Pioneer XC-HM70 mikro hifi és S-A4SPT-PM állványos hangfal teszt

?Kis Nagy? Mikro

2012. február 15., szerda, 11:15

Pioneer XC-HM70 X-HM70 X-HM mini hifi mikro hifi hifi sztereó S-A4SPT hangfal

A Pioneer X-HM sorozatának egyik kisebb tagját nemrég sikerült bemutatnunk, most pedig egy huszárvágással következzen a legnagyobb, amelyik várhatóan minden téren sokkal többet nyújt nála.

A cég mikro rendszerei fekete és ezüst kivitelben kaphatóak, mindezek mellett DAB tuneres változatuk is létezik - amit csak az angol piacra terveztek -, a 70-esnél viszont még ezeken felül variáltak egy kicsit. A zászlóshajó ebben az esetben az XC-HM70, itt annyi a különbség, hogy nem jár hozzá hangdoboz. A Pioneer mérnökei ugyanis úgy gondolták, hogy ez már egy eléggé komoly, a kategóriáján is túlmutató összeállítás, amelyet akár házon belül, akár más márkák hangsugárzóival is lehet esetleg párosítani.

A külsőn nem változtattak semmit, az már a kistestvérnél is tökéletesen megfelelő volt. Középen van a kijelző, alatta a lemeztálca, ezeket szegélyezi a hálózati kapcsoló, az apró bemenetválasztó gomb és a hangerőtárcsa. Alul sorban az alapfunkciókat érhetjük el, amelyektől balra elhelyeztek egy USB bemenetet, valamint két kis Jacket a fejhallgatónak és hordozható lejátszónknak. Fönt egy dokkolóállomás van, amelybe az iPodunkat vagy iPhone-unkat helyezhetjük, a többi csatlakozási lehetőséget hátul találjuk. A hangsugárzó aljzat ismerős már, a változtatás annyi, hogy ezúttal nem kapunk hozzá kábelt, amiért túlságosan nem is fog fájni a szívünk. A hálózati aljzat az X-HM70 esetében fix, ami furcsa, hiszen a 20-ason cserélhető. Ebben a kategóriában persze nem fogunk helyette egy 50 000 forintos tápkábelt bekötni, csak érdekes ez a fordított mutató. A sztereó vonalbemenet elengedhetetlen, ahogyan a rádióantennáé is, de kapunk még kompozit videó és subwoofer kimenetet is, valamint egy második USB-t is, ezúttal már a WiFi-hez, ugyanis az XC-HM 70-es internet rádiók vételére is alkalmas. A Pioneer itt már a DLNA-t is beveti, aminek az a lényege, hogy a vezetékes és vezeték nélküli hálózatokon elérhető digitális tartalmak, más szórakoztató elektronikai eszközökön is elérhetőek legyenek, mindezek mellett különféle készülékek között vezeték nélküli kapcsolatot biztosít. A lejátszható formátumok listája bővült, szerepel rajta LPCM, WAV, AAC és FLAC is. Az audiószekcióban állítható a magas és a mély, van basszuskiemelés is, valamint gyári hangképek - Flat, Game, Classic, Pop, Vocal, Jazz - közül is választhatunk. A beépített erősítő ezúttal már 50 wattot nyújt csatornánként 4 ohmon, ez ebben a kategóriában abszolút korrektnek minősül, a hatása pedig reméljük érzékelhető is lesz.

A Pioneer ?nagy? mikrója az adatok alapján több formátumot ismer, van kapcsolata a nettel és a teljesítménye is több, viszont a hangminőség javulásáról nem szól a fáma. Természetesen a saját ízlésünk szerint hozzákötött dobozokkal és kábelekkel módosítható a hangkép, de bármit is használtunk, a Pioneeres íz megmaradt. Ez egyáltalán nem baj, hiszen ez a karakter a finomságról, az enyhe lekerekítésről szól, szerencsére eszünkbe sem jut az agresszív vagy nyers jelző. A teszteléshez a Pioneer S-A4SPT-PM mini monitorát használtuk, ami hangzásvilágában közel áll hozzá a cég mikro komponenséhez.

A csupán 10 cm-es mélynyomóval ellátott hagsugárzó jellegzetessége és fő erőssége az, hogy a kabinetje whiskeys hordóból készült, ezáltal nagyon merev, 84 dB-es érzékenysége ellenére a XC-HM70 mégis könnyedén meghajtotta. A csatornánkénti 50 wattnak hála, a kistestvér enyhén álmosító jellege redukálódott, sőt némi izgalom is vegyült már a hangképbe. Dizzy Gillespie SACD-jét hallgatva az izgalom és gyorsaság is szerepet kap, a formátumtól megszokott levegősség és analógosság mellett. Mark Knopfler kissé álmosító Kill to get Crimson-jával ez a rendszer sem tudott mit kezdeni. Az énekhang előrejött, tiszta is maradt mindvégig, a mélyek viszont határozottságuk ellenére elmosódtak. A Get Lucky esetében már nem csak a zene volt kellemesebb és szórakoztatóbb, hanem az előadás is. A mélyekkel ugyan még mindig akadt problémám, de már korántsem zavart annyira. Tori Amos szentimentalizmusa is jól állt az XC-HM70-esnek, főleg az újrakevert dalokkal tudott azonosulni. Szobahangerőn teljesen elégedett voltam vele, akár a teljes albumot is végig tudtam volna hallgatni. Ez nem kevés, hiszen az anyag maximálisan kihasználja a CD kapacitását. Valamivel vehemensebb popon vagy rockon is megállta a helyét a Pio, érezhetően jobban, mint a 20-as, de azért most is jelezte, hogy ne essünk túlzásokba, ha nem muszáj. Szobahangerőig itt sem mondhatok igazán rosszat, egyedül a dobok nem vágtak a mellembe, inkább csak taszítottak, mint ütöttek volna, ez pedig igencsak kellene egy ilyen jellegű zenéhez. Összetettebb szerkezetű daloknál, vagy a manapság divatossá vált túlvezérelt felvételek esetében szintén nem tolerált minden esetben, ezért ha egy Rammstein koncert előtt akarjuk a hangulatot megalapozni, akkor ne a hangerőt tekerjük fel jobban, hanem az alkohol mennyiségét növeljük még egy kicsit.

A Pioneer legnagyobb X-HM sorozatú mikrotornya nagyon kellemes jelenség, a zenék terén is azokat részesíti előnyben. A szolgáltatásainak használatát külön nem emeltem ki, hiszen azok adottak, a többi már csak rajtunk múlik. Az ára nem éri el a 100 000 forintos határt, jó hangdobozokkal és kábellel pedig még mindig 200 ezer alatt maradhatunk. Szolgáltatások, megépítés és igényesség terén ennyiért nem várhatunk többet, hangban pedig csak egy Teac referencia komponens nyújthat többet, aminek az esetében viszont a netes szolgáltatásokért sokkal többet kell fizetni. Az XC-HM70-es korrekt kis darab, teljesítménye révén pedig már nem csupán hálószobába tudjuk ajánlani. Nagyon jó hír az érdeklődőknek, hogy a már említett S-A4SPT-PM hangdobozpárért akciósan a mikro toronnyal együtt pedig csupán 185 ezret kell kifizetniük. Ilyen alkalmat vétek lenne kihagyni azoknak, akik igényes és egyéni mikrorendszerben gondolkoznak, később ugyanis nagyon bánni fogják, ha nem élnek ezzel az alkalmi lehetőséggel.