OPPO PM-3 mobil fejhallgató teszt

2015. június 17., szerda, 13:55

OPPO audio hifi high end fejhallgató PM-3 hifi fejhallgató OPPO fejhallgató síkmágneses hangszóró high end fejhallgató fejhallgató teszt hifi fejhallgató teszt

Az OPPO nehéz feladatra vállalkozott, amikor megterveztek egy olyan egzotikus technológiára épített utcai fejhallgatót, ami okkal volt eddig az otthoni négy fal közé szorítva. Vajon megismétlik a 2014-es sikerüket, vagy ezúttal felsülnek a nagy feladattal?

A 2014-es év legnagyobb meglepetése az OPPO PM-1 volt. Egyrészt, mert lényegében senki nem számított rá, hogy a Blu-ray lejátszók után egy merész fejhallgatóval áll elő a gyártó, másrészt arra sem számítottunk, hogy az elkészült termék ennyire jó lesz. Most 2015 van és az OPPO azt állítja, hogy a kisebb és lényegesen olcsóbb PM-3 ugyancsak nagyon jól szól, akár telefonnal, vagy hordozható lejátszóval használva is. Pedig Ők is beismerik, hogy a síkmágneses hangszórókkal ez nagyon nehéz feladat. No és akkor még a sok neodímium mágnes súlyáról nem is beszéltünk!

Szerencsére, a PM-3 már megérkezett a hazai márkaképviselethez, akik nekünk is kölcsönadtak egy példányt, egy közel 5 hetes tesztre! Így sok meghallgatás után, mi is magabiztosabban jelenthetjük ki, hogy? No de ne szaladjunk ennyire előre!

Lássuk mi van a dobozban?

Egy doboz van a dobozban és abban is egy doboz van. Pontosabban pár kisebb dobozka a különböző kábelekkel és egy félkemény tok a fejhallgatónak, ami farmeranyag-szerű bevonatot kapott. Szép és jó, de stílusában nem illeszkedik tökéletesen a fejhallgatóhoz. Biztos, hogy a napi használatot ez a felület jól tűri, de egy határozott, fekete vagy fehér színű tok jobban illene a PM-3-hoz. Igen, tudjuk, hogy a fehér hamar összekoszolódna. A lényeg mégsem ez, hanem amit a csomagolás magában rejteget.

Amint kézbe vesszük a PM-3-at, azonnal érezzük, hogy a fotók által sugallt minőség nem puszta ígéret. A nyersanyagok és a megmunkálás is fantasztikusak. A kábel, vagyis kábelek minősége is példásan jó. Lágy, kellemes tapintású és aránylag vastag. Igen, a fejhallgatóhoz több kábel is jár! Külön az Apple termékekhez, az Android telefonokhoz és külön egy szimpla, mikrofon és gomb nélküli darab, no meg egy 3,5 mm-6,3 mm adapter dugó. Persze biztos sokan vesznek majd extra madzagot a jobb hangért.

Komfortos?

Igen. Bár a füleinken támaszkodik a párnája, az OPPO PM-3 kényelmes, könnyen viselhető. Nem olyan könnyű, mint némelyik felsőkategóriás Sony vagy Sennheiser, de a síkmágneses kialakítás miatt ezzel számolni kell. A PM-3 súlya éppen csak átlagos, de viselve ez cseppet sem zavar, mert mind a pánt, mind a fülpárna nagyon puha! Nem okozott gondot 3 óra folyamatos használat sem! Sőt, inkább levenni nehéz, mert a kis OPPO nagyon jól szól!

Gyors meghallgatás a kicsomagolás után

Az OPPO PM-3 érkezése előtt a Sony MDR-1DAC volt terítéken, így a frissen kibontott, még érintetlen fejhallgatót is elsőként ezzel hasonlítottuk össze. Az eredmény: parádés győzelem az OPPO részéről. A civilizált mélytartomány és az élénk, részletekkel teli közép- és magastartomány miatt szinte megszállottan kezdtük újrahallgatni sok, már jól ismert lemezt! Mindezt egy frissen kibontott, bejáratatlan fejhallgatóval!

Az igazi teszt

A valódi teszt csak két héttel a kicsomagolás után kezdődött. Így közel 200 óra jutott a rendszer bejáratására.

Ahogyan a kicsomagolás napján, úgy a bejáratás után is az első élmény a vágy volt. A fejhallgatót felvéve hatalmas étvágya támad az embernek a zenére. Minél több dalt hallgatunk meg rajta, annál többet akarunk még. Ez nem azt jelenti, hogy a PM-3 hangja tökéletes, csak azt, hogy nagyon jó.

A teszt első szakaszában a Cambridge Audio DacMagic Plus-t használtuk, számítógéppel és CD-lejátszóval.

