NAD T 778 házimozi erősítő teszt

A jegyet nem kell felmutatni!

2020. november 24., kedd, 23:55

NAD audio házimozi erősítő házimozi erősítő high end NAD házimozi NAD erősítő házimozi teszt erősítő teszt NAD teszt NAD házimozi erősítő házimozi erősítő teszt NAD házimozi erősítő teszt high end házimozi erősítő

A NAD a T 777 v3 házimozi erősítőt bő három évvel ezelőtt, a 2017. szeptemberi CEDIA-n jelentette be, majd a 2019-es Expo alkalmával látták elérkezettnek az időt, hogy az új modellt immár ne további ráncfelvarrással küldjék harcba, hanem kapjon annyi újdonságot, frissítést és egy új formatervet, ami már modellszám váltást igényel. Időközben a bejelentésből kézzel fogható termék lett, a márka hívei pedig megnyugodhatnak: a T 778 ugyanis hamisítatlan NAD maradt, de az újdonságok egytől egyig jól állnak neki.

New Acoustic Dimension - talán soha nem lehetne időszerűbb az új dimenziók említése, hiszen a T 778 bevezetésével a NAD nemcsak a sztereó, hanem immár a házimozi fronton is szakított a hagyományos sok gombos előlappal. Egyúttal a nagy teljesítményű erősítőkre jellemző gigantikus magasságú helyett egy sokkal alacsonyabb, kompaktabb, de mégis tekintélyt parancsoló (435x140x430 milliméteres, 12,1 kg tömegű) készüléket alkotott.

A hangerő szabályozó kivételével azért hiányoznak az előlapi gombok, mert a helyükre egy nagyméretű, színes TFT érintőképernyőt építettek, lényegében ugyanazt, amit a Master 10-ben már láthattunk és ki is próbálhattunk. Az előlapon a bekapcsoló gomb kivételével csak egy 6,3 mm-es fejhallgató kimenet, egy USB és egy HDMI bemenet található, a letisztult, minimalista forma tehát megmaradt, csak a T 778-at átgördítették a 21. századba. Azok számára, akik mégis lemondanának a látványról és inkább rack-be szerelnék, jó hírünk van: nem feledkeztek el róluk, a készülékházat megerősítették, a rackfülek pedig tartozékként ott lapulnak a dobozban. A programozható, kék háttérvilágítású távvezérlőn nem változtattak - méretes, nem kifejezetten modern kivitelű darab, de jól kézbe illik, mi eddig is, most is szerettük, különösen a világítás gomb okos elhelyezése miatt.

Nemcsak a lenyűgöző kijelző és a mi szemünknek csodásan letisztult formaterv idézi azonban a modernitást. A 9 csatornás erősítő szekciót a legújabb fejlesztésű Hybrid Digital Technology névre keresztelt végfokok alkotják, amelyek a NAD igényeinek megfelelően modifikált UcD 102 típusú Hypex modulok. A NAD szerint ennek a technológiának köszönhetően a T 778 nagyon magas csúcsáram leadásra képes, miközben a torzítás nagyon alacsony marad.

A Hypex adatlap tanúsága szerint az erősítő frekvencia-menete a bemenő impedanciától függetlenül lapos marad, a torzítás szinte teljes mértékben frekvencia független, a sugárzott és vezetett EMI (elektromágneses interferencia) értékek pedig egyaránt alacsonyak. A Hypex és a NAD együttműködése nem új keletű és bár nem teszik teljesen egyértelművé, hogy a HDT a Hypex alapjaira épül, mára ez már nem ipari titok. Figyelembe véve, hogy az iparágban mennyire jól cseng a Hypex név, véleményünk szerint a NAD eltékozol némi marketing értéket azzal, hogy nem egyértelműsíti jobban, hogy ki az általuk választott technológia eredeti gyártója, de minden bizonnyal a saját hozzáadott értékükre helyezik inkább a hangsúlyt, ami az audio világában eltöltött 48 év után talán nem is annyira meglepő.

