Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Polk Audio Reserve R500 álló hangfal teszt
2022. február 7., hétfő, 12:30
Polk Audio audio hifi hangfal hangszóró Polk hangfal hifi hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Polk hangfal teszt Polk Audio hangfal Polk Audio hangfal teszt
A Polk Audio új, Reserve szériájának kettő állványos hangdoboza már a terítékünkre került, amelyek közül most az R100-hoz kanyarodunk vissza, pontosabban annak az álló változatát ismerjük meg az R500 által ismét a Home Movie segítségével, ahol az egész termékpaletta megtalálható. Karcsú, de erőteljes kisugárzású hangfal, ami a hozzá illő környezetben nagyon szépen teljesít. Elöljáróban ennyit árulunk el a Polk Audio Reserve R500-ról, és megpróbáltunk kerülni a túlzásokat...pedig kaptunk rá okot!
A Polk Audio a kecses álló modellek között is helyet foglal magának
Azért említettük meg a bevezetőnkben az R100-at, mert a Polk Audio a Reserve R500 modellben ugyanazokat a hangszórókat használja, csupán a mélyközépen dupláz, továbbá a kabinetet növelte meg jelentősen. Ezáltal persze teljesen más felhasználást kíván, és valószínű, hogy mások igényeit is hivatott kiszolgálni, de kezdjünk mindent az elején.
A Polk Audio Reserve R500 255,4x1044,5x348,8 mm-es termettel rendelkezik, ha nagyon pontosak szeretnénk lenni, és ebben benne foglaltatik a hozzá tartozó talpazat is, ami elengedhetetlen egy állványos modell esetében. Az alumínium lábak négy irányban nyúlnak ki, így adnak megfelelő stabilitást a darabonként 17,7 kg-os hangsugárzóknak. A padlózattól függően használhatjuk a gumírozott talpakat, de tüskéket is csavarozhatunk bele, mindkettő el fogja vezetni még az esetleg felmerülő káros rezonanciákat is, mindamellett, hogy mindkét variáció passzol a Reserve R500 külsejéhez, stílusához.
Ez a hangsugárzó elég kecses, csinos, de akár sportosnak is nevezhető, bár a választható fekete, barna vagy fehér szín nem az utóbbi jelzőt fogja kidomborítani. A CRC elnevezésű, középkategóriás MDF kabinet külseje ebben az esetben is egyéni felületet kapott, a megmunkálásban nem találtunk kifogásolni valót, az illesztések is rendben vannak.
A belsejében is hozzák a kistestvérekben megismert minőségi szintet, tehát a merevítésekkel és a csillapítóanyagokkal egyáltalán nem spóroltak, amire jelen esetben talán még nagyobb szükség is van, mint az állványos modellek esetében.
Amennyiben említettük a talpak közötti kimeneti szekciót, folytassuk a sort a hátulra, ezúttal az alsó szegmensbe beépített X-porttal, ami szintén egy basszreflex nyílás, viszont ez már ETF-szűrőt is tartalmaz, és a basszus stabilitásáért, pontosságáért került beépítésre. Az X-port nem is egyszerű nyílás, inkább rendszer, ami az alsó és középtartományt mentesíti a fellépő rezonanciáktól, a szűrők pedig a hangszórók torzítását csökkentik jelentősen.
Alatta már csak a szimpla csatlakozókat találjuk, tehát a Polk Audio az álló modellek esetében sem pártolja a dupla erősítést. Ezt a részünkről teljesen megértjük, hiába adott más hangsugárzók esetében a kettős csatlakozó, mi sem igazán szoktunk élni az adott lehetőséggel.
A Reserve R500 a Reserve R100-ban is használt hangszórókat alkalmazza, így legfelül található a 25 mm-es, Pinnacle gyűrűs magassugárzó, amit finomra hangolt hullámvezető övez, alatta pedig kettő darab 133 mm-es Turbine mélyközép sugárzó foglal helyet, amelyek alapanyaga a szabadalmaztatott habmag és formázott geometria keveréke. Mindkettő hangszóró konstrukcióját a Legend sorozatból merítették, ami jelenleg az amerikai cég zászlóshajó szériája, tehát igazán jó referenciának nevezhető.
