Moon 240i integrált sztereó erősítő teszt

2019. március 1., péntek, 16:10

Moon audio hifi erősítő DAC high end hifi erősítő sztereó erősítő Moon erősítő erősítő teszt Moon erősítő teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt high end sztereó erősítő

A Simaudio név legfeljebb a magyar füleknek hangozhat idegennek pedig közel 40 év tapasztalat és tudás dolgozik minden termékükben, melyek végre hazánkban is elérhetővé váltak. Csapatunkhoz első körben a Moon 240i integrált sztereó erősítő látogatott el, melyet kis mosollyal az arcunkon, nevezhetünk a gyártó "belépő modelljének".

Legendás múlt, bíztató jövő

A Simaudio (a kezdetekben Sima Electronics) egy nagyon jó nevű kanadai gyártó, melyhez csak később kapcsolódott a Moon név. Konkrétan a mai Moon termékek előfutára a Moon i-5 integrált sztereó erősítő volt, amely nagyon jó alapnak bizonyult, hogy egy biztos jövőt építhessenek rá.

Számunkra a gyártók különböző, olyan hangzatos marketing szövegei, mint a "high end mindenkinek", vagy a "tökéletes hangzás, elérhető áron" stb., inkább szemöldök ráncolást eredményeznek, mintsem komolyan vehessük őket. A Moon azonban sok mindenben eltér a Távol-Keleten összeszerelt mai csodáktól melyek szeretettel használják ezeket a jelzőket. Már látatlanban is komoly bizalmat váltott ki belőlünk, hogy a Moon csak Kanadában gyártja és szereli össze modelljeit. Az a tény, hogy belépő integrált erősítőjük 825 000 forintot kóstál, míg a csúcs monoblokkok már a 20 millió Ft feletti kategóriában mozognak, alátámasztják az idézett high end kifejezést. Ezt persze még űberelni tudják a 10 év garanciával, ami szintén elég bizalomgerjesztő egy gyártótól. Példaértékű, hogy minden egyes elkészült példányt alapos és hosszú járatásnak, tesztelésnek tesznek ki, mielőtt az dobozba kerülne.

Hasonló érzésünk néhány kedvenc angol gyártónál volt eddig, ahol a kiváló termékek mögött egy hozzáértő csapat és szolgáltatás áll, nem csak a profit utáni megszállott vágy. Szimpatikus.

A szemnek

Az alaposan becsomagolt Moon 240i teljesen fekete színben bújt elő dobozából, emellett létezik ezüst fekete verziója is, ami véleményünk szerint valamivel extrább, egyedibb külsőt kölcsönöz ennek a szépségnek.

Szemből nézve akadt egy kis Mark Levinson utánérzésünk, de mégis tökéletesen megőrizte a Moon-os (vagy Simaudio-s) jellegzetességeket. Az anyagok minőségén nagyon jól látszik, hogy nem pár százezres szerkezet került a kezünkbe. Az előlap egy vaskos szálcsiszolt alumínium tömb, bár a széleken lévő ívelt elemeket feláldozták a költségcsökkentés oltárán és műanyagból készültek, pár másodpercig fogdosnunk, simogatnunk kellett mire ebben biztosak lettünk. Az előlapi OLED kijelző karakterei jó minőségben és jól láthatóan jelennek meg, körülötte pedig a fontosabb kezelőgombok helyezkednek el. Ízlés kérdése, de szerintünk nem feltétlenül áll jól e gomboknak az ezüst szín, a fekete talán jobban mutatna itt.

Az előlapon találunk még egy 6,3 mm-es fejhallgató Jack kimenetet, egy AUX aljzatot, valamint egy nagyon finom mozgású hangerőszabályzó tárcsát. Az erősítő oldalait szintén masszív alumínium hűtőbordák képezik, és a Moon 240i felső burkolata is példás vastagságnak és stabilitásnak örvend. Itt nyoma sincs a más gyártóknál többször tapasztalt rezgő lemez fedélnek.

Ahogy az lenni szokott, vendégünk esetében is a hátlap tartogatott vérbeli integrálthoz méltó csemegéket.

Három vonalszintű analóg bemenetből válogathattunk melyből egy a phono fokozaté, ami sajnos csak mozgó mágneses hangszedővel hajlandó együttműködni. Az analóg kimenetek segítségével házimozi rendszerünk sztereó hangját is alaposan feljavíthatjuk (Pre Out) vagy aktív mélyládát köthetünk a rendszerre, amennyiben erre lenne igény. Digitális bemenetekből már nagyobb számban csemegézhetünk, ugyanis itt egy-egy pár koaxiális és optikai, valamint egy USB B aljzat fogadja digitális forrásainktól az adatokat. Innen befelé egy ESS Tech chipkészlet szakértelmére bízva kerülnek a digitális jelek feldolgozásra, nem is akárhogy. Koaxiális és optikai bemeneteken a szokásosnak mondható 16 bit/192 kHz-ig, ám USB-n akár 32 bit/384 kHz-ig, sőt, DSD 68-128-256 dekódolásra is képes a beépített DAC, ami szép teljesítmény egy "belépő" integrálttól, és így szinte bármilyen nagyfelbontású zenét a 240i gondjaira bízhatunk.

Remekül tükrözi a Simaudio rugalmasságra való törekevését a trigger (esetünkben SimLink) aljzatok jelenléte, mellyel a többi erre alkalmas készülékkel is egyszerűen kommunikálhat a 240i, illetve az RS232 csatlakozó is jelen van, ha okos otthonunk szerves részévé akarjuk tenni kanadai barátunkat. A sok pozitív pont mellett azonban kissé csalódás volt az egyszerű fekete/piros műanyag banándugós kábelcsatlakozó szorítója. Ebben az árban már szívesebben látjuk az aranyozott alkatrészeket, de tény, hogy a funkcióját ellátja ez is.

