Musical Fidelity MX-DAC DA konverter teszt

A hiányzó láncszem

2017. január 2., hétfő, 21:45

Musical Fidelity audio hifi DAC DA konverter USB DAC DSD DAC DAC teszt hifi teszt DA konverter teszt USB DAC teszt DSD DAC teszt Musical Fidelity DAC Musical Fidelity hifi

Korábban írtunk egy részletes cikket a Musical Fidelity MX-HPA fejhallgató erősítőről, melyhez minden tekintetben idomuló DA konvertert is kínál a cég, MX-DAC néven. Most kipróbáltuk, hogy mire képes ez a két eszköz együtt.

A borsó meg a héja

Mikor kb. fél évvel ezelőtt teszteltük az MX-HPA fejhallgató erősítőt, lelkifurdalás nélkül aggattuk rá a kiváló termék cédulát. Minden tekintetben teljesítette elvárásainkat, emellett referenciaként használt Sennheiser HD 800 S fülesünk eddigi egyik legjobb társa volt. Más kérdés, hogy a feladatok szerint szétválasztott készüléklánc kiegészítő komponenseket (speciális vezetékek, stb.), más szóval extra felárat jelentett. Az MX-DAC oldalbordája, fontos kiegészítője az említett erősítőnek. Ketten együtt több, mint félmillió forintba kerülnek, ezért aki mindenek előtt költséghatékony egyszemélyes hifi rendszer építésére törekszik, most még abbahagyhatja cikkünk olvasását (a maximalista audiofilek bátran tartsanak velünk, nekik remélhetőleg tanulságos anyag következik).

Persze bizonyos értelemben az MX-DAC és MX-HPA párosából alkotott duó is nevezhető hatékonynak ár/érték arány szempontjából, hiszen (ismerve a HD 800 S és hasonló kategóriájú fülesek képességeit) az 5-10x drágább, hangsugárzókból épített, high end láncok karakterét képes visszaadni anélkül, hogy a szobaakusztika és a hatalmas dobozok elhelyezése miatt kellene aggódnunk. Ettől függetlenül nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy noha az MX-DAC és MX-HPA egységet alkotnak, önmagukban mégsem garantálják a perfekt hangzást.

Kicsit olyan ez, mint mondjuk a profi videokamerák esete. Nem elég, hogy van egy objektívünk és egy vázunk, szükség lesz hozzájuk rengeteg kiegészítőre, állványra, stabilizátorokra ahhoz, hogy a végeredmény nézhető és kifogástalan legyen. Ugyanígy törődést igényel a Musical Fidelity duettje. Ez a két szürke doboz olyan szépen simul egybe, mint a borsó a héjával, de nem mindegy, hogy a zöldséget milyen földbe ültetjük, hogyan öntözzük stb. Mára elég lesz a hasonlatokból.

Kicsomagolás, szemügyre vétel

A készülékház az MX-HPA-val azonos dizájnra épül, ennél fogva komoly minőségérzetet nyújt. Komplett teste alumíniumból készült, beleértve a jobb alsó sarokban lévő, parányi kezelőszerveket (forrás és szűrő választók). Utóbbiak mechanizmusa talán lehetne jobb, lágyabb, de ez a Musical Fidelity-féle konzervativizmus lényege. Mellőznek mindenféle giccset, kemény, műszaki érzetet keltenek helyette. Utóbbit megerősíti a ki és bekapcsolásra szolgáló, jóformán elnyűhetetlen parányi billenőkapcsoló is, melyet csak határozott ujjmozdulattal lehet egyáltalán megmozdítani.

A kis fémpöcök lebillentését követően két másodpercen belül üzemképessé válik az elektronika. A mintavételezést fokozatokra felosztott LED füzér jelzi, külön helyen tetszelegnek a 64 és a 128-szoros DSD állapotjelzők. A parányi, kék színű lámpácskák fénye csak teljesen szemből volt zavaró, a felhasználók zöme vélhetőleg íróasztalának sarkán vagy készülékállványon tartja majd a DAC-ot, úgy viszont egyáltalán nem frusztráló, sőt inkább jóleső a látvány.

