Monitor Audio Gold 300 6G high end álló hangfal teszt

2024. október 4., péntek, 21:55

Monitor Audio audio hifi hangfal hangszóró high end hifi hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt high end hangfal Monitor Audio hangfal Monitor Audio hangfal teszt high end hangfal teszt

Pontosan 36 év telt el azóta, hogy a Monitor Audio debütált Gold szériájával, ami egyértelműen az audiofil igényeket vette célba, de bátran kikacsintott a high end régió irányába is. Hatodik generációjához érkezett most el a Gold sorozat, aminek tagjai folyamatosan érkeznek az Extreme Audio bemutatótermébe. A hifi és házimozi iránti elvárásokat is kielégítő hangdobozok közül először a Gold 300 6G modellt vettük górcső alá, ami egy amolyan középútnak tekintendő a szériában, és nem mellékesen egy EISA-díjat is bezsebelt már.

A vadonatúj Gold széria nem veszi félvállról az újításokat

Ahogyan azt már a bevezetőnkben is írtuk, a brit cég Gold sorozata abszolút az audiofil régióba tartozik, de már Ízelítőt nyújt a felsőbb körökből is. Ennek a megvalósításának egyik régi receptje az, hogy a tervezők merítenek a legfelsőbb szintből, ami ebben az esetben a Platinum sorozatot, valamint a non plusz ultra Hyphn hangfalat jelentette. A Monitor Audio Gold 300 6G a széria kisebbik álló típusa, ami relatív kompakt mérettel van megáldva, ennek köszönhetően kellően domináns, de inkább az elegancián és a kecsességen volt a hangsúly a tervezésekor. Az előd modell Gold 200 5G névre hallgatott, a hangszórók nagyobbak voltak, viszont a doboz fizikuma kisebb, tehát tényleg alaposan átdolgozták ezt a típust.

A fényes fekete, fehér vagy Macassar színben kapható hangfal oldallapjai egymással párhuzamosak, lekerekítést nem alkalmaztak, viszont a stabilitásért vadonatúj alumínium öntvény és acél merevítés kombinációjából létrejött talp és kúpok felelnek, amelyek az esetleges káros rezonanciákat is elvezetik, függetlenül a padló szerkezetétől, továbbá állíthatók is, így a megfelelő szöget érhetjük el a hallgatási irányban. Az előlap megkapta a legutóbbi Platinum sorozat finom függőleges vájatát díszítőelemként, továbbá a hangszórókat már nem egységes szövet védi, hanem mindegyikük kapott egyet-egyet, amelyek mágnesesen rögzíthetők. Természetesen ebben érdembeli funkciót nem lehet találni, viszont a dizájnon dob, ha fent hagyjuk őket.

A Monitor Audio Gold 300 6G háromutas, basszreflex doboz, a nyílásokat hátul találjuk, ezeknek a vájatokkal ellátott pereme ismerős lehet a cég rajongóinak, ahogyan a HiVe II fantázianév is. Az átmérőjük egyforma, viszont kapott egyet a mélyszekció és egyet a magas- és középsugárzó is. Térjünk is ki arra, hogy ezek pontosan mit takarnak. Az egyik legfontosabb és egyben már bevált megoldás az, hogy mindegyik hangszórót hátulról rögzítették egy rúd segítségével, ami az átlagos megoldáshoz képest jobb stabilitást nyújt, és a hangszórók is jelentősebb terhelést tudnak így elviselni. Az MDF-ből készült dobozban belül külön MDF-lapok választják el a két mélysugárzót, valamint a magas- és középsugárzót is, hogy a lehető legkisebb legyen köztük az átfedés, de nem feledkeztek meg a kellő merevítésről és a megfelelő mennyiségű csillapítóanyag használatáról sem.

A HDT (Hexagonal Diaphragm Technology) C-CAM nevű mélysugárzóból kettőt alkalmaztak, a méretük egyenként 152 mm. A középsugárzó is ezzel megegyező rendszerű, csupán a mérete kisebb, pontosan 76 mm-es. Mindegyikük alapanyaga fém, méhsejt kialakítású omex rétegből tevődik össze, amit szendvicsként alumínium és szénszál lap közé illesztettek. A lengőtekercsek hosszát megnövelték, a pilléket és a gumiperemet is módosították, és az alumínium öntvény hangszórókosarat sem hagyták változtatás nélkül. A magassugárzó MPD III (Micro Plated Diaphragm) típusú, és a korábbinál nagyobb részletességet garantál. A keresztváltót kiváló minőségű kondenzátorok felhasználásával fejlesztették ki, több száz órán át hallgatták és tesztelték a cég mérnökei, hogy legtisztább hangjelet továbbítsák a hangszórókhoz. A dupla, nagyon vaskos csatlakozókat hátul helyezték el az alsó szekcióban, természetesen fogadják a banándugókat, de kialakításuknak hála a csupasz drótvégeket vagy sarukat is könnyedén rögzíthetjük.

