátok meg! Ennek a filozófiának a terméke a Rotel RA-1592MKII erősítő és MQA képes DAC, jókora teljesítménnyel megáldva.

Kinézet, csatlakók

Ezt a Rotelt is meghökkentően sok nyomkodnivaló gombbal szerelték fel, de itt sem kell a kezeléséhez pilótavizsga, ugyanis a kezelőgombok kétharmada a bemenetváltással foglalkozik.

Járt utat a járatlanért el ne hagyj mondást a Rotelnél szó szerint vették és minimálisan változtattak az RA-1592MKII előlapján az RA-1572MKII kinézetéhez képest, konkrétan pont ugyanaz, viszont itt a középen sorakozó gombok száma, még kibővült kettővel.

Tehát a fehér fényű OLED kijelző alatt most már 14 darab nyomógombot kapunk, de azok mindegyike csak bemenet választással foglalkozik. Bal oldalon a Power és a hangfal (A-B) választó gomb, egy fejhallgató 3,5 mm-es aljzat, egy USB csatlakozó és az infraport a távvezérlőhöz foglalja a helyet.

Jobb oldalon a jókora és kellemes ellenállással forgó hangerőszabályzó, két léptető és egy Enter gomb ékeskedik a Rotel RA-1592MKII előlapján.

Hátul zavarba ejtően nagy a választék, nem nagyon spóroltak a Rotel mérnökei ki és bemeneti aljzatok számával.

Három-három darab koaxiális és optikai aljzat, a Bluetooth vevő, egy Ethernet bemenet (ez a itt is csak vezérlési és szerviz célokat szolgál), a PC USB-B bemenet, trigger és szerviz csatlakozók, egy phono RCA a lemezjátszókhoz, három pár normál RCA bemenet, két monó szubkimenet a pre-out mellett, egy pár XLR bemenet. Ott van természetesen a két pár, banándugót fogadó aranyozott hangfal kimenet és egy IEC táp aljzat.

Az előlap alumínium, maga a ház egyéb fémből készült masszív és nehéz (szeretjük a toroid transzformátorokat) a sorsüldözött tesztelőnek sikerült is ügyesen rátenni a saját ujjára…

A kinézet inkább a józan és precíz iparosmunkát idézi, inkább célorientált, mint művészi. Persze itt ízlésekről beszélünk, valakinek ez jön be, valakinek meg pont ellenkezőleg, erről kár vitatkozni.

Belül

Itt is ugyanazt az MQA képes Burr-Brown DAC-ot kapjuk, mint az RA-1572MKII változatban, a böhöm és jó nehéz toroid transzformátor társaságában, áttervezett, optimalizált NYÁK, tápegység és minőségi, audiofil alkatrészek vannak még az étlapon.

Kezelés, szolgáltatások

Ha csak erősítőként szeretnénk használni a Rotel RA1592MKII-t, akkor semmi különleges dolgunk nincs, összekötjük a forrással (CD lejátszó, DAC, analóg lemezjátszó, etc.) rákötjük a minimum 4 ohmos hangfalakat, esetleg egy szubládát a dedikált szubkimenetre és szólhat a zene.

Ha a belső DAC-ot is szeretnénk használni, úgy le kell tölteni a Rotel honlapjáról az USB drivert, azzal lehet kihasználni az integrált DAC teljes képességeit és az MQA dekódolást.

A kijelző minden fontosabb információt megjelenít, bemenet típusa, a digitális források felbontása, MQA információ stb. A fényereje állítható, kényelmes szintre be lehet lőni.

A kezelőszervek minősége kifogástalan, nincs lötyögés vagy bizonytalan működés, a hátlapon lévő csatlakozók is stabilan állnak a helyükön.

Egy meglepő dolgot vettünk észre (igaz ez lehet a saját hálózat hibája is), amikor egyszerre ment a Cambridge Audio 851N, egy PC, két DAC, egy SVS szubláda, akkor a Rotel RA-1592MKII bekapcsolásakor nemes egyszerűséggel leverte a biztosítékot a lakásban. Érdemes tehát a helyes bekapcsolási sorrendet betartani, elsőnek a Rotelt és utána a többit, akkor ilyen gond nem merült fel.

Működés közben alig melegszik a Rotel RA-1592MKII, igaz még fél állásig sem kellett soha feltekerni a hangerőszabályzót, már negyed körül rezgett az ablak.

A PC USB kapcsolat megbízhatóan működött, TIDAL-t hallgatva pontosan megmutatta az MQA kódolt fájlok magas felbontásának előnyeit.

Tesztkörnyezet

S.M.S.L M400 DAC, Cocktail Audio X50(D) digitális futómű, Topping A90 fejhallgató és előerősítő, Core Audio és Matrix Audio Element H USB kártya, VIABLUE hangfal- és összekötő kábelek, PC, TIDAL, Apple Music és fájlból való lejátszás.

Hangminőség

Általában az MKII-vel jelzett készülékektől többet és jobbat vártunk, mint az eredeti, toldalék nélküli verzióktól és a legtöbb esetben nem is kellett csalatkoznunk. Az RA-1572MKII jobban sikerült, mint a sima RA-1572 és az RA-1592MKII is hallhatóan jobban szólt, mint az RA-1572MKII és az RA-1592.

