NAD Masters M33 hálózati sztereó erősítő teszt

Telitalálat

2022. április 21., csütörtök, 20:35

NAD audio hifi sztereó erősítő hifi erősítő sztereó erősítő NAD erősítő hálózati erősítő hálózati lejástzó hálózati zenelejátszó erősítő teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt NAD erősítő teszt

A NAD legújabb erősítői korábban Hypex Ncore, jelenleg pedig Purifi modulokra építve hozták meg a sikert a londoni alapítású, kanadai székhelyű gyártó számára. A felső kategóriás Masters széria legjobb integrált mindenese, az M33 minden szempontból telitalálat: erősítő, streamer, DAC, BluOS multiroom, Dirac szobakorrekció, HDMI eARC, fejhallgató, phono fokozat egy dobozban, ami az all-in-one megközelítés ellenére távolról sem a music centerek hangulatát, hanem minden porcikájában a felső kategóriát képviseli.

Elég csak egy pillantást vetni a NAD Masters M33-ra ahhoz, hogy lássuk, a gyártó szereti ezt a darabot. A formaterv gyönyörű, a kivitelezés nemkülönben: az előlap azonnal felidézte bennünk az M10 "legkisebb Masters-szel" és a T 778 házimozi erősítővel eltöltött kellemes órákat, mert a színes TFT kijelző mindhárom modellben megegyezik. A hanghoz ugyan semmi köze nincs, de a NAD már a csomagolással, annak kivitelezésével is jelzi, hogy egy felső kategóriás versenyzőről van szó. A dupla doboz beltartalma nemcsak a selyem védőcsomagolás miatt (ilyennel már a kínai készülékek esetén is lehet találkozni) hanem az átlagnál jóval igényesebb kialakítása miatt is elnyerte tetszésünket. A tartozékokat (távirányító, tüske alátét, kulcstartó/pendrive, kábelek stb.) egyszerűen jobb érzés ilyen csomagolásából kivenni és nem hinnénk, hogy mindez komoly árdrágító tényező lenne. A 4 db elcsatoló tüske kialakítása két szempontból is érdekes: először is egy mágneses alátét is a csomag részét képezi arra az esetre, ha egy állvány vagy bútor felületét szeretnénk megóvni, másodszor pedig a tüskék hegye menetes kialakítású és van rajtuk egy átmenő furat, amelynek segítségével a pontos szintezés beállítható. Apróság? Igen, annak tűnik, de akinek volt már dolga billegő erősítővel az másként érzi. A távirányító igényes és nehéz darab, de a tökéletesen működő BluOS applikáció miatt nekünk gyakorlatilag nem volt rá szükségünk.

A NAD Masters M33 teljesítménye 2x200 W 8 ohmon (2x380 W 4 ohmon), torzítása és zaja rendkívül alacsony, digitális szekciójában egy 32 bit/384 kHz ESS Sabre DAC dolgozik, Dirac Live Room LE korrekcióval is felszerelték, ugyanazt a csodás színes érintőkijelzőt kapta meg, mint az említett M10 és T 778, és természetesen a NAD/BlueSound BluOS rendszerét használja. A NAD-tól már megszokottan, a jövőbeli bővítéshez rendelkezésre áll 2 db MDC slot, a vezeték nélküli vezérlés AirPlay 2-vel és Bluetooth aptX HD integrációval is működik. Átfogó digitális és analóg csatlakozási lehetőségeket kapunk, beleértve a HDMI eARC-t is, amelynek segítségével a tv sztereó kihangosítása gyerekjáték.

A NAD M33 formavilága modern, mégis kortalan, a letisztultság és az alumínium/fekete színek miatt bármilyen környezetbe könnyen integrálható, ráadásul tulajdonosának az all-in-one megoldás révén a lehető legkevesebb kábelre és polcra lesz szüksége. Ez csak abban az esetben változik, ha a rendszert nemcsak az erősítő alkotja - ehhez bemenetek széles skálája áll rendelkezésre, a NAD semmilyen módon nem korlátozza a felhasználót. Az all-in-one megoldásokat ugyanaz teszi vonzóvá, ami miatt esetleg idegenkedünk tőlük, az integráció miatt feltételezett kompromisszumok. A NAD azt ígéri, mindent elkövettek annak érdekében, hogy a felhasználó az előnyöket érzékelhesse, a Masters sorozat pedig eleve garantálja, hogy mind a kapcsolástechnika, mind az anyaghasználat tekintetében olyan megoldásokat választottak, amelyek a lehető legjobb hangminőséget tartják szem előtt.

