Monitor Audio Platinum PL 200 II high end hangfal teszt
2022. június 3., péntek, 23:55
Monitor Audio audio hifi hangfal hangszóró high end hifi hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt high end hangfal Monitor Audio hangfal Monitor Audio hangfal teszt high end hangfal teszt
A Monitor Audio Bronze, Silver és Gold sorozata már a sokadik generációjához érkezett, közülük az AV-Online is többet tesztelt. A legfelső kategóriát képviselő Platinum a negyedik generációnál jár ahonnan a PL100 II és a PL300 II után, most a PL200 II volt a harmadik vendégünk.
Jó pár Monitor Audio hangfalat és hangfalszettet volt alkalmunk tesztelni az elmúlt évek során és tagadhatatlanul megkedveltük mindegyiket. Dean Hartley műszaki igazgató irányítása alatt sorra ontották a kategóriájukban mindig kiemelkedően tejesítő, sőt legtöbbször azon túlmutató termékeket, elég ha a jelenleg már a hetedik generációs Bronze, Silver és az ötödik generációs Gold sorozatra gondolunk. Az angol gyártónál azonban van egy még magasabb szint, a Platinum széria. A modellstruktúra az alacsonyabb sorozatokkal szinte teljesen megegyező: itt is megtalálható egy kisebb állványos és két nagyobb álló példány, amelyeket egy kisebb és egy nagyobb centersugárzó, egy aktív mélyláda, egy mennyezetbe építhető és egy falba építhető hangsugárzó egészít ki, teljes Platinum házimozi szettek is összeállíthatóak tehát. A kisebb PL100 II-t és a nagyobb PL300 II-t már megismertük és szerettük, de most a Platinum PL200 II, a legkisebb álló modell is megmutathatta mit tud.
Külső és belső tulajdonságok
A PL200 II valóban a Monitor Audio Platinum sorozat legkisebb álló tagja, de a Silver 200-hoz és a Bronze 200-hoz képest ez lényegesen nagyobb, méreteit tekintve inkább azok 300-asaival összevethető. Nevezetesen 105 cm magas, 38 cm széles, mélysége 41 cm, mindehhez pedig darabonként 36 kg-os tömeg társul, a doboztest alapanyaga MDF, mely merev, a rezonanciák csökkentését merevítő rudak is segítik. Két színváltozatban kapható: ébenfa furnér és a zongoralakk fekete. A kivitel nagyon szép, sőt makulátlan, a formaterv visszafogott, de időtálló, a PL200 II nagyon komoly benyomást kelt, amelyet tovább fokoz a 11 rétegnyi lakkbevonat és az előlap gyönyörű, valódi Inglestone bőrbevonata. Utóbbi a hallgatási pozícióból matt feketének látszik, közelről szemlélve vagy megérintve azonban a luxus kivitelű bőrözés felfedi magát, igen pazar hatást kiváltva ezzel.
A csomagolás praktikussága vagy átlagossága ugyan nem szól bele a hangba, de a felhasználó elégedettségéhez hozzájárul, hogy erre is figyeltek. Örömmel láttuk például, hogy a masszív, alul és felül MDF betéttel megerősített kartondoboz hosszanti dupla fedőlapjai tépőzárakkal rögzíthetők egymáshoz, ezért nem kell őket leragasztani. A tartozékok között egy kis díszdobozban egy háromdarabos imbuszkulcs készletet is találtunk, amivel a kisebb modelleknél már megszokott módon a hangdoboz hátoldalán meghúzhatóak a hangszórókat belül rögzítő/merevítő rudak és emiatt az előlapon nincsenek csavarok - tudjuk, hogy a gyártó szerint ez a letisztult megjelenésen túl tisztább hangzást is eredményez. De van itt törlőkendő, vízszintező és egy nagy mágnes is, amellyel a hangszórókat védő fémrácsok távolíthatóak el - ez utóbbi művelet a zörgést kizáró szoros illesztés miatt puszta kézzel kivitelezhetetlen lenne. A tökéletesen megmunkált izolációs tüskék robusztusak, és a vízszintezés után egy nagyméretű felső kontra anyával rögzíthetőek a masszív talpban. Elmondható, hogy minden, amit a PL300 II-ben megismertünk, a mérettől eltekintve 100 %-os pontossággal köszön vissza tesztalanyunkon, így annak csak a helyiség mérete szabhat alsó vagy felső korlátot.
