Lotoo PAW Gold Touch hordozható zenelejátszó teszt

Messziről jött dallamok

2018. december 1., szombat, 17:05

Lotoo audio hifi lejátszó zenelejátszó Lotoo lejátszó hordozható lejátszó mobil lejátszó Lotoo zenelejátszó hordozható zenelejátszó mobil zenelejátszó lejátszó teszt Lotoo teszt hifi lejátszó teszt

Idén kezdtünk el ismerkedni a Lotoo praktikus és több tekintetben sajátos termékeivel. Csúcskategóriás hordozható lejátszójuk, a PAW Gold határozott elismerést váltott ki belőlünk, bár a megjelenésén és szolgáltatásain még lehetett volna finomítani. A Lotoo PAW Gold Touch tett egy bátor lépést az innovatív megoldások felé és megújult külsővel követi a divatot. Nem mellesleg további extrákat is belepakoltak.

Ez nem iPod, hanem DAP

A hifi berendezések gyártói látványosan törekednek arra, hogy a hangminőség, a realisztikus élmény visszaadása mellett, korunk igényeit is kövessék. A Lotoo is fejet hajtott a követelések előtt és áttért érintős kijelzőre (ideje volt, hiszen konkurensei is évek óta követik ezt a vonalat). Érdemes azonban figyelembe venni, hogy a termék anyavállalataként futó Beijing Yingfumeidi Electronic Technology Co., ahogy korábbi tesztünkben említettük, a kínai piac hangsúlyos stúdiótechnikai/broadcasting résztvevője. Így óhatatlanul kicsit máshogy igyekezték vázolni a maguk ergonómia-használhatóság-teljesítmény háromszögét.

A Lotoo PAW Gold Touch nem pusztán arra szolgál, hogy zenét játsszunk le vele. A benne lévő független audió alrendszer, a vezérlő és DSP processzorok kizárólag a hang lehető legjobb megszólalását szolgálják. Az eszköz célja tehát, hogy a lehető legtisztábban és legjobb minőségben szólaltasson meg bármit, amit elindítunk vele. Használható Bluetooth adóként és vevőként is. Továbbá a terjedőfélben lévő LDAC kodeket (96 kHz/24 bites mintavételezés 990 kB/s adatsűrűség mellett, vezeték nélkül) is tartalmazza. Utóbbi ma még kevés Bluetooth hangrendszerben található meg, többek között a Sony prémium kategóriás, vezeték nélküli fülesei tartalmazzák.

Mindezt gyönyörű, 3,77 colos IPS retina kijelzőn keresztül vezérelhetjük. És megkapjuk, azt is, amit az elődnél hiányoltunk: az USB DAC funkciót. Beépített háttértára nincsen, viszont UHS II SD kártyával akár 2 TB-ig bővíthető. A kozmetikai és technikai frissítések eredménye, hogy a PAW Gold Touch 999 990 Ft-ért rendelhető. Utóbbi két dolgot jelent: egyrészt Kína még gazdagabb lesz. Ami viszont fontosabb, hogy a PAW Gold Touch a DAP kategória élére tör, a ma létező legjobbakkal akarja felvenni a küzdelmet.

A hang érdekében

A lejátszó különálló tápcsatornákról vezérelt, több-processzoros felépítésű, a gyártó szerint így hatékonyabban tudja elvégezni a digitális jelvezérlés különböző fázisait. A vezeték nélküli alrendszerért egy Ingenic x1000 MIPS processzor felel, a digitális modult Freescale i.MX6 vezérli, a hangi beállításokat pedig egy ADI Blackfin DF7XX DSP kontrollálja. A digitális-analóg jelátalakítást az AKM jelenlegi csúcsmodellje (AKM4497EQ) végzi, a támogatott mintavételezés legfeljebb 768 kHz lehet, a bitről bitre történő jelfolyamok pedig DSD512-ig bezárólag támogatottak (PCM-ről DSD-re és vissza alakítás is lehetséges egy AKM4137EQ SRC chip közreműködésével).

Aki szeretne kicsit részletesebben elmélyedni a magyar nyelvű technikai paraméterekben, itt megteheti.

Küllem

A lejátszó gyártástechnológiai szempontból szinte csak jól csengő megoldásokat szónokol. Arany potméterét például ugyanúgy munkálják meg, mint a luxus karórák házait, készülékházát pedig CNC marással formálják meg egyetlen alumínium tömbből.

A 3,77 col képátlójú, IPS paneles kijelző külseje gorilla üvegből készült. Rendkívüli keménységű, nehezen karcolódó felület olajtaszító bevonattal (vagyis egész jól véd az ujjlenyomatok ellen is).

A lejátszón találunk 3,5 mm-es Jack és 4,4 mm-es Pentaconn szimmetrikus kimenetet is. A hangerő, ill. jelszint vezérlő potméteren kívül minden fizikai nyomógomb jobbra került. Alul látható az SD kártya nyílás és a töltésre, fájlmozgatásra szolgáló Type-C aljzat. Igényes csomagolása bőrtokot is rejt. Ideje bekapcsolni!

Használat és használhatóság

A töltés és adatmozgatás is gyorsabb volt, mint az elődnél. A specifikációban közölt, 10 órás akkumulátor üzemidő valósnak bizonyult. Ha már időről beszélünk, említendő az operációs rendszer felállása. Első bekapcsolásnál ez akár fél percig is eltarthat, ha viszont megtörtént a memóriakártya indexelése, 2 mp alatt megtörténik. A fizikai adottságokat illetően annyi megjegyzésünk van, hogy az eszköz nem igazán nadrágzseb-barát.