A meghallgatásra az Extreme Audio bemutatótermében került sor, ahol a társai AVM elektronikák voltak, zenéből pedig igyekeztünk változatosak lenni, hiszen egy ilyen kategóriájú, nívójú, és máris elismert hangfalnak illik minden téren hoznia egy magas szintet.

A könnyedség és erő ritka kombinációja

A The Last of the Mohicans örökérvényű filmzenéjével kezdtük a sort, ami már az elején leszögezte azt, hogy ez a hangfal nagyon egységes balansszal rendelkezik. Az átlagos méretűnek titulálandó mélysugárzó páros remek teljesítményt nyújtott, de túlkapásoktól mentes maradt, miközben hozta azt a basszust, amit elvártunk egy ekkora méretű álló hangfaltól. Soha nem vette át az irányítást, kisebb kivezérlési szinten igazán életre sem kelt, de egy ilyen jellegű modell eredendően nem is arra van kitalálva, hogy háttérzenélésként szolgáljon minket, hanem arra, hogy nagy térben, legalább szobahangerőn élvezzük az előadását. A remek zenét megfelelően prezentálta, izgalmasan, dinamikusan, sodró lendülettel, de végig ott volt az a bizonyos kontroll, ami elsősorban a nagyok, az audiofil kategória egyik erénye. Kezdésnek jobbat talán nem is választhattunk volna, hiszen tényleg nagyon élvezetes volt az előadása.

A Twin Peaks mozifilm albumáról a Sycamore Trees jött ezután, ami nem olyan ismert, mint az előbbi, ráadásul szélsőségesebb is, mind a hangulata, mind a hangszerelése szempontjából. A Gold 300 6G mélyebbre ment az érzelmek ábrázolásában, hiszen erre volt szükség, az énekhang egészen az előadó torkáig nyúlt le, megrezegtetve a hangszálakat, és kellő öblösséggel, fájdalommal itatta azt át. Fenyegetően, mélabúsan jöttek elő a hangok a dobozból, tehát a hangfal hangulatkeltésben és drámaiságban jelesre vizsgázott. Némi zártságot tapasztaltunk, de ez inkább a keverésnek volt köszönhető, valamint annak, hogy a nagyívű mohikán után hallgattuk meg. Mindezek mellett ez a jelző nem is feltétlenül negatív, hiszen maga a zene megkövetelte azt, hogy a lelkünk bugyraiba kutakodjunk egy kicsit, az pedig elég monogám dolog.

Damien Rice - I Remember című dala is nagy kihívást jelent a hangfalak többségének, hiszen lassan indul, majd igazi tobzódásba csap át. A nyitó percek szépen lecsengtek, amolyan analógosan, bensőségesen szólaltak meg, a női és férfi ének szépen elkülönült egymástól, és más árnyalatot kapott. Aztán a gitár mellett a többi hangszer bekapcsolódásakor, és a vehemencia beindulásával a Gold 300 6G is rákapcsolt, de az eleganciáját megtartotta. A keverés itt sem nevezhető első osztályúnak, de ebben az esetben is illik a dal szerkezetéhez és mondanivalójához, tehát itt is erény volt az, hogy a hangjegyek szorosabban kapcsolódtak a hangfalakhoz, inkább közöttük maradtak, és nem igazán nyúltak túl rajtuk. Azt mindenképpen meg kell még említenünk, hogy az I Remember egyszerűen kívánja a hangerőt, tehát halkan szinte bűn hallgatni, a Monitor Audio pedig lazán állta a sarat, torzításból is pontosan annyi volt csupán, amit rögzítettek a stúdióban.

Erlebach Zeichen im Himmel szerzeményével folytattuk a sort, tehát a klasszikus zene felé vettük ezután az irányt. A Gold 300 6G eddig talán ezen a téren mutatta meg legjobban kvalitásait, amelyek között kiemelkedő fontossága volt a természetességnek és a szép arányoknak. A mélysugárzók itt is nagyon pontos előadást nyújtottak, továbbra sem telepedtek rá a többi hangra, feszesen, de egyáltalán nem erőlködve szórakoztattak minket. A közép- és magassugárzó nem hiába van egymáshoz közel elhelyezve, és a mélyszekciótól eltávolítva, ennek köszönhetően roppant artikulált és tiszta hangok hagyták el őket. A Monitor Audio, egyébként szokásához hűen most is elsősorban az egységességre fektette a hangsúlyt, de nagyon jó volt hallani azt, hogy ez a szegmens ezúttal a szokásosnál is nagyobb szerephez jutott.