A PL200 II egy háromutas négy hangszórós basszreflex konstrukció, két darab hátlapi HIVE II nyílással, a két pmélyközép hangszórót egy közép és egy MPD (micro pleated diaphragm) magassugárzó egészíti ki. Utóbbi a Monitor Audio AMT megoldása, kifejezetten a Platinum szériához fejlesztve és házon belül készül, nem egy adaptált megoldás. A Monitor Audio hangsúlyozza, hogy az általa használt mágnesrendszer, membrán és egyéb elemek eltérnek az eredeti AMT konstrukciótól. A PL200 II MPD magassugárzója függőlegesen helyezkedik el, és frekvencia-átvitele a gyár állítása szerint 100 kHz-ig terjed. A korábban alkalmazott ribbon sugárzóhoz képest fejlesztettek a felbontáson, a finomságon, a terhelhetőségen és a megbízhatóságot is növelték, de az impedanciáján is módosítottak, így az az erősítőt is egy könnyebben megoldható feladat elé állítja. A névleges impedancia 4 Ohm, az érzékenység 90 dB.
A középsugárzó 100, a mélyközép- és a mélysugárzó egyaránt 165 mm-es és egyaránt a második generációs C-CAM és karbon kompozit konstrukciójú RDT II membránokat kapták meg - ez a Monitor Audio eddigi legalacsonyabb torzítást kínáló technológiája. A kerámia-kompozit C-CAM anyag alkotja az elülső, a szövött szénszálas anyag pedig a hátsó részt, a membrán alacsony tömegű, a kompozitok között egy méhsejtrács alapú Nomex mag a hordozó réteg. Az alacsony tömeghez merevség és jó öncsillapítási tulajdonság társul, a gyár szerint a két különböző anyag használatával sikerült csillapítani a rezonanciákat és csökkenteni a torzítást. A membránokkal kapcsolatban van még egy érdekesség, ugyanis a Monitor Audio által DCF-nek (Dynamic Coupling Filter, dinamikus csatolószűrő) nevezett megoldással kapcsolódnak a lengőtekercshez, amely nem más, mint egy nylongyűrű, ami a keresztezési frekvencia alatt merev anyagként, felette pedig csillapítóként viselkedik. Ennek az az eredménye, hogy gyakorlatilag egy mechanikus aluláteresztő szűrőként működik és lehetővé teszi, hogy alacsonyabb meredekségű és egyszerűbb szűrőt használhassanak a keresztváltóban.
A keresztváltási frekvencia 750 Hz a mély- és középsugárzók között és 3,9 kHz a közép- és magassugárzó között. Utóbbi első látásra magasnak tűnhet, de azért választották ezt, mert a középsugárzó effektív átmérője kb. 9 cm és a 3,9 kHz pont az a frekvencia, amelynél a diszperzió szűkülni kezd. Így a Monitor Audio által alkalmazott közép hangszóró elrendezés anélkül biztosít széles és egyenletes hangszórást, hogy közben túlterhelné a magassugárzót a számára túl alacsony mélyebb frekvenciákkal, amelyeket az már nem tudna biztonságosan kezelni.
A hangszórókban alsóvezetésű, szélső tekercselésű lengőcsévéket használtak a nagyobb hatékonyság, az élethűbb dinamika visszaadás és az alacsonyabb torzítás érdekében, az ARC (Anti-Resonance Composite) középsugárzóházak és előlapi elemek pedig csökkentik a rezgéseket és emiatt tisztább hangminőséget tesznek lehetővé. A középsugárzók a TLE technológiát is megkapták (Tapered Line Enclosure) ami végső soron egy zárt belső ház, amelynek köszönhetően a hangzás pontosabb, miközben a hangdoboz kevésbé rezeg. A háromszögletű, kettős kábelezhető hangfal csatlakozók egyedi készítésűek, könnyen megszoríthatóak, az áthidalást a Monitor Audio-tól megszokottan nem holmi fémlemezkékre, hanem egy saruval szerelt kábelre bízták. Papíron minden adott tehát ahhoz, hogy a Monitor Audio legfelső szériájának legkisebb álló modellje - amelyet a gyártó a lehető legtermészetesebb hangreprodukció jegyében alkotott - elbűvölje hallgatóságát.
Meghallgatás, tesztkörnyezet
A Monitor Audio Platinum PL200 II hangsugárzót NAD Masters M33, Musical Fidelity M8xi és Naim SUPERNAIT 3 integrált erősítőkkel, Cocktail Audio X45Pro, Naim NDX 2 és Silent Angel Rhein Z1 forráskészülékekkel teszteltük, Creaktiv Audio1 állványon, Schnerzinger Essential Line, illetve AudioQuest Robin Hood hangsugárzó, Thunderbird analóg XLR és Blizzard Xtreme tápkábellel, Schnerzinger Operator 12 és AudioQuest Niagara 7000 tápszűrőkkel.
A hangfal újonnan érkezett, ezért a meghallgatásokra a szokásos hosszú és alapos bejáratás után került sor. Számtalan albumot hallgattunk CD-ről, TIDAL-ról és Qobuz-ról egyaránt, ezekből válogatunk.
