OPPO UDP-203 UHD Blu-ray lejátszó teszt

Jövőidő

2017. szeptember 6., szerda, 14:25

OPPO audio házimozi lejátszó 4K UHD Blu-ray OPPO lejátszó Blu-ray lejátszó lejátszó teszt OPPO teszt Blu-ray lejátszó teszt OPPO lejátszó teszt OPPO Blu-ray teszt OPPO Blu-ray lejátszó

Bár a 4K felbontású műsoranyagok dömpingjére még várni kell, de az OPPO is elérkezettnek látta az időt választékának bővítésére. Tavaly év vége felé jelentek meg a kínálatában az UHD Blu-ray lemezek lejátszására alkalmas univerzális eszközök, amelyek nem csak felkonvertálják a forrásjelet, hanem natív 4K felbontású tartalmat játszanak le USB háttértárról, hálózatról és természetesen optikai lemezekről.

UHD Blu-ray formátum, és minden, ami előtte volt

Az Ultra HD korszakról - főleg hazai körülmények között - még csak inkább jövő, mint jelen időben beszélhetünk. Televíziókból már elég szépen alakul a választék, de azt még nem mondhatnánk, hogy az UHD Blu-ray filmek ellepték volna a lemezboltok polcait. A gyártók mindenesetre látnak fantáziát a lejátszó készülékekben, az OPPO kínálatában ráadásul kettő is szerepel, az UDP-205 és jelenlegi tesztalanyunk, az UDP-203. Párosuk közül ez utóbbi a kedvezőbb árú, de senki ne egy "olcsósított" termékre gondoljon, az OPPO-tól megszokott és elvárható magas színvonalú készülékről van szó.

Igényessége már kicsomagoláskor, az első kézbevételkor kitűnik. A masszív fém készülékház, a szálcsiszolt alumínium előlap a maga letisztult formavilágával kellemes látványt nyújt. Semmi lifestyle dizájnkodás, hanem klasszikus megjelenés: 43 cm szélességű fekete téglatest, ezüstös, korong alakú tappancsokon. A frontoldal nincs hivalkodóan telegravírozva a készülék tudását jelző logókkal (pedig lenne mit felsorolni), a lemeztálcán elhelyezett UHD feliraton kívül semmi nem utal a karosszéria alatt rejtőző tudásra. A korábbi modellre, a BDP-103-ra visszaemlékezve már ismerősek a kereszt alakban elhelyezett lemezvezérlő gombok.

Az UDP-203 univerzális lejátszóhoz illően a 4K/UHD Blu-ray lemezek mellett képes az összes korábbi szabványú optikai korong lejátszására. Ez nem csak a CD, DVD és Blu-ray lemezeket jelenti, hanem a DVD-Audio-t és az SACD-t is. Sőt megbirkózik az olyan - gyakorlatilag kihaltnak tekinthető - formátumokkal is, mint a Kodak Picture CD vagy Video CD. Így bármilyen régről származó és változatos lemezgyűjteményünk legyen is otthon, az UDP-203 egymaga képes megjeleníteni/megszólaltatni azt. (Csak zárójelben: úgy néz ki, hiába a küzdelem a 4K és az UHD felbontás műszaki szempontok szerinti szakszerű megkülönböztetésére, ez a csata elveszett. A marketing és piaci szempontok miatt ez a két fogalom visszavonhatatlanul összemosódott. Az OPPO is felváltva használja őket a maximálisan 3840 x 2160 pixel megjelenítésére képes UDP-203 ismertetésekor, és a Blu-ray filmek tokjának fejlécében is 4K/UHD megjelölés szerepel). Tesztalanyunk hálózati képességekkel is rendelkezik, elérhetők vele a helyi hálózaton NAS-on vagy PC-n megosztott állományok.

Hang és kép

A hangdekódolást egy 8 csatornás, 32 bites, AKM gyártmányú AK4458VN DAC végzi. Ennek köszönhetőn a más márkájú erősítők, illetve lejátszók többségétől eltérően nem csupán 24 bites felbontásig kezeli a zenei állományokat, hanem lejátssza a 192 kHz/32 bit formátumú fájlokat is, valamint az 5,56 MHz mintavételezésű DSD állományokat. Blu-ray filmek hangsávjainál pedig támogatottak a térhatású Dolby Atmos és DTS:X formátumok.

A lényeg természetesen a videó feldolgozás, ezen a téren szintén kiválóan teljesít az OPPO. A rendszer lelke a négymagos MediaTek OP8591 SoC (System-on-Chip). Az OPPO lejátssza a natív 4K videó tartalmakat, illetve felkonvertálja az ennél kisebb felbontású anyagokat. Megbirkózik bármilyen jelenleg elterjedt képfrissítéssel, mint a 4K@60p, 4K@50p, 4K@30p és 4K@24p. Támogatja a HEVC, H.264, VP9 4K és Hi10P formátumokat. Nem csak a 8 bites színmélységet kezeli, hanem a 10 bites HDR-t, illetve a legfrissebb firmware installálása után a 12 bites Dolby Vision-t is. Régebbi típusú kijelző használata estén viszont képes HDR-ből SDR formátumra konvertálni a megjelenítendő műsoranyagot. Egyaránt kezeli a 4:4:4 tömörítetlen, illetve a 4:2:2 és 4:2:0 tömörített szín mintavételezést.

