Magnat Quantum Edelstein állványos hangfal teszt

Négyszögletű kerek hifi

2016. március 24., csütörtök, 18:15

Magnat audio hifi hangfal hangszóró Magnat hangfal hifi hangfal hangfal teszt Magnat teszt hifi hangfal teszt Magnat hangfal teszt

Parányi, átlátszó, kemény, és hifizésre használják, mi az? Csak nem a lemezjátszó hangszedőjén lévő gyémánttű? Dehogyis. A Magnat Quantum Edelstein lenne az a bizonyos hangfal, amiről elmondható mindez, kiegészítve azzal, hogy jól is néz ki. Nem tudjuk, hogy mit hoz még 2016, de megkockáztatjuk, hogy az év legmókásabb és meglepőbb hangfal tesztjét kipipálhatjuk.

...és hova teszed majd?

Ez az a kérdés, amit valószínűleg a legtöbb, hifiboltban álló férfi/férj/édesapa meghall kedves hölgy hozzátartozójától, amikor szembesülnek az általuk kiszemelt, monumentális hangerőmű valós méreteivel. És mi a helyzet akkor, ha kis lakásba szeretnénk hifi berendezést, olyat, ami a legkisebb helyigény mellett a legnagyobb hangot produkálja? Akkor nem elég egy mini hangfal? Vagy ez csak mese habbal?

De igen, elég lehet, ha nem a gyomorrázó mélyeket, hanem inkább a patikamérlegen adagolt, tiszta és kerek egészként megjelenő hangot keressük. Fórumokon, YouTube videók alatti komment-háborúkban és egyéb helyeken gyakorta szóba kerül a nagy doboz = nagy szoba és kis doboz = kis szoba jellegű egyenlet felállítása, illetve annak megkérdőjelezése. Nyilván tornateremben is beüzemelhetünk egy hálószobai mikro hifit, csak az már kicsit olyan, mint pohár vizet tölteni az óceánba.

Egy kis alapterületű szobába is berakhatunk háromutas szörnyetegeket, ám ha új tényezővel bővítjük ki az egyenletet (költséghatékonyság), akkor máris megugrik a kis hangfalak relevanciája. Mint megannyi szép hobbi, a hifi világa is költséges. 150-200 ezer Ft-ot elkölthetünk álló hangdobozokra is, de amennyiben kicsi a lakásunk, lehet, hogy jobban járunk, ha ugyanezt az összeget inkább állványos típusokra költjük. Így jobban kihasználhatjuk az erősítő és a hangfal képességeit, és a gyártó magasabb szériája felé is léphetünk, magyarán, elméletileg a kisebb hangnyomásszintért cserébe jobb hangminőséget kapunk. És a szomszéd sem kap agyérgörcsöt, ha este filmet nézünk.

Jelen esetben olyan ármezőnybe érkeztünk, ami (állványos dobozok esetében) nagyon jónak számít. Általában ide tartoznak azok a hangfalak, amiken meghallgatunk három zeneszámot, és ha mindhárommal tetszik, amit nyújtanak, akkor vélhetőleg tíz év múlva is elégedetten fogjuk őket fülelni otthon. Ebből a lesarkított eszmefuttatásból viszont szabaduljunk ki most, csak legyen elég ennyi: a Magnat Quantum Edelstein számára minden adott ahhoz, hogy bizonyítson.

Küllem

A Quantum Edelstein külsőre egész csinos, és a maga módján különc is. Ritkán találkozunk teljes oldalt fedő alumínium réteggel hangfalon, főleg ebben a kategóriában. Tesztalanyunk viszont annyira picike, hogy egy kis fém rászabása még nem tornázza fel drasztikusan a gyártási költséget. A hangszórók felőli oldalon szálcsiszolt fekete alumínium található, mely a hangkeltő felület körül tükörsimára polírozott hullámvezetővé alakul át. A hangszóróselyem kerete mágnesesen rögzíthető, szubjektív megítélésünk szerint, szövet nélkül sokkal szebb az Edelstein, a csillogó fémet kár volna elrejteni szem elől.