Diana Krall: From This Moment On lemezéről több számot is meghallgattunk. Az It Could Happen to You-ban szépen különült el a bigband (Clayton/Hamilton Orchestra) játéka, a lábdob teste is megvolt, Krall kissé óbégatós éneke nem volt zavaró, a zenekar tökéletesen hozta a ritmust, a Platinum PL200 II a felvételt pontosan, precízen közvetítette, de túlzott analitikusság nélkül.
A bigband átütő ereje után a How Insensitive melankóliája is élvezetes tálalásban érkezett. A rétegek kibontódtak, kellemes volt a hangzás, a fúvósok harmóniáját és felharmonikusokban gazdag, tiszta játékát könnyen követhető szólamok és Anthony Wilson kísérő gitárjának finom akkordjátéka tette teljessé, a forszírozottság legkisebb jelenléte nélkül, szép zongorával.
A Little Girl Blue-ban kifejezetten pontos, de megfelelően testes volt a nagybőgő, a jazzben ritkábban hallható vonós játék karakterét a hangfal hibátlanul, megfelelő kiterjedtséggel tolmácsolta. A bal kéz zongora akkordjai pontosan hallatszottak, az akusztikus és elektromos gitár hangok egyaránt kiterjedtek voltak és később a pengetett bőgő dallamvezetése is pontos és emiatt követhető volt (ezen a felvételen nem a teljes Clayton/Hamilton Orchestra játszik, a bőgős az idén 70 éves John Clayton). Megfelelően nagyméretű, de nem túlméretes zongorát, finom dobseprőt kaptunk, és a felvétel kisebb dinamika váltásai is szépen átjöttek. Egyre jobban tetszett a Platinum PL200 II tolmácsolásában a zene.
A Day in Day Out-ban Krall alacsonyabb fekvésben énekel, hangja megfelelően vastag, de játékossága mégis megmaradt, a háttérben a zenekar elhelyezése nagyon pontos a térben - állóhangfalakon messze túlmutató mértékben - és a basszus kíséret húzása is nagyon korrekt, a megálláskor a lecsengés is impresszív volt. Nem okozott meglepetést, hogy a ritmika itt is magával ragadó, melynek köszönhetően a szaggatott, pontozott ritmusképletű ének és a kíséret összhangja egy pillanatra sem bomlott fel.
A zongora élethű megszólaltatása miatt Keith Jarrett: The Old Country (The Standards Live) is sorra került. Itt a PL200 II-nek hála olyan atmoszféra teremtődött, ami miatt igazából értelmet nyer a high end audio és az árkategóriát tekintve aligha lehet hibát találni az általa nyújtott produkcióban. A trió mindhárom tagjának játékát élmény volt hallgatni, elsősorban persze Jarrett zongoráján volt a hangsúly, de Gary Peacock és Jack Dejohnette sem epizódszereplők. A bőgős dallamos és a metronóm pontosságú dobos ritmikailag végig koherens játéka olyan kohéziós erőt tett lehetővé, egyúttal annyira stabil alapokat biztosított, hogy Jarrett zongorája mintegy magától értetődően volt tökéletes. A középsáv felbontását és részletezettségét itt egész egyszerűen példaértékűnek tartottuk.
Sara K: Water Falls albumáról az All Your Love (turned into passion) egykor egy agyonhallgatott dal volt, mondhatni már a könyökünkön jött ki - ami nem a művésznő hibája, inkább a túlzottan lelkes audiofileké. Az üveghangok csengtek, pengtek, közben a basszus alap nem vékonyodott el, hanem testes maradt. Halkan is minden szép volt, de hangosan sem esett szét, néha már-már szinte soknak tűnt a basszus, de végül minden a határon belül maradt. Testes, vastag, telt, de mégis kontrollált hangzást kaptunk, nagyon élvezhető, igen magas minőségben.
Hercku Ágnes: Live at Womex élő lemezéről az egyetlen stúdió felvétel a Szép sem vagyok se nem jó gyakori tesztanyagunk, a PL200 II pedig kiválóan tudta tolmácsolni mindegyik erősítővel, megmutatva az általuk képviselt hangzásvilágot. A trombita és a gitár a bőgővel tökéletesen követhető volt, a szájharmonika és a brácsa játékossága is hibátlanul átjött. Megmaradt a ritmika, a vastag alsó szekció és a szám végére teljes volt a buli faktor. A ritmustartás és a színpadmélység egyaránt kiváló volt és a tér megjelenítése egészében véve inkább egy állványos hangdobozra emlékeztetett, nem pedig állóra. Az énekesnő hangja szépen különült el a többiektől és a dal belső lüktetését is nagyon élveztük, nem volt nyoma agresszivitásnak a felső szekcióban.