Ha már az erősítő részlegnél tartunk, lássuk a gyártó által megadott teljesítmény adatokat! Megszokhattuk, hogy a NAD igencsak konzervatív, ha a wattokat papírra kell vetni és itt sincs ez másként: 85 W/csatorna 8 ohmon. Mielőtt bárki is a szívgyógyszeréhez nyúlna, ez a 85 W tényleg annyi. Egyszerre mind a 9 csatornát, teljes 20 Hz-20 kHz között hajtva, 0,08 % torzítás mellett! Szerencsére megadják azt is, hogy az FTC, azaz az amerikai Szövetségi Kereskedelmi Bizottság iránymutatása szerint leadott teljesítmény 140 W (itt azonban csak 1 csatornát hajtanak 1 kHz-en), csúcsban pedig 8 ohmon 165 W-ot tud a T 778. Mindenkinek a fantáziájára bízzuk, hogy más gyártók házimozi erősítőeinek teljesítmény adatai mennyire hitelt érdemlőek, itt legyen elég annyi, hogy - egy klasszikust idézve - a 85 W/csatorna teljesítményt a NAD T 778 "minden körülmények között" képes produkálni.

A hátlapon a megszokott katonás rend uralkodik, de a konkurenciához képest van némi eltérés, ugyanis a NAD készülékek az MDC (Modular Design Construction) panelek miatt más elrendezésűek. Itt három panel helyet ki is használtak, ha pedig a későbbiekben olyan fejlesztés válik szükségessé, amit szoftveresen nem tudnak megoldani, pl. megjelenik egy újabb digitális formátum, akkor elég lesz csak egy kártyát kicserélni, vagy egy újat csatlakoztatni ezzel erősítőnk nem válik azonnal csereéretté. Az első panelen a HDMI csatlakozókat (2.0b HDCP 2.2) találjuk, szám szerint 5 db-ot, ami az előlapival együtt is csak 6 bemenetet jelent - ez manapság épphogy elégséges. HDMI kimenetből kettő áll rendelkezésre, de ezek közül sajnos a második nem támogatja a 4K/HDR-t és ebben a kategóriában ezért bizony be kell írnunk a fekete pontot. A HDMI 2.0b portok támogatják a 4K60 4:4:4 jelátvitelt, Dolby Vision és HDR10 átengedés mellett, de a HDR10+ (jelenleg) nem támogatott.

Az első panel ad helyet a LAN és USB aljzatoknak is. A 2-es és 3-as panelen az analóg bemenetek (2 db és egy phono) és kimenetek (11.2 csatorna és a 2. zóna számára) és a digitális bemenetek találhatóak, az utóbbiakból 2 db optikai és 2 db koaxiális, melyek mindegyike MQA támogatott. Ugyancsak a digitális bemenetek közé sorolandó az AirPlay 2 ennek működtetéséhez azonban szükséges a mellékelt USB hub modul külön csatlakoztatása, amely egyben a BluOS funkciókért is felel. A fennmaradó helyet az installátorok számára üdvös trigger és infra vezérlés, az RS 232 port, a ventilátor és a bekapcsoló gomb, a 3 tűs IEC aljzat és a hangszóró csatlakozók foglalják el. Utóbbiak robusztus kivitelűek, banándugót és csupasz kábelt is fogadnak, utóbbiak beillesztése csak az alsó oldalukról lehetséges. Hiába keressük a 7.1 analóg bemeneteket, így azon keveseknek, akik sokcsatornás SACD-t is hallgatnának, erről le kell mondaniuk. A NAD T 778 9 csatornányi végfokkal van felszerelve, így 7.1.2 vagy 5.1.4 Dolby Atmos konfigurációkat támogat külső erősítő használata nélkül.

Nem rettentő hiba, de a T 778-nak nincs beállítás segédje/varázslója - bár ezen a szinten valószínűleg nincs is már rá szüksége a felhasználóknak - illetve a beállítás nyelve csak angol vagy kínai lehet. Az utóbbitól eltekintettünk, így maradt a jól bevált angol nyelvű menü. Minket nem ért váratlanul, de aki először találkozik NAD erősítővel, elsőre talán szokatlan lehet, hogy a választott beállítást nem a középső ENTER gombbal kell megerősíteni, hanem a jobbra gombbal. Távvezérlő ide vagy oda, a BluOS applikáció annyira letisztult és könnyen használható, hogy megérzésünk szerint gyakrabban fogják azzal használni a készüléket, mi legalábbis szinte mindig így tettünk.

