Roksan Radius 7 vinyl lemezjátszó teszt

Analóg kapudrog

2020. április 10., péntek, 07:05

Roksan audio hifi bakelit vinyl lejátszó lemezjátszó vinyl lemezjátszó bakelit lemezjátszó Roksan lemezjátszó lemezjátszó teszt Roksan lemezjátszó teszt vinyl lemezjátszó teszt bakelit lemezjátszó teszt Roksan vinyl lemezjátszó

A Roksan magyarországi megjelenése óta a gyártó több termékét is teszteltük, általánosságban nagy megelégedéssel. Így kaptunk az alkalmon, amikor lehetőségünk nyílt a cég kisebbik, Radius 7 névre hallgató lemezjátszóját is kipróbálnunk, és tapasztalataink alapján elmondhatjuk, hogy ez a modell is hozza a gyártótól megszokott kifinomult, audiofil teljesítményt, ezesetben már a high end kapuján kopogtató szinteken. Lássuk, mit tud a Roksan Radius 7!

Bevezetés

A Roksan kínálatában két vinyl lemezjátszót találunk, ezek közül a magasabb kategóriás modell Xerxes, míg az elérhetőbb árú darab Radius 7 névre hallgat. Árban majdnem kétszeres a különbség, de a Xerxes a maga 1,3 millió forint körüli árával már kifejezetten a high end rajongóit szolgálja, míg a Radius 7 a Xerxes árának feléért kínál magas szintű audiofil élményt remek tervezés, kifinomult részletek és parádés anyaghasználat mellett. De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk a Radius 7 és a többi felhasznált komponens részleteit!

A tesztalany és környezete

Mivel a Radius 7 megvásárlásával "csak" egy futómű kerül tulajdonunkba, néhány további komponensre mindenképpen szükségünk lesz: hangkarra, hangszedőre és opcionálisan külső hangkar kábelre is. Tesztalanyunk egy Roksan NIMA hangkart, Roksan Corus2 hangszedőt és Audioquest LeoPard hangkarkábelt kapott; ezekkel az eszközökkel tényleges tudását hozhattuk ki a futóműnek. Lássuk először mit érdemes tudni ezekről!

Roksan Radius7 futómű

A Radius 7 kifejezetten az igényes zenehallgatók, audiofil zenerajongók számára készült, sallang- és kompromisszummentes eszköz. Az ún. "mai igények" kielégítését nagy örömünkre elfelejthetjük: nincs USB, se Bluetooth, se beépített előerősítő, sem semmi más, ami az analóg varázslatot tönkretehetné. Kapunk viszont két, teljesen különálló darabból álló, tömör akrilból készült testet, súlyos akriltányért és a Xerxes-ben is használt, precíziós, kristályvezérlésű elektromotort, szíjhajtással. Az akril test egyrészt kellően nagy súllyal csökkenti a nem kívánt környezeti rezgéseket, másrészt a motor által keltett rezonanciákat is minimálisra csökkenti. A két különálló darab egyikén található a motor, bekapcsológomb és a beépített tápkábel (ami a legegyszerűbb, olcsó, alacsony minőségű darab és nem is cserélhető, ami nehezen érthető ebben a kategóriában, viszont kizárólag - és fizikailag is elválasztva - a motort táplálja) míg a másikra a hangkart rögzíthetjük.

Az alsó és felső elem között kis, puha gumiból készült labdacsok foglalnak helyet, amik biztosítják a két darab közötti elcsatolást. Az akril test önmagában is hozzájárul a rezonancia csökkentéséhez, amit az előbb említett elcsatolás még visszább fog, de a tányér anyaga és súlya is hozzátesz a remek hangzáshoz: két kilogrammos, tömör akrilból készült tányér jár a Radius 7-hez, ami anyagából adódóan is kiváló akusztikai tulajdonságokkal bír, így összességében váratlanul stabil lemezkezelést, kiegyensúlyozott futást, minimalizált karmozgást érünk el vele.

A bekapcsológomb mellett csupán egyetlen további kapcsolót találunk a motor mellett, ezzel 33 és 45 fordulatos lejátszás között választhatunk. A választott sebességet egy beépített, kétszínű LED is jelzi: 33-as sebességen kék, míg 45-ösön piros fénnyel világít, ráadásul az akriltest irányába, így gyakorlatilag kivilágítva a Radius 7-et.