Már az első zeneszámok között, Marvin Gaye ? What?s Going On című dalával érezhető volt, hogy a PM-3 nem nyitja tágasra a teret, ezért egy kicsit tömött. Mégis magával ragad és könnyedén ringat. Később Deborah Henson ? Tiger dance-e alatt a szívünk is pörögni, táncolni kezdett és egy cseppnyi magamutogatással is, de a produkció elbűvölt. Hiába a zárt karakter, Astrud Gilberto dalai szinte repülnek, a megszokottnál élénkebbek, dinamikusabbak. A tesztrutin állandó darabjai, Livingstone Taylor felvételeivel jöttek, és érdekes módon, velük nem hiányzott a korábban emlegetett nyitottság és térérzet. Ezek így is élvezetesek. Talán megszoktuk a PM-3 karakterét?

Az teszt első szakasza után, Kari Bremnes és Deborah Henson felvételei egyértelmű nyertesei a pörgős, dinamikus karakternek. Mellesleg, az oly sokszor meghallgatott Elvis féle Fever-nek is jól áll a PM-3 stílusa.

Egy kis Rock?

Miért is ne?! Marilyn Manson elemében van, a Red Hot Chili Peppers pörög, a gitárok közvetlenek, talán túlzottan is, a dob megfelelő, az énekhang pattogós. Az Aerosmith dalaihoz érve a Dream On kevésbé működött, az Amazing viszont hatalmasat szólt.

2015-öt írunk, szóval?

Meghallgattunk frissebb felvételekkel is a kis fejhallgatót. Robin Thicke és Pharrell Blurred Lines című száma nagyot szakított a 2013-as évben, majd szép summával gazdagította Marvin Gaye örököseinek számláját. Na de most nem a plágium per miatt került elő a dal, hanem azért, mert az élvezetes. Az OPPO tolmácsolásában ez a felvétel egyszerre szórakoztató, pattogós és érdekes. Komolyan! Ez nem egy rossz dal! Nicky Romeo & Nervo ? Like Home című muzsikája valóságos tűzijáték a füleink között. Az OPPO hatalmas műsort csinál a felvételből és bár a térérzet szűkös, a dinamika felkavaró. A merész és provokatív M.I.A. ? Bad Girls című dala bebizonyítja, hogy a fejhallgató képes egészen alacsony frekvenciákat is megszólaltatni. Majd jött a Gnars Barkley ? Crazy ami pár éve szinte a csapból is folyt és bár a dal jó, a felvétel silány, ezt az OPPO megmutatta. Lépünk is tovább! Szerencsére itt van nekünk Lykke Li pár lemeze is! Tény, hogy a dinamika itt is rommá van préselve, de a hangszerelés néha egészen szép, részlet gazdag és ezért már elismerés jár! Persze az OPPO-nak is. Az igazi döbbenetet mégsem az amúgy általánosan elismert tehetségű svéd énekesnő hozta, hanem a dél-afrikai Die Antwoord, akiknek a legtöbb felvétele egészen elviselhetően szól és ilyen értelemben élvezetes is. Igen, merítésünknek alighanem Ők a legmegosztóbb szereplői. A dalszövegeiket nem szeretnénk taglalni?

A frissebb dalok között még említésre méltó volt a Metronomy ? The Look című, amiben a szintetizátor varázslatos volt. Végre nem csak a kompozíció, de a felhasznált alkotóelemek is élvezetesek voltak! Egyebek között meghallgattunk még pár Galantis, Miike Snow és Lana Del Rey dalt is és az összkép változatlanul azt mutatta, hogy a fejhallgató energikus, de nem goromba, így a könnyűzene jelzővel illetett hanganyagokkal jól érzi magát. A modern tesztanyagok között, a Moderat és a Gesaffelstein felvételei ? nem meglepő módon - elemükben voltak az OPPO fejhallgatójában.

Akár tetszik akár nem, nem fogjuk leszólni a mai előadók munkásságát! Inkább drukkolunk nekik, hogy lehetőségük legyen olyasfajta művészi kiteljesedésre, mint azoknak, akik évtizedekkel előttük zenéltek és persze drukkolunk, hogy a dinamika háború ne rombolja le a lemezeik hangminőségét!

Mi lenne ha telefonról?...

Az OPPO PM-3 utcai fejhallgató, amit úgy terveztek, hogy a telefonok és hordozható lejátszók szerényebb erősítője is elég legyen neki. Tehát nem hagyhattuk ki a Wolfson chipes telefonos próbát. Az első belehallgatás persze kikapcsolt hangszínbeállításokkal történt, bár ez nem szokott igazán beválni. Most is így történt. A Samsung S4 sajnos kéri, sőt követeli a Tone bekapcsolását. Ettől azonban a fejhallgató életre kelt: élénk, erővel teli, pörgős volt. Útra éppen jó. A korábban tesztelt Sony fejhallgatónál kicsit lassabb, de nagyságrendekkel kiegyensúlyozottabb.

HA-2 életem volna?

A telefonos meghallgatás nem hozott ki mindent a fejhallgatóból, de semmi gond! Itt van a HA-2 ami önmagában is érdekes tesztalany, hiszen eszelősen sokoldalú! Most viszont csak a hangja miatt használjuk, Android-os telefonra kötve, USB-n keresztül, vagyis külső DAC-ként. A hang? Nagyságrendekkel jobb! Záporozhatnak a közhelyek, hogy mennyire zenei, hiszen ez az igazság. Kaméleonként válik a könnyűzene élettel teli nagykövetévé, majd elmélyült, telt színekben és finom tónusokban gazdag közvetítője lesz a jazznek.