Röviden még a Dirac beállítás előtt is meghallgattuk a T 778-at, hogy a DSP képességeit később könnyebben ellenőrizhessük és azonnal hallható volt, hogy egy vadlovat fogtunk be. Nyers volt, de olyan, mint egy jó mén, ami idővel - reméltük - megszelídül. A NAD a Dirac Live ingyenes verzióját tette elérhetővé a T 778 vásárlói részére, a fizetős változathoz képest ez az 500 Hz alatti tartomány kezelésére képes. Hamar letöltöttük az alkalmazás frissítését, majd elvégeztük a kalibrációt - amelyhez javasolt egy mikrofon állvány használata - és megkezdtük a fülelést. A kalibrálás lehetséges egy fókuszált vagy akár egy szélesebb tartományú hallgatási pozícióra is (pl. kanapé). A T 778 3 db mérést/korrekciót tud eltárolni, így akár mindkettő elvégezhető és attól függően, hogy egyedül vagy többen nézzük a filmet, vagy esetleg egyedül hallgatunk zenét, egy gombnyomással kiválasztható hozzá a megfelelő DSP program.

A rendszer a következő alkotóelemekből állt: Dune HD Pro 4K médialejátszó, DALI RUBICON hangfalszett, Gallo Acoustics TR3D mélyláda, Schnerzinger Operator tápelosztó, AudioQuest Carbon HDMI, Rocket 88 hangsugárzó- és Tornado tápkábelek, Boxer szubkábel. A Dirac Live 3.0 beállítás után két rövid filmrészlettel ellenőrizve annak eredményét, hamar megállapítottuk, hogy a párbeszédek sokkal érthetőbbé váltak, a színpad mélysége megnőtt, a távolabbra kevert effektek is ott szólaltak meg ahová szánták őket, nem olvadtak egybe, melynek köszönhetően a hangzás sokkal természetesebbé vált. Mindez annak fényében, hogy a Dirac Live ingyenes verziója csak az 500 Hz alatti tartományban működik több, mint figyelemre méltó eredmény. A beállítás előtt a szubláda határfrekvenciáját és a hangsugárzók távolságait meg kell adni, így a DSP már eleve azokkal kalkulál a mérés során. Ez alapvető különbség ahhoz képest, mintha lenne valamilyen beállítás, amin elvégezzük a mérést és később még módosítunk rajta. Viszont hiába választottuk ki az angol láb helyett a metrikus rendszert, a távolság csak 30 centiméterenként, gyakorlatilag angol lábnyi pontossággal adható meg. Más szobakorrekciós rendszerek a szubláda határfrekvenciáját és távolságát is meghatározzák, amely esetleg később módosítható. A mélyláda felső határfrekvenciájához a THX ajánlás 80 Hz, érdemes indulásként ezzel kezdeni. Mi sem tettünk másként és mivel elégedettek voltunk az eredménnyel, maradtunk ennél a beállításnál.

