Magnat Signature 505 álló hangfal teszt

2022. május 11., szerda, 20:55

Magnat audio hifi hangfal hangszóró Magnat hangfal hifi hangfal hangfal teszt Magnat teszt hifi hangfal teszt Magnat hangfal teszt

Két éve történt, hogy a Magnat bemutatta Signature hangfal családjait, amelyek közül sikerült megkaparintanunk az 500-as és 700-as sorozatok egy-egy állványos és álló típusát. Ezeknél persze sokkal több van ezekből a német hangfalakból, így hiánypótlásként most következzen a Signature 505, ami a sorozat kisebb álló modellje.

Minden földi jóból jut kompakt méretben is

A Magnat Signature 503 állványos hangdoboz elsősorban finom megközelítésével, a Signature 507 pedig hatalmas erejével vett minket le a lábunkról. A Magnat Signature 505 elvileg valahol a kettő között kell, hogy legyen, hiszen már álló hangfalról van szó, viszont abszolút befogadható fizikummal bír. 205x930x332 mm-es termetével, és darabonkénti 15 kg-os tömegével a Magnat egy olyan típust alkotott meg, ami ránézésre abszolút partiképes egy átlagos, vagy akár nagyobb nappaliban, viszont nem mindenáron akarja felhívni magára a figyelmet. Ez nagy részben köszönhető annak is, hogy párhuzamos oldallapjai vannak, lekerekítésektől mentesek, és választható színekből csak kettőt kapunk; fekete kőrist és mokkát. A frontoldal ehhez igazodva az előbbinél zongoralakk fekete, a másik esetében matt antracit. Mindezekhez még a hagyományos illesztésű fekete védőszövet jár, tehát a gyártó elsősorban a klasszikus értékrendek szeretőinek akart kedveskedni. Nekünk sem hiányoztak a divatos megoldások, bőven elég az előlapi csillogó bevonat, hiszen abszolút egységes, olyan "hifis" a megjelenése, ami a mai napig a legtöbb ember ízlésének megfelel, tehát nem megosztó. A lényeg meg amúgy is belül, a szövet mögött van!

Ebben az esetben a Magnat 3 és félutas megoldást alkalmazott, amit összesen négy darab hangszóróval oldott meg, ezek által a Hi-Res tanúsítvány birtokosa, tehát a nagyfelbontású felvételek nem fognak ki rajta.

Mindehhez kettő darab magassugárzót szereltek egy közös panelra, amelyek közül az egyik pontosan 30 mm-es, és alacsony frekvencián illeszkedik a középtartományhoz, a másik egy 20 mm-es szuperdóm, aminek fontos szerepe van az 50 kHz elérése mellett annak megfelelő elosztásában is. Az fmax hangszórók neodímium mágneseket kaptak a megfelelő dinamikatartományhoz, a már említett panelnek a hangvezetésben jelentős része, továbbá az optimális diszperziós tulajdonságok terén.

Őket alulról és felülről is egy 170 mm-es Klippel optimalizált hangszóró támogatja, amelyek közül az alsó a mélyszekcióért, míg a felső a középtartományért felel. Kosaruk fémből készült, a lengőtekercsük szellőztetett, a membránok alapanyaga impregnált papír. Munkájukat kettő darab Airflex fantázianevű reflexport segíti, amelyek hátul kaptak helyet. A peremük lekerekített, a mélységük szemmel láthatóan elég terjedelmes, így jelentős szerepet vállalnak az alsó tartomány által pumpált levegő stabilitásában, a szélzaj csökkentésében, valamint maguk a hangdobozok elhelyezésében is.

A Magnat Signature 505 falai masszív, alacsony rezonanciájú E1-MDF-ből készültek, hozzá csillapító gumikorongokat és fém tüskéket is mellékeltek, amelyek a lábakba illeszthetők be, továbbá erős rugókat is alkalmaztak a stabilitásért és a felmerülő rezonanciák elvezetéséért. A hátul, és az alsó részen található csatlakozókból két párat találunk, amelyek megfelelő minőségűek, de a megkülönböztetésükre sajnos itt sem fordítottak elegendő figyelmet, így közel kell hajolni, hogy láthassuk a + és – jeleket, valamint a piros és fekete csíkot.

