Linn Majik 109 állványos hangfal teszt

2021. január 8., péntek, 13:20

Linn audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal Linn hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Linn hangfal teszt

A skótok a néphiedelem szerint arról híresek, hogy elég fukarok, valamint piszok jó whisky-ket készítenek. Az utóbbiról már számtalanszor meggyőződtünk, persze honlapunk profiljába egyik sem tartozik bele. Az viszont teljes mértékben idevágó és fontos, hogy létezik egy olyan skót gyártó, amely a szórakoztató elektronika területén nem elég, hogy maradandót, de mindig forradalmit alkot. Következzék hát a Linn Majik 109!

Sajátos megoldások és kivitelezés

A Linn Sondek LP12 lemezjátszó a maga kategóriájában mindig is etalon volt. Ráadásul Linnék annyira ódzkodtak a digitális forradalom követelte elvárásoktól, hogy az első CD-játszójukra nagyon sokat kellett várni. A 2000-es évek végén az elsők között le is álltak a lemezpörgetők gyártásával mondván, hogy a fizikai adathordozókra - persze kivétel a jó öreg vinyl - már senki sem kíváncsi. A Linn odáig merészkedett ezt követően az újításokban, hogy manapság már komplett rendszereket épít, amelyek komponensei persze külön is megvásárolhatók, és más gyártmányok társaságában is megtalálják a helyüket. A Klimax elnevezésű sorozat jelenti náluk a csúcsot, a Majik pedig a belépő kategóriát. Természetesen egy ilyen filozófiájú cégnél a belépő sem lehet kispályás, ahogyan a nálunk vendégeskedő Majik 109 sem, ami tulajdonképpen a gyártó legkisebb hangsugárzója. Létezik aktív és passzív kivitelben, ráadásul a saját elektronikák olyan szoftvert tartalmaznak, aminek segítségével a Linn más, tulajdonképpen konkurens gyártók hangzásvilágát is képes megszólaltatni. Roppant meglepő, ugyanakkor egyéni, ha jobban belegondolunk, akkor meg nagyon okos megoldás, hiszen egy hangsugárzójuk által hazavihetjük az eredeti Linn hangzást, azonban elkalandozhatunk más zenei karakterű világba is, ha esetleg a hangulatunk, vagy a zene ezt megkívánja, de még sem kell megválnunk szeretett modellünktől.

A Linn elektronikáiról korábban egyből lerítt, hogy Nagy-Britanniában készülnek, valahogy akkoriban minden gyártó eléggé hasonló megoldásokat kínált a dizájn területén. Ezzel bőven sikerült szakítani, a hangsugárzóik pedig teljesen külön utakon járnak, semmivel sem összetéveszthetők.

A Majik 109 alapvetően párhuzamos oldallapokkal rendelkezik, a furnérozása lehet matt vagy fényes, színekből pedig kedvünkre válogathatunk, hiszen akad juhar, kőris, cseresznye, fekete, fehér és még sorolhatnánk. A kompakt mérethez tartozó egyéni megoldásokat elsősorban a japán piaci igény inspirálta, hiszen ott elég kis lakásokkal rendelkeznek a felhasználók, viszont a karakteres és erős hangzásról nem szeretnének lemondani. Ennek egyik legfőbb jellemvonása a frontoldalon mutatkozik meg, három darab hangszóró személyében. Igen, a kis Majik 109 háromutas konstrukció, de szembe megy tulajdonképpen minden fizikai törvénnyel a kialakításuk és felhasználásuk.

Kezdjük ott, hogy mindegyiküket olyan rács védi, ami eltávolíthatatlan, ezek mégsem gátolják a hangszórók munkáját. Folytassuk ott, hogy a 150 mm-es, adalékolt papír membrános mélyközépsugárzó felett található a reflexnyílás, ami klasszikusan kör alakú, ám a pereme kétoldalt, száj formát képezve messze túlnyúlik rajta, és kínálja a Linn stílusjegyét egy egyéni alakú műanyag betét formájában. Persze ennek nem csupán a dizájnban van szerepe, hanem a tulajdonképpen eléjük elhelyezett magassugárzók munkáját is megkönnyíti. Igen, a K2 hangszóró elrendezés lényege, hogy két darab magassugárzót egymáshoz a lehető legközelebb, egy Linn-re jellemző formájú keretbe erősítettek és a kiáramló levegő útjába helyeztek. A nagyobbik, 30 mm-es poliuretán elasztomer dóm van felül, alatta a 16 mm-es selyem dóm szuper magassugárzó.