A programozás után izgalommal vártuk az eredményt, immár nemcsak pillanatokra belehallgatva, belenézve valamibe, hanem több filmet is kritikus szemmel végignézve. A Dune HD Pro 4K lejátszó kiválóan kezeli a Netflixet is, egyik új sajátgyártású filmjüket az Enola Holmes-t pedig már egy ideje terveztük megnézni így kapóra jött. Ebben a filmben pár akciójelenet kivételével inkább a párbeszédek, effektek és a háttérzene viszi a prímet. A NAD erősen kezdett, de a választott film miatt boksz hasonlattal élve nem a balhorga volt azonnal látványos, hanem a könnyed lábmunkája. Amikor egy papírlapról letörlik a port, a távolban hollók kárognak, a lovaskocsi kerekeinek a hulló esővel kevert zaja hallatszik a kockaköveken, az evőeszközök csörögnek vagy pusztán a cipők sarka koppan - mindez nagyon természetes, könnyed, minden hihető és valóságos. Ez az élmény pedig azonnal beivódott a memóriánkba - a jót könnyű megszokni. A centerből érkező információzuhatag azonban nemcsak a hangzás élethűsége szempontjából volt megnyerő. A pozícionálás is precíz volt, de ha váratlanul esetleg valamilyen erőteljesebb hangtömeg érkezett, a T 778 azt is könnyedén tálalta, szinte flegmán odavágta, mint az ökölvívó egy kilőtt balegyenes után az azonnali jobbost. Egy pillanatra sem volt olyan érzésünk, hogy az erősítő küszködne: semmi jelét nem mutatta az erőlködésnek, inkább tűnt úgy, hogy számára mindez csak bemelegítés, lassú futás. Lássuk hát, mi történik ha fokozzuk a tempót! Házimozi erősítő teszteléséről lévén szó a hangerő puszta növeléséhez képest a hegyre felfelé futás, esetünkben a komplexebb anyagok megszólaltatása nehezítheti talán majd valamelyest a NAD dolgát, ehhez az Oblivion (Feledés), a Battleship (Csatahajó), a John Wick I. és az Interstellar szolgáltatott megfelelő pályát.

Nos, hogy lelőjük a poént, a tempó fokozása végül szemlátomást semmilyen negatív hatással nem volt a NAD T 778-ra, sőt, szinte kívánta a "kakaót"! A hangerő növelésével inkább csak a szoba adottságai jelentették a korlátot, a hang azonban mindvégig stabil, kontrollált maradt, lötyögésnek soha nem volt semmi nyoma. Időnként kézzel ellenőriztük, hogy nincs-e melegedés, majd emlékeztettük magunkat, hogy ez az érintőképernyő segítségével is megtehető, pár gombnyomás után elérhető a diagnosztikai menü, szuper! A NAD által választott és igényeikre szabott Hypex D osztályú erősítő modulok, illetve a megfelelő hűtés gondoskodtak róla, hogy az erősítő soha ne melegedjen túl, a fedőlap mindvégig inkább csak langyos volt. A hangulat ezzel szemben igencsak forrósodott! Az Oblivion első "igazi" akciójelentében a drónok és dögevők harca során hamar kiderül, ha egy végfok szekció nem elég potens, hanem alulméretezett, mert a hangkép ilyenkor könnyen összenyomottá válik, a színpad összeesik és a torzítások megjelenése miatt a készülék csak kiabál, oda a dinamika. Az eddig hallottak és NAD előélete alapján persze egyáltalán nem erre számítottunk, éppen ellenkezőleg, de pozitív várakozások ide vagy oda, mégiscsak az éles bevetés dönt el mindent. Azonban nem kellett csalódnunk, az energia és a megfogottság elegye, amivel a T 778 szembesített a legjobbakat idézte. Ha egy atléta nem tud megindulni, amikor kell, soha nem lesz bajnok, illetve hosszú távon mindig a tökéletes felkészülés a jó eredmény záloga. A NAD T 778-nál nem bliccelték el sem az alapozást sem pedig a formaidőzítést. Olyan felkészítést kapott, amelynek köszönhetően nem jött zavarba, ha ritmust kellett váltania, márpedig ha van egy film amire jellemzőek a totális ritmusváltások, akkor az Oblivion pont az. Az egyik pillanatban még egy párbeszéd zajlik, a következőben pedig már egy űrhajó menekül a drónok elől. A langyos produkció itt hamar lelohasztja a mosolyt az arcokól, de a T 778 minden volt csak nem langyos (kivéve a készülékházat): vasmarokkal tartotta kordában a hangsugárzókat, egyik robbanás jött a másik után és hamar belefeledkeztünk a cselekménybe. Amikor az űrhajó hajtóműve bekapcsolt, majd felemelkedett a platformról, vagy egy drón tüzelni kezdett, a mosoly nem lelohadt az arcunkról, hanem hamar vigyorgássá vált, a NAD brutális energiákat közvetített. Hozzá vagyunk szokva ehhez, de mindeddig inkább szeparált végfokok tudtak ennyire elvarázsolni, a magasra helyezett léc ellenére is kicsit váratlanul ért mindannyiunkat ez a lehengerlő előadás, még ha egy csúcskategóriás erősítőről is van szó és a korábbi NAD-os tapasztalataink ezt vetítették előre.

