Norma Audio REVO IPA-140 integrált sztereó erősítő teszt

2021. december 22., szerda, 10:40

Norma audio hifi erősítő sztereó high end hifi erősítő sztereó erősítő Norma erősítő erősítő teszt high end erősítő high end hifi hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt high end erősítő teszt

Nagy tisztelői vagyunk az itáliai gasztronómiának, divatnak, és autóiparnak, még az olasz futball sem áll távol tőlünk, de a Norma Audio székhelye, Cremona, a zene és a kézműves gondossággal készített high end audio termékek otthona is. Koncentráljunk a zenére - a Norma REVO IPA-140 integrált erősítő is ezt teszi!

Szerencsére nemcsak negatív sztereotípiák léteznek. Itália a művészetek, ezen belül az építészet, festészet, szobrászat és a zene területén egyaránt a pozitív példák révén került a köztudatba, de a zene reprodukálását magas színvonalon megvalósítani képes audio eszközök gyártói közül is számos vállalatnak ad otthont. Közülük egy cremonai manufaktúra, a Norma Audio kézműves műhelyéből származó REVO IPA-140 integrált sztereó erősítőt teszteltük.

Figyelmes olvasóink emlékeznek rá, hogy ez az erősítő már járt az AV-Online szerkesztőségében, a gyártó azonban időközben módosításokat végzett az IPA-140-en és azóta a Norma új hazai importőrhöz került - ez adja tesztünk aktualitását. Azonnal némi magyarázattal kell kezdenünk, ugyanis a változtatások pontos mibenlétéről nem kaptunk információt és a típusszám sem tartalmaz MK V vagy más jelzést - ez volt a gyártó döntése, noha a jelenlegi IPA-140 generáció már az ötödik. A Norma-ra sohasem volt jellemző a modellek rövid idő utáni kivezetése, berendezéseik mindig hosszú évekig maradnak gyártásban és nem történt ez másként az IPA-140 esetében sem, arra hivatkozva, hogy jobb folyamatosan kisebb fejlesztéseket bevezetni, mint kétévente (vagy hamarabb) kiadni egy új modellt.

Belső és külső tulajdonságok, csatlakozók

A Norma REVO IPA-140 mögött Enrico Rossi áll vezető tervezőként, a fejlesztés során igyekezett minimalizálni a kompromisszumokat. Egy duál monó kialakítású, AB osztályú integrált sztereó erősítőt alkottak, amelynek teljesítménye 8 Ohm-on 2x140 Watt, 4 Ohm-on 2x280 W, tömege 25 kg. A hatalmas kimenő teljesítmény és a stabilitás révén nehezebben hajtható hangsugárzók kezelésére is képes. A belső kivitelezést a technikai kifinomultság jellemzi: saját fejlesztésű áramköröket, szabályozott, nagysebességű, nagyáramú, 12 tagból álló MOSFET tápegységet (a kimeneti csúcsáram 150 A, a névleges teljesítménykezelési képesség 1500 W, a szűrési kapacitás 70000 mF), és a rendelkezésre álló legjobb anyagokat használták. A frekvencia-átvitel 0,1 Hz-től indul és magasabb, mint 2 MHz! (-3 dB). A kiterjedt frekvencia-átvitel miatt az áramkör gyakorlatilag egészen a magas frekvenciákig lineárisan működik és sokkal kevésbé érzékeny az intermodulációs hatásokra és a hálózatból származó zavarokra. Az IPA-140 egy extrém alacsony zajszintű konstrukció, rövid jelutakkal, kábelmentes jelfolyammal, amelyben oldalanként 6 db nagyáramú MOSFET és dupla, kifejezetten audio alkalmazásokhoz tervezett 400 VA toroid transzformátor dolgozik, a trafó alacsony szórású, alacsony mechanikai zajú, nagy permeabilitású mágneses magjának kimeneti impedanciája alacsony.