A bevezetőben már utaltunk a NAD által korábban használt Hypex Ncore modulokra. A mögöttük álló szabadalom a zseniális Bruno Putzeys nevéhez fűződik, akinek legújabb fejlesztése a Purifi, a NAD pedig erre alapozva dolgozta ki a "HybridDigital Purifi Eigentakt" erősítő technológiáját. A Purifi egy önálló céget is takar, a nyolcfős fejlesztő gárdának pedig az a Peter Lyngdorf is tagja, aki számos vállalat mellett korábban a NAD Electronics tulajdonosa is volt, kézenfekvő tehát összekötnünk a szálakat. Számos neves gyártó tette le a voksát a Purifi mellett, a NAD hátterével a kapcsolástechnika mellé a táp és a többi alkotóelem egysége is rendelkezésre állt. Ennek eredményeként végül az M33 is egy BluOS integrált erősítő lett, sőt pontosabb inkább streaming/DAC/erősítő-nek tekinteni, de még ez a megnevezés sem fedi le minden tudását - lapul még itt meglepetés a fedőlap alatt, pl. a phono fokozat és a Dirac Live szobakorrekció, amelyekkel ez a csomag aztán végképp teljessé válik.

A NAD elmondta, hogy Bruno Putzeys és csapata a Purifi Audio-nál egy új szemszögből vizsgálta meg az erősítő technológiát, és a csapat a mélyreható kutatások során azonosította azokat az okokat, amelyek a még megmaradt torzításért és zajért felelőssé tehetőek. A már ismert önoszcilláló D osztályú erősítőtechnológiát újszerű visszacsatolási algoritmusokkal kombinálva az Eigentakt szinte teljesen kiküszöböli a harmonikus és intermodulációs torzítást, és egyenletes, széles és terhelésfüggetlen frekvenciamenetet tesz lehetővé, elhanyagolható kimeneti impedanciával. A NAD tervezői szorosan együttműködtek a Purifi Audio mérnökeivel az Eigentakt testre szabásában, hogy minden ezzel a technológiával ellátott termék megfeleljen a NAD elvárásainak. Ezért a NAD ahelyett, hogy készen vásárolta volna meg, saját Eigentakt modulok kifejlesztése mellett döntött.

A Purifi modulok műszaki adatlapja igen impresszív specifikációt rejt: a torzítás 4 ohmos terhelésen, 100 W teljesítményen 0 Hz-20 kHz között mérve csak 0,00017 %! Egycsatornás, analóg bemenetű D osztályú erősítő modulokról van szó, amelyeknek teljes harmonikus és intermodulációs torzítása lényegében elhanyagolható, ezenkívül rendkívül alacsony zajszint, terhelés független működés, kivételesen tiszta klippelés, alacsony veszteség és magas hatásfok jellemzi őket.

Külső és belső tulajdonságok, használatba vétel

Az erősítő installálása során ugyanazokon a lépéseken kell végigmenni, mint bármely más BluOS rendszert használó NAD modell esetén, az M33 gyakorlatilag perceken belül használatra kész volt, a további beállítások sem vettek ennél több időt igénybe. Az előlap közepét elfoglaló nagyméretű kijelzőn bemenetenként változtatható a megjelenítés módja - akár digitális VU mérő is rendelkezésre áll - de természetesen ki is kapcsolható, ekkor a közelség érzékelőnek köszönhetően a kezünket közelítve újra bekapcsolódik. A bekapcsológomb az előlap felső oldalába van süllyesztve, nem törik meg a front egy "felesleges" elemmel, így arra csak a jobb oldalon található hangerő szabályzó és a bal oldali 6,3 mm-es fejhallgató Jack kimenet került, semmi más.

