Loney Dear A Lantern and a Bell album

2021. április 17., szombat, 15:10

A Lantern and a Bell a sokak által elismert svéd énekes-dalszerző és multi-instrumentalista Emil Svanängen új albuma most megjelentPeter Gabriel Real World kiadójának égisze alatt, amiről a Radio X Play a Trifles című szerzeményt publikálta először.

Tengeri madarak, torz zaj, majd a "Hatalmas hajók lógtak a föld felett" sor következik, hiszen a tengeri téma nemcsak a kezdet, hanem rányomja bélyegét az A Lantern and a Bell, a Loney dear óta első Emil Svanängen albumra. Az összetéveszthetetlen falsettóval a keverék a legelején rendkívül lecsupaszított, szigorúan zeneileg úgy lehetne leírni, hogy a muzsika fenséges szent minimalizmus, de éppúgy ez a bizalom és a barátság, amely Emil és Emanuel Lundgren producer között létrejött a stockholmi Södermalm nyugati mitológiai stúdiójában.

"A cél az volt, hogy Emil ne bújjon el, hanem merjen előjönni" - mondta Emanuel. "Lassan kilenc éve barátok vagyunk, de csak most tudtunk ilyen szorosan együttműködni, és a közelség meghallgatásra került." "Beletelt egy kis időbe, hogy meg mertem adni magam" - mondta Emil. "Korábbi albumaim kollázslemezek voltak, amelyek abban a hitben készültek, hogy létezik perfekcionizmus, egy mániában. Itt pontosan az ellenkező irányba akartam menni és egyszerűsíteni. Ezért mindent saját magunk vettünk fel, más zenészek nélkül."

Emil új lemezéről Peter Gabriel, a Real World kiadó alapítója elmondja: "Szomorú, lelkes dallamok, amelyek teret teremtenek a fejedben, és amelyek tele vannak emlékekkel, álmokkal és gyengédséggel. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ilyen tehetséges dalszerzővel dolgozunk. Amikor elszigetelődik, mintha beburkolnák ezeket a gyönyörű ötletes konstrukciókat - ez egy mester munkája”. A Lantern and a Bell 27 perc és 45 másodperc múlva ébred - mint egy feszesen megrajzolt félórás tv-dráma -, és mindössze hat hónap alatt vették fel. Emil hangjára általában csak egy kompatibilis zongora, diszkrét nagybőgő, alkalmi akkordok és diffúz visszhangok jönnek, sötét alacsony frekvenciákon, ismeretlen mélységből pulzálva, magas nyomáson rögzítve. Maguk a kompozíciók látszólag egyszerűek, harmonikusan könnyen hozzáférhetőek, de annál provokatívabbak egzisztenciálisan, nem utolsósorban az album talán legerősebb pillanatában, a Go Easy On Me Now címűben, ami valóságos erőpróba.

"Amikor elkezdődött az album munkája, eléggé rosszul éreztem magam, a fél életem megváltozott. Nagyon rossz helyre kerültem, a kétségbeesés állapotába"- mondta Emil. - "Aztán ezt rögzítettük, és ez egyszerűen a legjobb dolog, amit tehettünk, nevetéssel és sötétséggel teli dalokkal egymásról. Bizonyos értelemben az egész album valószínűleg egy önuralom elvesztésének története".

Azok számára, akik ismerik Dear Loney albumot, a tengerre és a hajókra való állandó utalások aligha jelentenek valami újat. "Mindez a belső életem fontos része, talán egy romantikus kalandálom, de egyúttal egy fóbia is, egy olyan veszély, amelyeket nem vonhatok vissza. Lakhelyem közelében az áruszállítók minden nap elhaladnak mellettük, és motorjaik hangjai a fejembe jutnak. Ez pedig tovább a zenébe."

Amennyiben kíváncsiak vagyunk Emil Svanängen, pontosabban Loney dear albumára, mindenképpen tegyünk vele egy próbát, hiszen a Sunday Times soraiban az jelent meg róla, hogy Svanängen lelkes, vágyakozó hangja megkapja a figyelmet, amit megérdemel, a MOJO szerint az egyszerű hangszerelések - csak meleg falsettója és zongora, visszhangokkal és a tenger fölött haladó tengeri madarakkal - elősegítik a fényvisszaverő, a tengerparton lévő máglya szellemét. Sokaknak talán nem lesz egyszerű menet, de a lelki izgalmat kedvelőknek érdemes belemerülni. Peter Gabriel lát benne fantáziát, és ezt nem sok művész mondhatja el magáról.