Egy újabb adrenalin löketként a Battleship ugyan egy kicsit más történet, nem éppen a legcizelláltabb Alien film, finoman fogalmazva nem késztet igazán sok gondolkodásra, de ettől elvonatkoztatva a harci jelenetek brutális hangzása miatt igen szórakoztató. A robbanások itt nem pukkanásoknak hangzottak, az azt követően repülő majd földet érő fémalkatrészek csattanása minden igényt kielégített, szinte félre kellett húzni a fejünket, az idegen hajók támadása során pedig szinte kapaszkodni kellett a karfába, annyira lehengerlő volt az előadás. A háttérzene is remekül szólalt meg, kiegészítette az akciót, a dobok erőteljesek, teltek voltak, a filmzene sikerrel járult hozzá a hangulat fokozásához. Kompresszáltságnak ismét semmi nyomát nem tapasztaltuk, de mostanra ez már le is került a napirendről, sőt nehezünkre is esett félbeszakítani a filmet, hogy a következőre váltsunk, de a zárójelenet előtti kép és hangsorok közül a hajómúzeum (a II. Világháborús USS Missouri) motorjának beindítását (dorombol, mint egy cica), a horgony leeresztését, a hajócsavarok beindítását még megvártuk, egyszerűen nem lehetett kihagyni. Aztán azt sem, amikor végül az öreg csatahajót a horgony ledobásával drasztikus megállásra majd meredek oldalfordulásra kényszerítették és elkezdődött a finálé... Eufórikus hangulat uralkodott a szobában, emeltük a hangerőt, végül a USS Missouri nemcsak egyszer csapott le, mint a filmben, hanem háromszor, mert újra játszottuk a jelenetet! Lenyűgöző!

Ezen a ponton döntöttünk úgy a teszt során, hogy a T 778 eddigi nagyon meggyőző szereplése miatt két ponton is fejlesztjük a láncot: a Dune Pro HD 4K-t a márka csúcsmodellje, az Ultra HD 4K váltotta, amely a piacon jelenleg elérhető egyik legjobb (és legdrágább) médialejátszó, illetve a mélyládában addig szolgálatot teljesítő AudioQuest Boxer szubkábelt is eggyel jobbra, a Husky-ra cseréltük. Forrás oldalon tehát igyekeztünk biztosítani azt a partnert, amellyel a NAD T 778 leginkább ki fogja majd tudni futni magát, a "végeken" pedig (lásd egyik legutóbbi, belépő kategóriás szubkábel tesztünket) nem akartuk visszafogni a produkciót. John Wick tehát az új komponensek bekötése előtt és után is akcióba lendült.

A Wick trilógiából az első részt kedveljük leginkább, abból is főleg azt az eseménysort, amikor Winston, a Continental Hotel tulajdonosa elárulja Wick-nek, hogy Joszef-et, a maffiafőnök Vigo fiát - aki korábban megölte Wick kiskutyáját és elrabolta az autóját - a Red Circle nevű szórakozóhelyen találja. A jelenetsor első részében Victor kap egy nagyon komoly rúgást a legnemesebb testrészére. Fura erre a hangra hivatkozni egy tesztben, de felszisszentünk, akkora hatást váltott ki a mozdulat utáni roppanás minden kétséget kizáróan utószinkronban érkező effektje. Nem tréfadolog, de az sem, ahogyan számolatlanul jöttek a lövések, az emberek pedig hullottak, mint a legyek. Roppant élethű volt a NAD T 778 ezzel a filmmel is - különösen a Dune Ultra 4K lejátszóval és az AudioQuest Husky szubkábellel - a mulatóhely méreteit teljes életnagyságban tárta elénk, a dübörgő elektronikus zene basszusai lokalizálhatóak voltak, nemcsak egy dübörgő masszát kaptunk, hanem elhitette velünk, hogy ott vagyunk, egyre-egyre közelebb. Cikkünk a NAD T 778-ról szól, nem forráskészülék és kábel tesztet végzünk, de megérzésünket igazolva az Ultra 4K és a Husky egyaránt komoly minőségjavulást eredményezett, az Ultra 4K hang (és kép) minősége egyértelműen utasította maga mögé a Pro HD 4K-t, a Husky pedig a Boxert. A T 778 pedig köszönte szépen és kíméletlenül bezsákolta az alley oop-ot. A palánk nem szakadt le, ahhoz még nagyobb teljesítményű processzor-multicsatornás végfok párosok kellenek, de a gyűrű meghajlott. Erősítőről lévén szó, semmilyen hiányérzet nem maradt bennünk.