A hátlap már egy másik történet, ami nem is meglepő annak a fényében, hogy a NAD mennyi tudással vértezte fel a készüléket. Balról jobbra haladva először a két MDC bővítő nyílást találjuk, majd az 5 db digitális bemenetet (2 db koaxiális, 2 db optikai 1 db AES/EBU). Ezeket az egy pár analóg szimmetrikus, 1 pár RCA phono és 1 pár RCA vonalszintű bemenet követi és 1 pár RCA előfok kimenet zárja a sort. Felettük a szervizcsatlakozók mellett a LAN/USB port, a HDMI bemenet és a sztereó szub kimenet található, majd a reset, a hidaló kapcsoló, egy RS-232 port, egy infra bemenet és egy 12 V-os trigger be és kimenet zárja a sort, felettük már csak a WiFi és BT antennák csatlakozóit találjuk. A kettős kábelezést is támogató 8 db hangszóró aljzat egymás alatt kétszer négyes sorban helyezkedik el, felirat mutatja a hídkapcsolás esetén szükséges kábelezési rendet. A hátlapon ezen túl már csak a bekapcsoló gomb és az IEC csatlakozó kapott helyet. Az analóg bemeneteket az erősítő egy A/D konverterrel azonnal digitalizálja, ez sajnos a phono bemenetre is igaz. A Dirac Live szobakorrekciós rendszer működése teljes mértékben megegyezik azzal, amit a T 778-nál megismertünk, az ingyenes verzió az 500 Hz alatti tartományban működik.

Meghallgatás, tesztkörnyezet

A NAD Masters M33-at Monitor Audio Platinum PL 200 II és Focal Aria K2 936 állódobozokkal teszteltük az AudioMe teszthelyiségében, Creaktiv Audio1 állványon, Schnerzinger Essential Line, illetve AudioQuest Robin Hood hangsugárzó- és Blizzard Xtreme tápkábellel, Schnerzinger Operator 12 és AudioQuest Niagara 7000 tápszűrőkkel. A Niagara 7000-ben az erősítő a High Current (nagy áramú) aljzatok egyikébe csatlakoztatva nyújtotta a legjobb eredményt, így szélesebb és mélyebb színpadot, dinamikusabb hangzást kaptunk. Az erősítő bejáratása után számtalan albumot hallgattunk meg, ezek közül szemezgetünk:

Jaco Pastorius: Jaco Pastorius lemezéről a Portrait of Tracy-t hallgattuk. Az érintő nélküli jazz bass gitár atyjának ezen a szóló lemezén betekintést kaphatunk abba, hogy az eredetileg ritmus és háttérhangszer virtuóz kezekben mire képes. A szám üveghangokkal kezdődik és Jaco később az alkalmazott akkordok harmadik, negyedik hangjait is üveghangokkal szólaltatja meg. A tompított és esetenként disszonáns akkordok, illetve azok indító hangjainak dinamikája kiemelkedően szólt, az üveghangok tiszták, kottázhatóak voltak és a lecsengések sem vesztek el. A basszusgitár teste szinte kirajzolódott, nem a felvétel kiemelkedő mivolta, hanem Pastorius lenyűgöző intonációja miatt - az erősítő pedig nem állt ennek útjába, roppant tisztasággal szembesített.

Peter Erskine Trio: Joy Luck albumáról az Esperanza-val folytattuk. Azt hihetnénk, hogy egy lágy, dallamos jazzt játszó zongora, dob, basszusgitár triót szinte bármilyen rendszer képes jól megszólaltani, de ez nagy tévedés. Nem mindegy, hogy mennyire: egész jól, vagy nagyon jól. A NAD M33 az utóbbi kategóriába tartozik. Vardan Ovsepian zongorájának hangszínében és ritmikájában nem találtunk hibát. A billentyűs később egy rövid szóló erejéig szintetizátorra vált, melyet aztán a visszatérő b motívum variációkban Erskine mesteri dobolása kísér, ahol zseniálisan, nemcsak ritmus, hanem dallamhangszer szinten használja a cintányérokat. Közben a káva, a pergő és a kolomp hangjai is roppant élethűen, megfelelő dinamikával és definícióval érkeztek. Damian Erskine (a dobos legenda unokaöccse) basszusgitárja egy pillanatra sem vált el ritmikailag Ovsepian bal kezétől, a cintányérok koppanásai és a ritmika pedig egyaránt végig rendben volt.

