Monitor Audio Bronze 6 házimozi hangfalszett teszt

Kiegyensúlyozott csapatmunka

2018. december 3., hétfő, 13:20

Monitor Audio audio hifi házimozi hangfal hangszóró hangfalszett hifi hangfal házimozi hangfalszett hangfal teszt házimozi teszt hifi hangfal teszt házimozi hangfalszett teszt Monitor Audio hangfal Monitor Audio hangfal teszt

Az előre összeállított házimozi hangfal szettek hangminősége kategóriájuktól függően nagyon eltérő lehet, de egy jellemzőjük azonban közös. Beszerzésükkor anyagilag jóval kedvezőbben jövünk ki, mintha elemenként vásárolnánk meg ugyanazokat a hangdobozokat. Igaz, így elveszítjük annak a lehetőségét, hogy tetszés szerint válogassuk össze a komponenseket, de az esetek többségében bízhatunk benne, hogy értő módon lettek egy csoportba gyűjtve. A hat (5.1) tagból álló Monitor Audio Bronze 6 szett ugyancsak érezhető árelőnnyel rendelkezik, így már csak azt kellett megfülelnünk, hogy együtt milyen minőséget nyújtanak.

Második felvonás: házimozi konfiguráció

Ezt megelőző Monitor Audio tesztünkben, amelyben a Bronze 6 álló hangfalakat hallgattuk meg sztereó elrendezésben, utaltunk rá, hogy következik a folytatás, amikor egy házimozi szettet fogunk próbára tenni. Elérkezett az idő, hogy házimozi erősítőnkhöz csatlakoztassunk egy Bronze Centre centersugárzót, két Bronze FX háttérsugárzót és egy Bronze W10 szubládát.

A front pozíciókban természetesen maradtak a már megismert Bronze 6 dobozok, így azok tulajdonságait különösebben nem részletezzük, róluk minden fontos információ megtalálható a korábbi cikkben. A két cikket egyébként is érdemes úgy tekinteni, mint egy folytatásos tesztet, ahol az első fejezetben ismertettük az alapokat (C-CAM technológia, stb.)

Center és szubláda

A centersugárzó esetén különleges konstrukciós megoldásokról nem tudunk beszámolni. Teljesen hagyományos felépítésű, kétutas, zárt doboz. Szimmetrikusan elhelyezett hangszórókészlete már ismerős az állódobozok után, csak a méretek kisebbek.

Két 140 mm-es C-CAM membrános mélyközép fogja közre a fémhálóval védett 25 mm-es Gold C-CAM dómot. A hangszóró selyem ugyanúgy mágnesesen rögzül, mint a nagy testvér esetében, és a színválaszték is azonos: fekete, fehér, dió vagy rózsafa fólia borítja az MDF lapokat.

A majdnem szabályos kocka alakú mélyláda nem basszreflex, de nem is klasszikus zárt konstrukció. A 10 colos (254 mm-es) mélyhangszórót (természetesen szintén C-CAM membrános) egy ugyancsak 10 colos, síkfelületű passzív membrán egészíti ki.

Ezt a doboz alján helyezték el, a padló felé sugároz, magas lábak biztosítják a megmozgatott légtömeg szabad áramlását. A hátoldali vezérlő panelt bőségesen ellátták csatlakozókkal és kezelőszervekkel. Rendelkezik külön LFE és sztereó RCA aljzattal, és egy 12 V-os trigger bemenettel, amivel a be- és kikapcsolást lehet vezérelni. Az "auto" üzemmódot is ismeri, ekkor a bemenő jel hatására aktivizálódik. Lehetőség van 0/180 fokos fázisváltásra, a mélyáteresztő szűrő felső határa pedig 50-120 Hz között állítható. A membránok meghajtásáról egy 220 wattos, D osztályú erősítő gondoskodik.

A mélyláda extra funkciója a háromállású (Movie/Music/Impact) hangzásmód kapcsoló. Mozi módban a leglineárisabb az átvitel, ekkor 35 Hz az alsó határfrekvencia. Zene módban visszafogottabban bánik az energiával, a legmélyebb tartományban 2 dB-el alacsonyabb a szintje, de cserébe 30 Hz-ig megy le. A harmadik állásban 3 dB-es kiemelést alkalmaznak, viszont csak 40 Hz-ig terjed az átvitel.

Bipól vs. dipól

A háttérsugárzók hangszóró típusai megegyeznek a centerével, csak a darabszám és az elrendezés fordított: a ferde oldallapokon levő dómok közé került a mélyközép sugárzó. A hangszóró selyem rögzítésével nem sokat variáltak, három darabban vehető le, és nem mágnesek, hanem műanyag patentok rögzítik őket. A Bronze FX ismertetésénél érdemes egy kicsit elidőznünk, mert most nem a leginkább megszokott - és tesztjeinkben is gyakran szereplő - elrendezésben épült fel a rendszer.