Elkerülhetetlen az összehasonlítás a kistesóval, miben is változott a hang, mi és mekkora a különbség a két típus között.

A legelső észrevétel, az a Rotel RA-1572MKII-ben megtalálható közép-, felső-közép tartomány színezettségének a csökkenése volt. Bár erősen csábítóan hangzott ez a színezés, de ez mégiscsak valahol, valami kiemelés/enyhe torzítás a hangképben, és mint ilyen, elég távol áll a semleges hangtól.

A Rotel RA-1592MKII közelebb állt a semlegeshez, valamivel szélesebb frekvencia-átvitelt nyújtott és "nagyvonalúbban" lazábban zenélt, összehasonlítva az öcsivel és önmagában is. Jobban megmozgatta a mélysugárzók membránját, könnyedebben és oldottabb stílusban szólt. A 1592MKII is inkább a hangzás világos oldala felé tendált, ami nem a basszus hiányát jelentette, hanem egy vidám, friss előadást, megfelelő egyensúlyban tartva az egész hallható sávot.

Ellenben mintha némi dinamikahiányt vétünk volna felfedezni Hans Zimmer és Dire Straits felvételein, a félelmetes basszusfutamokból hiányzott egy csipetnyi élet és izgalom. Mark Knopfler gitárján is inkább a húrok domináltak elsősorban, nem a hangszer teste.

A színpad méretével és pontosságával nem volt különösebb gond, a prágai koncert közönségének reakcióit térben pontosan elhelyezve adta vissza, a színpad közepe sem lyukadt ki, egybefüggő és hátrafelé, a hangfalak mögé is teret tudott rajzolni. Érdekes módon a Radio Paradise hallgatása közben, nem volt hiányérzetünk sem a basszus mennyiségével, sem a minőségével kapcsolatban, érdekfeszítő és jó hangot prezentált a Rotel RA-1592MKII.

A Pink Floyd nemrég megjelent MQA zenéivel remekelt a Rotel, ezt a fajta zenei stílust mintha neki találták volna ki, az ezerféle effektet kivételesen precíz térben jelenítette meg, itt szó sem volt semmiféle dinamikahiányról. A két hangfal közötti tér megtelt a felvételen ott lévő térben elszórt, apró zörejekkel, állat és ember hangokkal, szinte kézzelfoghatóan valóságosan.

A teljesítményre nem nagyon lehet panasz, ennyi watt mindenre elég, legalábbis ha az átlagos hifista lehetőségeit nézzük, de még felette sem sok hangfallal lesz gondja, marad tartaléka bőven, még a háklis hangfalak sem okoznak neki gondot.

Paul Simont hallgatva a ritmikai képessége tűnt fel a Rotel RA-1592MKII-nek, képes volt minket bevonzani a zenébe, néha olyan dobszólót prezentált a füleinknek, amire nem sok készülék képes ebben a kategóriában. Érezni, illetve hallani és megkülönböztetni lehetett, ahogy a dobos a tenyerével, vagy az ujjaival ért hozzá a membránhoz, megfogottan és kivételesen jó tisztasággal szólalt meg ez a hangszer. Nyoma sem volt felesleges plusz "húsnak/rárakódásnak", nem burjánzott túl a basszustartomány a dobok püfölése közben.

Remekül hangolható viszont különböző hangfal és/vagy összekötő kábelekkel, a Viablue például adott egy puha és lebegő érzetet a hangok közé, ami igen jót tett az általános összbenyomásnak. Jóval hallgathatóbb és valóságosabb lett a Rotel RA-1592MKII hangja és egészen tűrhető módon helyrepakolta a kicsit hiányos mélytartományt.

A Cambridge Audio 851A nyugodtabb, puhább hangot szállított a hangfalaknak és füleinknek, kicsit zártabb, klubszerűbb hangulatot teremtett, a Rotel nyíltabb és széltében szélesebb teret hozott létre és mintha egy picit feltekertük volna magashangszín-szabályzót. Az integrált DAC-ról pont ugyanazt lehet elmondani, mint az RA-1572MKII-ben lévőről: elfogadható szinten teljesít, de nem teljesen aknázza ki az erősítő rész lehetőségeit. Maga az erősítő bőven ki tud szolgálni egy olyan DAC-ot is, ami a saját (ár)kategóriájába (vagy akár felette) illik.

Konklúzió, ajánlás

Megint kifogtunk egy olyan sztereó erősítőt, amit jó szívvel lehet ajánlani a leendő vásárlónak. Kiegyenlített és részletes hangot ad a Rotel RA-1592MKII, olyat, ami sok rendszerbe jól illeszkedik és kellőképpen hozzá lehet hangolni a rendszer többi részéhez. A hiányosságai eltörpülnek az erényei mellett, a teljesítménye hatalmas, a kinézete meg amúgy is ízlés kérdése. A számtalan csatlakozási és bekötési lehetőség pedig teljes mértékben univerzálisan használhatóvá teszi a Rotelt. Egy meghallgatást mindenképpen megérdemel, ha valaki ebben a kategóriában keresi élete erősítőjét.

1 2

Következő oldal >