Kifogásunk egyedül a hálózati tartalomelérés terén lehet. Helyi hálózatra csatlakoztatva a készülék hozzáférhet a NAS-on vagy PC-n található megosztott állományokhoz, viszont internetes online tartalomszolgáltatók kliens programjaival (pl. Youtube, Netflix, Spotify stb.) nem rendelkezik. A hátoldali HDMI bemenet segítségével azonban kiküszöbölhető ez a hiányosság, oda csatlakoztatható egy streamelési funkciókkal rendelkező további eszköz. Az UDP-203 a HDMI bemenetére érkező forrásjelet az optikai korongon levő, vagy az USB háttértárról érkező többi műsoranyaghoz hasonlóan UHD-ra tudja konvertálni.

Ki- és bemeneti csatlakozókkal jócskán ellátták a lejátszót. A frontoldalon ugyan csak egyetlen USB 2.0 aljzat várja a külső háttértárat, a hátlapon viszont annál bőségesebb a választék. Található itt két további (ráadásul 3.0) USB, melyek nem csak memóriakulcsot, hanem külső HDD-t is fogadnak. A helyi hálózatot Gigabites LAN aljzat segítségével lehet elérni. Annak ellenére, hogy a hátlapon nem találni WLAN antennát, a WiFi kapcsolódás is lehetséges. A teszt alatt egy 802.11n szabvány szerint kommunikáló routerhez csatlakoztunk, és akadozástól mentes, stabil átvitelt tapasztaltunk. Az analóg hangkimenet is igényesen lett megoldva, nem csak a sztereóra lekevert jelet kapjuk meg egy RCA pároson, hanem mind a 7.1 csatorna rendelkezésre áll. A három HDMI aljzatból kettő kimenet, de ez nem az erősítőknél szokásos párhuzamos (TV és projektor) képmegjelenítés miatt van. A fő kimenet 2.0 verzió számú, és teljes körű UHD kompatibilitást biztosít. A másodlagos 1.4 verziójú, és csak audió kimenetként szolgál. Ez egyrészt akkor lehet hasznos, ha UHD tartalmat szeretnénk nézni, de régebbi típusú erősítővel rendelkezünk, amely nem UHD kompatibilis, nem engedi át magán az olyan jelet. Így a fő kimenet közvetlenül csatlakozhat egy Ultra HD kijelzőhöz, a hangkimenet pedig az erősítőhöz. Másrészt az igényes audiofil/videofil felhasználók is szívesen használják ezt a megoldást, mert minél rövidebb jelutakon, minél kevesebb elektronikán átvezetve közlekedik a szétválasztott - és így egymást nem zavaró - hang és képi információ, az annál előnyösebb a hallható/látható végeredmény szempontjából. Így rendelkezzünk bármilyen jó minőségű erősítővel is, praktikus a lejátszóból közvetlenül a kijelzőre küldeni a videojelet, és csak a különálló hangkimenetet bekötni az erősítőbe. A HDMI bemenet a már említett online tartalomelérés miatt szükséges. A rendszerintegrációt az RS-232C port teszi lehetővé. Más készülékekkel való kommunikációt a trigger ki- és bemenet, valamint egy infravörös vevő segíti.

Üzembe helyezés, kép és hangminőség

Az elmúlt időszakban már teljesen hozzászoktunk ahhoz, hogy az új készülékek első bekapcsolásakor rögtön kapunk egy felhívást az aktuális firmware letöltésére. Nem volt ez másképp az OPPO esetében sem. Ráadásul kétszer is végre kellett hajtani a műveletet, mert a gyárilag szállított firmware verzióra még nem a legfrissebb változat töltődött le. Először az utolsó előtti verzióra upgradelt az UDP-203, majd ennek sikeres végrehajtása után jött a következő felhívás, a következő letöltés, és így kapta meg a lejátszó a végleges firmware-t.

Ezt a kis türelemjátékot követően már semmi akadálya nem volt a használatba vételnek. Bekapcsolás után hamar (kb. 10 mp alatt) üzemkész állapotba kerül a lejátszó, a lemezek beolvasása is gyors (kb. 5-6 mp Blu-ray esetén). Menürendszere logikus, jól áttekinthető, a vízszintesen elhelyezett ikonok között egyszerűen lehet navigálni. Grafikája jól kidolgozott, hűvös, kékes-zöldes színvilágú, az egyes főmenükhöz látványos - kissé hatásvadász - háttérképek tartoznak. A rendszerbeállítások között a képjellemzőket széles körűen lehet állítgatni, de óvatosan kell bánni az egyes paraméterekkel. Módosítható többek között a színek telítettsége, a színárnyalat, fényerő, kontraszt, stb. A gyári alapbeállítások megfelelőnek tűntek, az első kettőn nem is nagyon érdemes változtatni egy jól konfigurált megjelenítő használatakor, a másik kettőt pedig inkább csak a környezeti megvilágítás függvényében célszerű korrigálni.