A készülék nemcsak az egyébként a szem elől elzárt belsőt, hanem a külsőt illetően is magán hordozza a cremonai manufaktúra kézjegyét: külső kialakítása a gyártó szerint a forma és a funkció, a technológia és az esztétika szintézisét fejezi ki. Ezüst vagy fekete színben kapható, de a belső váz, a hűtőbordák és a hátlap minden esetben fekete. A kivitel valóban példás, az illesztések pontosak, a nem mágnesezhető, szálcsiszolt, CNC marással készült masszív tömör alumíniumból készült készülékház pedig csak a lehető legszükségesebb mértékben egyenes vonalvezetésű. A hűtőbordákat elegánsan rejtették el az erősítő alaplapja és a fedőlapja közé - mondhatni nem engedték, hogy ezek a pusztán funkcionalitásukat ellátni hivatott elemek elrontsák a formatervet, így a kontúrok mentén szép ívek teszik egyedivé a megjelenést. A nagyméretű hangerő gomb krómozott kialakítása kicsit idejétmúlt és lekerekített formája ellenére valamelyest megtöri az előlap puritán egységét, de ennek megítélése ízlés dolga.

A távvezérlő minősége és annak kivitele összhangban van a készülékkel, azonos anyaghasználat jellemzi és kétfokozatú hangerőszabályzást - finom és gyors - tesz lehetővé. A bemenetválasztást zárt és nagyon hosszú élettartamú arany/palládium relék végzik, a bemeneti/kimeneti csatlakozók testre szabhatóak. Az erősítő opcionálisan duál monó MM/MC phono fokozattal (két kártya külön a két csatorna számára) és AKM 4391 D/A konverteren alapuló USB bemenettel is rendelhető.

Az előlap letisztultságát mi sem mutatja jobban, mint hogy azon a középre pozícionált hangerő gombon kívül csak az annak bal oldalán lévő infra érzékelő, illetve a jobb oldalán található bekapcsoló gomb foglal helyet, amelyet csak egy ízléses LED sor egészít ki, ez jelzi vissza az erősítő státuszát, illetve az aktív bemenetet.

A hátlap kialakításában visszaköszön a duál monó felépítés (hiszen lényegében közös házba épített monoblokkokról van szó) a középre pozícionált IEC aljzat és be/kikapcsoló gomb két oldalán helyezkednek el a csatlakozók, név és szám szerint egy pár XLR és 4 pár tömör kialakítású, aranyozott RCA, alattuk pedig a hangszóró aljzatok. Az opcionális USB aljzat a hátlap közepén található.

Mivel az IPA-140 áramköre nem szimmetrikus, a fejlesztői ajánlás az, hogy a vele elérhető legjobb hangminőség érdekében ne használjuk a kizárólag kényelmi szempontokat szolgáló XLR bemenetet, mivel az egy INA134 műveleti erősítővel szerelt szimmetrizáló áramkör révén működik. A 2. és 3. bemenet átállítható - egy kimenetként, egy pedig bemenetként az előerősítő szekció megkerüléséhez - a legközvetlenebb jumper mentes bemenet ennek értelmében tehát a negyedik. Ugyanakkor a 3. bemenetet lehet például "közvetlen"-re konfigurálni és így egy másik előfokkal, például házimozi erősítővel használni a Norma végfokát, a 2. bemenet pedig átkonfigurálható akár kimenetté is, például egy aktív szubláda számára. A legfontosabb tudnivaló tehát, hogy ha a Normát "klasszikus" integrált erősítőként szeretnénk működtetni, mint például a mi esetünkben egy CD-játszóval, akkor a 4. bemenetet kell/javasolt használni, lévén, hogy az az első, amelyiknél nincs semmilyen jumper a jelútban. Mi is így tettünk, a gyártói ajánlást követve RCA összekötő kábellel csatlakoztattuk a meghallgatáshoz a forgalmazó által rendelkezésünkre bocsájtott Norma REVO DS-1 CD lejátszót, így az IPA-140 mondhatni testvérközösségben muzsikált a hozzá kivitelét és hangkarakterét tekintve is illeszkedő forráskészülék révén.

Tesztkörnyezet, meghallgatás

Norma REVO DS-1 DAC és CD lejátszó, Bowers & Wilkins 804 D4 hangsugárzó, Creaktiv "Audio" készülékállvány, AudioQuest Niagara 7000 tápszűrő, AudioQuest Fire összekötő, Robin Hood Zero hangfal, Hurricane HC és Blizzard XTREME tápkábelek.

A Bowers & Wilkins 804 D4 hangsugárzóról hamarosan külön teszt keretében is beszámolunk.

