Matrix Audio element P all in one hálózati sztereó erősítő teszt

2020. november 20., péntek, 20:05

Matrix MatrixAudio Matrix Audio audio hifi erősítő lejátszó zenelejátszó audio lejátszó erősítő teszt lejátszó teszt zenelejátszó teszt sztereó erősítő teszt

Ideje egyre komolyabban venni a kínai gyártóktól kikerülő termékeket és leszámolni az előítéletekkel. Kínában is gyártanak minőségi darabokat a hifivel foglalkozó cégek. Sőt egyre többen merészkednek a high end birodalmába, letörni a tradicionális gyártók nimbuszát és ugyanazt a minőséget, pimaszul olcsón adni.

Igaz a Matrix Audio element P nem mondható olcsónak, de ha figyelembe vesszük, mit rejt a doboz belseje, akkor már más a helyzet. Itt ugyanis kapunk egy DAC-ot, egy hálózati egységet és egy D osztályú, 4 ohmon 200 W-os sztereó erősítőt a pénzünkért, teljes mértékű MQA dekódolással és a most sláger I2S csatlakozóval. Hogy valóban belép az illusztris high end feliratú ajtón, vagy csak kopogtat rajta? Nos, ez kiderül a cikkből.

A motorház alatt

ES9028PRO D/A chipet és Crystek ultra-alacsony fázisú és zajszintű femtoszekundumos órát, a CCHD-950-et rejti többek között a belső. A MUSES72320 egy ellenállásosztó vezérlési mód az analóg hangerőszabályzáshoz. A legújabb 16-magos XU216 XMOS interfész gondoskodik a különböző formátumok kezeléséről, köztük a teljes mértékű MQA kibontásról is. Egy négymagos ARM processzor (Freescale i.MX6) hangolja össze a működést a részegységek között, biztosítva így a problémamentes működést. Az ICEpower 250ASX2 D osztályú erősítő adja az energiát a hangfalaknak, ami 2x230 W-ot jelent csatornánként 4 Ohm terhelés mellett, minimális melegedéssel. Lineáris toroid tápegység van az előerősítő részben, ami a digitális részt látja el árammal, az ICEpower modul által biztosított kimeneti áramkör helyett. Ez megakadályozza, hogy a modul tápegységéből származó egymásra rakódó zaj az előerősítő szakaszba kerüljön. A lineáris tápegység egy testreszabott Noratel toroid transzformátorból és Nichicon audio minőségű kondenzátoraiból áll és egy többcsatornás lineáris LDO-t táplál a digitális és analóg áramkör részére, így különválasztva a teljesítmény erősítőt a készülék többi részétől.

A ház kettős héjszerkezetű. A belső héj horganyzott acélból készült, több részes erősítő bordákkal a kiváló szilárdság érdekében, a külső héj pedig 4 mm-es alumíniumból, ami ezzel biztosítja a megfelelő rezgésmentességet.

Kinézet, szolgáltatások

Szokványos karcsú "szürke doboz" lekerekített élekkel és meglehetősen lapos, vagy laposnak ható kinézettel érkezik hozzánk a Matrix készüléke, ami egyáltalán nem hátrány, ha nem szeretnénk, hogy "ő" legyen a nappali meghatározó középpontja. Diszkréten megbújik akár a tv alatt, vagy elfér akár egy szűk polcon is, oda is be lehet préselni, ugyanis szinte egyáltalán nem melegszik a "D" osztályú erősítésnek hála.

Az elején egy ki-bekapcsoló gomb van, mellette egy szintén nem túl hivalkodó fehér fényű LED jelzi a bekapcsolást, középen a méretes OLED kijelzőn olvasható az összes információ, ami fontos lehet a gazdája számára. Két nyomógomb is rendelkezésre áll a bemenetek váltásához, a készülék beállításaihoz, a PCM szűrők kiválasztásához és itt érhetjük el például az I2S csatlakozást is. Jobb oldalon helyezkedik el a méretes hangerő szabályzó és egyben beállító gomb, ha a menüben turkálunk, ezzel lehet "okézni" a kiválasztott funkciót úgy, hogy simán benyomjuk a gombot.