A hangfal tehát továbbra is a múlt, a jelen és a jövő keveréke, adottságai révén egyszerre próbál megfelelni mindenkinek, hiszen sokat nyújt, mindezt kompakt kivitelben, ami zenehallgatás és házimozi során is hasznos lehet a számunkra és a családunk részére is. Nem akar feltűnni a külseje által, azt pedig mindjárt kiderítjük, hogy a hangképe milyen zeneszeretőknek felelhet meg.

Parasound és Marantz elektronikáink, csöves kimenetű CD-lejátszónk, valamint QED, VIABLUE és Ricable kábeleink voltak a segítségünkre ebben, miután alaposan bejárattuk, majd csak úgy egyszerűen elhelyeztük a hangfalakat a szobában.

Nagyfelbontás, túlzásoktól mentesen

George Michael átirataival kezdtük a sort, ahol egyszerre mutatkozott meg a dupla magassugárzó kvalitása, és maga a három és félutas felépítés minden előnye, hiszen minden tartomány szépen elkülöníthető volt egymástól úgy, hogy közben sikeres összképet sikerült alkotniuk. A Magnat Signature 505 nem feszengett, kellően levegős és laza előadást nyújtott, tényleg nem okozott a számára kihívást a klubhangulat megteremtése. Ugyan az énekest egy picit a háttérbe tolta, viszont a hangja megmaradt tisztának és érthetőnek, csupán érezhetően nem jött a színpad elejére. A seprűt és a fúvósokat ki kell emelnünk, mert nagyon gördülékenyen és finoman váltak le a hangfalakról, a Roxanne c. dalban Michael érzelmes éneke is jobban átjött. Eddig kirívó hibát tehát nem sikerült tapasztalnunk, egyedül a lecsengések tarthattak volna tovább.

Az Another Day és a Surrounded jött ezután a Dream Theatertől, amelyekkel átkapcsoltunk rockfokozatba, de tobzódásba nem. Még nem. A Magnat itt ismét a tisztaságával érdemelte ki a figyelmünket, valamint a kellemes, laza előadásával. A zene vérprofi, de nem teljesen feszes, így passzolt a Signature 505 filozófiájához. Továbbra is gördülékeny, kellemes volt a prezentáció, talán túlzottan is, mert a basszusgitár kaphatott volna nagyobb hangsúlyt, és némi dögösség is elfért volna még, de ebben az esetben a keverésben is találtunk hiányosságot, tehát a balhét nem a hangfalak fogja elvinni teljesen.

A Megadeth már nagyobb vehemenciát igényelt, hiszen ezúttal sem a kilencvenes évek közepében készült populárisabb szerzeményei közül választottunk. Hogy mindezt megkaptuk-e? Mustaine hangja itt is kicsit a háttérbe szorult, viszont a gitár és a dob életre kelt, főleg akkor, amikor a kihegyezettebb részek jöttek a dalokban. Itt is tapasztalható volt némi összemosódás, ami sokat nem rontott ugyan az összképen, de hallottuk a zenekart ennél már jóval mérgesebb formájában is. A keményebb zenék kedvelőit sem érheti igazi csalódás tehát, de a balansz inkább a Signature 505 irányába billent, a Signature 507 karakteres alsó szekciója csak finoman, visszafogottabban volt jelen.

Tettünk még egy próbát a Judast Priest által, nem hagytuk tehát olyan gyorsan elvérezni a dolgot ezen a téren, de továbbra is azt tapasztaltuk, hogy ez a Magnat nem fog minket a földbe döngölni. A lendülete adott volt ugyan, de elsősorban a közép- és magastartomány jeleskedett továbbra is, ami ehhez a műfajhoz valljuk be, kevés. Külön mélyládával biztosan sikerülne kiküszöbölni ezt a csorbát, de jelen esetben nem 2.1-es meghallgatásról volt szó, tehát ezt a stílust el kellett engednünk. Nem volt ugyan kiábrándító, de megfelelő sem.