Az előző eredmények után már nagyon vártuk azt a jelenetet az Interstellar-ból, amikor a távoli exobolygón landolnak a vízre, hogy megtaláljanak egy fontos szondát és a professzort, aki üzembe helyezte azt. Jelentjük, az űrhajó leszállása is rendben volt, lélegzet visszafojtva néztük az ismert képsorokat. Újra. Majd ismét. A leszállást megelőző pillanatokban a sebesség miatt az űrhajó burkolatának remegése annyira élethű volt, hogy elégedetten csettintettünk, ezt is tudja! Később, az először távoli hegyeknek látszó hullámok robaja szinte minket is maga alá temetett, Hans Zimmer filmzenéje pedig annyira magával ragadó, hogy a filmbe belefeledkezve - khm, lehet, hogy a hangerőn is emeltünk valamelyest - elsőre nem vettük észre, hogy közben kopogtak. Utólag is elnézést kérünk, bár a kedves közös képviselő hölgy aligha olvassa majd ezt az írást.

A NAD T 778 fáradhatatlan, várta a következő filmjelenetet vagy a következő zenét, amiben megcsillogtathatta képességeit és soha nem okozott csalódást, képes volt a finomságok megszólaltatására, de igencsak elemében érezte magát, ha oda kellett csapnia. Szikrázó, sziporkázó erősítő ez, az általa felépített színpad és a ránk zúdított hangtömeg pedig lehengerlő. A tér túlnyúlt a hangfalakon, körbevette a hallgatót, a finom részleteknek hála a moziélmény valóságos volt - csak közben nem csörögnek a popcornos zacskóval és nem lépett a lábunkra a későn jövő.

A mozi szekció több mint meggyőző produkciója hallatán fokozott érdeklődéssel vetettük bele magunkat a NAD T 778 sztereó képességeinek tesztelésébe. Ellenőrzés ide vagy oda - elvégre mégiscsak egy csúcskategóriás készülékről van szó - nem kellett sok idő, hogy a teszt inkább zenehallgatássá váljon. Olybá tűnt, hogy a versenyzőt ezen a téren sem lehet majd egykönnyen zavarba hozni és hamar azon kaptuk magunkat, hogy nem a klasszikus gyilkos felvételekkel való megbirkózásra kényszerítettük, hanem hagytuk, hogy a hangulatnak megfelelő muzsikákkal szórakoztasson.

Kari Bremnes: Norwegian Mood lemezét sokan azért kedvelik, mert a norvég énekesnő itt angolul énekel, és akit érdekel az eredeti szöveg, annak sem kell segítségül hívni egy fordító programot. A Day egy rendkívül nyugodt, atmoszférikus felvétel, gyakorlatilag egy zongora-ének duó, kiegészítve néhány effekttel. A hang finoman, andalítóan szólt, keménységnek nyoma sem volt.