A legkonvencionálisabb megoldás, amikor elől álló, hátul pedig állványos (kisebb helyiségekben akár front pozícióban is alkalmazható) hangfalak vannak elhelyezve. Esetünkben viszont a hátsó sugárzók átkapcsolható karakterisztikájú, kimondottan surround szerepkörre szánt dobozok voltak. A karakterisztika kiválasztása a hátoldalukon elhelyezett kapcsolóval végezhető el. Választhatunk bipól vagy dipól sugárzási mód között. Bipól módban mind a három hangszóró azonos fázisban sugároz. Dipól beállításban viszont a két magassugárzó közül az egyik ellenfázisban működik a mélyközéphez és a másik dómhoz képest. Ez diffúzabb hangteret eredményez. A gyártói ajánlás szerint ezt abban az esetben célszerű használni, ha a helyiség oldalsó falára kerülnek a sugárzók. Tehát ha 7.1-es rendszert építünk ki, akkor a hátsó falon levő két FX marad bipól módban, míg oldalra úgy kell elhelyezni őket, hogy az ellenfázisban sugárzó dóm nézzen előre, a frontok felé. Az aszimmetrikus sugárzás miatt figyelni kell az oldalhelyes felszerelésre, a két hangdoboz egymással nem felcserélhető, a hátoldalukon elhelyezett címke jelzi, hogy melyiknek kell a jobb, illetve a bal oldalra kerülnie. Ha "csak" 5.1 konfigurációt építünk ki, akkor ugyancsak praktikus annak megfelelően állítani a sugárzókat, hogy hova kerülnek. A gyári alapbeállítás a bipól, és mivel mi hátsó 5.1 elrendezésben használtuk őket, maradtak is ebben az üzemmódban. Természetesen itt is igaz a sokszor leírt megjegyzés, hogy nincsenek kőbe vésett szabályok, mindenkinek érdemes kísérletezgetéssel rájönni, hogy a saját rendszerében melyik megoldás adja a legszimpatikusabb hangképet.

Meghallgatás

A sztereó teszten szerzett jó tapasztalataink alapján bizakodó hangulatban kezdtünk bele a mozizásba. Ha a többi komponens is hozza a két front minőségét a saját pozíciójában, akkor nagy baj már nem lehet. A 30 nm-nél valamivel nagyobb szobában egy Yamaha RX-A1080 majd egy Onkyo TX-RZ830 hajtotta meg az 5.1-es szettet, a forráskészülékek egy HTPC és egy Blu-ray lejátszó volt. Bár a Mission: Impossible - Fallout (Mission: Impossible - Utóhatás) filmes szemmel nézve ugyan elmarad az előzménytől, de a hangkörnyezete kitűnően megvalósított. Solomon Lane megszöktetésekor az autós és motoros üldözés alatt a szett realisztikusan valósította meg a körülöttünk zajló városi forgalmat. A motorhangok, fékcsikorgások, karosszériák egymáshoz csapódása plasztikusan, változatos dinamikával jött létre. Az akció alatt végig jelenlévő háttérzene jól érezhetően, de nem tolakodóan adta meg a feszült alaphangulatot. A főbb effekteket kiegészítő apró zajok is kihangsúlyozva, a hang-kavalkádból határozottan kiemelkedve hangzottak fel. Jól illusztrálta ezt, amikor az egyre szűkülő sikátorba behajtó furgon visszapillantó tükrei erős fémes/üveges csörömpöléssel zúzódtak le házfalakon. A folyóba merülő rabszállítóban, a víz alatti jelenetben a tompa morajok, hangok remekül adták vissza a klausztrofóbiás érzést. A hangok tompasága nem a szett minőségének hiányosságait mutatta, hanem ellenkezőleg, a színezetlen, neutrális hangképzését dicsérte, mert ahol nem volt rá szükség, ott nem is próbált többet mutatni annál, mint ami a film hangsávjára került. Tom Cruise és Sean Harris dialógusai tisztán, markánsan megformálva ábrázolták a két karakter orgánumát.

Az Easy Rider (Szelíd motorosok) betétszámai a korábbi, rockzenei CD-kről megismert hangzásvilágot hozták vissza. Erőteljes, határozott kontúrokkal megrajzolt dallamok uralták végig a teljes műsoridőt. A forrásanyag jellegéből adódóan itt nem kellett kitüntetett figyelemmel vizslatni az akusztikus hangszerek életszerűségét, vagy a sztereó színpad precizitását. Így, amit a lemez lejátszása során nyújtani tudott a szett, az maradéktalanul kielégítő volt. Háborús filmen - Fury (Harag) - az előzőekhez képest nagyobb szerephez jutott a mélyláda. A harckocsik csatájában padló remegtető erejű lövéseket produkált. Testessé és nyersen naturálissá izmosította a lánctalpak zörgését és csikorgását, a lövedékek becsapódást kísérő robbanásokat. Teljesítménye bőven elegendőnek bizonyult a magabiztosan energikus, de még a társadalmi együttélés szabályait betartó, a szomszédok zavarása nélküli mozizáshoz.

Összegzés

Nem mennénk bele annak százalékos tippelgetésébe, hogy egy házimozi hangfalszett hat eleme közül melyik milyen mértékben járul hozzá a teljes élmény kialakításához, de a korábban kedvező benyomást keltett Monitor Audio Bronze 6 állódobozoknak oroszlánrészük lehetett a remek mozis hang kialakításában. Ez garancia arra, hogy zenehallgatáshoz nem kell párhuzamosan üzembe állítanunk egy külön sztereó hangfalpárt. A mélyláda szintén kitett magáért, nem csak a csatajelenetekben, hanem a külön nem részletezett katasztrófa filmekben is bizonyította képességeit. Ezzel nem csökkentjük a center és a háttér dobozok érdemeit, teljes jogú tagjai voltak a szettnek. Visszautalva a bevezetőre, okos módon összeválogatott csapatot ismertünk meg a tesztidőszak alatt. A pár forint híján 180 000 Ft-os árelőny pedig még egy újabb érv az összeállítás mellett.

1 2

Következő oldal >