A bejáratás alatt jellemző volt a Gold 300 6G-re, hogy a mélyhangok voltak dominánsabbak, aztán órák és napok után összeért a hangzás, és lényegében fordult a kocka. Ez Patricia Barber - What a Shame dalánál is érvényesült, pedig a klasszikus jazzszerzeményben is inkább a bensőséges, hangulatos melódiák jutnak nagyobb szerephez. Mégis volt szép tér az igazi klubhangulat mellett, tisztaság a mélység oldalán, és az egyéni érzelmek méltó megjelenítése itt sem okozott semmi kihívást a hangfalaknak. Az arányokat ezúttal is sikerült szépen betartani, nem tolakodtak a hangok, inkább szépen körülölelték a két kecses hangfalat, aztán minket is, hiszen a hallottak egyértelműen képesek voltak arra, hogy bejuttassanak minket a dal magvába.

Természetesen a keményebb zenéket sem hagytuk ki a szeánszunkból, amelyekkel ugyan lazán megbirkózott a hangfal, elegendő volt a nyomás és erő is, viszont az igazi dögösség és lesújtó erő nem jött át maradéktalanul. Ezért nem feltétlenül a Gold 300 6G a felelős, hanem a hangmérnökök kicsit elnagyolt munkája, de azt is meg kell említenünk, hogy ez a hangfal nem is feltétlenül az a rocker típus. Amennyiben elvétve akad a repertoárunkban ilyen jellegű kedvenc, amit néha előveszünk csupán a szórakozás kapcsán, akkor belefér még ez a kis csorba, de aki elsősorban az ilyen jellegű zenéket favorizálja, az máshol fogja megtalálni a katarzist. Amennyiben mégis nagyon bejönne ennek a hangfalnak a karaktere, akkor egy mélyládával kiegészítve már biztosan a falhoz tud nyomni minket, azonban a megfelelő nyomatú CD-khez vagy lehetőleg nagyfelbontású felvételekhez ebben az esetben is ragaszkodjunk.

A Yello - The Rhythm Divine dala jött zárásként, ahol Sirley Bassey nyújtja az éneket, nála pedig jobb nem igazán kell, és talán nem is létezik. A hangfal itt be tudta mutatni azt, hogy milyen sejtelmes is tud lenni, mennyire tapintatosan bánik a nívós női énekkel, aztán a bekapcsolódó elektronikus aláfestéssel, ahol a tér az eddigieknél jobban kinyílt. Tehát a hangfalnak bejöttek a szintetikus jegyek, az énekesnőt viszont ott tartotta a fókuszban, hogy elcsábítson minket, klasszikus iskolában képzett hangjának minden egyes nüánszát megelevenítse, amit egyszerre lehet részletezni, ha ahhoz van kedvünk, de inkább mellébújni, és egyszerűen élvezni azt, hogy átjárja, körülöleli a testünket, mint egy kígyó. Fokozódott a tempó, ahogyan a hangulat is, ami végül szép levezetéssel záródott, és elégedetten dőltünk hátra. Ilyen érzés az, amikor az ember fejében az a gondolat fogalmazódik meg, hogy kapott valami maradandót.

Összegzés, végszó

A Monitor Audio hatodik generációs Gold 300 álló hangfala az elődjéhez képest termetesebb doboztesttel, de kisebb hangszórókkal indul versenybe az audiofil régióban, és a megjelenése is visszafogottabb, letisztultabb lett, tehát elég forradalmi változásokon esett át. A hangja szellős, könnyed és tiszta, azonban a basszusból sem hagyott hiányérzetet, de a legfontosabb az, hogy megőrizte a cégre mindig is jellemző egységes hangképet. Időigényes a bejáratása, elég alacsony az érzékenysége, tehát kell szufla a meghajtásához, és igazán szobahangerőn, vagy felette kell életre, de ezek igazán nem meglepők egy átgondolt, merev és minőségi konstrukció esetében. A beárazása esetében szerintünk egy kicsit jobban fogott a ceruza a kelleténél, de a márka szerelmeseinek, és a felső kategória igénylőinek mindenképpen egy jó alternatíva lehet a Monitor Audio Gold 300 6G, ami nem csak üde színfoltja, hanem stabil tagja is ennek a szegmensnek.

1 2

Következő oldal >