Mindehhez jön még a hátsó csatlakozó, amiből rögtön három párat találunk, így mindegyik hangszórót külön meg tudunk hajtani (természetesen az aktív kivitelben a szükséges erősítők beépítésre kerültek). A modellhez kínál a Linn remek fémállványt, plusz kis lukakat is helyeztek el hátul, melyek segítségével a falra is rögzíthetjük a hangsugárzót.

A Linn alapvetően rendszerekben gondolkozik, mint azt már írtuk, ám első nekifutásra ismerkedjünk meg úgy a kis állványos hangsugárzójukkal, hogy más házból származó elektronikák szegődnek társául. A Parasound elő-végfokunk jónak tűnik a szerepre, ahogyan a csöves kimenetű CD-játszónk és QED interkonnektünk, valamint hangfalkábelünk is, de meghallgattuk Őket a Marantz Model 30 párosával, ahogyan Nordost Red Dawn "drótokkal" is.

Nagyra nőtt polcsugárzó

A Linn azt állítja erről az egyébként átlagos méretekkel rendelkező hangsugárzóról, hogy egy filigránabb állódoboz hangját képes megidézni, és ez szerintünk sikerül is neki. A tér hatalmas, a hangkép pedig valóban a nagyok testességét és nyugalmát idézi meg. A nyugalom szó persze pozitív jelző ebben az esetben, de használhatjuk a kizökkenthetetlen szót is. A gyári specifikációk szerint a basszus nem igazán domináns, azonban ha nem olvasnánk, ez nem tűnne fel. Persze nem üt akkorát, mint ha egy külön mélynyomót hallanánk, de hogy hiányérzetünk lenne? Bizony nem volt. Inkább gömbölyűek ezek a basszusok, nem pedig leterítenek, de ilyesmit nem is várunk el. Lehet, hogy a japán igények szerint készült elsősorban ez a konstrukció, de bizony Európában sem lesz olyan zeneszerető, aki kisebb, úgy 20 m2 körüli nappaliba ne használná szívesen a Majik 109-et.

Sokan egy kicsit megijednek mindig a szuper magassugárzó hallatán, mert azt hiszik, hogy szinte vesébe látó felső szekciót fognak hallani, amire bizony nem mindenki kíváncsi. Hozzáfűzzük azt is, hogy sok gyártó direkt kihegyezi erre a hangsúlyt, és tényleg kicentizi a hangokat, itt azonban a csapatjátéké a főszerep. A mélyközépsugárzó egyszerűen nem hagyja, hogy bármi meggátolja a munkájában, így a párosukkal, pontosabban a három hangszóró együttes munkájával egy kerek, testes előadást kaptunk.

A Dire Straits Private Invistigations dala amellett, hogy zseniális szerzemény, tesztelésre is kiváló, ráadásul remek lehetőséget nyújtott a Majik 109-nek arra, hogy megmutassa, milyen is a hangulatteremtésben. A hangszerelés adott továbbá ahhoz is, hogy mindhárom tartományt meghalljuk, ha arra a hangsugárzó képes, és bizony, ez a modell élt a lehetőséggel. Nagyon örültünk, hogy ebben az esetben sem vált forszírozottá az előadása, hanem az egységesség maradt a hangsúly, továbbá bőven eleget adott a dal sejtelmességéből és érzelmeiből. Nem ragadta el olaszos, enyhe túlfűtöttség, egyszerűen csak zenélt, adta önmagát, ami nagyon szerethető. Igen, ezt a kis hangsugárzót öröm hallgatni. Lehet, hogy nem a leganalógosabb, legrészletezőbb, vagy legpontosabb az előadása, de amit nyújt, az kizárólag arra összpontosít, hogy bevonjon a zenébe, és ott is tartson.