A hangkar - Roksan NIMA

A Roksan NIMA hangkar önmagában is egy átlagos lemezjátszó árának többszörösébe kerül, és ennek igazán örülhetünk, hiszen így komoly minőséget, igényes kialakítást, precíz megmunkálást kapunk egyetlen céllal: hogy zenéink megszólaltatása minél élethűbb és pontosabb legyen.

Az egyenes NIMA-t kézzel készítik a Roksan angliai üzemeiben, az unipivot felfüggesztésű kar összesen 10 megmunkált részegységből áll. A kar alumínium anyagú, elején fix, akrilból készült headshellel, saját tömege 15,3 g. A gyártó 5-12 g közötti tömegű hangszedő használatát ajánlja 1,5-3,5 g tűnyomás mellett. A belső kábel ezüstözött OFC anyagból készült és a csatlakozásoknál mindegyik ér színezett, így könnyű bekötni is.

A kar alján egy szabvány JIS csatlakozót találunk, így egyszerűen kicserélhetjük a gyári kábelt egy magasabb minőségű darabra, ami megfelelően kiszolgálja a többi komponenst.

NIMA Tonearm | Configuration Guide from Roksan on Vimeo.

Karunk beállítását manuálisan kell elvégeznünk, viszont ha kellően pontosak vagyunk, akkor kimagasló megszólalást kapunk. Az anti-skatinget is manuálisan állíthatjuk súly segítségével. A VTA beállításához külön csavar áll rendelkezésre, míg az azimuth beállítása az aszimmetrikus, a tányér síkja alatti súlyponttal rendelkező ellensúly óvatos forgatásával lehetséges. A kar anyaga, tömege és kialakítása nem csupán professzionális szintű beállíthatóságot, hanem magas kategóriás megszólalást is ígér.

A hangszedő - Roksan Corus2

Bár a Radius 7 ár és minőségi kategóriájához "illik" egy komolyabb MC hangszedőt hadrendbe állítani, viszont nekünk a Roksan Corus2 állt rendelkezésünkre tesztünkhöz, ami egy MM modell. Mindemellett nem csalódtunk, mivel a Corus2 eleve magasabb kategóriás darab, illetve a benne lévő Shibata csiszolású tű részletes, nagyfelbontású hangot vetít előre.

A hangszedő beállítása érdekes módon nem bizonyult olyan pokoli feladatnak, mint a Shibata tűké általában - ez eleve jó pont. A hangszedő háza műanyag, illetve egy lehajtható, szintén műanyag tűvédő is rákerült, ami sok védelmet nem nyújt, viszont kiválóan alkalmas különféle rezonanciák keltésére, továbbadására. A hangképet szerencsére nem befolyásolta érdemben, de ebben a kategóriában már nem feltétlenül vállalható megoldás. A Corus2 hangképe inkább kiegyensúlyozott, de a VTA beállítás finom módosításával kissé előredöntött állapotban sokkal tisztább, fényesebb hangot kaphatunk és még a basszustartományról sem kell lemondanunk.

Corus 2 | Installation Guide from Roksan on Vimeo.

A külső karkábel - AudioQuest LeoPard

Az AudioQuest termékeivel általánosságban jó tapasztalataink voltak, ezért bíztunk benne, hogy karkábelek esetében is hozza a megszokott szintet a gyártó. Nem csalódtunk - a LeoPard bőven teljesítette az elvártakat. Ez a kábel tömör, ún. PSS ezüst alapanyagú (A PSS a Perfect Solid-surface Silver rövidítése, ami az ezüst vezeték tökéletesített felületére utal), FEP levegőtömlőkkel szigetelt, illetve az izolációt egy további, speciális anyagból készült réteg is támogatja. A rádiófrekvenciás zavarok kiszűrésére pedig egy aktív DBS egység is került a kábelre - mindezt egybevéve már szinte indokoltnak mondhatjuk kétszázezer forint feletti árát.