A Turbine-ból ezúttal kettőt alkalmaztak, de a Reserve R500 így is két és félutasnak tekinthető, hiszen mindkét hangszóró mélyközép. A megoldás logikus, ha már a hangfal alsó része tulajdonképpen hangszóró mentes, és ide került az X-port is, a basszus pontos terjedése érdekében. Az utóbbira szükség is van, hiszen a Hi-Res tanúsítványú modell a nagyfelbontású zenei felvételek mellett a Dolby Atmos és Imax mozik nyújtotta hanghatások visszaadására is képes, és abban az esetben is rendkívül nagy jelentősége van az erő mellett a tiszta térélmény alkotásában is.
Most is kiemeljük a mellékelt védőszövetet, amiből az anyagot jelen esetben sem spórolták ki, így szinte minden külső hatástól megvédi a hangszórókat, de azok munkáját nem gátolja. Rendkívül stabil konstrukció, csak úgy simul a hangsugárzó előlapjára és az oldalsó ívekre is, sokan példát vehetnének erről a megoldásról!
Mint egy szikár, magabiztos modell a kifutón!
Igen, a Polk Reserve R500 abszolút nevezhető filigránnak, és szerintünk bármelyik színben mutatós. A fekete változatot akkor válasszuk, ha nem szeretnénk azt, hogy feltűnést keltsen, a fehér vagy dió kivitelűek viszont valódi szobadísszé varázsolják, viszont fizikumából adódóan még mindig nem válik nyomasztóvá. Feltűnő, de inkább egyszerűen szép és teljesen feleségbarát, és ezek a tényezők ugye sokunk számára mérvadók.
A hangja, hasonlóan a már megismert két állványos modelléhez hasonlóan fordítottan arányos mindehhez. Persze azt gondoltuk, hogy ha az R100 és R200 is rendesen odatette magát, egy álló változat sem fog szerénykedni. Nem is tette! Karaktere tehát nekünk már ismerős volt, viszont jóval nagyobb szuflával, és a megismertnél még nagyobb bizalommal és határozottsággal zenélt. Már az R100 sem vallott szégyent 20 nm-en, lazán betöltötte azt, egyáltalán nem erőlködött, itt viszont a megduplázott membránok, és a megnövelt doboztest még több dinamikát és erőt nyújt.
Ez már bőven szobahangerő alatt is érezhető, tehát háttérzenélésre is abszolút alkalmas, és elég alacsony érzékenységével ellentétben a teljesítményt sem falja feltétlenül, tehát 40Watt bőven elég lehet neki, de az erősítő kategóriáját megválasztva maradjunk a hozzá közel álló árfekvésben, egy 150-200 ezres integrált nem fogja belőle kihozni a tudása legjavát, ami érthető is. Ez a modell, ha már mindent megtesz azért, hogy megmutassa magát, nem szabad kispórolni előle a hosszú és széles kifutót sem, hiszen ott tudja a belé fektetett munkát méltóképpen prezentálni. A mi eddig bevált Parasound elő-végfok párosunk és csöves CD-lejátszónk tökéletesen megfelelt erre a célra, ahogyan a QED és VIABLUE kábeleink is, és természetesen a jó minőségű felvételek most is adottak voltak.
A Polk Audio Reserve sorozatának enyhén mélyebb tónusa most is jelen van, de semmilyen tolakodás vagy nehézkesség nem tapasztalható, ahogyan ráfeszülés sem. A laza szó nem megfelelő, hiszen nem veszi félvállról az előadást, inkább a nyugalom és a magabiztosság az, ami árad belőle, de az nagyon. Nem igényel sok bejáratást ahhoz, hogy ebből nagyon sokat megmutasson, ezért már a kicsomagolást követően sem okoz csalódást, de a cég ezen kategóriájába vetett filozófiáját és elképzeléseit természetesen csak idővel fogja teljesen elénk tárni, ahol bekapcsolódik a feszesség és lendület is a kellő adrenalinszint eléréséhez!