A menürendszer (Lotoo OS) a gyártó saját, egyedi fejlesztése, nyomokban Android ismertetőjegyeket tartalmazhat. Nem volt annyira szemgyönyörködtető és villámgyors, mint más hasonló kategóriájú DAP-ok esetében, de letisztultsága által minden funkciót hamar megtaláltunk. Például rájöttünk, hogy mindkét hangkimenethez rendelhető high gain beállítás, ezen kívül EQ-t, balansz beállítást és szűrőket is felfedeztünk (ezekkel eljátszottunk egy darabig, de nem tapasztaltunk drámai eltéréseket, mikroszkopikus különbségekre érdemes csak számítani). Az albumok és zeneszámok közt is könnyen tájékozódhattunk, a kontrasztos, jól olvasható listanézetnek köszönhetően.

A készüléket Sennheiser HD 800 S és Meze Empyrean fejhallgatókkal teszteltük.

Hangminőség

A PAW Gold Touch karakterének egyik fő sajátossága a határozott basszuskezelés. 50 %-os jelszinten is élénken hajtotta HD 800 S fejhallgatónkat, a részleteket erő lendület járta át. A mélyhangok rendszerint kicsit bátrabbak és rámenősebbek voltak, mint sok más áltatunk ismert DAP esetében.

A lejátszó ontotta magából a részleteket. Megragadott minden lényeges és lényegtelen apróságot és ezeket őszintén, megállás nélkül prezentálta. A tesztelés elején azt gondoltuk, hogy magas jelszinten (hangerőn) majd megkapjuk a realisztikus koncertélményhez szükséges dinamikát, hangnyomást. Félórányi zenehallgatás után azonban többnyire automatikusan lejjebb vettünk pár egységnyit a jelből. Egyszerűen nem éreztük szükségét annak, hogy hangosan hallgassuk a zenét, a csendes környezet és a rendkívül tiszta meghajtás ugyanis kis terhelésen is erős dinamikát eredményezett.

Pink Floyd - Time c. száma lényegre törő, technikai ábrázolással szólalt meg. Az ének, a dob, a gitár és az elektronikus effektek elkülönültek egymástól, bár egy hajszálnyit (ennél és más számoknál is) digitális maradt az összkép. Diana Krall - Let It Snow c. koncertfelvételét hallgatva gyönyörűen vázolt, áramló koncerttéri atmoszférát kaptunk (lenyűgöző méretű, ügyesen megfogott sztereó színpadképpel a Meze Empyrian esetében), a nagybőgő ismét lelkesebb, testesebb basszust hozott ki relatív sovány hangú HD 800 S fülesünkből, mint amit korábban megszoktunk. Az unalomig ismert (de referenciának mai napig kiválóan alkalmas) Dave Brubeck - Take Five c. számban életteli, önálló rétegként belépő zongorát kaptunk. A dob finom árnyalással csatlakozott. A szaxofon középen viszont középen valahogy elfelejtett teljesen analóggá változni. Valami halványan oda nem illőt felfedeztünk a hangjában, ami nem tudta elterelni figyelmünket a forrás digitális mivoltáról - ami nem feltétlen a lejátszó hibája, talán más készülékek elfedték ezt az apróságot.

Az XRC funkcióval tett első kísérletek nem hoztak eredményt. Sokadik nekifutásra, ha erősen koncentráltunk a legfinomabb árnyalatokra, akkor már észrevehető volt, hogy az XRC hajszálnyit természetesebbé tette a lejátszó karakterét. Tesztelésünk során még nem volt angol vagy magyar nyelvű kézikönyv a termékhez. Így a forgalmazó honlapján fellelhető információkból derítettük ki, hogy az XRC egy dedikált mintavételi chip, amely felkonvertálást és DSD-PCM átalakítás is végez. Ennél többet nem tudtunk meg róla, de bármit is tett az XRC, attól a mi ízlésünknek jobban tetsző hangot kaptunk.

Végszó

Összességében a lejátszó minden pillanatban érzékeltette velünk, hogy masszív fekete háza alá komoly teljesítményt és extrém felbontású jelfeldolgozást rejtettek. A gond csak az, hogy nem olyan transzparens, intim és magától értetődő áramlásként mutatkozott meg a zene, mint mondjuk az eredeti Lotoo PAW Gold esetében. Lehet, hogy a 4,4 mm-es kimenet megcáfolta volna mindezt, de azt a rövid tesztidőszak alatt nem volt lehetőségünk kipróbálni.

A PAW Gold Touch házába intelligensebb elektronika és több lóerő került, viszont néha megingott a természetes és technikai ízvilág közti egyensúly. Mindezt nem rónánk fel hiányosságként, figyelembe véve azonban, hogy a Touch a plusz szolgáltatásokért cserébe 400 000 Ft-tal többe kerül nyomógombos elődjénél és hangban nem egyértelműen múlja felül, nem könnyű eldönteni, hogy kinek ajánlható (a hangminőség megszállottjain és gyakran utazó zenegyűjtőkön kívül persze), pontosan milyen kategóriát képvisel. Előnye az elődhöz képest a vezetékes és Bluetooth alapú DAC funkciók megléte.

Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy az első körben legyártott, ún. mintapéldányok egyikét kaptuk kézhez, elsők között teszteltük a világon, és könnyen lehet, hogy néhány hónap múlva a hangban fellelhető digitális nyomokat szoftverfrissítés útján orvosolni fogják. Ha tapasztalataink bővülni fognak időközben, akkor cikkünket azok alapján, jól láthatóan frissíteni fogjuk!

1 2

Következő oldal >