A talp ugyancsak érdekesen megoldott: a hangfal négy, gyárilag rögzített gumi korongon áll. Ezek a tappancsok egy fél centi vastag (ugyancsak alumínium) lemezhez rögzülnek, ami a dobozzal szendvics módjára közrefog egy áttetsző akril réteget. Utóbbi bizonyos szobákban (például este, egy megvilágított falfelület elé téve) különös látványt kölcsönöz a hangfalaknak, kicsit azt a hatást elérve, mintha a levegőben lebegnének. Ezzel a látszólag egyszerű megoldással (durván fogalmazva egy darab műanyaggal) sikerült egyedi, és szerintünk ötletes dizájnelemet megvalósítania a Magnatnak, ezért piros pont jár.

A Quantum Edelstein hangszórókészlete egy 110 mm-es mélyközépből és egy 2,5 cm átmérőjű lágy textil dómból áll. A papíron közölt frekvenciamenet 34 Hz-től 50 kHz-ig terjed, mindez 90 dB érzékenységgel és 150 W maximális terhelhetőséggel párosul. Nyilván kérdéses, hogy hány decibeles eséssel mérték a 80 Hz alatti tartományt, de már a teherbírás alapján is sejthető, hogy a Magnat egy tipikusan "kicsi bors" konstrukciót hozott létre.

A doboz hátulja sem kevésbé kulturált. Masszív, banándugót is befogadó csatlakozói derékszögben állnak, az aranyozott szorítófejre plexi bevonatot helyeztek, így két ujjal is könnyű meghúzni.

A hangfal arányaihoz mérten ugyancsak keskeny reflexcső, szinte egészen a magassugárzó mágneséig nyúlik. Apropó, az Edelstein a valóságban lényegesen mélyebb, mint ahogy a termékfotók alapján sejtenénk. A legtöbb könyvespolcon vagy tévéállványon még így is elfér, falra függesztve vagy a számítógép monitor mellett nem a legdiszkrétebb jelenség, nem is való efféle helyekre.

A hangszórók körüli, simára csiszolt fémtölcsér kellemes fényhatást produkál már félhomályos szobában is, ha egyenesen rásüt a nap, olyankor szinte szikrázni kezd az Edelstein, nem éppen szerénykedő alkotás, de ízléses.

Hangminőség

A Magnat Quantum Edelstein három hétig vendégeskedett nálunk, ez alatt Onkyo, NAD és Rotel erősítőkkel hajtottuk, forráseszköznek pedig egy USB DAC-kal ellátott számítógépet és egy Pioneer Blu-ray lejátszót használtunk. A teszthelyiség adottságai jól láthatóak a cikk végén lévő, kiegészítő YouTube videóban is, a lényeg, hogy a hangrendszert egy viszonylag kis alapterületű, kb. 15 négyzetméteres szobában üzemeltük be.

Az Edelstein karakterét összegezhetnénk úgy, hogy "nagyon jó", de jóval többet jelent maga az élmény, amit az első néhány perc okozott. A kis mérethez társuló, alábecsülő gondolatok akkor illantak el, amikor a szokásos, profi minőségben rögzített jazz albumokat elindítottuk, és az énekhang megszólalt. Nem gondoltuk volna, hogy ilyen parányi dobozból ennyire nagy szórású, fülbemászó vokál képes kitörni.

Az Edelstein hasonló anyagokból gyártott hangszórókat tartalmaz, mint a korábban általunk is tesztelt Magnat Quantum 753 állványos doboz, ám most kevésbé mesterkélt árnyalatokat kaptunk. A magas frekvenciákat játékos lazaság jellemezte, sok részlet tisztán és azonnal kivehetően szólalt meg. A patikamérlegen adagolt precizitást, kíméletlen sterilitást többnyire nélkülözte az Edelstein, így egyfajta lelkességet tolmácsolt 6 kHz fölött, de szerencsére egyórás hallgatózás után sem lett fárasztó. A középső frekvenciák követték leginkább a valóságos hangélménnyel kapcsolatos elvárásainkat, a beszédhangokban és akusztikus hangszerekben (pl. zongora) enyhe szárazságot vettünk észre, ami a pezsgő magas frekvenciák és a lelkes basszusok mellett arányosabbá, audiofil jellegűvé tette a rendszert.