Petri Hakala: Kirjo lemezéről eredetileg csak a Swinging Bridge-et akartuk meghallgatni, de a következő szám, a Blue Hour azért még maradt. Aztán a következő, az On a Clear Day is, és így tovább majd szépen végighallgattuk a lemezt. A mandolin pengetések, a háttérben akkordozó gitár, esetenként a bendzsó, a zongora és a bőgő egyaránt valósághűen, mind a ritmika mind a dinamikai kontrasztok tekintetében példásan szólalt meg. A gyors részletek megszólaltatása során a REVO IPA-140 nem sietett és nem is volt lassú, ami komoly erény, hiszen ezzel nem egy különálló paraméterre hívta fel a figyelmet, hanem a zenére és közben a színpad mélységét is korrekt arányokkal ábrázolta. Hakala világklasszis mandolin művész, zenésztársai nemkülönben virtuóz népzenészek, játékukat nagy élmény volt hallgatni, a Norma pedig partner volt ebben. Eleinte ugyan kerestünk némi többlet felbontást, részleteket, amelyben más berendezések már részesítettek, de hamar megértettük, hogy ez a készülék nem ezzel operál, hanem az egységes, zenei előadásmóddal. Sőt ilyenkor könnyen fordulhat is a kocka, hiszen a sok esetben már-már pengeélen táncoló, a felvételből minden parányi részletet minden áron kinyerni igyekvő, technicista megközelítéssel nagyot is lehet bukfencezni. De nem a Normával! A zene sodrása, a fantasztikus unisono-k hamar magával ragadtak, az IPA-140 nemes egyszerűséggel ragadta meg a lényeget és szólaltatta meg a lemezen lévő összes hangot, hajlítást és lecsengést. Akik játszanak pengetős hangszeren, szinte mindent megkapnak azok karakteréből: finom hangszerhangokat, kerek megszólalást, de mindezt a középsávban némi gömbölyítéssel, egy leheletnyivel melegebb, de egyáltalán nem fűtött karakterrel. A sávszélek tekintetében ez a karakter azonban nem definiálható korlátozottként, pláne a magastartomány teteje szempontjából, ahol nagyon is voltak csengések, pengések és ezáltal kiterjedt részletek, a basszusra pedig inkább a kontrolláltság, mintsem az elengedés volt jellemző, pláne a legalsó regiszterekben. Egész egyszerűen az a tonalitás, amit a Norma képvisel, ezt az egyediséget követi. Fontosabbnak tartja a zene egységének közvetítését, mintsem esetleg művivé, mesterséges részletekkel felturbózottá tenni azt, amivel az említett egység aztán könnyen semmivé foszlana. Végső soron pedig nem műszaki paramétereket hallgatunk, hanem zenét, ha pedig egy berendezés képes érzelmek kiváltására, akkor feltehetően jó úton jár.

Sosztakovics: Lady Macbeth (Der Trunkenbold) - az IPA-140 ezt az egyébként "erősítőgyilkos" felvételt is meglehetős könnyedséggel tálalta, a színpad mélysége és szélessége egyaránt megfelelő volt, a nagybőgős vonós szekció mellett a többi hangszer is elvált, az üstdob beütések és a fortissimo is energikusan szóltak, nem esett össze a szépen felépített hangszínpad, hanem még nagyon magas hangerő állásnál is koherens maradt. A trombiták fortissimo-ját és az üstdobokat is szépen hozta, itt is csak alig-alig lehetett fogást találni rajta - a Norma sokkal nagyobbnak mutatta magát, mint a specifikáció szerinti 2x140 W teljesítménye és integrált erősítő mivolta sejtetné.

Az ALR Jordan Voices 24K Gold teszt CD-jéről Geraldine MacGowan: She Moved Through the Fair felvétele ékes példája annak, hogy a Norma IPA-140 magas felbontása nagyon is kiterjedt. A visszahangokat gyönyörűen szólaltatta meg, az énekesnő hangja egészen levegős volt, a pengetett gitárhúrok a felső fekvésben is korrekten, megfelelő ritmikával érkeztek, de a muzsikát nem az arcunkba tolva kaptuk vissza és nem túlzóan részletes előadás mellett. A háttérbe kevert dobok, csörgők szépen adták meg a szám alapját.