A lánc további elemei

Egy az előzőekben bemutatott szintű forráseszközhöz értelemszerűen kötelező további hozzáillő komponenseket választanunk, amik képesek végig vinni azt a megszólalást, amit a Radius 7 előállít. Előerősítőnek a Pro-Ject Tube Box DS2 Ultra csöves modelljét választottuk, ami nem csak árával, hanem hangminőségével és karakterével is támogatja a Radius 7-et. Ez a modell a Pro-Ject talán legkifinomultabb előerősítője, éppen ezért kíváncsiak voltunk megszólalására. A DS2 Ultrát egy minőségi QED RCA kábellel kötöttük rá Naim Supernait erősítőnkre, amiről azt érdemes tudni, hogy az egyébként is komoly elektronikákat, DAC-okat és kiegészítőket készítő gyártó egyik csúcsmodellje. Egymillió forint feletti árával bőven méltó társa lett a Radius 7-nek és a rendszer további elemeinek is. Mindezen eszközök összességét egy Neotech 3003 típusú, Kácsa Audió által szerelt kábellel kötöttük rá Monitor Audio Silver 500 típusú éppen tesztelésen nálunk lévő hangsugárzókra. Utóbbiról - elöljáróban - annyit érdemes tudni, hogy háromutas, álló kivitelű hangdobozokról van szó, amelyek kifejezetten erősek a részletek megszólaltatásában, nagy felbontást és igen tiszta megszólalást kínálnak. Emellett basszustartományuk valamint térképzésük is remek, de ez egy másik cikk témája lesz. A lényeg röviden: összeállt egy olyan lánc, melynek minőségi építőelemei képesek kiszolgálni a Radius 7 igényeit és kihozzák belőle azt a hangot, amit ez a remek futómű produkálni tud. De jöjjön a lényeg: mit hallottunk mikor elindítottuk a kisebbik Roksan lemezjátszót?

Meghallgatás

Végre elérkeztünk tesztünk talán leglényegesebb viszont bizonyosan legizgalmasabb részéhez, és megosztjuk a Kedves Olvasóval azt az élményt, amit a meghallgatás során átéltünk.

A teszt előtt természetesen alaposan bejárattuk a Radius 7-et és a rendszer további elemeit is. Ezért tesztünket a kézhezvétel után kb. két héttel végeztük el, amikor már nem hallottunk változást, finomodást a rendszer hangján.

Szokásos tesztzenéinket hallgattuk meg a Radius 7-tel: Mike Oldfield - Return to Ommadawn, Islands és Crises lemezét, a Pink Floyd - Wish You Were Here új kiadását, továbbá Jean Michel Jarre - Chronologie című művét. Ezt követően még Muszorgszkij - Egy kiállítás képeit is feltettük (Maurice Ravel hangszerelésében) és mivel kézhez kaptuk a DALI legújabb tesztlemezét, így ez is felkerült a Radiusra.

Az első benyomásunk az volt, hogy a futómű hihetetlenül stabil: sem nyávogást, sem sebességváltozást nem tapasztaltunk semmilyen lemez esetében sem. Ezen túlmenően fizikai ingerekre sem reagált idegesen a Radius 7: az általa keltett hangrezgések nem tudták érdemben befolyásolni a lejátszást, de még kisebb környezetből származó rezgéseknek is minden további nélkül ellenállt. A NIMA kar lemezkövetése egyrészt parádés, másrészt a megszólalást is kellően támogatta. Ebben szerepe lehetett a belső karkábelnek is, mivel a minőségi változást a külső karkábel csatlakoztatásával azonnal plasztikussá, érzékelhetővé tette, ami alacsony minőségű jel mellett nem - vagy nem kellően - lenne hallható.