Lee Ritenour: Rhythm Sessions lemezén az L.A. By Bike egy könnyen emészthető dallamos, smooth jazz felvétel, amelyben a gitáros bemutatja, hogy a kevesebb, néha több. Az arpeggio-k, a dallamos gitárjáték így is élményszámba megy, csakúgy, mint a zenésztársak (mindannyian jazz szupersztárok) előadása. Az L.A. by Bike-ban Larry Goldings - Hammond B3, Melvin Lee Davis - basszusgitár, Sonny Emory - dob, Ariel Mann - billentyű négyese teszi kvintetté a zenekart, de a lemezen hallható többek között Christian McBride, Marcus Miller, Nathan East, Stanley Clark, Tal Winkelfeld (bőgő/basszusgitár) Dave Weckl, Peter Erskine, Vinnie Colaiuta (dob), és Chick Corea, Dave Cruising, billentyű játéka is. A lemezt kellemes hallgatni, az előadás magával ragadó, a T 778 ritmikailag és a hang egésze szempontjából is tökéletes előadást nyújtott.

Pat Metheny: Imaginary Day lemezéről a The Roots of Coincidence az előzőekkel szemben nem egy andalító muzsika, az első pillanattól kezdve fokozódik a feszültség, ami Csinn-Bumm Cirkusszá is válhatna, ha az erősítő híján lenne a kontrollnak, de a NAD T 778 esetén szó sincs erről. A szám csúcspontjáig fokozta a hangulatot és egy pillanatra sem esett össze, nem keményedett fel. Metheny itt egy nagyon különleges torzított gitár hangzást hozott létre: ugyanazon a hangszeren játszott, de négyszer különbözően effektezve és ehhez a különböző hangszedőket használva, viszont mindet külön jelutakon felvéve. A Roots of Coincidence magasabb hangerőn képes kivégezni a könnyűsúlyú erősítőszekciókat, a T 778 itt már érezhetően feltűrte az ingujját, hogy megfeleljen a feladatnak, de a hangzás végig könnyed maradt, sikerült a zenére figyelnünk és nem afelett sopánkodtunk, hogy milyen jól is tudna szólni ez a szám - mert bitang jól szólt.

Ritkán esik jól klasszikus zenét hallgatni egy házimozi erősítővel, mert a stílus és a valódi hangszerek megszólaltatása kevés esetben áll jól nekik. Viszont az eddig hallottak alapján bátran vetettük magunkat a habok közé és rögtön egyik kedvencünket, egy nehéz darabot választottunk, Rimszkij Korszakov: Seherezádé szvitjét. Az első tétel témája a zsarnoki szultán motívuma, az ezt követő akkordok után a szólóhegedűn hangzik fel hárfakísérettel az a megható téma, ami minden tételben visszatér, és a szultán feleségét, Seherezádét jelképezi. Eredetileg az volt a terv, hogy csak belehallgatunk majd egy-két tételbe, de a vége az lett, hogy végighallgattuk az előadást. Mindegy, hogy a csendes andalító részek romantikájára vagy az üstdobokkal kísért vonósok lehengerlő reprodukciójára voltunk kíváncsiak, nem ért minket csalódás.

Összegzés

Mindazok, akik abban a reményben szemeznek a NAD T 778-cal, hogy a mozis feladatok ellátásán túl valódi sztereó élményt is kapjanak tőle nem fognak csalódni. Dinamikus, tiszta, precíz, fókuszált megszólalása, színezetlen középtartománya és kiemelkedő térábrázolása a minőségének megfelelő forrással, hangsugárzókkal és kábelezéssel párosítva ehhez egy erősen versenyképes szettet alkot. Az árcédulán látható összeg jelentős, de az ehhez tartozó produkció is ezzel arányos. A teljes értékű előerősítő szekciónak köszönhetően természetesen a továbbfejlesztés is lehetséges és egy komoly végfok még fokozhatja az élményt, de a készülék alap megszólalása nemcsak erősítő szinten kiemelkedő, hanem dedikált sztereó rendszerekkel is összemérhető. A BluOS streaming platform stabil, MQA képes, multiroom lehetőségeket is kínál, a Dirac Live szobakorrekciós rendszer pedig talán a jelenlegi legjobb a piacon.

A negatív oldalon felsorakoztatott hiányosságok mit sem vonnak le a NAD T 778 erényeiből: kategóriájának egyik legjobbjaként kiérdemelte az Ajánlott Vétel státuszt!

1 2

Következő oldal >