Apropó, basszusok? Felejtsük el, vagy reménykedjünk? A kis dobozméretből úgy kovácsoltak előnyt, hogy kihasználták a membrán csekély átmérőjéből fakadó, kényszeres gyorsaságot. Így a hátsó nyíláson kilövellt hullámok nagyobb hangerőn is szilárdnak, megfogottnak érződtek, mivel a hangszórókészlet nem tudta lelassítani őket. Magyarán, ahol egy nagy hangfalból lomhán brummogó mellékzörejt hallunk, ott éppenséggel jól érzi magát a kis Magnat.

Ha szerencsénk van, akkor a kis doboz ütős, feszes és gyors mélyhangokat fog nyújtani, nem vicc! Kicsit feljebb emeltük a jelszintet, és a bivalyerős, zseniálisan megkomponált basszusokkal teletűzdelt Massive Attack - Angel c. számot indítottuk el. A semmiből előúszó, komor brummogás után berobbanó dobbanásokat elképesztő önuralommal adta vissza az Edelstein. Érezni lehetett, hogy a hangszórók rendesen megfeszülnek, de 50-70 %-os terhelésen sem bicsaklottak meg, nem váltak dinamikátlanná. A kis Magnat nem rázta meg a gyomrunkat, úgy, mint az álló hangfalak ugyanezzel a zenével, de a vártnál sokkal többet éreztetett velünk a felvétel átütő erejéből. A testünkön nem annyira, de a dobhártyánkkal valóban érzékeltük a combos löketeket. Azt hittük, hogy a csúcsponthoz érve torzul a jel, vagy éppen a basszusok fognak összerogyni.

Ehhez képest a Massive Attack pont ellenkezőleg, inkább kedvence lett a kis hangfalnak. Vagy nekünk. A középső és magas frekvenciák mindvégig tudtak érvényesülni, pedig nagyon táncoltak a membránok. Ahogy hátradőltünk a kanapén, a mélyhullámok valósággal a nyakunkba zúdultak, mintha a hangfalak felől láthatatlan szellemek felnagyítanának és teljes erőből hozzánk vágnának mindent, ami 100 Hz alatt megszólal. Az Edelstein alsó frekvenciás viselkedése nem kimondottan kontrollált (az effektusok nagy része érthető okokból nem a 11 cm-es hangszóró, hanem a hosszú tölcséren kiáramló léghullámok által vált hallhatóvá), ugyanakkor nagyon élvezhető, és pl. filmnézés közben semmiben sem romlottak a párbeszédhangok még intenzív akciójelenetek közben sem, tehát a rendszer nem önmaga ellen dolgozott. Nyilván ez nagymértékben "köszönhető" volt a teszteléshez használt szoba sajátosan "rossz" akusztikájának. Viszont sajnos, vagy szerencsére, nagyon sokan így építenek hifi rendszert egy kis lakásba, úgyhogy ha olvasónk a mellékelt videóhoz hasonló környezetben hallgatna zenét, a meglepetés garantált.

Végszó

Az Edelstein az eddigi legcsinosabb Magnat hangfal, amit kipróbáltunk, és az apró mérethez társuló elegáns megjelenés, túlzás nélkül szobadísszé teszi. Hangja nem hibátlan, mert a mélységérzet kidolgozatlan és a szórás kicsit doppingolt, de ettől még ott van benne az a bizonyos plusz, ami megalapozza a mini hangfalak iránti szimpátiát. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egy viszonylag barátian árazott hangfalpárról értekezünk, mely a saját kategóriájában (és méretbeli adottságaihoz képest) számít jónak. Ha egy kicsi lakásban ügyesen trükközünk az elhelyezéssel és az ülőgarnitúra pozícionálásával, akkor szerencsés esetben még mélyláda sem fog kelleni, elég egy pár Edelstein, és egy jó hatásfokú erősítő.

1 2

Következő oldal >