Roksan Corus2 MM hangszedő teszt
Aranygyűrű helyett...?
2020. május 2., szombat, 16:40
Roksan audio hifi bakelit vinyl lejátszó lemezjátszó hangszedő MM hangszedő Roksan hangszedő vinyl lemezjátszó bakelit lemezjátszó Roksan lemezjátszó hangszedő teszt Roksan hangszedő teszt MM hangszedő teszt
1989-ben a Roksan elkezdte forgalmazni saját MM hangszedőjét, mely a Corus nevet viselte. A név viszont nem takart egyebet, mint egy valamelyest módosított Goldring 10xx szériás hangszedőt, aminek hangja és teljesítménye is körülbelül az eredeti modellel egyezett meg. Harminc év elteltével jelent meg a Corus2, ám nevén kívül nem sok köze maradt elődjéhez. Lássuk hát, mit tud az utód, és hogy teljesít rendszerünkben!
Bevezetés, adatok és kinézet
A Roksan Corus2 a kategóriájának megfelelő, igényes csomagolásban érkezett. Külső doboza egyszerű, vékony fehér karton egy Roksan logóval ellátva, ezt eltávolítva azonban kiváló minőségű, kívül bőr, belül selyem borítású dobozt láthatunk. Ebben lapul a kis, fehér, alumíniumházas Corus2. A házon belül az eddigihez képest teljesen eltérő technológiát találunk, ugyanis ezt a modellt már nem Goldring, hanem Audio Technica alapokon gyártják. Ebből is az AT VM szériájának belseje került a Corus2-be, ami a gyakorlatban a szokásos egy helyett két kisebb mágnes használatát jelzi, mindkét csatornára egyet-egyet. Ez a megoldás egyrészt csökkentheti a hangszedő tömegét, másrészt - az AT szerint legalábbis mindenképpen - tökéletesíti a hangzást és a sztereóképet is.
A kimeneti feszültség is a VM szériánál megszokott 3,5 mV értéket mutatja, a 8 g tömeg pedig hangkarok viszonylag széles skálájával teszi használhatóvá a Corus2-t. A tűszár alumínium cső, míg a tű egy tömbből csiszolt Shibata kialakítású, ami a nagyszerű hangzás mellett problémás beállítást vetít előre. A csatorna szeparáció gyárilag megadott 25 dB-es (1 kHz) értéke kiváló oldal elkülönítéssel kecsegtet. A terhelő impedancia és kapacitás az MM hangszedőknél szokásos 47 000 Ohm illetve 100-200 pF értéket mutat. A javasolt tűnyomás 1,8 és 2,2 g között mozoghat, 2 g ajánlott értékkel. Ennek megfelelően ezt állítottuk be a hangszedő felszerelésekor, illetve phono fokozatunkat is úgy kalibráltuk, hogy a jelzett terhelő kapacitás és impedancia értékeket elérjük.
A Corus2-t olyan további komponensekkel próbáltuk ki, amelyek mind árban, mind pedig minőségben egy kategóriát képviselnek vele, az alábbiak szerint:
- futómű: Roksan Radius 7
- hangkar: Roksan NIMA
A lánc további elemei
Egy az előzőekben bemutatott szintű eszközökhöz értelemszerűen kötelező hozzáillő, további komponenseket választanunk, amik képesek végig vinni azt a megszólalást, amit ezek előállítanak. Előerősítőnek a Pro-Ject DS2 Ultra csöves modelljét választottuk, ami nem csak árával, hanem hangminőségével és karakterével is támogatja a Corus2-t. Ez a modell a Pro-Ject talán legkifinomultabb előerősítője, éppen ezért kíváncsiak voltunk megszólalására. A DS2 Ultrát egy minőségi QED RCA kábellel kötöttük rá Naim Supernait 2 erősítőnkre, amiről azt érdemes tudni, hogy az egyébként is komoly elektronikákat, DAC-okat és kiegészítőket készítő gyártó egyik csúcsmodellje. Egymillió forint feletti árával bőven méltó társa lett forrásunknak és a rendszer további elemeinek is. Mindezen eszközök összességét egy Neotech NES-3003 II-es, KáCsa Audió által szerelt kábellel kötöttük rá Monitor Audio Silver 500 típusú hangsugárzóinkra mely megszólalásával, minőségével és kategóriájával bőven elegendő láncunk megszólaltatására sőt, még kicsit többet is kínál, mint ami az ára alapján elvárható.
A felszerelés trükkös: míg szinte minden hangszedőbe felülről kell beilleszteni a csavarokat és alulról rászorítani az anyákat, a Corus2 esetében pont fordítva, alulról kell illeszteni a csavarokat, így az anyák kerülnek felülre. Furcsa látvány és nem biztos, hogy érthető miért volt szükség erre a megoldásra, de a hangzást semmilyen módon nem befolyásolja, így minden további nélkül rendben vagyunk vele. Csak rá kellett jönni... és a beállítást követően készen álltunk a Corus2 kipróbálására. Itt jegyezzük meg, hogy a Corus2 valamilyen oknál fogva sokkal engedékenyebb a beállítások tekintetében, mint azt a Shibata tűs modellektől megszoktuk. Bár beállítása valamivel még mindig bonyolultabb, mint egy sima kúpos tűvel ellátott hangszedő esetében, mégsem kellett több órán keresztül tizedmillimétereket állítgatnunk, hogy megfelelő hangot kapjunk. Leszögezzük, hogy a beállítás nem sikerült tökéletesen, de a "tökéletes" jelző az analóg, vinyl világban egyébként is csak illúzió lehet, amit a fizika törvényei annulálnak.