Fejhallgató kimenetet sajnos nem kapunk a pénzünkért, ami ugyan nem feltétlen hátrány, de ha megnézzük a készülék hátulját, akkor már vakarjuk a fejünket, ugyanis analóg kimenet sincs sehol, így még füles erősítőt sem tudunk csatlakoztatni hozzá. Ezzel a felütéssel el is jutottunk a Mátrix hátuljához, ahol szépen elosztva található meg a szokásosnak mondható felhozatal (az analóg kimeneten kívül). A négy banán aljzat a hangfalakhoz 4 és 8 Ohm impedanciával, két-két optikai és koaxiális digitális bemenet, a HDMI kialakítású I2S bemenet, az USB B bemenet, két USB HOST a lehetséges külső SSD/HDD csatlakoztatásához, egy Micro SD kártyahely és egy LAN bemenet, legvégül a cserélhető IEC szabványos táp csatlakozó.

Két WiFi antenna is rátekerhető a menetes csatlakozókra. Mint látható, egészen tisztességes a felhozatal, kompletten rá tudjuk dugni a Mátrixra egy átlagos lakásban lévő összes digitális kütyüt az I2S pedig egy érdekes lehetőség, amit ki is próbáltunk a teszt alatt.

Fontosnak tartjuk itt megjegyezni az I2S hiába HDMI csatlakozón keresztül kommunikál a külvilággal NEM ugyanaz a HDMI, ami például a monitorokon található, itt kizárólag hangot továbbítanak rajta, semmi mást. Érdemes még azt is szem előtt tartani, hogy ez a csatlakozó típus még egyáltalán nincs szabványosítva, tehát nagyjából-egészéből szerencse kérdése, hogy hajlandó-e együttműködni egy, valamelyik másik gyártó cég ugyanazon bemenetével.

Használat közben

A Matrix Audio Element P nem állítja különösebb kihívások elé a felhasználót, beillesztjük a LAN, a hangfal és az USB (vagy valamelyik másik digitális bemenetbe) dugókat, a helyére tekerjük a két WiFi antennát, letöltjük az USB drivert a Matrix honlapjáról telepítjük és működik. A Roon Ready képesség mára már lassan ipari szabvánnyá vált, a Matrix ezt is tudja természetesen, hiba nélkül kezelhető Roon alól is akár AirPlay, akár Ethernet csatlakozással is. Saját Androidos és iPhone/iPad alkalmazás is elérhető a megfelelő áruházból, de akár a Roon Remote is használható hozzá.

Az Ethernet, vagy WiFi kapcsolaton keresztül elérhető a netes rádiók végtelen tárháza, a TIDAL teljes MQA támogatással, USB-n és I2S kapcsolaton akár a natív DSD512-ig menő felbontás és a PCM 768 kHz is. A WiFi kapcsolat stabilan működik, szakadásnak vagy más rendellenségnek nyomát sem tapasztaltuk.

A nyomó- és forgatógombok pontosan, remek érzettel működnek, halkan, de pont megfelelő hangerővel kattan, ha nyomkodjuk, a kijelző villámgyorsan vált, lassúságnak, vagy akadásnak nyoma sincs, élvezet kezelni a Matrixot.

Ami még némi morgolódásra ad okot, az a távvezérlőhöz adott elem, pontosabban annak a hiánya, ugyanis anélkül elég nehézkes a távirányító használata… mindazonáltal azt illik megjegyezni, azért nincs hozzá elem mellékelve, mert veszélyes tárgy a CR2032 gombelem, szállításkor tüzet okozhat, ezért nem adnak hozzá. Ezt csak azért nem értjük, mert más készülékekhez meg adnak elemet a gyártók.

Hang

Ezen az árszinten nagyok az elvárások, itt már nincs helye mellébeszélésnek, nincs bocsánat, ha valami nem stimmel. Itt elvárás az, ha bekapcsoljuk a készüléket, akkor az úgy szóljon, mint amit az ár címke láttán elvár az ember.

Nos, a Matrix element P-nek semmiféle mellébeszélésre nincs szüksége, még "hidegen" bejáratás és bemelegedés nélkül is lenyűgöző hanggal örvendezteti meg a zenehallgatót.

Ami elsőnek feltűnik az a rendkívüli tisztaság, ami vetekszik az AKM chipekkel szerelt DAC-ok hangjával, de azok néha megjelenő sterilsége nélkül. Meghökkentően precíz egyben dús, meleg hangot biztosít a hangkép egészében, szinte kézzelfoghatóak a zenészek és a hangszerek. A közép és a magastartomány szinte sziporkázik, csábítóan édes hangsúlyosan jelen van minden apró rezdülés részlet, ez a hangsúlyosság mégsem megy a hallgathatóság rovására, szépen belesimul a zene egészébe, élettel tölti meg a levegőt.

