Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
M2Tech Evo DAC Two Plus DAC teszt
2016. október 3., hétfő, 12:50
M2Tech audio hifi DAC órajel DA konverter USB DAC DSD DAC M2Tech DAC DAC teszt USB DAC teszt DSD DAC teszt
Nagyjából fél évvel ezelőtt számoltunk be az olasz M2Tech újdonságainak - az Ewo Two sorozat - elérhetőségéről. A forgalmazótól kölcsönkértük pár darabot, hogy ezeket is fülvégre kaphassuk. Miért pár darabot? Azért, mert külön-külön dobozban kapott helyett az Evo DAC Two Plus, az Evo Supply Two tápegység és az Evo Clock Two órajel generátor. Ezt a hármast hallgattuk több héten keresztül, hogy felfedezzük hangbéli képességeiket.
M2Tech Evo DAC Two Plus
Az ESS Sabre ES9018K2M chip köré épülő, natív DSD képes digitális/analóg átalakító maximum 384 kHz/32 bit felbontás dekódolására képes. Ez a DAC tud akár önmagában is működni USB bemenetéről táplálkozva, vagy a mellékelt kapcsoló üzemű tápegységével.
A szokásos digitális bemenetek mellett további lehetőségek állnak rendelkezésünkre: AES/EBU és HDMI formátumú I2S (PS Audio sztenderd) csatlakozók formájában. A bemenetek mellett van egy koaxiális kimenetünk is, így USB-S/PDIF bridge-ként is használhatjuk. A külső órajelet BNC-n keresztül tudja fogadni, amit a mérnökök kiegészítettek egy optikai csatlakozóval, így egy második kábel segítségével a forrásnak megfelelő módba tud automatikusan váltani az Evo Clock Two.
Kapunk mellé egy nagyon egyszerű kis távirányítót is, amivel válthatunk a bemenetek között, változtathatjuk a hangerőt (előfokként is használhatjuk) és beállíthatjuk eszközünket. Az optikai és koaxiális bemeneteken jitter csökkentő áramkör gondoskodik a jobb hangminőségről.
M2Tech Evo Clock Two
A nagy pontosságú órajel elengedhetetlen a digitális jelátvitelben és az egyik optimális megoldás az időzítési különbségekből adódó jitter elleni harcban, ha mindegyik résztvevő készülék ugyanazon óra szerint jár (szó szerint) és tudják egymással tartani a "digitális ritmust". Az Evo Clock Two-nak két BNC kimenete van (Word Clock, Master Clock), így könnyedén szinkronba hozhatunk vele egy másik DAC-ot, pl. az előbb említett esetben, amikor csak digitális forrásnak használnánk az M2Tech újdonságait.
Az optikai bemenettel - családon belül - megoldott a kommunikáció, hogy a nagy pontosságú, nagyon alacsony fáziszajú TCXO oszcillátorok a forrás mintavételezésének megfelelő tempót diktáljanak. A kijelzőjén folyamatosan nyomon követhetjük a kimenő órajel periódusát.
M2Tech Evo Supply Two
Az előző kettőhöz tartozó lineáris tápegység, ami akár három további dobozt képes egyidejűleg ellátni tiszta, 9 V-os árammal. Forrófejű (erősen melegedő) darab, ez a normál üzem velejárója, ezért nem ajánljuk a testvérek ráhelyezését.
Tesztkörnyezet
A három dobozt egymás mellé helyezve elkezdtük összekötni őket: egy kábel az órajelnek, egy a kommunikációhoz, két tápkábel a DAC-nak és az órának. Majd jöhettek a források: multiboot HTPC egyrészt Windows10, Foobar2000 UPnP kiegészítéssel, Kodival, Fidelizer optimalizálóval, másrészt Ubuntu Szerver Kodival, harmadrészt Voyage MPD-vel. A másik forrásunk egy Cubox-i ARM processzoros miniPC, optimalizált Voyage MuBox rendszerrel, UPnP kiegészítéssel. A fájlszerver szerepét egy Synology NAS látta el gyári médiaszerverrel, MinimServer-rel és BubbleUPnP szerverrel felvértezve. A közel 30000 darabos zenei archívumot kiegészítettük a Lyndberg Lyd (2L) oldalán található nagyfelbontású zenei tesztfájlokkal, melyek túlnyomó részét DXD-ben vették fel, így biztosak lehettünk abban, hogy a DSD64, DSD128 és DSD256 fájlok kiváló minőségű alapanyagból készültek. Kontroll eszköznek Androidos tabletet és telefont használtunk BubbleUPnP-vel. A két számítógépet AudioQuest Carbon USB kábellel kötöttük az Evo DAC Two-hoz váltogatva Sbooster Vbus2 izolátorral kiegészítve. Nordost Heimdall 2 analóg IC-n haladt tovább a jel egy NAD C 375BEE valamint a referencia Norna Revo IPA-140 sztereó erősítőbe, mely Nordost Heimdall 2 vagy Ortofon SPK-3100 Silver hangfalkábelen keresztül hajtott meg egy pár Focal Electra 906 hangfalat. Az erősítő egy IsoTek EVO3 Optimum tápkábelen keresztül jutott áramhoz. A HTPC-n Windows alatt felraktuk a megfelelő drivert, hogy ASIO-t használva a legtöbbet hozhassuk ki a számítógépünkből. A többi operációs rendszer Linux alapú volt, így nem igényeltek külön drivert a működéshez, mivel kernel szinten támogatott az USB Audio Class 2.0, tehát megoldott a nagyfelbontású anyagok és DSD natív kiküldése.