Elvis Fever című dalával egészséges gyorsaság és feszültség vegyül a határozott, színes hangba. A Dave Brubeck féle Take Five alatt a hang meleg, mintha a naplemente utáni, halványuló fényekben fürdőzne. A térérzete azonban nem eléggé kiterjedt. A Venice Baroque Orchestra remek Vivaldi felvétele, a lélekrabló zsenialitású hegedű, sajnos a tér hiányának áldozata lett. Egyértelmű, hogy a beépített hangszóró felületét még remek hang hagyja el, de valahol a fejhallgatóban a dolgok összezavarodnak.

A folytatásban jött Astrud Gilberto, Henri Mancini és Deborah Henson, akik a maguk módján mind-mind javítottak a korábbi élményen. Bár Deborah felvétele alatt ismét örültünk volna egy kicsivel tágasabb, levegősebb térnek. Kari Bremnes ? A Lover in Berlin című dala nagyon jól szerepelt a kis fejhallgatón, bár a térérzet hiánya itt is megmutatkozott. Majd jött Jennifer Warnes és Way Down Deep, ami a basszusaival bámulatos volt! Stabil, megfogott mélyeket kaptunk. Bár néha úgy tűnt, a mélyek ki-kiharapnak egy picit az énekből, de az összhatás így is remek volt!

Műfajt váltva, jött a Queen több felvétele és vele az élmények sokasága. A fejhallgató tere továbbra is szűkös, de a hallottakba így is roppant nehéz belekötni. A dinamika teljesen elsodort. A Doobie Brothers néhány felvételét megkóstolva is vidáman vigyorogtunk. A New Order, a Pet Shop Boys, Belinda Carlisle, az A-ha, a Depeche Mode, az Everything but the Girl, mind-mind a fejünkre ragasztották az OPPO PM-3-at. Igen, egyre mélyebbre süppedünk a fotelben és a zenében!

Ahogyan azt már a teszt elején is emlegettük, ez a fejhallgató hamar rávett minket, hogy rengeteg, 20-25 évvel ezelőtti slágert újrahallgassunk. Érdemes volt! Bár néha, mint például a The Cars ? Drive című dalánál, a hang tónusa túlzottan sötétnek tűnt. A szokatlan, dinamikából és nyugalomból gyúrt hangzás sok ismerős felvételt tett ismét izgalmassá. A Talk Talk, a Jam & Spoon, Don Henley, a Joy Division mind egy-egy zavarba ejtő időutazásként működtek.

Friss, könnyűzene (milyen rettenetes dolog beskatulyázni a zenét?)

Lana Del Rey zseniális és veszedelmes, szinte lehetetlen tovább lépni rajta. Amikor mégis sikerül, jön Amy Winehouse és Ő is magával ragad. Ezek után talán mondani sem kell, hogy a Die Antwoord, a Galantis, a Moderat, Nicky Romeo & Nervo, a Royksopp, a Gesaffelstein mind nagyot zúztak. A csúcspont azonban a Metronomy ? The Look című dala volt, aminek a steril, közvetlen hangja pillanatok alatt beszippant a maga kis csavarodott világába.

Itt jött el az idő, hogy befejezzük. Nem azért, mert nem tudnánk folytatni, hanem mert nincs miért. Leírhatjuk még ezerszer és ezerféleképp, hogy a PM-3 hangja meleg, de részletező, a tere szűkös, az előadása mégis magával ragadó. Ez azonban már nem a fejhallgatóról szólna, hanem arról, mennyire élvezzük azt!

A nagy kérdés: kellene?

Fogalmazzunk úgy, hogy nehéz volt visszaadni! Önmagában is nagy élmény a PM-3, de akkor lett az igazi, amikor a HA-2 erősítővel hajtottuk meg. Mindezek mellett, a szűkös tér, az utcai használathoz igazított karakter miatt egyértelmű, hogy más, mint a PM-1. Vagyis, ha a PM-1 vagy PM-2 hangja, ami igazán tetszik és otthonra kell egy fejhallgató, akkor a PM-3 kompromisszum. Azoknak, akik a PM-3 hangjába beleszeretnek, lehet hogy a nagyobb modellel nem éreznének ugyanígy.

Ítélet

Az OPPO legkisebb fejhallgatója sokat elmond, nem csak önmagáról, de a mögötte álló gyártóról is. A felhasznált anyagok és az építési minőség is példásak. A síkmágneses hangszóró továbbra is érdekes, vonzó koncepció, amire érdemes költeni. Ugyanakkor az utcai használatra is tervezett, a külvilágtól elzáró fejhallgató a térrel szűkösen bánik. Bár az igazi tesztet hosszas bejáratás előzte meg, a rendszer nem nyílt ki ?teljesen?. Az OPPO már rengeteget tud a technológiáról és a gyártásról, de a zenerajongók szívéhez vezető útról talán mást vall, mint mi itt, az AV-Online szerkesztőségében. Ennek ellenére, kellene!

1 2

Következő oldal >