Richard Bona: Reverence albumáról az Invocation vokálja, teremhangjai és a lecsengések egyaránt ijesztően hitelesek voltak, a mély dob hátulról hallatszott, a visszhang pedig pont olyan hosszú volt, mint kellett, nem fogyott el túl korán és nem is zengett tovább. Bona elsősorban basszusgitáros fenoménként ismert, de ezen a lemezen énekel is, sőt fő hangszere mellett fuvolán, dobon, billentyűn, elektromos és akusztikus gitáron is játszik, a címadó dalban pedig gitáron Pat Metheny is szerepel, a második basszus szólamot Sheryl Henze fuvolaművész szólaltatja meg, aki itt nem főhangszerén, hanem bőgőn is játszik. A szokatlan összeállítás ezzel még nem teljes: Két-két hegedű, brácsa és cselló, illetve egy dob, hárfa, fagott és egy basszusklarinét is hallható a felvételen, amelyek megszólaltatásában a Monitor Audio Platinum PL200 II tökéletes partner volt. A lemeznek Bona volt az egyik hangmérnöke - bárcsak minél több példa lenne erre.
A Star Wars: Duel of the Fates révén a Monitor Audio Platinum PL200 II teljes szimfonikus zenekar megszólaltatásával nyújtott produkcióját is meghallgattuk. John Williams filmzenéjén sziporkázott a hangfal, az erősítők energiatartalékainak hála nemcsak a ritmikát, hanem a basszus kontrollt és az elsöprő erőt egyaránt megkaptuk, vérfagyasztóan hiteles és dermesztő hangulatot árasztó kórussal. Nem minden hasonló méretű hangsugárzónak ízlik az a terhelés, amivel a PL200 II-t megkínáltuk, de a koncerthangerő sem volt ellenére. Ebben különösen a 4 ohmon 870 W teljesítményű Musical Fidelity M8Xi révén alkotott igazán maradandót, amellyel a nagyon magas hangerő állás ellenére még mindig bőséges energiatartalék állt rendelkezésre. Egy alulméretezett erősítővel ez a hangsugárzó nem lenne képes erre, de a 4 ohmon 380 wattot leadó NAD Masters M33 és az ugyanezen az impedancián 130 wattot nyújtó Naim SUPERNAIT 3 egyaránt hibátlan partnernek bizonyult, a hangsugárzó pedig tökéletesen mutatta meg mindhárom erősítő karakterét.
Eric Clapton: Reptile lemezéről két számot hallgattunk, a Modern Girl-t és a Superman Inside-ot. Clapton éneke és gitárja mellett a két abszolút szupersztár session zenész, Steve Gadd dobos és Nathan East basszusgitáros hangszeres játéka élményszámba ment. A Modern Girl-ben a vokál megszólaltatása tökéletes volt, a Superman Inside pedig alacsony hangerőn először csak jelezte, hogy hamarosan mi fog történni, ha felhangosítjuk, majd miután ez megtörtént, koncerthangulatot varázsolt a szobába - ezt is tudta! Heavy metalra nem ő lenne az elsőszámú választásunk, ahhoz a Platinum PL200 II túl jól nevelt, kifinomult és finom, de színezetlenségre törekedő hangzásával és a zenére koncentráló karakterével ez a hangdoboz gyakorlatilag az agresszív zenei stílusokon kívül mindenütt otthon érzi magát.
Összegzés
A Monitor Audio Platinum PL200 II nemcsak a basszusban nő a PL100 II nevű, állványos testvére fölé, a dedikált középsugárzó és az MPD magassugárzó kombinációja is érezteti hatását és fokozza tekintélyét: az énekhangok kifejezetten definiáltak, a finom textúrák pedig érthetőbben, élénkebben jelennek meg, beváltva a gyártói ígéreteket. A PL200 II pusztán a volumen tekintetében maradt el a PL300 II-től, minden más szempontból azonos színvonalú produkciót tett az asztalra és megfelelt az előzetes várakozásainknak. Kifejezetten jól terhelhető és basszusa magas hangerő mellett is kontrollált marad. A PL200 II általános hangkarakterére a színezetlenségre varó törekvés, a széles, minden irányban megfelelően kiterjedt hangszínpad, a nagyon jó terhelhetőség és a roppant élvezetes zenereprodukció jellemző. A felső tartományban hangzása visszafogott, az MPD magassugárzó bár nagyon jó felbontású, de ehhez egyáltalán nem párosul semmilyen forszírozottság. A harsányság hiánya miatt udvariassága a kifejezetten agresszív zenéket kedvelők számára kevésbé lesz vonzó, de a végeredmény egy tiszta, ugyanakkor nem minden áron a legutolsó részletet is kiaknázni igyekvő és végletesen analitikus hangkép, amely a zenét helyezi a középpontba, és amellyel a Monitor Audio Platinum PL200 II minden kétséget kizáróan sok elégedett hallgatót fog szerezni.