Meghallgatás
Elsősorban az USB bemenet érdekelt bennünket, mert ezen keresztül kapjuk meg jelenleg a legnagyobb szabadságot a változatos felbontású és formátumú zenei állományaink között válogatva. A natív DSD képességnek köszönhetően teljesen mindegy volt, hogy mit tettünk a lejátszási listánkra, az Evo Two trió fegyelmezetten követte a forrás-eszközeink adatfolyamát és serényen dekódolva alakította a biteket analóg jelekké. A hálózati adattárunkon folyamatosan kerestük a jobbnál jobb felvételeket és mindegyiket meghallgattuk, hogy képet kapjunk az Evo Two képességeiről. Martin Taylor gitárjátéka gyönyörűen kirajzolódott előttünk a középpontban, Melody Gardot búgó, csendes éneke azonnal bevont bennünket az előadásba és átragadt ránk a hangulata. Brian Bromberg most basszusgitár helyett nagybőgőn mutatta meg tudását egészen életszerű dinamikával és finomsággal. Az Oscar Peterson Trio-tól a You Look Good To Me nagyon jól állt a rendszernek, magunk előtt érezhettük (balról jobbra haladva) a dobfelszerelést, a zongorát, és a nagybőgőt. A Whiplash c. film zenéjéből a Caravan betétdal sodró lendülete azonnal eszünkbe juttatta a fanatikus dobos elsöprő energiáját. A 2L Records kínálatából a TrondheimSolistene felvételei hihetetlen élethűséggel jelentek meg, pl. amikor Bartók Béla műveit is megszólaltatták. Szinte kirajzolódtak annak a templomnak a falai, ahol a felvétel készült. Hasonló élményben volt részünk, amikor a Cantus női kórus Frode Fjellheim kompozícióit (pl. a Vuelie-t) adta elő a mikrofonokat körbe állva.
DSD felvételek következtek a lejátszási sorban, 2xHD masztereléssel. Elsőnek a Jazz at the Pawnshop Arne Domnérus legendás szaxofon játékával, ismét csak csodálkoztunk, hogy akkoriban is már milyen jó felvételt tudtak készíteni és az eredeti mesterszalagokról digitalizált transzfer mennyire élő és folyékony lett. Emilie-Claire Barlow - Seule Ce Soir c. albumáról a Chez Moi elvarázsolt bennünket és szívesen végig hallgattuk volna az egész lemezt, ha nem akartunk volna tovább lépni egyre feljebb a DSD létrán, hiszen az SACD 2,8 MHz mintavételezésének négyszereséig tart az Evo DAC Two Plus támogatása. Itt már másodpercenként több mint 11 millió mintát kell átalakítani, hogy a lehető legjobban megközelítsük az eredeti analóg jelformát. Szerencsére a tesztrendszerünknek ez sem okozott gondot, ahogy az M2Tech újdonságának sem és játszi könnyedséggel prezentálta Mozart D-dúr hegedűversenyének Allegro tételét a TrondheimSolistene előadásában, Marianne Thorsen szólójával.
Most sem akartuk kihagyni a filmeket a tesztelésből, hiszen sok zeneszerető köti azt a kompromisszumot, hogy a sokcsatornás hangsávokat sztereóra lekeverve hallgatja. A HTPC-t optikai kábellel csatlakoztattuk a DAC-hoz és sztereó PCM-re állítottuk a kimenetet. A jitter csökkentés hatékonysága meglepett bennünket, ilyen jó hangot optikán nem igazán hallottunk még. Akár koncertfelvételekről, akár akciófilmekről legyen szó, az Evo DAC Two Plus állta a sarat és alkalmazkodott a produkció kívánalmaihoz. Ha kellett finom, meleg és zenei volt, ha meg oda kellett sózni, akkor kíméletlenül megtette, ahogy azt elvártuk.
A tesztidőszak alatt szinte végig egyszerre használtuk a három egységet, de kíváncsiak voltunk arra, hogy mi történik akkor, ha "kihúzzuk a DAC lába alól a talajt" és kikötjük először a külső órajel generátort, majd a lineáris tápegységet is. Első esetben azt tapasztaltuk, hogy a színpadkép beszűkült, a hangfalak körül szóló hangok visszaköltöztek a két állvány közé és egy dinamikafogó fátyolfüggöny is elénk húzódott. Második esetben már tényleg csak a két hangfal közé szorítkozott a produkció és az a bizonyos függöny már nem fátyol vékonyságú, hanem nehéz, sötétítéshez használt darabra cserélődött. A jót nagyon könnyű megszokni, így ha nem a legjobb felállással kezdtük volna a tesztelést, akkor valószínűleg elégedettek lettünk volna az Evo DAC Two Plus teljesítményével szólóban is.
Értékelés)
A gyártó megfontoltan döntött, amikor a külön házba rakta az egyes részeket, mivel így fokozatosan és rugalmasan is építkezhetünk az egyre jobb hang érdekében. Mi csak ajánlani tudjuk, hogy aki teheti, az előbb vagy utóbb tegyen szert mindhárom testvérre, mert így alkotnak igazán egységes és kiváló hangú egészet. A natív DSD támogatás ma már szinte alapelvárás a piacon, de ezen az árszinten ritkaságszámba megy a külső órajel generátor. Zeneszeretőknek, nagyfelbontású digitális fájl gyűjtőknek ajánlott darab.