A Pinnacle gyűrűs magassugárzó itt is a legjobb formáját hozza, tehát ez egy nagyon jól eltalált választás volt a Polk részéről. Csilingel, ha kell, csak akkor válik karcossá, ha a felvételen is úgy lett rögzítve a magastartomány, de elsősorban pontossága, tisztasága és természetessége a mérvadó. A megduplázott Turbine membránok esetében a váltást szintén sikerült remekül eltalálni, hiszen mindkét tartomány teljesértékű. Hiába a már említett enyhe mélytöbblet, a közép szekció tiszta maradt, ami a zenei kíséreten is mérvadó, de a legjobban az énekhangon mutatja meg kvalitásait, ami nem csupán elvárható, vagy megfelel a kategóriájának, hanem ki is emelkedik abból. Pazar, nem vitás. Klasszikus zenén selymes és andalító, míg elektronikus daloknál a leváló részletek esetében sziporkázik. A basszus öblös és karakteres, de nem tolja túl magát, viszont képes lesújtani a nagybőgőnél vagy a doboknál, ami meglepő lehet a mindössze 133 mm-es membránoktól, de a ház merev szerkezetének, és a reflexrendszer segítségének hála teljesértékűvé képes válni.
A Marillion vonósokkal alátámasztott koncertfelvételén minden zenészt határozottan pozicionált, az énekhangot pedig kicsit kiemelte, amire a mély, tartalmas szövegek miatt szükség is van. Volt finom, és tudott tobzódni, amikor az adott dal olyan részhez érkezett, de az egésznek a varázsa volt az, ami folyamatosan és teljesen bevonzott minket az előadásba. Igazi koncert, és azon belül sejtelmes hangulatot teremtett, ami Pink Floyd-nál tovább fokozódott, főleg Sam Browne mennyei énekhangjánál kapcsoltuk ki teljesen az agyunkat. Csak úgy megjegyezzük, hogy ez, ebben a kategóriában nem várható el joggal, itt mégis megkaptuk.
A Toto későbbi korszakából való daloknál maradtunk a stúdió változatoknál, amibe a Reserve R500-nak sikerült életet varázsolnia. Valahol ez nem csoda, hiszen a zenészek is remek formában voltak - mikor nem? -, szinte lehetett látni, hogy mennyire élvezik a felvételt a stúdióban! Lendület, dinamika, határozottság, és úgy került halvány piszok Lukather húrjaira, hogy a pontosságból semmit sem veszített. Még a Megadeth zúzása sem okozott kihívást, annak ellenére, hogy a hangfal érezhetően nem feltétlenül erre a műfajra lett hangolva. Mégis beleadott mindent, a végeredmény pedig egy igazán szórakoztató, és súlyos előadás volt, tehát a rockerek sem panaszkodhatnak majd!
Középkategóriás hangfal révén persze elsősorban a minőségibb zenék és felvételek felé húzott az R500 szíve, ami nem meglepő. Tori Amosnál, Petruccianinál vagy Lussier átiratainál került a valódi komfortzónájába, ahogyan a klasszikus ívek is jobban megmutatták a tudását, mint a torzított gitárok. Nagyszerű teret és színpadot alkotott, az analógos megközelítése mégis mindvégig tapintható volt, tehát nem rajzolt plusz íveket, kerülte a felesleges és felületes megoldásokat. Nagyszerű teljesítmény ez egy olyan hangfaltól, ami szerény véleményünk szerint ma a bőven megfizethető kategóriában száll versenybe.
Megismertük a félmilliós ársáv ma kapható egyik legjobb hangfalát!
Ez a kijelentés pedig egyáltalán nem túlzás. A Polk Audio Reserve R500 által kapunk egy olyan csinos, ám hatalmas horderejű hangfalat, ami bárhol elfér és jól is mutat, nem vállalja túl magát, a kategóriájából viszont kihozza azt a maximumot, amit az amerikai tervezők elképzeltek, és nekünk, európaiaknak is nagyon tetszik. Allroundernek tekinthető, ezért az elektronikus vagy keményebb zenék kedvelői sem csalódhatnak, viszont analógos megközelítése révén a valódi hangszerek által tud kiteljesedni. A megfelelő minőségű partnereit azért mindenképpen válasszuk meg, ha mindezt élvezni szeretnénk. Iman is Bowie oldalán tudott igazán tündökölni, hiába volt önmagában is eleve egy szupermodell. Ajánlott vétel, ez nem vitatható!
