Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Matrix Audio element X hálózati zenelejátszó teszt
2020. október 18., vasárnap, 20:05
Matrix MatrixAudio Matrix Audio audio hifi lejátszó zenelejátszó médialejátszó audio lejátszó high end lejátszó teszt zenelejátszó teszt hálózati zenelejátszó hálózati audio lejátszó hálózati lejátszó teszt hálózati zenelejátszó teszt
A Matrix Audio nem feltétlen tartozik az itthon is jól ismert "nagy" márkák közé. A kínai gyártó termékpalettájában leginkább DAC-ok, streamerek és fejhallgató erősítők találhatók. Jelen tesztünk alanya, az element X hálózati zenelejátszó a kínálat csúcsát jelenti - hangja pedig messze túlmutat árkategóriáján!
A Matrix Audio element X egyszerű, viszont kívül-belül megfelelő védelmet nyújtó, és könnyen hordozható kartondobozban érkezik. Kicsomagolást követően azonmód jó érzésünk támad: a vastag fémházba épített element X megjelenése, anyaghasználata és kialakítása is minőséget, igényességet sugall. Mindkét oldala bordázott, így biztosítva a megfelelő hűtést, már amennyiben ez egy ilyen eszköz esetében értelmezhető.
Az előlapon balról jobbra haladva mindenekelőtt a fejhallgató erősítő kimenetei tűnnek fel: nem is egy, hanem mindjárt három, amikből kettő szimmetrikus, egy pedig alkalmas aszimmetrikus, 6,3 mm-es Jack dugó fogadására is. Ennek megfelelően az element X gyakorlatilag szinte bármilyen csatlakozójú fejhallgatóval használható, így rugalmas és a specifikációk szerint szinte bármilyen impedanciájúval megbirkózik.
E csatlakozóktól jobbra nagy, informatív kijelző helyezkedik el, majd egy választó és egy "OK" gomb, ezután pedig hangerő potméter következik. Utóbbi létének oka, hogy az element X kiváló digitális előfokként is szolgálhat (a szabályzás nem digitális, hanem analóg relés, így teljes értékű előerősítőként használható bitmélység vesztés nélkül): ezesetben mindössze egy pár minőségi aktív hangsugárzóra vagy végfokra van szükségünk használatához, nincs szükség külön előerősítőre. Ugyanakkor, mivel sem analóg, sem phono bemenettel nem rendelkezik, ha ilyen eszközöket is szeretnénk csatlakoztatni, akkor "csak" streamerként működik, akár fix kimeneti jelszinttel - de természetesen ilyen esetekben is változtathatunk hangerőt a Matrix segítségével, ha éppen ezt szeretnénk. A hangerőgomb benyomható, így egyes beállításokat ily módon is véglegesíthetünk. Mellette jobbra pedig a be- és kikapcsológomb kapott helyet egy állapotjelző LED társaságában.
A készüléket megfordítva példás rendezettséggel találkozunk, valamint gyakorlatilag minden olyan csatlakozási lehetőséget megkapunk, amire szükségünk lehet. Jobb oldalon szabványos IEC tápcsatlakozó helyezkedik el, mellette a bemeneteket találjuk a következők szerint: LAN, két USB-A, USB-B, IIS-LVDB, két optikai és két koaxiális. Frappáns és egyedi megoldás, hogy a készülék micro SD kártyákat fogadó aljzatot is kapott, így gyakorlatilag "belső tárhely" is kialakítható - viszont bármikor könnyedén változtathatjuk a rajta tárolt zenéket anélkül, hogy kábeles vagy hálózati áttöltéssel kellene bajlódnunk.
Mindezek után az analóg kimenetek kaptak helyet: szimmetrikus XLR és aszimmetrikus RCA sztereó csatlakozókon keresztül hallhatjuk meg az element X által megszólaltatott hangokat.
A készülékhez egy igencsak egyszerű, olcsó műanyagból készült távvezérlő tartozik, ennek szerepe azonban erősen kérdéses, mivel gyakorlatilag mindent a Matrix Audio applikációval vezérelhetünk telefonunkról. Ehhez persze szükséges WiFi kapcsolat is, vagy a LAN kábel csatlakoztatása otthoni routerünkhöz.
Belső
Az element X tápellátásáról egy ránézésre is túlméretezett toroid transzformátor gondoskodik, ami a gyártó szerint teljesen lineáris áramot közvetít a készülék számára.