A hátoldal tisztességesnek mondható, ahogy egy kb. 1 000 eurós hifi eszköztől el is várjuk. Kapunk szimmetrikus (XLR) és RCA analóg kimeneteket, melyek mellett katonás rendben, egyértelmű jelölésekkel ellátva sorakozik egy számítógépes USB, továbbá két koaxiális és két optikai bemenet. A gyártó leírása szerint mindegyik bemenő csatorna jelének feldolgozása DSD tartományban történik. Ennél pontosabb megfogalmazást nem találtunk a neten fellelhető közleményekben, tehát számunkra nem lett egyértelmű, hogy az MX-DAC automatikus felskálázást végez-e, vagy csak ha erre alkalmas szoftverrel hajtjuk? Akárhogy is, támogatja a ma elérhető legjobb hangformátumokat, és ha megfelelő lejátszó programot (pl. JRiver Media Center) vagy forráseszközt birtoklunk, akkor élvezhetjük a stúdióminőségű hangzás előnyeit. Egyébiránt az MX-DAC számítógépről történő használatához, meghajtó program telepítése szükséges, mely megtalálható az eszköz dobozában lévő CD-n és a gyártó honlapján is.

Egyetlen tényező sántít a kivitelezésben, mégpedig a tápegység. Az eszköz tudásához és színvonalához képest meglehetősen silánynak hat a hozzá mellékelt, cérnavékony kábellel ellátott fekete dobozka. Utóbbi ráadásul standby (azaz kikapcsolt) állapot mellett furcsa, halk vijjogást hallat, legalábbis a mienk igen zavaró mellékzajt gerjesztett (a DAC bekapcsolásakor a különös zaj megszűnt).

Azok a bizonyos kiegészítők

Hirtelen lelkesedésünk által vezérelve az első kezünk ügyébe kerülő vezetékekkel, azon nyomban beüzemeltük az MX-DAC-ot, csatlakoztattuk az MX-HPA bemenetére, és máris fejest ugrottunk zenei gyűjteményünkbe. Szökőárként zúdultak ránk a részletek, ugyanakkor valami hiányzott. Ráadásul a hiányérzet mellé egy oda nem illő, zavaró íz is társult. Okulva korábbi tesztjeinkből, elkezdtünk összeválogatni néhány komponenst, a tisztább áram és jel ill. a megszűnő frusztráció reményében.

Először is kellett egy megfelelően áttetsző hangú összekötő kábel a DAC és az erősítő közé. Kísérleteztünk különféle csatlakozófejes vezetékekkel, végül figyelmes AB-tesztelések és a szerkesztősében fellelhető valamennyi fiók, doboz feltúrása következtében egy Vertere gyártmányú, D-Fi szériás RCA mellett döntöttünk. Lehet, hogy egyesek XLR csatlakozóval fogják megtalálni az általuk keresett karaktert, a mi ízlésünknek adott pillanatban ez a kábel tetszett meg.

A DA konvertert és az erősítőt is egy IsoTek EVO3 Sirius szűrőre csatlakoztattuk, illetve az MX-HPA-hoz a gyári fekete SOS-kábel helyett egy EVO3 Premiert alkalmaztunk, ügyelve a megfelelő fázisra. Ezek után nyugodtabbá vált a sztereó tér, és némileg nőtt a sterilitás érzet, de valami még mindig hiányzott. A zene higgadt áramlását, közvetlenségét zavarta egy nehezen megfogható tüske. Az irányítottságból hiányzott az a bizonyos könnyedség, ami a zenére tudta volna terelni a figyelmünket, és a magas frekvenciákban is hallhattunk egyfajta digitális nyersességet. Korábbi tesztünkben ugyanezt az erősítőt hallottuk már szebben is szólni, ezért a leggyengébb láncszem után kutatva először az MX-DAC satnya tápegysége suhant elénk.

A korábban általunk is tesztelt, audiofil eszközökhöz készített Sbooster külső tápegységek között találtunk olyat (ECO 5V - 6 V), amelyik hivatalosan is együtt használható az MX-DAC-kal. Ennek beiktatásával pontosan az a baj szűnt meg, amit mi korábban kifogásoltunk! Tehát a szűz komponenseken kívül kb. 300 000 Ft összértékű kábelt és tápszűrő eszközt kellett még alkalmaznunk ahhoz, hogy a minket zavaró jelenségek megszűnjenek. Természetesen felhasználója válogatja, hogy kinek mennyire okoznak gondot az úgynevezett koszos áram okozta akusztikai korlátok. Egy olyan minőségű fejhallgatóval, mint a HD 800 S, minden mikroszkopikus jelenség fontossá vált. Ezért mi azt gondoljuk, hogy az MX-DAC mellé kötelező kiegészítő az Sbooster, nélküle egyszerűen nem tud kifogástalanul teljesíteni. Cserébe, amiért leendő birtokosa a fentebb leírtak szerint odafigyeléssel, körültekintően kiépít egy Musical Fidelity alapú rendszert, a hangzás finoman szólva is rendkívüli lesz.

