Monster DNA On-ear fejhallgató teszt

Talán Spock is egy ilyenre vágyik...

2013. augusztus 26., hétfő, 10:15

Monster Monster DNA Monster fejhallgató Monster fülhallgató on-ear fejhallgató fejhallgató fülhallgató audio fejhallgató teszt

Nem unatkoznak a Monster fejhallgatós részlegén. A legváratlanabb formákkal igyekeznek felturbózni prémium kategóriás, utazós felhasználásra optimalizált termékeiket, melyek közül most a DNA típusokat próbáltuk ki.

Már a Monster Inspiration is sikeresen elfeledtette velünk a Beats-kultuszt, a DNA viszont gyökeresen eltérő külsőt kapott. Aztán ha közelebbről megnézzük, kiderül, hogy a módosítás csak a fülkagylókat takaró háromszögletes idomban merül ki. A futurisztikus vonalvezetések láttán sokan azt gondolhatják, hogy ilyen fülest csak az vesz fel, aki úgy akar kinézni, mint ha valamelyik sci-fiből szalasztották volna. Ez a téves illúzió azonnal szétfoszlik, amint szembesülünk a Monster DNA valódi méreteivel. Kompakt, teremtés, fülre fekvő kialakítású, az utcán viselve nem virító látvány, és függőleges pozícióban a háromszög valóban esztétikus. A belső oldal kísértetiesen tükrözi a Solo HD tulajdonságait, azaz a vaskosan gumírozott fejpántot és a pihe-puha fülpárnákat. Hordozhatósága érdekében összecsukható kivitelt kapott a DNA, a szárain fekvő törésvonalakba precízen megmunkált csuklómechanikát ültettek. A pánt belsejében rozsdamentes acél merevítés húzódik, mely főleg véletlen baleseteknél lehet életmentő. A fényesre polírozott műanyag külső burkolat kissé lecsengett megoldás, de talán csak mi gondoljuk így, félig kilábalva a MOMENTUM által okozott kábulatból. No azért a műanyag nem feltétlenül rossz dolog, legalább megcsillan rajta a napfény, amint az utcát járjuk, csak ne fogdossuk nagyon, mert a fekete változat hajlamos összeszedni ujjlenyomatunkat.

Szépnek szép, de mit tud még?

Az első Magyarországra érkezett mintapéldányt kaphattuk meg tesztelésre, melyhez pontos termékadatokat (frekvenciatartomány, impedancia, stb.) még nem közöltek. A fekete változatot láttuk vendégül, de lehet még kapni fehér és kék színekben is.

A komolyabb fejhallgatókra jellemző, finom tapintású gumírozott kábelt most is megkapjuk, a mikrofonos headset (iPhone készülékekhez vagy Skype telefonáláshoz) ugyancsak alapszolgáltatás. Dupla csatlakozást építettek a DNA aljába, mint kiderült, így "továbbfűzhetjük" a jelet a haver(ok)nak, és mindannyian ugyanazt a muzsikát hallgathatjuk. Ezzel a praktikus megoldással sokkal kellemesebb a közös zenehallgatás, egy hosszabb repülő- vagy vonatút kisebb beszűrődő zajjal jár, ha a mindkét fülünket párnák fedik. Most, hogy szóba került, mindenképp dicséretet érdemel tesztalanyunk zajszűrő képessége. A belváros lármás utcáin és a villamoson egyaránt bele tudtunk merülni a zenébe anélkül, hogy a külvilág belepiszkítson a felvételbe. A teszt forráseszközének (iPhone 3GS) hangerőszintjét 50%-ra állítva már minden fontos részletet megkaphattunk a zenéből és a basszusok sem váltak erőtlenné. Épphogy meghalljuk, amint a géphang bemondja a következő megállót.

Hangminőség

Most, hogy már nem az első Monster fejhallgatót próbáltuk ki, egyértelművé vált a "Pure Monster Sound" jelentése. Tulajdonképpen azok a fülesek, amiket ezzel a jelzővel illetnek, szinte tökéletesen ugyanazt a hangkarakterisztikát nyújtják. De milyen ez a hang? Egyszerre puha és agresszív basszusokat kapunk, a középtartomány jólesően részletgazdag, ellenben a magas frekvenciák kissé háttérbe szorulnak, selymesen próbálnak összekapcsolódni a közepekkel. Ez a simulékony megszólalásmód nagyon meghatározza az amerikai cég termékeit, a realisztikusságra szomjazó hifisták egy része ellenzi, a zenerajongók viszont, akik mai zenéket hallgatnak, isteníteni fogják. Az ellentmondás oka, hogy a DNA basszusai túlzóan szépek, szédítően dinamikusak és képesek még a legkönnyedebb popzenéből is masszív, gördülékeny dinamizmust előcsikarni. Az eredmény, hogy a legkisebb ritmikára is kényszerűen megmoccan a lábfejünk, táncra vágyik. A középtartomány egészen árnyaltra sikerült, de egyáltalán nem száraz, vagyis hosszú távon is kellemes lesz hallgatózni, függetlenül attól, hogy dubstep, hip-hop vagy rockzenéről beszélünk. Egyéni megítélésünk alapján nem hiányoltuk a magashangokat olyan darabokból, mint Taylor Swift, Yonderboi, vagy a Daft Punk - Get Lucky. Itt bőven kijött, aminek ki kellett jönnie. Hiányról csak akkor beszélhetünk, ha komplex és steril felvételeket kóstolgatunk, ahol a gitárnak gitárként, nem pedig "Monster-féle selymesített akusztikus hangszerként" kéne pendülnie. De még ez sem teljesen igaz, mert biztos, hogy lesznek olyan vegyes ízlésű felhasználók, akiknek a DNA hangja egyszerűen úgy tetszik, ahogy van. Így lágyan, fülbemászóan, dinamikusan.

Végszó

Tesztalanyunk érdekes külsejével és tipikus, sokak által kedvelt hangzásával jól beilleszkedik a mai fejhallgatós kínálatba. Remek alternatívája a Solo HD füleseknek, mert hangzásában hasonlít, kicsivel többet is ad. Utóbbi nem csoda, hiszen Dr. Dre füleseit egyetlen műfajra (popzenére) kalibrálták, míg a Monster termékek azonos alapokon nyugszanak. Kiterjedtebb részletező képességgel lettek megálmodva. Ha Kedves Olvasónk ugyanezt a tudást apró méretben szeretné megkapni, elgondolkodhat a DNA fülhallgatón, mely ugyanezt a hangzást produkálja.

1 2

Következő oldal >