A készülék lelke egy ESS ES9038PRO DAC chip, egy ultra alacsony zajszintű LDO ES9311 feszültségszabályzó, valamint egy Crystek CCHD-950 femtoszekundumos órajel generátor. A digitális jelfeldolgozást ezek az egységek végzik, méghozzá példás teljesítménnyel. A kialakítás rendezett, az analóg szekció sztereó kialakítású, ami bár high end termékek esetében nem számít kiemelkedő megoldásnak, viszont sztereó erősítővel használva éppen olyan kiváló teljesítményt nyújt, mint egy szimmetrikus elrendezésű analóg megoldás.
Applikáció, támogatott formátumok
A Matrix Audio applikációval gyakorlatilag a készülék minden lejátszási és beállítási tulajdonságát vezérelhetjük. Válogathatunk különféle DSD és PCM szűrőkből és egyéb, a megszólalást befolyásoló beállítások közül.
Az applikáció használata némi megszokást igényel, viszont megbízható csatlakozást kínál és még hangerőállításra is lehetőséget ad. A szoftveres meghajtásról egy Linux alapú operációs rendszer gondoskodik, ami egy kifejezetten erre a célra használatos ARM chipen fut. Ennek köszönhetően minden steraming és lejátszási funkció elérhető, elég egy NAS-t, vagy USB meghajtót csatlakoztatnunk helyi fájljaink lejátszásához, de természetesen az online streaming is támogatott, natívan TIDAL és Qobuz érhető el, értelemszerűen MQA támogatással. A lejátszható formátumok 32 bit/768 kHz, vagy 22,4 MHz DSD felbontásig szólaltathatók meg, és a választék igen bőséges: MP3, WMA, WAV, AIF, AIFC, AIFF, AAC, FLAC, OGG, APE, ALAC, M4A, DSF, DFF. A készülék magától értetődően Roon Ready és AirPlay kompatibilis, ennek megfelelően rugalmasságára igazán nem panaszkodhatunk.
Tesztkörnyezet, tesztzenék
Az element X-et szokásosnak mondható referencia láncunkban hallgattuk meg tesztünk során. A tiszta áramellátásról egy Torus Power TOT MAX tápszűrő, valamint AudioQuest tápkábelek gondoskodtak, az erősítésről pedig Naim SUPERNAIT 3 integrált erősítőnk. Eszközeink összekötését a Nordost Heimdall 2 kábelekre bíztuk, míg a megszólalást Monitor Audio Gold 300 és Audio Physic Classic 25 hangsugárzóknak köszönhettük. Kedvenc zenéinket hallgattuk meg: Wintersun - When Time Fades Away, Mike Oldfield - Return to Ommadawn, Jean-Michel Jarre - Equinoxe infinity, Yes - The Steven Wilson remixes, Muszorgszkij - Egy kiállítás képei, Strauss keringői, valamint Antonio Vivaldi - Négy évszak című műve Leopold Stokowski vezényletében. Ezeken túlmenően még két kiváló felvétel került fel a teszt során a DSD arzenálból: Haydn - Trombita concertóinak harmadik tétele, valamint Händel - Vízizene és Tűzijáték szvitjei.
Meghallgatás
A Matrix Audio element X meghallgatása még rutinos füleink számára is szokatlan élménynek bizonyult; a lehető legjobb értelemben. Már az első dalban - a Wintersun szerzeményben - azonnal megmutatta a lejátszó, hogy mire képes: a hangsávok nem csupán egymástól, hanem hangsugárzóinktól is döbbenetes pontossággal váltak el, mintegy "kireppentek" a hangfalakból, igen méretes, mélységet sem nélkülöző térben. A mélyhangok talán valamivel kevésbé voltak jelen a zenében, mint azt megszoktuk, de az egyensúly megmaradt. Ebben a kategóriában a tiszta, pontos megszólalás elvárható, ahogyan a remek dinamika és természetesség is: mindezt az element X hiba nélkül szállította. Ugyanakkor az előbb már említett légiesség, a szólamok egymástól való, életteli elkülönülése nyűgözött le minket igazán. Természetesen a hang egy pillanatra sem vált sterillé vagy túlzóan analitikussá, "csak" megmutatta, mire képes rendszerünk egy ilyen, FPGA technológiára épülő, magasszintű forráskészülékkel. Az Equinoxe Infinity katartikus élményt nyújtott: a tér még tovább növekedett minden irányban és a dinamika is új szintre emelkedett. Itt már egyáltalán nem éreztük a mélyhangok előbb említett hiányát, minden tekintetben kiegyensúlyozott, kellemes előadást hallottunk olyan részletekkel, amiket eddig nem feltétlenül vettünk észre rendszerünkön. Az igazán meglepő élmény is pontosan ez volt: az element X rendszerbe iktatása olyan változást hozott az eddigi megszólalásban, amire egyáltalán nem számítottunk, holott magasabb kategóriás eszközökkel is hallgattuk már ugyanezt a láncot. A Mike Oldfield lemez meghallgatása során egy egészen kis hiányérzetünk támadt, amit talán a nem kellőképpen "analógos" hangnak tudhatunk be. Mindemellett az apró, akusztikus nüánszok is megjelentek és remek, dinamikus élményt kaptunk, egészen elképesztően tagolt térrel.