Tori Amos, Damien Rice vagy George Michael felvételeivel is bravúros előadást nyújtott, ugyanúgy feküdt számára a szintetizátor, mint a zongora, de a torzított gitár is meglepően jól állt neki. Az énekhang, főleg Tori esetében volt bensőséges, de a férfiak sem vallottak szégyent, ahol elsősorban Damien Rice karcossága kapott némi kiemelést, de abban az esetben a szövegértés ezt alá is támasztotta. A Majik 109 nagyobbnak akar tűnni saját magánál, de ezekben az esetekben ez jól is áll neki.

Yello jött azután, majd Megadeth, ahol szintén ez a sajátossága tudott a zenékhez egy bizonyos pluszt hozzáadni. Nagyon szépen és pontosan követte a basszusgitárt, és annak elektronikus változatát is, egyedül a töményebb részeknél tapasztaltunk némi összemosódást és bizonytalanságot, de ez elsősorban a felvételek keverésének köszönhető. Kevesebb hangszert alkalmazó részeknél szintén visszatért a Linn odaadó jellege, és megtöltötte a teret teljes értékű hangjegyekkel és zenészekkel. Valami trükk biztosan van a K2 Driver Array technológiában, ez nem is lehet vitás, de az tény, hogy jól működik. Döngetésnél ugyan csúszik be leheletnyi határozatlanság, de valljuk be, erre a műfajra bőven találunk bátrabb kiállású hangsugárzókat, amelyek viszont nem biztos, hogy ennyire univerzálisak, és egységesek.

Természetesen szimfonikus zenével is próbálkoztunk, ahol még a muzsikusok sem érezték azt, hogy ilyen kis termetből kell megfelelő előadást nyújtaniuk, csak kicsit még közelebb kellett ülniük egymáshoz. A játékuk így viszont még inkább csapattá tette őket, ami egy álló hangfal adta nagy mennyiségű levegőmegmozgatás hiányában sokkal hosszabb távon hallgathatóvá tette a dobozokat, tehát a hiányosságát sikerült pozitívummá alakítania. Itt sem a virtuozitásé, esetleg a magamutogatásé volt a főszerep, hanem a teljes mű megfelelő, és magával ragadó átadásán. Nem állítjuk azt, hogy hibátlanul sikerült ez, de nem szűkölködtünk semmiben, így azoknak sem kell tartózkodniuk a Majik 109 megismerésétől, akiknek ez a műfaj fontos szerepet tölt be a repertoárjában.

Egyéni, saját stílus és filozófia, saját termetét jócskán felülmúló hang

A Linn Majik 109 egy remekül eltalált állványos hangsugárzó, amit semmi esetre sem polcra ajánlunk, hanem egy magabiztos állványra, ami szerepel a Linn kínálatában. Azzal együtt kel életre, és egy valódi, álló hangdoboz hangzását képes nyújtani, ha nem is a legnagyobbak közül. Mélyhangjai nem fogják kielégíteni egy basszusőrült minden vágyát, de a méretéhez képest meglepően nagyot alakít ebben a tartományban is. Nem a legpontosabb, leglelkesebb vagy legtisztább állványos hangfal, amihez valaha volt szerencsénk, de mindegyikből nyújt egy jókora adagot, amit szépen összegyúr, majd koherensen, szépen és lélekkel tálal. Egységes hangképe vitathatatlan, ahogyan egyéni külseje, továbbá márkán belüli felhasználási lehetősége is páratlan. Mi most azt tapasztaltuk meg, hogy bár könnyen meglehet, Linn komponensek társaságában lesz adott általa az, amit a hangmérnökök elképzeltek, ám más gyártók termékeivel is azonnal megtalálja a közös, barátságos hangnemet. Mindenképpen jár neki egy Ajánlott Vétel cédula, mert egy valódi zenei és üde színfoltot képvisel a kategóriájában.

1 2

Következő oldal >