A vaskos, jó szellőzést biztosító motorháztetőt eltávolítva, minőségi alkatrészekből felépülő és jól átgondolt áramköri elrendezést láthattunk egy szépen megtermett toroid trafó környezetében. Az AB osztályban működő erősítő 2x50 W teljesítményt szorít ki magából, ami talán nem egy erőmű, de egy magas érzékenységű hangfallal csodákra képes.

A mellékelt távvezérlő mindig érdekes pontja napjaink elektronikáinak, hiszen a pofátlanul gagyi műanyag vackoktól a szinte műalkotásra emlékeztető alumínium csodákig, széles a paletta, de a kanadaiak szerencsére inkább az utóbbi felé hajlottak. Igényesen kivitelezett, ergonomikus és elegáns darab, bár az átlátszó gombok láttán az ember automatikusan a háttérvilágítást keresi, azt sajnos nem találtuk meg. Persze opcionálisan vásárolható hozzá háttérvilágítással rendelkező távirányító, igaz borsos áron. A nagyobb modellekhez már alapból az a távirányító jár.

A fülnek

Sajnos a Moon 240i nem töltött nálunk hosszú időt, de igyekeztünk minden percét a lehető leghasznosabban tölteni. Árban és kvalitásban is hasonló komponensek közé illesztettük be vendégünket a 30 négyzetméter körül teszthelyiségünkben, ahol a szokásosnak mondható szeánsz alkalmával veséztük ki tudását.

Az első szakaszban hosszasan élveztük a hangszeres muzsikák áradatát a Moon 240i előadásában, analóg bemeneteken. Triangle álló hangsugárzónk 92 dB-es érzékenysége elégnek bizonyult az 50 W teljesítményhez, bár a 90 dB-el büszkélkedő Monitor Audio Silver 300, illetve a szintén nálunk vendégeskedő GoldenEar Triton Three+ is határozottan élvezetes órákat okozott. A Moon 240i első magszólalásakor pontosan az a kellemes, pozitív élményt éltük át, mint amikor a Naim elektronikák ragadták el szívünket. Természetesen az ebben az ársávban joggal elvárható koherencia, részletgazdagság és dinamika mind-mind jelen volt, de mégis valahogy máshogy. Lerágott csontnak számít már a "kategóriákkal feljebb kapjuk meg ezt a hangot" kifejezés, ezért inkább úgy fogalmazunk, hogy ebben az árban, ritka jó hangzása van Moon 240i-nek. A sztereó színpad minden dimenzióban megfelelően tág határokat feszegetett, a zenekart pontosan helyezte el a térben. Dave Brubeck több albumát oda-vissza hallgatva leginkább a Moon zeneisége és kifinomult magabiztossága fogott meg bennünket. Nehéz lett volna külön kiemelni egy-egy tulajdonságot, ami több, vagy jobb lett volna, mint másoknál, sokkal inkább az egész előadást komplexen nézve volt magával ragadó a Moon 240i hangzása. Áttérve a digitális szakaszra, szintén kellemes meglepetés volt, hogy a beépített DA konverter, kertelés nélkül felveszi a kesztyűt a magasabb kategóriás dedikált DAC-okkal, de nyilván a fejleszthetőség lehetősége itt nem opció.

Foobar2000 szoftvert futtató laptopunk és egy Nordost USB kábel segítségével nagyfelbontású DSD formátumú albumaink lejátszása közben további finom részletek kerültek elő a muzsikából. Ez volt az a pillanat ahol már csak az ízlésünknek tökéletes hangfalat kell megtalálni, és egy bármeddig hallgatható hangot kaptunk a Moon 240i-ből. Nagyon jól érvényesült mindhárom hangsugárzó egyéni karaktere, és nehéz lett volna azt mondani, hogy az egyik, vagy a másik a jobb. A mi izésünknek talán a Monitor Audio, de még inkább a GoldenEar elképesztő basszusai és nyílt tiszta hangzása jött be, de erről még bővebben számolunk be egy későbbi cikkben. Nagyon jól elboldogult a tér nagyságával, és az álló monstrumokból is sokat kihozott, mégis az az érzésünk volt vendégünkkel kapcsolatban, hogy egy nívós állványos doboz és egy diszkrétebb méretű szoba inkább optimális környezet a kvalitásaihoz. Nagyon széles frekvencia sávot volt képes lefedni, de a legalsóbb tartományban már megingott az önbizalma, illetve magasabb jelszinten az elektronikus zenéket, esetleg nagyzenekari művek dinamikusabb részleteit már olykor erőtlenül kezelte, de nem is vártuk el tőle, hogy másképp tegyen.

Összegzés

Minden zenei stílussal remekelt a Moon 240i, de nem feltétlenül jött ki minden hangsugárzón a nyugodt, meleg, és nagyon élvezetes karaktere, így erre mindenképp érdemes odafigyelni a vásárláskor. Számunkra mindig öröm, ha egy-egy új termék megjelenik kis hazánkban, főleg, ha ilyen erős résztvevője tud lenni a piacnak, a kanadai gyártásról és a teljes körű 10 éves garanciáról nem is beszélve. Kezelése logikus és egyszerű, megépítése és szolgáltatás csomagja pedig példásnak mondható. Sem a technikai részletekben, sem a hangzásában, nem makulátlan, de amit hibának nevezhetünk rajta, az olyan elhanyagolható részletekben jelenik meg, ami nem szól bele a teljesítményébe úgy, hogy ne lehetne hosszasan élvezettel hallgatni. A Moon 240i-t nem volt nehéz megszeretni, ezért kíváncsian várjuk a nagyobb testvérek érkezését is.

1 2

Következő oldal >