Kicsit visszavettünk a lendületből Lara Fabian segítségével, akitől az Adagio átirat kicsit szenzációhajhász ugyan, de a Celine Dione rajongókat biztosan kárpótolja, esetleg ki is elégíti. A Magnat Signature 505 máris jobban kitárult, ami annak köszönhető továbbra is, hogy kellő hangsúlyt fektetett itt is a magastartományra és az énekhangra. Egyedül a zenészek szétválasztása nem sikerült neki most sem kellően határozottan, viszont a túlcsorduló érzelmeket hozta, és a lényeg ebben az esetben ezen van. Megjelent a Las Vegas-i színpad, ha nem is teljes valójában, a pompából is eleget hozott, tehát azokat nem érheti csalódás, akik a fennköltebb szerzemények és előadások hívei.

Jacques Lussier Négy Évszak feldolgozásával komolyabb vizekre eveztünk, ahol a TELARC hangmérnökeinek hála több volt a részletekből, és végre a nagybőgő is a megérdemelt szerepéhez jutott. A Magnat Signature 505-nek tehát mindenképpen kell az, hogy a felvétel gondos legyen, így a mélytartomány is kezdett helyreállni, de a határozottsága még mindig nem volt az igazi. Inkább simogatott és dorombolt, tehát ott volt, de nem életnagyságú alakot öltve. Ez a hangfal Hi-Res tanúsítványú, ami minden porcikáján hallatszik, tehát odafigyel a részletekre, a tartományokat minden esetben kitolja, ezáltal középen valami elvész, éppen az a bizonyos plusz, ami a pontos definícióhoz szükséges. Egy analóg felvételnek a túl sok levegő többnyire nem áll jól.

Nagyzenekarnál a hangfal újul erővel futott neki az előadásnak, és a befektetett energia nem is volt hiábavaló. Szerette a sok hangszert, az egységes megszólalást, ahol nem volt feltűnő az esetleges pontatlansága, elnagyoltsága. Ezek súlyos szavak, ezért inkább úgy fogalmazunk, hogy az alkalmazott hangszórók akkor tudtak jeleskedni elsősorban, ha sok a zenész és nagy a hangerő, ez ebben az esetben kritérium. Nem árt, sőt erősen javallott, hogy a felvétel is új legyen, mert a Signature 505 a nagyfelbontás híve, tehát akkor érzi magát komfortzónájában, ha mondjuk Hans Zimmer napokban rögzített felvételét kell tolmácsolnia, nem egy korábbi technológia segítségével megörökített Újévi koncertet akarunk a szobánkba varázsolni.

Hi-Res mindenkinek!

A Magnat Signature 505 a sorozat kisebbik álló hangfala, ami stílusában az állványos, Signature 503-éhoz áll közelebb, tehát inkább finom és légies, mint dögös. Magabiztosságból nincs hiány, viszont így a megfelelő izgalom és pontosság területén kell áldozatot hoznia. Elegendő levegőtömeget mozgat meg ahhoz, hogy egy átlagos nappalit betöltsön zenével, amelyek közül inkább azokat favorizálja, amelyek frissen rögzítettek, így bőven ki tudja használni Hi-Res tudását. Ez házimozin is nagyon jól jöhet, nem csupán sztereóban, tehát elsősorban azoknak tudjuk ajánlani, akik egy többcsatornás lánc frontsugárzó szerepét akarják ráosztani, ahol a filmek mellett jelentős szerep jut majd neki nagyvolumenű koncertek méltó prezentálására is. Szerintünk nem mellékes, ezért megjegyezzük, hogy a listaárához képest most jelentős kedvezménnyel, tehát 419 990 forint helyett potom 254 990 Ft-ért vihető haza a hangfalpár, ami sokak számára még kedvezőbb alternatívává teheti a Magnat Signature 505-öt.

1 2

Következő oldal >