Shibata tűje ellenére a Corus2 nem hozta azokat a problémákat, amiket vártunk, gondolunk itt a roppant érzékenységre mindenféle lemezen lévő szennyeződésre, apróbb sérülésre, a barázdák kisebb mértékű egyenetlenségeire. Valamilyen oknál fogva a Corus2-ben lévő tű ezekre nem olyan érzékeny, viszont elképesztően tiszta, világos, részletes és nagy térrel rendelkező hangot produkált rendszerünkön. Hozzátartozik, hogy a NIMA kar kiváló lemezkövetése is maximálisan támogatja a hangszedőt, így nagyon stabil sztereó képet, szép balanszot kapunk. A Return to Ommadawn akusztikus gitár tételeinél olyan dinamika és részletesség jelent meg, ami még viszonylag tapasztalt füleinknek is meglepő volt. A basszusok jól megfogottak, mégis húsosak és kerekek maradtak, nem zavarták meg a hangkép további elemeit. Elektronikus zene esetében talán kissé túlzóvá is váltak a mélyhangok, de a zavaró szintet nem érték el. A legnagyobb élmény mindenképpen Muszorgszkij szerzeménye volt - itt azonnal megtapasztaltuk a teljes nagyzenekar erejét, a hangszereket szinte magunk előtt láttuk elhelyezkedni a térben és minden apró részlet olyan szépen tárult elénk, ahogy talán még soha. És ami talán a legfontosabb ilyen felvételek esetében: a dinamika olyan szinten érkezett meg, mintha ténylegesen többszöröződött volna egész rendszerünk. A finom részletek, mint például egy-egy halk levegővétel a fúvós szekció részéről vagy a pizzicato hegedűszólamok rezdülései, mind megmutatkoztak és gazdagították a zenei élményt ahelyett, hogy akár zavaróan elvonták volna a figyelmet a műről. Jean Michel Jarre albuma esetében leginkább a panoráma pregnáns és pontos megjelenítésére lettünk figyelmesek, ami az alacsonyabb kategóriákban problémás lehet. Itt azonban a komponensek összessége olyan barázdakövetést és pontos beállítást tett lehetővé, amivel minden, a sztereó képet hátrányosan befolyásoló tényező gyakorlatilag kiiktatható. (Természetesen tisztában vagyunk a fizika törvényeivel, így tudjuk, hogy a tökéletes megszólalás vinyl lemezek esetében örökre illúzió marad, de ebben az összeállításban nem igazán tudunk mibe belekötni). Tesztünk így inkább egy komoly, kompromisszumoktól mentes élménnyé vált, amit tulajdonképpen bármeddig szívesen folytatnánk.

Összegzés

A Roksan Radius 7 tudása és teljesítménye alapján kiérdemelte elismerésünket. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy rendszerünk minden elemének egyensúlyban kell lennie. Így az önmagában is 600 000 Ft körüli árcédulával rendelkező Radius 7-et még körülbelül ugyanilyen értékben kell felszerelnünk - kar, hangszedő és külső karkábel elemeket értünk ezalatt. Mindehhez még szükségünk lesz olyan előerősítőre, erősítőre és hangsugárzókra, amik forráskészülékünket kiszolgálják. Nem biztos, hogy ebben a kategóriában számít az ár, de utóbbiakat lényeges figyelembe vennünk, mielőtt ilyen szintű futómű beszerzésén gondolkodni kezdünk. Mindemellett ha pénztárcánk engedi egy ilyen lánc megépítését - vagy meglévő ilyen szettünkből már csak a lemezjátszó hiányzik - akkor jó szívvel ajánljuk a Radius 7 beszerzését akár a fentebb leírt konfigurációban is. Kíváncsiak lettünk volna, hogy hogyan szól a Radius 7 egy magasabb kategóriájú, akár MC hangszedővel, hiszen a hangra ezek a komponensek különösen nagy hatással vannak, azonban erre most nem volt lehetőségünk. Sejtésünk szerint azonban a Radius 7 hangját még magasabb szintre emelhetjük egy magas kategóriás hangszedővel, legyen az MM vagy MC. A Radius 7-tel kapcsolatban egyetlen apró kritikával élünk, csak azért, hogy senki ne vádolhasson elfogultsággal minket: a skeleton kialakítású plinth-hez nem tartozék a porvédő plexi, így nagyon hamar nagyon sok por gyűlik össze rajta, amit mindenképpen gondosan el kell távolítanunk minden használat előtt. Ugyanígy ajánlott lemezeinket minden meghallgatás előtt tisztítani is, hiszen megszólalásuk így lesz tökéletes. Mindent egybevéve a Roksan Radius 7-et olyan zeneszerető audiofileknek ajánljuk, akiknek a hang, a megszólalás a legfontosabb és nem ragadta el őket a hifi korszellem, azaz nem igényelnek WiFi-t, rádiót, robotporszívót, önvezető autót, stb. lemezjátszójukba.