A távirányító kissé súlyos, megtermett jószág, műanyag burkolata a készülék frontoldalának szálcsiszolt felületével harmonizál. Gombjai háttérvilágítást kaptak, aminek a praktikussága elvitathatatlan, főleg esti mozizáskor. A világítás érdekes megoldásként nem az egyes gombok lenyomására aktiválódik, hanem mozgásérzékelő funkcióval, már a távvezérlő kézbevételekor. Ez azonban annyira érzékeny, hogy a létező legkisebb rezdülésre is reagál, akkor is, ha az asztalon nyugszik, és csak mellé tesszük a házimozi erősítő távirányítóját.

A Dolby Atmos hangsávos John Wick hangjába és képébe nem tudtunk belekötni. Élénk, ragyogó színeket és precízen kidolgozott hanghatásokat tapasztaltunk. A kép erőteljessége ellenére sem volt túltelített, ha a jelenet úgy kívánta (esőben játszódó temetői epizód), akkor kellően visszafogott, borongós színvilágot hozott létre. A szórakozóhely fürdőjében a hangkörnyezet nem tagolatlan masszaként ömlött ránk, hanem minden apró mozzanatnak megvolt a pontos pozíciója és időzítése. A pisztolylövések hatásra összeomló üvegtáblák csörömpölése élesen, kíméletlen valószerűséggel vált le a hangfalakról. Ugyanakkor az orosz maffiavezér csendes, "oktató jellegű" monológjánál a nyugtalanító és vészjósló tartalom ellenpontozásaként remekül visszaadta a színész kellemes és barátságos orgánumát.

Különböző kódolású (H.264, HEVC) és bitrátájú 4K-s mintákkal is próbára tettük, az OPPO akadás nélkül jelenítette meg mindegyiket. A mozgás folyamatossága és a színvilág egyaránt kifogástalannak tűnt. Itt is tanúi lehettünk az impozánsan látványos, de túltelítettségtől mentes színkezelésnek. Talán a készülék markáns fizikai megjelenése is befolyásolta értékítéletünket, de végig éreztük azt a magabiztos könnyedséget, hogy számára nem leküzdendő munka, hanem egyszerű rutinfeladat bármilyen fájl dekódolása.

Zenei állományok terén ugyancsak változatos formátumokkal nyúztuk a készüléket: CD és SACD lemezekkel, USB háttértárról pedig FLAC és DSD fájlokkal, köztük a norvég 2L Records kiadó különböző bitfelbontású/mintavételezésű teszt állományaival. Mindvégig nyitottság és neutralizmus jellemezte, pl. Allan Taylor: Colour to the Moon számát rendkívüli transzparenciával adta elő. Mind a gitár, mind az ének könnyed eleganciával, tapinthatóan jelent meg a hangdobozok közötti térben. Rockzenén ugyanakkor nem finomkodott, a kendőzetlenül nyers hangzás és a széles dinamika párosa élvezetes előadást nyújtott. Ezzel együtt nehéz körülírni a hangkarakterét, pont a semlegessége miatt. Ahogy egy remek készülékhez illik, nem a saját egyéniségét próbálta ráerőltetni az előadásra. Meghallgattuk több erősítővel (Denon, Yamaha), több hangfalszettel (Bowers & Wilkins, DALI, ELAC) és egy kicsit mindig más jellegű volt a hallható végeredmény. Ez olyan szempontból az OPPO dicséretére szolgál, hogy nem formálja, hanem csupán közvetíti az előadás anyagát a forrásállománytól az erősítőig. Neutralitása nem teszi sterillé a zenét, nem kilúgozza, hanem eredeti állapotában reprodukálja.

Összegzés

Korábbi tesztjeinkben többször használtuk már a jövő biztos jelzőt a meghallgatott készülékekre. Maximálisan igaz ez az OPPO UDP-203 esetén is. Aki az UHD korszakban is optikai korongokon szeretné bővíteni filmgyűjteményét, a zenei és mozis élményéhez hozzátartozik a lemeznek a tokból való kivétele, majd a látvány, ahogyan a lejátszó halk surrogással elnyeli azt, annak remek választás lehet ez az univerzális lejátszó. Az egyetlen "rossz hír", hogy viszonylag nívós (és emiatt drága) komponensekkel kell körbeépíteni, hogy ki is tudjuk élvezni az általa nyújtott minőséget, de a 4K/UHD Blu-ray filmek nem is az alapszintű házimozizásról szólnak. Kép és hangalkotás terén magabiztosan hozza az elmúlt években megszokott OPPO minőséget. Tudáshoz képest rendkívül korrekt árú készülékről van szó, amely a jövőben egyre jobban terjedő natív UHD tartalmak miatt egyre jobban kihasználható lesz.

1 2

Következő oldal >