Az igazi katarzis azonban még hátra volt, hiszen csak most következtek DSD formátumú zenéink. Itt jegyezzük meg, hogy az element X lehetőséget kínál külső merevlemezek és SSD vagy pendrive, sőt, micro SD kártya használatára is; utóbbiakkal hozhatjuk ki zenefájljainkból a maximumot, mivel érzésünk szerint az element X nem alkalmaz előtöltést, így a beolvasás valós időben, közvetlenül a fizikai adathordozókról történik. Ennek megfelelően a mágneslemez rezonanciái, illetve a csatlakozókábelek minősége is befolyásolja a megszólalást - és nem feltétlenül pozitív irányban. E tapasztalatunk miatt inkább utóbbi adathordozókat választottuk jelen tesztünkhöz, és az élmény nem maradt el. A szimfonikus művek minden egyes részletét hihetetlen pontossággal, mégsem zavaróan, nagyon folyékony és részletes előadásban hallottuk, a már említett légies, hatalmas térben való megszólalással. Ismét csodálkoztunk, hiszen nem számítottunk rá, hogy az element X nemhogy versenyre kel magasabb kategóriás vetélytársaival, hanem e tekintetben talán meg is előzi azokat.
A meghallgatást nem tudtuk abbahagyni: sorra cserélgettük felvételeinket, összehasonlítottuk az egyes dalok PCM és DSD verzióit, végül már csak élveztük a zenét. Még egy igen lényeges tapasztalattal gazdagodtunk e "szabadprogram" során: MQA formátumú zenék meghallgatásakor sem veszítettünk a felbontásból és a megszólalás minőségéből, mindent megkaptunk, amit tárolt fájljaink esetében is tapasztaltunk, ilyenre még nem volt példa pályafutásunk során. Általában még az MQA formátumban streamelt anyagok is nagyrészt digitális felhangokkal tűzdelt, kevésbé dinamikus és kisebb térben megszólaló verziók voltak. Nem így az element X-el: az MQA stream minden további nélkül hozta a tárolt hanganyagok szintjét. Sőt, John Williams - Birodalmi indulójának meghallgatása során arra jutottunk, hogy az MQA középtartománya - és különösen a fúvós szekció - talán még szebben is szól, mint a PCM verzió - erre igazán nem számítottunk.
Összegzés
A Matrix Audio element X kipróbálása nem várt eredményekkel és nagy meglepetésekkel tűzdelt élménynek bizonyult. A megszólalás részletessége és frissessége is meggyőző volt, de igazán az a légiesség, transzparencia volt megkapó, amit eddig nem feltétlenül tapasztaltunk más forráskészülékekkel ebben a láncban. Árához viszonyítva olyan hangminőséget kínál, ami nagy, patinás gyártók hasonló árú készülékeit is maga mögé utasítja. Éppen ezért az általunk nagy becsben tartott ár/érték arány e készüléknél nagyságrendekkel jobbnak mondható, mint más gyártók esetében. Természetesen a hangminőség valamelyest szubjektív fogalom, ugyanakkor rutinos zenehallgatók lévén, utóbbi állításunk mellett ki merünk állni. Értelemszerűen az element X erősségei méltó környezetben mutatkoznak meg igazán, gyengébb láncban nem érdemes kísérletezni vele, viszont adott esetben nála drágább komponensekkel párosítva is gond nélkül megállja a helyét. Mindent egybevetve nem csupán kiváló ár/érték arányú készüléket ismerhettünk meg, hanem az abszolút, és kompromisszumoktól mentes hangminőséget képviselő zenelejátszót, amit bátran ajánlunk bármilyen magas kategóriás hifi láncba. E tulajdonságaiért pedig méltán érdemli ki az Ajánlott Vétel minősítést, amit nagy örömmel adunk neki!