A Nene: Későre jár c. számát is meghallgattuk. A DAL versenyben szép eredményt elérő magyar formációnak ebben az egyébként nem referencia szintű felvételében a basszusgitár hangjai könnyen masszává mosódhatnak. A hangszert Boda Evelin kezeli, akit korábban a Sub Bass Monster basszusgitárosaként ismerhettük meg és játékából - a NAD M33-nak hála - a második versszaktól a hangszer 5. (H) húrjának hangjai is elkülönülten szólaltak meg. Ez nem minden erősítő/hangfalpárossal egyértelmű. A felvételt a dobos Varga Szabolcs és az egyébként jazzista Boda játéka teszi érdekessé, a többi harmónia mondhatni populáris, Orsovai Renáta éneklése ugyanakkor semmivel nem marad el a mai hazai pop/rock együttesektől megszokottól. Ahhoz, hogy ez a produkció élvezhető legyen egy gyors, erősítőre van szükség megfelelő kontrollal, különben a dob pergőhangjairól sem szólhatnánk elismerően. Azonban az M33-mal még 90 decibel feletti hangnyomásnál sem esett szét a hang, a végfok hőmérséklete sem emelkedett 47 fok fölé - összességében pedig a felvételre jellemző telt, vastag, húsos megszólalást kapunk, ami megfelelő ritmikával és kontrollal párosult. Az M33 alapvető hangkaraktere inkább pontos, mintsem nagyvonalú, de ezt a felvételt így keverték és az erősítő ezt nem is változtatta meg.

Manu Katché: Number One-ja is terítékre került, nem elégedtünk meg egyetlen világszínvonalú dobossal. Manu Katché-t a kiváló session dobost, számos lemezen hallhatjuk, ahol egészen elképesztő dolgokat művel, de szólólemezének ezen a felvételén semmit sem játszik túl. A monoton bőgő alapra épülő ritmikai megoldásai, a dobot Erskine-hez hasonlóan nemcsak ritmus, hanem dallam hangszernek tekintő megközelítése új megvilágításba helyezi a hangszert, az M33 pedig tökéletes társ, igazi partner volt ebben. Nemcsak a hangszerek testét érzékeltette megfelelően, hanem a ritmikát is hozta, Katché dobjának káva és bőrhangjai hasonlóan élethűek voltak, mint korábban az Erskine lemezen. Az album másik világsztárja, Jan Garbarek, akinek tenorszaxofonja megfelelően levegős, hangszíne pedig valóságos volt, korrekt hangindításokkal és lecsengésekkel, de a többi hangszert is élvezettel hallgattuk. Amilyen egyszerű a Number One fő motívuma, olyan sokat hoztak ki belőle Katché és zenésztársai és nemkülönben az M33.

Cecilia Bartoli: Opera Proibita (Handel Il Tiempo Un pensiero nemico di pace) következett. A 4 perces dalban minden hangrészletet, hajlítást tökéletesen lehetett hallani, a hang nem volt sértő, nem bántott, ellenkezőleg: átjöttek a világsztár szoprán képességei, amiben az erősítő ismét csak hibátlan partner volt. A dal sodrása, lendülete folyamatos volt, a basszus nem vékonyodott el, a csembaló és a vonósok összhangját kiválóan prezentálta az M33, csakúgy, mint a dinamika változásait. Példamutató volt a vokál, egészen frenetikus élmény volt hallgatni, ahogy a NAD kibontotta a zene belső rétegeit, ezzel mondhatni túlnőtt a kategóriáján - de igazából csak megmutatta, hogy mire képes.