Hangminőség

Számos aspektusban lehetne értékelni az MX-DAC akusztikai képességeit. Értelemszerűen csak saját szempontjaink alapján nyilatkozhatunk a vele szerzett tapasztalatokról, hiszen az eredményt a kiegészítők és a fejhallgató egyaránt befolyásolták. Talán legnagyobb pozitívuma, hogy ez a DA konverter már nagyon ügyesen mellőzi a digitális áramkörökre jellemző hidegséget. Ettől persze még sokan úgymond túl jónak titulálhatják, különösen, ha olyan elektronikával párosítják, mint az MX-HPA. Teszteléshez használt lejátszási listánk valamennyi száma kristálytiszta rezdülésekkel, vérprofin kezelt dinamikával és kellemes, szellős térrel szólalt meg. Egységbe fonódva, mégis egymástól elkülönülve bukkantak fel a részletek. Ilyen nagy felbontás mellett sok esetben nem elég egyszer meghallgatni egy produkciót, számos mikro-motívumot csak második vagy harmadik alkalommal vettünk észre, mert a rendszer folyton más és más irányba terelte figyelmünket.

A Musical Fidelity mint név, frappánsan illett tesztalanyunkhoz, mert egyszerre igyekezett már-már megszállott hűséggel visszaadni a részleteket, de úgy, hogy közben a zeneiség ne csapjon át mesterkélt stílusba. Így a harsányan megfújt trombita, a keményen megütött cintányér és a feszesen kezelt ütemek egyaránt kifejtették saját jellegzetes erőiket, de sosem vált túlzottan karcossá, bántóvá a rendszer. Ez értelemszerűen a lánc együttesének is köszönhető (emlékezzünk csak vissza, milyen frusztráló, szúrós mellékhatást produkált az MX-DAC gyári tápegysége). Minden azonnali, spontán jelleggel jött létre vagy éppen szűnt meg, a gondosan kezelt énekhangoktól a profi stúdiótermekben rögzített, parányi csengettyűkig.

Olivier Latry - Midnight At Notre-Dame c. lemezének hallgatásakor, a Rachmaninov feldolgozást elindítva a hideg futkosott hátunkon, amint katarzishoz értek az orgonasípok. A basszushangok velőtrázó ereje, noha nem rázta meg belső szerveinket, a lélekbe tipró hatás nem maradt el, mint ahogy az épület belső, zengő atmoszférájának átérzése sem. Alapvetően bármilyen szimfonikus zenét elindíthattunk, a lehetőségeknek még a bitráta sem szabott határt. Egyértelmű különbségeket fedezhettünk fel a 44,1 kHz-es kvázi CD-minőség és a 192/24-ben rögzített fájlok között. A leendő tulajdonosoknak nem árt tudni, hogy megfelelő lejátszó szoftver hiányában az MX-DAC csak azon a mintavételezési frekvencián hajlandó üzemelni, amelyen az operációs rendszer vezérlőjéből beállítottuk. Ezért, hogy mindig a szükséges sávszélen fusson, ildomos olyan programra bízni zenei gyűjteményünket, mint a JRiver (illetve számítógépet nélkülöző felhasználók dönthetnek valamilyen manapság divatos, hálózati médiaszerver mellett is).

Az MX-DAC képessége abban nyilvánult meg, hogy a hangot kifogások nélkül élvezni lehetett. Azt a karaktert kaptuk vissza HD 800 S-től, amit eddig csak a legjobb minőségű elektronikák tudtak neki biztosítani. Ez persze már nem az adott hang milyenségét, karakterét jelentette, hiszen minden hullám, rezgés tisztán, szűzen fogant meg a dobhártyánktól pár centire. Inkább a frekvenciák finom, erőlködéstől mentes, steril és analitikus tálalása az, amit kaptunk, és el is vártunk a rendszertől, illetve a DAC-tól. Azért szólt jól, mert nem kifejezetten őt hallottuk szólni.

Végszó

Az általunk eddig kipróbált készülékek közül az MX-HPA/MX-DAC párosa szolgáltathatta az egyik legjobb hangot, amit fejhallgatón keresztül hallhattunk. A kiegészítők (fejhallgató, kábelezés, tápegység stb.) beszerzését követően szinte azonnal egymillió forint fölé kúszik a komplett rendszer költsége. Cserébe a zenehallgatás minden alkalommal egyenértékű lesz egy lelki utazással, kikapcsolódással, feltéve persze, hogy jó minőségű felvételeket birtoklunk. Nem kérdés, hogy a Musical Fidelity DA konvertere a maximalisták játékszere. Mellesleg nem csak fejhallgatóval, hanem pl. aktív hangfalakkal, stúdió monitorokkal is kamatoztatható tudása. Önmagában nem tökéletes, de könnyedén azzá tehető, főleg, ha repedezik a malacperselyünk.

1 2

Következő oldal >