Remekül megjeleníti a felvételek közti eltérést, pontosan meg tudjuk mondani, mit is akart a hangmérnök létrehozni az adott felvétellel, nem ül rá, nem erőszakolja rá a saját stílusát a zenére, azt adja, ami felvételen ott van.

Ez nem jelenti azt, ami más készülékeknél előfordul, hogy egy rossz felvétel hallgathatatlan lesz, azaz kinagyítja a hibákat. Nem. Pont fordítva, itt az előnyöket hangsúlyozza, a hibákat diszkréten a zsebbe csúsztatja, mint később elolvasandó hibajegyzék, de azért jelzi, hogy azok a hibák bizony ott vannak.

A tér, a térmélység és szélesség legyen az akár a hangmérnök által mesterségesen létrehozott, akár egy valódi tér, szintén példaértékű. Centire meg lehet mondani hol állnak az énekesek és a hangszerek, mégsem lesz kínosan precíz az előadás, egy teljesen hihető térben helyezi el a történést. Ha jazz szól, egy klubhelyiségben azt a levegőt mutatja meg, ha Hans Zimmer élő prágai koncertjét, akkor az ottani teret, ami pedig nem kis feladat. Semmi sem tudja zavarba hozni, legyen az Dr. House zongorája, Yello vagy AC/DC esetleg egy Wagner opera a tuttikkal, sehol sem omlik össze, vagy lesz zavaros a hangkép, magabiztosan vesz minden akadályt.

A lecsengések és a megindulások egy természetes, a hangszerek közti levegőben tűnnek el és jelennek meg, ami még valósághűbbé teszi a zenéket. Nem nagyon találni fogást a Matrix-on, elsőre megfogja, és nem ereszti az embert, kedvet csinál a zenehallgatáshoz, soha nem éreztük szükségét a kikapcsolásának.

WiFi kapcsolattal és AirPlay alatt éreztünk némi hangminőség csökkenést, de ezt inkább az utóbbi rovására írjuk, egyébként ez a kapcsolat is bőven felső kategóriás hangot produkált, ha önmagában, összehasonlítás nélkül nézzük.

Versenyen kívül kipróbáltuk az I2S csatlakozást is egy USB Bridge kütyüvel, ami nem meglepő (vagy mégis) módon csak tovább fokozta az eddig leírtakat, még több részlet és dinamika úgy, hogy közben jóval simább és nyugodtabb lett a kapott hang, szóval ez egy ajánlott opció a leendő tulajdonosnak.

Az erősítő rész is magabiztosan, kellő alapokkal hajtja meg a hangfalakat, bőven van tartalék benne és bőven elég az ereje a jó minőségű hangfalak meghajtásához, ami jó minőséget meg is érdemel ez a kompakt egység. Nem tárgyaljuk külön ezt a részt, hiszen eddig is együtt hallgattuk az erősítő részt a DAC-kal egybekötve, ez így egy komplett egész, ezt a készüléket így találták ki.

Egyedül a mélyhangoknál érezni pici hiányosságot, nem teljesen kottázható, megfogott, enyhén egybe folyik néha a közép és a felső mélytartomány, de ez szinte teljesen megszűnt akkor, amikor rá lett kötve a külön USB Bridge és arról lett meghajtva a Matrix.

Konklúzió

Igen jól sikerült a Matrix Audio element P, apróbb hibákkal, de hozza azt a hangot, ami sok audiofilnek akár a végállomás lehet, egészen varázslatos közép- és magastartománnyal, ami elbűvöli az embert és nehezen szabadul a vonzásából. Ha pedig összeszámoljuk mit kapunk a pénzünkért (erősítő, DAC, hálózati lehetőség) és levonjuk belőle a külön-külön megvásárolt készülékekhez szükséges kábelek árát, akkor máris igen vonzó készülék lesz az element P. Egyedül a fejhallgatón való zenehallgatás és az analóg kimenet hiánya a zavaró, de többségünk amúgy is hangfalakon keresztül hallgat zenét, így ezen a tényen könnyedén túl lehet lépni. Tehát ez már high end? Ha azt vesszük alapul ezen besorolásban, hogy mennyire csábító és mennyire lehet vele a nagybetűs zenét hallgatni, akkor a válasz, igen.

1 2

Következő oldal >