A Liquid Trio Experiment: Spontaneous Combustion lemezéről a Hot Rod-dal visszatértünk a triókhoz, de ez egy sokkal nyersebb, robbanékonyabb előadásmódot kívánt, mint a Peter Erskine New Trio, és nemcsak a dobos Mike Portnoy (Dreamtheater) miatt, bár kétségkívül az ő játéka adta meg a szám dinamikáját. A NAD Masters M33 pedig jelezte, hogy nemcsak az andalító, finom harmóniák tolmácsolására alkalmas, hanem ha zúzás kell, akkor is rendelkezésre áll. A feszültség egyre nőtt, a dob nem lankadt, Jordan Rudess (ugyancsak Dreamtheater) billentyű játéka 2 percnél átvette az irányítást, közben a térbeli pozícionálás is példás volt. A zúzás azonban nem volt öncélú, a hangnyomás ismét bőven 90 dB felett volt, de nem fájt a fülünk, semmilyen torzítást nem hallottunk még ilyen magas hangerő mellett sem. A pergő nagyon gyors volt, a bőrhang valóságos, a cintányérok pedig húsba vágtak, pont, mint a valóságban, nem volt csalás. A M33 állta a sarat, ezt a nagyon nehéz feladatot is tökéletesen oldotta meg.

Herczku Ágnes: Live at Womex albumáról az egyetlen nem élő felvétel a Szép sem vagyok se nem jó. Itt újfent a ritmika, mélységi térábrázolás és természetesen a hangszer és énekhangok kerültek terítékre. A felvételben van némi többlet magas energia, de a NAD ezt nem az arcunkba vágva közölte, hanem az alacsony torzítás és a tisztaság elegyének köszönhetően egyszerűen csak több részletet kaptunk, a nem létező bársonyosság nem is került elő csak korrekt részletek. A színpad még magasabb volt a szokásosnál, de ez nem túldimenzionáltságként hatott. Nem kaptunk tehát semmilyen elfedő karaktert, hanem a felvételre jellemző élénkséget, Herczku hangja szépen elkülönült és az egész dal során együtt tudtunk mozogni a zenével - az M33 ritmikája ismét kiváló volt.

John Willams & London Symphonic Orchestra, Star Wars: Duel of The Fates számával zártuk a meghallgatást. A kórus vérfagyasztó, a hangulat dermesztő volt, de ezt hallgatva féltünk már jobban is. A mélydinamika valamelyest elmaradt a legjobbaktól, cserébe viszont a nagybőgők pozíciója pontosabb volt, sőt az összes hangszer, például a fagott is, de azon az áron, hogy az energiát ennél a monumentális felvételnél picit kevesebbnek éreztük az ideálisnál. Az üstdobok ettől függetlenül energikusak, a piano-fortissimo váltás lényegében hibátlan volt, a színpad ábrázolása is példás, csakúgy, mint a ritmustartás. Ha nem hallottunk volna - lényegesen drágábban - még jobb előadást, boldogan beérnénk azzal, amit az M33 nyújtani képes, mert az általa kínált csomag minden paramétert illetően nemcsak versenyképes, hanem kiemelkedően az.

Összegzés

A NAD Masters M33 BluOS integrált sztereó erősítő minden szempontból telitalálat. Formaterve, megépítése és lenyűgöző megjelenése - ami persze minden termék esetében szubjektív, de nehezen tudunk elképzelni olyan zenehallgatót, aki ránézésre elutasítaná - már eleve egy külön osztályba emeli, de szépsége mit sem érne, ha nem párosulna hozzá jó hang. Márpedig itt párosul, nem is akármilyen. Kontrollált, száraz, gyors, pontos, de energikus basszusával, kivételesen tiszta magastartományával, precíz, fókuszált, természetes és színezettségektől mentes hangképével és a teljes frekvencia sávra egyenletesen érvényes kiváló felbontásával rengeteg részlet megmutatására volt képes. Benne egy igazi stílusfüggetlen erősítőt ismertünk meg, amely csak arra vár, hogy szórakoztassa hallgatóját. Ehhez pedig egyrészt gyakorlatilag mindenre elegendő teljesítményt, mondhatni nulla torzítást és szinte végtelen szolgáltatásokat kínál. A phono bemenet, fejhallgató fokozat, HDMI eARC, Dirac Live szobakorrekció már csak a hab a tortán, de a remek applikáció és a moduláris felépítés is említést érdemel, mert ezek sem minden gyártónál elérhetőek. A NAD Masters M33 a 2 millió forintos all-in-one kategória megkerülhetetlen versenyzője és egyértelműen Ajánlott Vétel!

1 2

Következő oldal >