A női énekhang kifejezetten jól állt a Normának, ezért Kari Bremnes: My Heart is Pounding like a Hammer-jét is meghallgattuk a Norwegian Mood lemezről. Mindemellett, ez a felvétel a basszus karaktere és minősége szempontjából is értékes visszajelzéseket tud adni - főleg annak tudatában, hogy a Kirkelig Kulturverksted lemezek legtöbbje a keverés során igencsak vaskos basszus alapokat kap. Itt azonban a mélytartomány nem vált terjengőssé, az IPA-140 megfelelő kontroll alatt tartotta a hangfalakat, de a középtartományban az elfojtott énekhangok is élethűen, a számban fennálló feszültség fokozásának egyik eszközeként szóltak. A dobok dinamikája – nemcsak a basszusban - és a wah pedálos gitár ritmikája és tonalitása egyaránt meggyőző volt. Tudjuk persze, hogy Bremnes fantasztikus és azt csinál a hangjával, amit csak akar, de a Norma meg is tudta mutatni ezeket a tónusokat. Erről a lemezről talán a Wave on Rock a legelgondolkodtatóbb felvétel, nem is tudtuk kihagyni. A zongora és az ének itt is tökéletes összhangban volt, ami nemcsak az előadók tudását, hanem az erősítőt is dicséri. Az énekre kevert finom visszhang tökéletesen jelent meg, csakúgy, mint később a cintányérok ritmikus kiegészítő játéka, majd azok visszhangja. A dal legdinamikusabb pontját fékezhetetlen energiával tolmácsolta az IPA-140, megint jóval túlmutatva súlycsoportján, majd az utolsó versszakoknál a belépő basszusgitárt egy kicsivel melegebben, de hibátlan kontrollal prezentálta.

Terry Evans: Big Bad Daddy Good felvétele a Mississippi Magic lemez első száma, ami az egész hangulatot meghatározza. A vokál részletező, a basszus énekszólam tökéletesen kivehető volt, a beütések nagyon szépen érkeztek. A blues vastag, telt hangzást igényel, de csak remek kontroll mellett élvezhető igazán, a Norma IPA-140 pedig a meghallgatás során már nem először igazolta, hogy rendelkezik az ehhez szükséges képességekkel. A hangkép nem sziporkázó, hanem összefogott, telt, testes - pont amilyen a felvétel. Azt kaptuk vissza, amit kellett.

A cintányérok Mark Egan: As We Speak lemezének első számában a Spirals-ban megfelelő definiáltsággal rendelkeztek és a kontrollt is ugyanúgy megkaptuk, mint eddig az összes dalban. A trió hangszerei tökéletesen váltak külön, Egan itt egy Pedulla MVP fretless 5 húros basszusgitáron játszik, aminek H húrja is korrekten szólalt meg, a Normából nem fogyott el a szufla. Abercrombie pengetését, játékának dinamikáját és ritmusváltásait, amelyeket azonnal követett Danny Gottlieb dobjátéka, roppant levegős és transzparens hangzás kísérte. A fő témához való visszatérés alkalmával a Norma az energikus játék minden elemét koherensen tolmácsolta. Úgy volt részletező, hogy közben nem vált fárasztóvá, a címadó dal az As We Speak meghallgatása pedig csak fokozta az eddig már hallottakat. Nyilvánvalóvá vált számunkra a tervező célja: részletek, de nem minden áron.

Összegzés

A Norma szándékai szerint a REVO IPA-140 egy valódi "óriásölő", egy olyan magas minőségű integrált erősítő, amely a többszörösen drágább és elismert termékekkel végzett közvetlen összehasonlításban sem marad alul. Egy biztos: az általa kínált csomag egy az árkategóriáját tekintve is versenyképes integrált erősítőt rejt, minél tovább hallgattuk, annál inkább be tudott vonzani a maga kis bűvkörébe. A zene belső rétegződéseit lefejteni képes karakterével, azzal, hogy soha nem vált tolakodóvá, a dinamikus részletek tolmácsolása során a pillanatnyi megindulásaival, illetve nagyon jó ritmikájával igazi zenei fesztivált kaptunk tőle, az integrált erősítők között pedig valóban egészen kivételes kontrollt és stabilitást képvisel. Hangképe semleges-közeli, de enyhén melegebb középtartománya, kerekebb és némiképp visszafogottabb hangkaraktere miatt a párosítása odafigyelést igényel. A megépítés szempontjából a tetszetős formaterve és méretei ellenére a masszív készülékház és a 25 kg-os tömege miatt az ember akár tankcsapdának is alkalmasnak hinné - mi mégis inkább zenehallgatáshoz ajánljuk. Érezhetően egy zenehallgató konstruktőr fejlesztette, zenehallgatásra szánták, erre született és igazolja, hogy a kézműves gondossággal készített high end audio berendezések kora nem járt le.

1 2

Következő oldal >