Meghallgatás
A meghallgatás során külön figyelmet fordítottunk arra, hogy a lehető legtöbbféle zenével járassuk a Corus2-t - hiszen ebben a kategóriában igen fontos, hogy hangszedőnk ne legyen különösebben válogatós stílusok terén. Éppen ezért teszteltük elektronikus, akusztikus, jazz, rock, és klasszikus zenékkel egyaránt. A Corus2 sosem hagyott cserben minket és nyugodtan mondhatjuk, hogy minden stílusból kihozta, amit lehetett - pozitív értelemben. Jean Michel Jarre - Chronology albuma tisztán, részletesen szólalt meg, mégis a panoráma volt a legmeglepőbb - a pontossághoz már hozzászoktunk. Viszont a Corus2 határozottsága kápráztatott el igazán: fel sem merülhetett, hogy az oldalak között esetleg áthallás jelentkezzen, vagy ne mozduljanak azonnal és nagyon pontosan a sztereókép egy adott pontjára az arra hivatott hangok. Így tovább is léptünk Mike Oldfield - Return to Ommadawn lemezére, mely főleg az akusztikus megszólalás jellegzetességeit mutatta meg nekünk. Itt a részletesség, felbontás és a tisztaság volt az, ami lenyűgözött. Minden hangszer minden egyes rezdülése élénken, tisztán és minden részletét feltárva tárult elénk az egyébként is méretes hangszínpadon. A dinamika tulajdonképpen ideálisnak mondható: nem hiányoltuk a lélegző, élő hangképet, viszont nem fordult elő az sem, hogy túl nagy hangerő különbség adódjon a halkabb illetve hangosabb részek között. Jazzt a DALI aktuális tesztlemezéről hallgattunk, itt mindenképpen a jelenlétérzet és a természetesség volt a két fő pozitívum. Az énekhangok levegősen, plasztikusan szólaltak meg és nem hiányoltuk a finom részleteket sem. Természetesen ez még nem az a szint, ahol az énekes "kilép" a hangsugárzókból, de már közelít az ilyen megszólalás felé. Meg kell említenünk, hogy a Corus2 hangját néhány fizikai körülmény, a felépítéséből adódó korlát gyengíti: az egyik a tű műanyag háza, ami az alumínium testhez illeszkedik (Corus2 Stylus néven így egybeépítve vásárolható meg) méghozzá pattintással, ennélfogva szinte bizonyos, hogy felerősít néhány nem kívánatos rezgést is. Ugyanígy, a hangszedőre rögzített kis, lehajtható, műanyag tűvédő szintén hozzáteszi a maga hibáit (ahogy egy általunk kedvelt blogon fogalmaztak "kis vitorlaként gyűjti össze a levegő rezdüléseit") hiszen hozzáad még egy kis rezonanciát a tű mozgásához. Ezek könnyen javítható konstrukciós hiányosságok, reméljük a Corus3-ban (ha lesz ilyen) már megoldásra kerülnek. Illetve annak is örülnénk, ha lenne egy komolyabb MC verziója is a hangszedőnek, de ez már végképp a gyártó döntése. Visszatérve: a hangzás egy kicsivel tovább javítható, ha óvatosan eltávolítjuk a tűvédőt és csak zenehallgatás után tesszük vissza respektív helyére.
Következhetett nagy kedvencünk, a Dire Straits - Brothers in Arms lemeze, ami egyrészt zeneileg is kiváló, másrészt a felvétel is olyan minőségű, ami már szinte szokatlannak számít rocklemezek esetében. A meghallgatás ezúttal sem okozott csalódást: Mark Knopfler gitárja szétáradt a szobában, dinamikusan, pregnánsan szólalt meg és végig uralta a zenét, mégsem vált zavaróvá vagy túlzóvá jelenléte.
Összegzés
Összességében elégedettek voltunk a Roksan Corus2 teljesítményével. Természetesen ebben az árkategóriában már bőven találunk komoly kihívókat MM vonalon is, az MC hangszedők fölényét pedig nem biztos, hogy érdemes feszegetnünk - amellett, hogy sokszor "nyűgösebbek" MM társaiknál. Igaz most nem volt lehetőségünk hasonló árú MM hangszedővel összehasonlítani a Corus2-t, eddigi tapasztalataink és emlékeink alapján mégis azt mondjuk, egy közepesnél valamivel magasabb szintű hifiláncba egyértelműen ajánlható. A tű cseréje - a már említett felépítés okán - igen egyszerű, nem igényel szakértelmet (gyakorlatot viszont igen, így, ha még sosem cseréltünk tűt lemezjátszóban, akkor lehet nem ezzel érdemes kezdenünk) és hangszedőnk élettartamát sokszorosára növelhetjük így. A 15,3 g tömegű Roksan NIMA kar ideális választás lehet hozzá, amennyiben célunk, hogy a kar semmilyen szinten ne gátolja a hangszedő kifutását. Értelemszerűen inkább erős középkategóriás lemezjátszókhoz ajánlott, egy bizonyos szint - avagy ár - felett nem csupán "illik" hanem szükséges is MC hangszedőt használnunk, míg alacsonyabb osztályokban biztosan nem tudja kifutni magát. Mindent egybevéve a Corus2-vel egy kifejezetten jó hangú MM hangszedőre tehetünk szert, ami Shibata csiszolású tűje ellenére nem túlzottan érzékeny a lemez hibáira vagy a nagyon finom beállításra - de azért egy kúpos tű egyszerűségét ne várjuk tőle.